Mivel jó anyuka vagyok, ezért úgy indult a napom, hogy a kedvenc fiúgyermekem reggelire pizzás csigát szeretett volna enni, ezért anya boltba el..., de mivel nem kaptam, hát gyorsan sütöttem egy tepsivel. 

Aztán nekiálltam az mennyei finom sajtos-tejfölös-gombás sült tarja elkészítésének. Ahogy a neve is mutatja, mennyei lett. Sütöttem még egy kis sütit is (jaffa szeletet).

Délután kondiba mentem. Ma nem voltam elég stresszes, mert nem ment az utolsó 5 perc futás, így csak 35 percet futottam és még 20 percet kardióztam. Amikor felhúznak, akkor simán lefutom az 5 kilométert, SŐT!!! De ma nem voltam elég ideges, így csak 4.2 km lett :D

Kondi után haza, majd gyors tusolás és már indultam is anyukámhoz (természetesen biciklivel). Vittem neki orchideát, mert azt nagyon imádja (gyűjti), beszélgetni is szokott velük... És tényleg gyönyörűek nála. És természetesen vittem neki is sütit, amit ma sütöttem. Az övére piros díszítő tollal rajzoltam szívecskéket. Mégiscsak anyák napja lesz.

Beszélgettünk egy jót (mert a facebook-on küldött anyák napi üdvözletek azért mégsem érnek fel a személyes találkozással...) és most így este kilenc felé úgy érzem kellemesen elfáradtam.

Reggel még nem indult ilyen békésen a dolog, de mivel munkával kapcsolatos infó volt ami egy kicsit megemelte a pulzusomat, így elengedtem a dolgot és nem vagyok hajlandó foglalkozni vele hétfőig. Ráadásul az adott ügyben én mindent megtettem ami az én kompetenciámba tartozik, úgyhogy nyugodtan várom a fejleményeket. Biztosan tudom, hogy ki fognak borítani, de egyelőre még hétvége van, a munka ráér!!! Főleg ennyi fizetésért! A gyerekeim ma is elmondták, hogy anya hagyd már ott a fenébe..., ennél százszor jobbat találnál, ahol még fizetést is kapnál, nem csak alamizsnát! Én meg egyre többször gondolok arra, hogy talán hallgatnom kéne rájuk...

Ma a lányommal azt is megbeszéltük, ha nem fog esni, akkor holnap reggel irány a bolhapiac. Holnap a barátja viszi a kutyusukat a suliba, ezért csajos napot tartunk, mert ilyen is kell. Imádom, hogy annak ellenére, hogy elköltözött, azért hetente többször is átjön, beszélgetünk és olyan jó, hogy szeret. Régen azt hittem, sőt még néha most is, hogy lehettem volna jobb anyuka, vagy lehettem volna következetesebb, vagy... De már néha elhiszem, hogy mégis elég jó anyuka voltam/vagyok, hiszen a huszonéves gyerekeim mai napig nekem mondják el bújukat-bajukat, tőlem kérnek tanácsot (amit általában meg is fogadnak), és imádnak! És én is imádom ŐKET!

Ez olyan jó, és nem csak anyák napja előtt!

 

Megosztás a facebookon

a holnapi elmebaj előtt...

Ma reggel is kimentem a zsibvásárba, hiszen minden vasárnap kimegyek ha tehetem. Imádok nézelődni, "kincseket" keresni. Akkor is szeretem, ha nem veszek semmit. Most sem volt semmi célom, hacsak az nem, hogy sétáljak vagy két órát a szép tavaszi napsütésben. Sőt, a sétán kívül még 50 percet bicikliztem is, hiszen a piacra oda-vissza ennyi az út. Sejtettem, hogy ma nem jutok el a kondiba, ezért gondoltam, hogy legalább a napi mozgás meglegyen. Így is lett. Mármint, hogy nem jutottam el a kondiba. A lányom az előbb ment el. Nem vitt sütit, pedig csináltam gesztenyés-habosat, azt mondta, majd holnap. Én meg örülök neki, mármint annak, hogy így valószínűleg holnap is találkozunk. 

(Fontos megjegyzés: én nem ettem, csak csináltam :D

Ilyet sütöttem:

Persze nem csak sütöttem, hanem ebédet is csináltam. Na ebből vitt ma a lányom. Igaz, csak a húsból, és majd süt ki mellé krumplit. Én barna rizst csináltam vadrizzsel köretnek a sajtos-tejfölös csirkemell filéhez. Vagyis a rizsbe azok a fekete szemek nem égettek, hanem vadrizs. Az íze egyébként nekem olyan semmilyen. Talán sokkal jobban kellett volna fűszerezni... Mindegy, majd legközelebb.

A családnak egyébként ízlett.

Visszatérve a piacozásra, ma semmi kincset nem találtam, vagy ahogy vesszük. Vettem három fürdőruhát ezer forintért. Tudom, sokan idegenkednek a használt ruhától, de egyrészt úgyis kimosom és nem is látszik rajta, hogy használt, másrészt én általában így szerzem be a család öltözetét. Lehet gáz, de a fizetésemből erre telik. Viszont így vannak a gyerekeknek és a férjemnek is márkás cuccai, amit ugye más úgysem tud, hogy újonnan vette(m nekik), vagy sem. A fürdőruhákra visszatérve így is úgy is venni akartam, bár terveim között szerepelt, hogy a Hervisbe vagy a Decathlonba teszem ezt, ahol azért még elfogadható áron hozzá lehet jutni. De ennyiért nem hagytam ott ezeket. Az eladó 400 Ft-ra mondta darabját, de mivel többet vettem, így megkaptam a hármat egy ezresért és valljuk be ez jó vétel szerintem. A régi fürdőruhám sajnos végérvényesen a múlté. Megszolgálta az idejét, és kénytelen voltam kidobni. Imádtam pedig, mert nagyon jó Speedoo úszódressz volt. Mert valójában eddig is voltak fürdőruháim, de azokba nem volt kényelmes úszni. Mert nekem igenis fontos, hogy úszáshoz milyen a dressz.

Ez a kedvencem a háromból. Bár a képen nem olyan jól mutat, de apró strasszok vannak rajta. Gondoltam ez a legjobb döntés, mert hátha nem vagyok elég feltűnő jelenség :D Ebbe így már biztos tündökölni fogok :D Szó szerint. Az meg hogy a három közül melyik lesz kényelmes úszáshoz, majd a gyakorlatban kiderül. Már alig várom, hogy mehessek az uszodába. Biztos sokan hüledeznek, hogy túlsúlyosan szeretek kijárni. Nekem ez nem trauma. Kövér voltám már akkor is, amikor a gyermekeim még kicsik voltak. Velük is kimentem a strandra, nem érdekelt, hogy néznek. Valahogy az volt az érzésem, ami azóta már meggyőződésem lett, hogy azok akik azzal vannak elfoglalva, hogy másokat figyelnek, nos nekik elég rossz lehet. Én nem foglalkozom ezzel. Azt hiszem az önbizalom sokat számít. 

Most azon gondolkodom, hogy van egy futópálya a házunktól pár száz méterre. Le kellene menni, megpróbálni... De mégse... Ez már beteges. Kell két nap után egy nap regenerálódás! 

Pont elég az, hogy 

Megosztás a facebookon

vagyis amiért létrehoztam...

Ma nem akartam kondiba menni, mert vásároltam, mostam, takarítottam, főztem és sok mindent csináltam, amire hét közben nincs időm. Egyébként is hétvégén a kondi csak 6-ig van nyitva és úgy gondoltam, hogy nem fogok végezni a sok-sok eltervezett feladattal. De aztán amikor takarítottam a cipőket és elpakolásztam őket, akkor vettem észre, hogy tegnap este én bizony a futócipőmbe jöttem haza és a barna bőr cipőm ott maradt a konditerem öltözőjébe. (Ebből is látszik, hogy nem voltam beszámítható tegnap.)

Kicsit tipródtam, hogy mi legyen. Aztán mégis csak úgy döntöttem, hogy elmegyek érte. De ha  már elmegyek, akkor nem csak bevillanok, fogom a cipőt és indulás haza, hanem ha már ott vagyok, akkor mozgok is egy kicsit.  

Így is lett. 30 percet futottam és még 20 percet lépcsőztem. Nagyon büszke voltam magamra, mert a másik futógépen egy fele annyi idős és fele olyan súlyú kislány "sétált", mint én. Én pedig FUTOTTAM. Ügyes vagyok és büszke.

Kellemesen elfáradtam. Amikor hazaértem megittam az eper-vanília ízű Bio Tech USA fehérje turmixomat, kiteregettem az utolsó mosásból a ruhákat, leültem a gép elé megírni a kaloriabazis.hu -t és ezt a bejegyzést és megyek pihenni. Hú, ilyen korán nem szoktam ágyba kerülni, de holnap megyek a piacra. Imádom! Ez az egyik szenvedélyem. Imádok bóklászni és "kincseket" keresni fillérekért. Sokszor nem találok semmit, de amikor mégis, akkor euforikus állapotba kerülök. Így tettem szert a múlt héten egy padlizsán lila Thcibo kapszulás kávéfőzőre is 1000, azaz ezer Ft-ért. 

Ilyen:

A másik dolog ami mostanában megnyugtat, az a sütés. A sütisütés. Jó mi? Én nem eszek, csak megsütöm. Az utóbbi hetekben már tortákat is sütöttem. Mondjuk alkalmakra, hiszen először a lányom barátjának volt a szülinapja, neki capuccino torát csináltam. Jó, jó, nem vagyok elfogult, látszik rajta, hogy nem egy cukrászati műremek, de isteni finom lett, ha nem is szép.

 

A lányomnak két hete meg Oreo tortát:

Holnap is sütök majd valamit, mert jönnek a lányomék. Most hordják a kiskutyájukat iskolába és a hobbyn szoktak gyakorolni vele, ami erre van felénk. Hazafelé menet pedig meglátogatnak. A piac után úgy készítem az ebédet, hogy bőven jusson nekik is, és valami sütit is tudjanak vinni haza. 

A hétfőt nagyon nem várom, ezen még nem akarok gondolkodni!

Megosztás a facebookon

avagy ismét a kezdet...

 

Elmúltam már negyvenegynéhány és a súlyom ismét sok kilóval gyarapodott az elmúlt hónapok alatt. Úgy döntöttem, ebből ismét elég!!!

Voltam már több is, hiszen mikor elmentem végre endokrinológushoz néhány éve, ahol kiderült a pajzsmirigy súlyos alulműködésem, nos akkor 108 kiló voltam. Két év alatt sikerült leadni ebből 17-18 kilót, de az utóbbi fél évben ebből visszajött 8-10 kiló. (A jó matekosok így könnyen kiszámolhatják, hogy akkor most mennyi is az annyi.)

A jelenlegi hízás oka elsősorban, hogy egy térdsérülés miatt nem tudtam mozogni. Igen-igen! Ilyen súllyal is rendszeresen jártam konditerembe, tartottam a szénhidrátszegény diétát, szedtem a pajzsmirigy gyógyszert és ezeknek volt eredménye a fogyás. A mozgás abbahagyásával a súlyom ismét gyorsan felszökött. Amikor elkezdett felkúszni az első pár kiló, nos akkor az sem tett jót a dolognak, hogy karácsony közeledett... Aztán az ünnepek, evés, ívás, semmittevés... Aztán a súly gyarapodás még inkább elvette a kedvem, és "bánatomban" már a szénhidrátok számolására sem figyeltem igazán. 

A blogban remélhetőleg a fogyásom alakulását, ezzel kapcsolatos küzdelmeimet, kudarcaimat és sikereimet fogom megírni, valamint a mindennapi történéseket, melyek vagy összefüggenek a dologgal vagy nem, de velem történnek.

Első bejegyzésnek ennyi :D

Vagyis ennyi volt, mert időközben bővült a blog anyaga. Mára már inkább aktuálpolitikával és a munkámmal (gyermekvédelemmel) összefüggő dolgokról írok. Nagggggggyon csúnya esetet is megosztottam, amikor egy 12 éves kislányról derült ki a szülés előtt 1 héttel, hogy terhes. Ja, és kérem szépen a kislány "normál" család gyermeke... A cikk (és a hozzá tartozó többi bejegyzés is) azóta már vázlat státuszban van, vagyis nem elérhető bárki számára. Lehet később ismét publikus lesz, de most egyelőre nem gondolom így. A másik fő csapásvonal az aktuálpolitika, illetve annak is csak a szociális szférával kapcsolatos területe. Húúúúúú, jó nagy változás a kezdetekhez képest... Jó olvasást, kedves vendég!

Megosztás a facebookon