Otthon senkinek se mondtam el, hogy mi a szitu. Vagyis azt,  hogy lehet március 1.-től már nem szakértőként fogok dolgozni, hanem ismét a foglalkoztatási osztályon. Úgy gondoltam, ha mégis vissza kell mennem, akkor majd elmondom.

Igazából nem is nagyon hittem benne, hogy a "B verzió" is megtörténhet. Meg voltam róla győződve, hogy egyértelműen szükség van rám itt, és ezt a vezetőség is tudja, ezért nincs is más verzió, csak az, hogy maradok és punktum!

Aztán pénteken délután már nem voltam annyira biztos magamba. Sőt! Azt is mondhatnám, hogy kissé megbicsaklott a nagy önbizalmam!

Az történt, hogy értekezletet hívott össze a főnök, ahol elmondta, hogy teljes hírzárlat van, nem lehet tudni semmit. Azt sem, hogy márc. 1-től mennyi ember maradhat az osztályon, azt se, hogy miként fogják a maradók megoldani a nyakukba zúduló hatalmas mennyiségű plusz feladatot.

Az már akkor is bizonyosan tudható volt, hogy 4 adminisztratív dolgozó szerződése lejár, őket nem hosszabbítják, csakúgy, mint a közmunkást. Ezek mellé még egy asszisztens is felmondott, és én voltam a hetedik, akiről nem lehetett tudni, hogy akkor mi lesz? Maradok vagy sem?

Igazából a sorok között elhangzó infók bizonytalanítottak el, meg az, hogy a régi munkahelyemen hamarabb volt értekezlet, mint nálunk. És persze a kollégák rögtön megírták, hogy semmi konkrét dolgot sem mondtak nekik, csak annyit, hogy "kitartás", meg a "fizetésemelés nem minden..."

Nálunk pedig az értekezleten az alábbi hangzott el: ezeket a kinevezés megszüntetéseket még ki se küldhették volna... most abból van hajcihő, hogy miként is kapták meg ezeket páran. Hiszen hírzárlat van, ezért ezek nem kerülhettek volna még ki. A többiek pedig arra számíthatnak, hogy majd csütörtökön (értsd a törvény életbe lépése előtti napon) kapják majd meg az új kinevezéseiket, ami alapján másnap kell vagy nem kell jönni dolgozni! Durva nem??? Mert szerintem az! Ja, és még azt is hozzátette, hogy az is elképzelhető, hogy az ügyfélkapus értesítés csak csütörtökön munkaidő után fog megérkezni, tehát mindenki figyelje, mert abból fog kiderülni, hogy másnap kell-e dolgozni...

De mi lehet az, ami ennyire titkos???

Mi lehet az, amit nem lehet megtudni akár egy héttel korábban se?

Nyilván, ha valamit ennyire titkolnak, az csak valami olyan lehet, amit jobb, ha minél később tud meg az ember.

Eddig komolyan nem érdekelt a dolog, de most már kifejezetten kíváncsi vagyok.

A hétvégén egyáltalán nem jutott eszembe a dolog. Illetve ez nem teljesen igaz, mert akkor mégis eszembe jutott, amikor egy idézetet láttam a facén. Ez volt az:

Ekkor jutott eszembe, hogy nem kérdés, maradok és kész!

Azért a biztonság kedvéért felvettem a szerencsét hozó karkötőmet és azóta le se vettem :)

 

Ma reggel alig fogtam neki a munkának, amikor hallottam a főnököm lépteit. Megkért, hogy menjek fel hozzá. Az arcáról semmit se tudtam leolvasni, mert annyira rohant, hogy csak "szaladtam" utána. Amint így robogtunk felfelé az emeletre az irodájába, hátra-hátra szólt, hogy ne szaladjak, Ő csak azért siet, mert nem zárta be az irodáját.

Amint felértünk tájékoztatott, hogy pénteken fél 3-kor kerestek telefonon a hivatalvezető irodájából, de ugye akkor én már régen otthon voltam és készülődtem a volt kollégákkal való talira, hiszen fél 2-ig tart a munkaidő. És itt nem kell túlórázni.

Szóval visszatérve... Azért kerestek, mert a hivatalvezető szeretne beszélni velem. NO! Mégiscsak??? Múlt héten pénteken még nem gondoltam, hogy ez valóban így lesz!

8 óra 30 percre várt!

Ahogy kell, időben (illetve korábban egy kicsivel) ott álltam a hivatalvezető irodája előtt. Amikor behívott, elővezette a dolgot, hogy bár tudja ideiglenesen vállaltam a szakértői munkát, de mit szólnék hozzá, ha végleges lenne ez a dolog. Sok szépet és jót mondott, hogy a főnököm nagyon elégedett velem, meg hogy ilyen elhivatott szakemberekre van szükség, bla, bla, bla. 

Hagytam had beszéljen, nehogy már valami dicséret benne maradjon :)

Aztán amint végzett a monológjával, elmondtam, hogy valójában szívesen maradnék a jelenlegi pozíciómban. 

A főnök már alig várta, hogy visszaérjek. Ja! Persze a saját nevére szóló belépőkártyáját is ideadta, hogy akadálymentesen jussak be a hivatalvezetőhöz, de szerintem csak azért, hogy amint végzek azonnal hozzá menjek. De mentem is. Elmondtam neki, hogy maradok, sőt a hivatalvezető arra is felhívta a figyelmemet, ha esetleg nem kapnám meg az új kinevezésemet, pénteken akkor is a jelenlegi helyemen kezdjek! A főnököm erre annyira megörült, hogy felpattant a székből, átölelt és körbecsókolt. 

Nos kissé meglepődtem, nem voltam erre felkészülve :) Tényleg boldog attól, hogy maradok! Mellékesen megjegyzem, hogy én is. 

 

 

Megosztás a facebookon