A pénteki szülinapi bulinál szerencsére nem került homokszem a gépezetbe, azon kívül, hogy az ünnepeltre kb. 1 órát vártunk, de szuperül sikerült, és az akkori feltöltődésem még vasárnap is kitartott. Sőt, talán még ma is, egy ideig. Bár van amin azóta is gondolkodom. Pl., hogy én azt hiszem szépen beszélek a lányommal, kikérem és meghallgatom a véleményét, nem ordibálok vele, még ha ideges vagyok, akkor is próbálom nem felemelni a hangom. De... De a párjának a nővére és az anyukája még nálam is sokkal kedvesebben beszél vele. Persze ennek nagyon örülök, mert látom, érzem, tapasztalom, hogy imádják a lányomat. De hogyan lehetséges az, hogy az én lányommal kedvesebbek, mint én? Ez frusztrál egy kicsit és még dolgozom ezen a problémán, már ha ez probléma. Mindenesetre magamba kell néznem.

De azért volt pár tényleges probléma a múlt héten, hiszen nem ment minden úgy, mint a karikacsapás.

Először is a hűtő.

A lányomék hűtőjét kiválasztottuk, megrendeltük, de a kiszállítását csak mára kértük. Csakhogy amint ez megvolt, tönkre ment a mi otthoni hűtőnk. Illetve a hűtőnek a fagyasztó része. Tele volt pakolva mind a 3 fiókja, gyorsan kellett szerezni másikat, hogy ne kelljen mindent kidobni belőle. Visszamelegedési időnek 36 órát írt, tehát ezen időn belül kellett volna megoldani a dolgot. Csakhogy még nem volt kinézve új hűtő, várni kellett a szerelőre is, mert ragaszkodtam volna hozzá, hogy amennyiben javítható, akkor maradjon a régi (mert imádtam). De végül a szerelő azt mondta, hogy vélhetően vezérléshiba, ha meg is javítaná nem kevés pénzért, még akkor sem biztos, hogy nem lenne vele más probléma. Ekkor már számomra is egyértelművé vált, hogy újat kell venni. Ez nagyon megviselt, nem is beszélve a kinézett hűtő áráról... Arról inkább nem is akarok beszélni. De végül azt hiszem, hogy megéri az árát, és most beüzemelés után, már nem cserélném el a régebbire. Szerdán délbe találtam rá (ebédidőbe) a sokadik helyen a mostani hűtőre, csak az volt a baj, hogy nem tudták aznap kiszállítani, így a fagyasztóba lévő dolgok elkezdtek kiolvadni, aminek az lett a következménye, hogy kidobásra kerültek.

A hazavitel se volt egyszerű, de végül inkább a kezébe vette a férjem az irányítást és a céges kocsival és pár kollégájával megoldotta. A második emeletre viszont nem volt egyszerű felvinni ezt a 201 cm magas, 70 cm széles és közel 90 kilós monstrumot, hiszen szűk lépcsőház és a fordulókba is megszenvedtek vele. 

A félemeltig még csak ment a dolog, mert ott tágasabb a tér, de az első emeletről vissza kellett vinni és kidolgozni a stratégiát, hogy miképp kell fordítani (fejjel lefelé vinni fel a lépcsőn, majd a lépcsőfordulóba talpára állítani, majd ismét fejjel lefelé a következő lépcsőfordulóig, stb.). Szóval itt is volt egy kis homokszem. Ráadásul nem is lehetett azonnal használatba venni, várni kellett másnapig. Csakhogy akkor szülinapi buliba mentünk, ezért maradt szombatra a dolog.

Közben a lányomnak vészesen közelgett a műszaki érvényesség lejártának a határideje a kocsiján. A vészhelyzet miatt ugyan meghosszabodtak az iratok lejárati ideje, de azért jobb, ha úgy mennek a dolgok ahogy kell. Már hetek óta nyaggattam, hogy kérjen időpontot, de mindig az volt a válasz, hogy "majd". Már az öcsémmel is beszéltem, hogy náluk lehetne-e műszakiztatni, de akkor nem volt rá lehetőség. Nem akart ez a dolog se haladni előre. De múlt héten írt a lányomnak az öcsém, hogy lehet menni hozzájuk is műszakira, és le is fixálták, hogy műszaki vizsga hétfőn reggel, vagyis ma, 7-kor. Ennek mindenki megörült (de lehet, hogy én örültem a legjobban).

De megint jött egy "homokszem". Szombaton derült ki, hogy nem csak a műszaki jár le, hanem a kötelezőt se fizette be... Úgy emlékezett, hogy igen, de kiderült, hogy csak akarta és elmaradt. Jött a következő para, hogy így lehet-e vinni műszakira a kocsit. De végül minden jól alakult, meglett a műszaki is és a kötelező is be lett fizetve. Jó ez a 60 nap türelmi idő, hogy csak a 61. napon mondja fel a szerződést a biztosító.

A férjemnek se úgy alakultak a dolgai, ahogy szerette volna. Bevállalt egy maszek munkát hétvégére, de be kellett mennie a céghez dolgozni, a maszek meló halasztódik, miközben a lányoméknál is lesz sok dolog, és pluszba pénteken még egy maszek munka becsúszott. 

És végül a lányomék hűtője.

Tegnap kaptuk az értesítést, hogy ma 11 és 13 óra között szállítják ki a hűtőt. Reméltem, hogy odatalál a futár, mert mint korábbi alkalommal írtam, én az először eltévedtem és "bementem az erdőbe...". 

A lányom ma csak éjszakára megy dolgozni, ezért is kértük úgy, hogy ma hozzák. 11 előtt már ott volt és várta a futárt. És csak várta, várta és várta. 1 óra után kérdeztem meg, hogy még mindig semmi? De a válasz az volt, hogy még nem vitték a hűtőt. Aztán kettő előtt egy kicsivel már annyira ideges lettem, hogy ráírtam a lányomra, hogy hívja már fel a futárt, hogy eltévedt, vagy úton van, vagy mi a helyzet? De nem válaszolt és úgy láttam a chaten, hogy nem is olvasta az üzenetemet. Ettől még idegesebb lettem, mert azt gondoltam, hogy biztos lemerült a telefonja, nem éri el a futár se, stb., stb. Aztán nem sokkal később írt, hogy minden OK, megérkezett a hűtő, csodálatos, nagyon tetszik neki, és megérte ennyit várni rá.

Szóval végül minden jó, ha a vége jó. Az élet pedig unalmas lenne, ha nem lennének homokszemek néha a gépezetbe :)

Megosztás a facebookon