Írhatnám magamról is, mert lenne rá okom :), de valójában a fiamat illették ezzel a jelzővel. 

Péntek délután amikor elvittem dolgozni, megkérdeztem tőle, hogy reggelre van-e még buszjegye? Ugyanis amikor hajnal 4-ig dolgozik, akkor nem szoktam érte menni (galád módon nem kelek fel ezért hajnal 3 után), hanem vagy busszal jön haza vagy valaki hazahozza. De legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy nincs buszjegye, de nem is kell, mert hazafut. 

Először azt hittem rosszul hallok. De aztán csak visszakérdeztem, hogy mit mondtál? Hazahoz valaki? 

Értetlenkedve nézett rám, és elismételte, hogy "hazafutok". 

Mintha villám csapott volna belém. Próbáltam lebeszélni, hogy hajnalba ne futkározzon, főleg arrafelé, mert elütik. Korán van, az autósok mennek mint az őrültek, mert olyankor még nincs sebességmérés, és még egy csomó érvet próbáltam felhozni, de hiába. Azt mondta, hogy már bepakolta a táskájába a futócuccait és eldöntötte a dolgot.

Mivel esett az eső délután, amikor vittem dolgzozni, annyira sikerült rábeszélnem, hogy legalább akkor ne fusson haza hajnalba, ha dörög és villámlik. Ezt megígérte. Mondtam neki, hogy csak csörgessen meg, és már megyek is érte. 

Persze reggel (illetve hajnalba) már felébredtem 4 órakor és csak néztem ki a fejemből, próbáltam elképzelni, hogy merre futhat. Néztem a telefonomat is, hogy hátha megcsörren. Persze nem így lett. Nem hívott. Aztán egyszercsak meghallottam a kaputelefon pittyenését, mely jelzi, hogy nyitotta a bejárati ajtót a lépcsőházba. Én meg vártam, hogy belépjen az ajtón. 

Nem viccelt, tényleg hazafutott!

Azt mondta, hogy ez semmi, még 10 km. sincs.

Fel volt dobódva. Örült, hogy megcsinálta. Csak az idejével nem volt elégedett. Most azon akar javítani. 

Azt azért elmesélte, hogy amikor a 10 órás műszak után átöltözött a futó cuccába, igyekezett ezt úgy tenni, mikor a többség már elment. De azért még voltak akik látták. Azt mondta, hogy igen furcsa fejet vágtak. A Merci parkolóba és a gyártól vezető úton is jól megnézték. A kijáratnál elég sok felhúzott szemöldököt látott, amikor kicsekkoltak. És igen. Voltak akik hangosan ki is mondták: munka után még futni???

"EZ HÜLYE!"

Amikor hazaért azért kiposztolta a facéra:

"Bevallom mikor nekiestem azt hittem, hogy nagyobb lesz a táv, de azt hiszem nem lehet okom panaszra.
Levezetésnek ez a közel 9 kilométer, közvetlen munka után pont jól esett. Mindössze az időn kell még javítani, de most erre futotta, így hát a számat biggyesztve... elteszem a fiókba ezt a 47 percet."

Én nem vagyok sajnos ilyen motivált, de hülyeségből én is jó osztályzatot kapnék. Tegnap egyedül voltam itthon, a fiamat elvittem dolgozni, a lányom már az új házukból ment dolgozni szintén éjszakára, a férjem elutazott Abádszalókra. A csajos kávézás is elmaradt délután, ezért hát akár már tegnaptól pihenhettem volna. Tényleg semmit se kellett volna csinálnom, hiszen kinek? De valahogy nem tudtam ráhangolódni, nekifogtam mosni, pakolászni, stb., hajnalba meg már 4-kor felébredtem és vártam haza a fiam. Aztán mikor hazaért, addigra már kiment a szememből az álom, úgyhogy nekifogtam és még 9 óra se volt, mikor már kész volt a mai "ebéd". Na persze a fiam örült neki, mert ugye neki ez olyan volt munka után, mintha uzsonna lenne. 

Szóval nem vagyok én se százas. Meg kellene tanulnom nem csinálni semmit.  De hogy kell azt???

Holnap már nem lesz ilyen problémám, mert akkor már a férjem is itthon lesz és megyünk a lányomékhoz kerítés alapot ásni, betonozni. Meg piacra is menni akarok, ezért reggel 6-kor már ott leszek, hogy 8-ra hazaérjek. A vasárnapi ebéd se fől majd meg magától...

Megosztás a facebookon