avagy egy titokkal kevesebb.

 

Az úgy volt, hogy az egyik volt kollégám szintén a kormányhivatalba helyezkedett el. Ez egyáltalán nem érdekes magában, ezért vélhetően senkit sem érdekelt volna. De az, hogy mennyire igyekezett mindezt titokban tartani, nos az már az én érdeklődésemet is felkeltette. 

Ha egyszerűen csak annyit közölt volna bárkivel, hogy x osztályra vagy y pozícióba megy, akkor szerintem a továbbiakban már senki sem foglalkozott volna vele vélhetően. De Ő annyira görcsösen igyekezett titkolni mindent ezzel kapcsolatban, hogy nem hagyhattam annyiba.

Szegény, szegény...

Nem sejtette, hogy milyen egyszerűen ki tudom deríteni ha akarom, hogy hova is ment. Az osztályt, a beosztást, a címet, mindent.

Ugyanis a kormányhivatalon belül van egy közös levelezőrendszer. Nem kellett mást tennem, csak a nevének a kezdő pár betűjét bepötyögni, és máris TÁDÁM!!! 

Tudtam is mindent.

Ezért heteket, hónapokat kár volt titkolóznia. Már csak azért is, mert tényleg nem érdekelt volna a dolog, ha nem ilyen görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy erről senki se tudjon.

És ha már megtaláltam a levelezőben, hát gondoltam tudatom vele, hogy "én már tudom" :) Ezért írtam is neki: (persze itt a nevét részben kitakartam, vigyázva az anonimitására.... 

 

Megosztás a facebookon