Pszichiátria, Kecskemét - Felvétele napján indult meg a szülés.

Dg.: Nem-meghatározott szkizofrénia. Egyéb meghatározott szorongásos zavar.

Szülészeti osztályról került visszavételre szülést követően zajló pszichotikus állapot miatt.

Sürgősségi osztály beutalójával érkezett felvételre. Érkezése előtt Szenvedélybeteg Segítő Szolgálattól érkezett hívás, hogy otthonában nagyon rossz körülmények között él, a párja  elhagyta, egyedül van. Elmondása szerint Romániába szeretne menni, ott szeretne szülni, de semmilyen segítséget nem akar elfogadni másoktól. SBO-s beutalón szerepel, hogy hozzátartozók zavartnak látták, szuicid szándékot hangoztatott.

Osztályukra érkezve azt mondta, hogy német állampolgárságot megkapta, négy nap múlva utazik Németországba. Magyarországon maradni nem akar, mert mindenki pestises, majd újra és újra ismétli, hogy mindenki pestises.

Ezt megelőzően 2018. április-május között kezelték az osztályon pszichotikus állapotban. Mivel felvételét és gyógykezelést nem fogadta el, ezért Bírói szemlének jelentették, amely kötelező intézeti gyógykezelést elrendelte. (Ekkor nem a családjával, édesanyjával élt.)

Hospitalizációja elején felmerült a graviditás gyanúja, emiatt szülészeti-nőgyógyászati konzíliumot kértek, amely felfedezésekor 29. hetes terhességet igazolt. Családvédelmi szolgálat a páciens akkori lakhelyén környezettanulmányt végzett, megállapításuk szerint a helyszín alkalmatlan gyermeknevelésre, élettársa akkor úgy nyilatkozott, hogy Nevezettet nem fogadja. Mindezek után, további nőgyógyászati konzíliumot szervetek le, a kért vizsgálatokat elindították. Betegtárs kíséretében udvarra ment, onnan önkényesen hazatávozott. Ügyeletes orvos karhatalmi segítséget kért, akik a helyszínre mentek, ahol a korábban elmondottakkal ellentétben élettársa, R. Zoltán fogadta a pácienst. 

Aktuálisan osztályukon az előző felvételekor elmondott tartalmakról számolva, színezve azzal, hogy két gyermekéhez szeretne Németországba eljutni a kisbabája és anyósa kíséretében. A pestis elől menekülnének. A szülészeti osztályon nem látott pestisnek tűnő személyeket, ezen az osztályon nincs arról meggyőződve, hogy ne lennének pestisesek. Gyermekét szeretné minél előbb látni, magához venni.

A többi lelet is kb. ilyen.

Szóval egyszer csak fogta magát és lelépett otthonról, de a "szerelem" nem tartott sokáig, borzalmas körülmények között élt, vér szerinti családjával nem tartotta a kapcsolatot. Befogadó családban pszichés problémáit nem kezelték, és 3 gyermeket is szült. Egyik sincs nála, nem alkalmas gyermeknevelésre, sem Ő, sem az akkori körülményei. Szülői felügyeleti jogát megszüntették. A legkisebb gyermek születésekor ez a szerencsétlen már nem kellett a korábbi párjának, vélhetően már nem tudta kiállítani az út szélére, mert addigra már teljesen leépült. Ekkor sikerült a vér szerinti családjához visszavinni. A család úgy döntött, hogy lányukat ápolják, gondozzák, de a csecsemőt örökbe adják. Így is lett. Arra most gondolni se akarok, hogy azok az örökbefogadók, akik egy "látszólag" egészséges csecsemőt vittek haza és valószínűleg akkor a világ legboldogabb emberei voltak, nos valójában milyen terhelt babát kaphattak.

Visszatérve a lányra. A vér szerinti családja (édesanyja, testvérei) hatalmas szeretettel fogadták, mint a "megtért bárányt". Két testvére van, ők egyetemisták, az édesanyja és a nevelőapja is dolgozik. Vagyis csak dolgozott az édesanyja, mert a lányáért feladta a munkáját is. Ekkor szembesültek vele, hogy jelentős köztartozása van a lányuknak, hiszen soha életébe nem volt bejelentett munkaviszonya, a TB-t pedig nem fizette. Közel egymilliós adóssággal néznek szembe, amit próbálnak intézni.

Anyuka figyelmét felhívtam, hogy a lánya gondnokság alá helyezését javasolt lenne elindítani, de erre azt mondta, hogy még nem szeretné, mert a lánya nem akarja... Basszus! Ez a lány nem beszámítható... Nem is tudja mi az a gondnokság, de egyszerűen nem alkalmas ügyei vitelére, azokat nem látja át, nem tud felelősségteljes döntéseket hozni, stb., tehát nem kérdés, hogy az Ő javát szolgálná.

A lányból nem sok használható infót tudtam kihúzni a szakvélemény elkészítéséhez, persze már magába ez a tény is sokat mond számomra.

Egyszer mondott pár összefüggő mondatot, ezt: "rossz a kedvem. Be szoktam otthon is zárkózni, nincs kedvem senkivel beszélni. Néha látomásaim vannak, olyankor emberi és nem emberi lények is szoktam látni. Hiába szedem a gyógyszereket."

Mindeközben az édesanyja úgy nézett rá, mint ahogy csak egy édesanya tud az imádott gyermekére.

Brrrrrrr

Mit vétett ez a szerencsétlen anya? Meddig fogja ezt bírni? Rámegy Ő is? Rámegy a családja? A munkája már ráment. És még ott vannak a testvérek is, akik egyetemisták, rájuk is van ennyi energiája? Ők hogy élik meg ezt a helyzetet? A párja ki fog tartani mellette így is? Fog így működni a párkapcsolata? Megannyi kérdés merült fel bennem, és ha tehettem volna, bizony anyukával leültem volna egy segítő beszélgetésre, némi tanácsadással átszőve, de az én munkaköröm jelenleg már nem ez. Nem tehetem meg. Én csak egy szakértő vagyok! Nem az én kompetenciám!

De az én életem csupa játék és mese, ha ezzel a nőével hasonlítom össze.