mert megérdemeljük...

A héten lehetőségünk adódott, hogy ellátogassunk egy magán állatkertbe kísérőként.

Kolléganőm nagyon várta, mert tudta, hogy vannak kis-oroszlánok, akiket simizni lehet.

Elvileg, mert ahhoz a tulaj is kell, aki persze pont azon a napon nem volt ott.

De mivel elég türelmesek voltunk, csak addig szuggeráltuk az egyik oroszlán bébit, amíg végül magától odahencsergett a kerítéshez és végre-végre megsimogathattuk. Úgy örültünk, mint a gyerekek. 

Egyébként én személy szerint nem szeretek állatkertbe (cirkuszba) és hasonló helyekre járni. Nem természetes. A mi szórakoztatásunkra tartanak alig pár négyzetméteren abszolút nem természetes körülmények között "vadállatokat" is.

Talán ennek is köszönhető (többek között), hogy eleinte nem éreztem túl jól magam... 

Erről egy kép is árulkodik.

Nem vettem észre mikor készítették, de az egyik kolléganő átküldte az alábbi szöveggel: 

Megosztás a facebookon

mert azt is kell néha...

Pár napra eltűntem. Tegnap a sok munkahelyi megpróbáltatás után kaptam egy nap pihenőt. Jól indult a dolog, elterveztem, hogy mi mindent fogok csinálni délelőtt, és délutánra beterveztem még egy kis uszodát is. De ahogy lenni szokott, ember tervez ...

A dolog úgy alakult, hogy délelőtt itthon még a főbb csapásvonalat tartottam, de aztán borult a terv. Megjelent a lányom. Meglepődtem, mert reggel 6-tól este 6-ig elvileg dolgozott volna. Örültem neki, de sejtettem, hogy valami bibi lehet. 

Nos korábban eljött a munkahelyről, mert a dokinak akihez menni akart csak hétfőn van magánrendelése. Nem, nem babát vár, hanem a mellében talált egy csomót. Ráadásul élete párját is ezen a "szép napon" műtötték a szájsebészeten. Vele azt történt, hogy korábban (kb. 3-4 hete) a fogorvos beletörte foghúzásnál a gyökeret, és a bölcsességfogát is ki kellett műteni. Mostanra kapott időpontot.

Szóval uszoda helyett ezekkel töltöttem az időmet, de végül minden jól alakult. A lányomat megnyugtatta a doki, hogy mindössze egy 3 mm-es cisztáról van szó, fél év múlva kell visszamennie kontrollra. A barátja fogát is kiműtötték, és minden rendben ment. 

Én az utóbbi napok (hetek) stresszes időszaka után kicsit lenyugodtam a munkámat illetően. 

Most tehát nyugi van. De jól tudom (sajnos), hogy ez csak átmeneti állapot.

A fogyókúrát tekintve meg ma gondolkodtam ismét, hogy milyen szemétség ez az élettől, hogy sportolok, tartom az előírt szénhidrát és kalória bevitelt, ennek ellenére mégsem akar a mérleg nyelve elindulni lefelé. 

Aztán meg az jutott eszembe, hogy végül is a blog címe az (volt a bejegyzés írásakor): dagiból dögös, vagyis nem az, hogy dagiból sovány :) Dögös lehetek túlsúllyal is! Vagy nem? De!

Megosztás a facebookon

Hetek óta "szívóágon" vagyok...

Bár elhatároztam, hogy jó passzban leszek és kész, de a munkám, munkaköröm ezt nem igazán segíti elő. Ma ügyfeles voltam. De már reggel korán bejött egy régi ügyfelem, akinek 3 gyermekét korábban már kiemeltük a családból. Magának kért segítséget, valóban szőrnyű állapotban volt. Akkora kék folt volt az arcán, hogy mást nem is láttam belőle. Elmondta, hogy az élettársa verte meg tegnap, kórházba is került, de rövid idő után kiengedték. A traumatológiai zárójelentését mutogatta, mondván ez a látlelet. (Az illető nem tud írni, olvasni...) Nem látlelet volt, azt nem készítettek, még csak a hatalmas haematómáról sem esett szó benne. Kérdeztem tőle, hogy tett-e feljelentést, voltak-e a rendőrök, kezdeményezte-e már a távoltartást, stb. 

Végig sem hallgatott, hangos zokogásba kezdett, hogy voltak a rendőrök, de semmilyen papírt nem kapott, nem vettek fel jegyzőkönyvet és a feljelentésről is lebeszélték. Állítólag azt mondták, amíg vér nem folyik, addig nem csinálnak semmit... Távoltartást sem kért, hiszen korábban már elrendelte egyszer a bíróság, de a másik fél akkor is odament (mindentől távol lévő tanyás vidék, ahová a kijutás is nagyon nehézkes), és mikor kihívta a rendőröket, akkor az illető elbújt mire kiért a rendőrség, majd mikor a rendőrök elmentek akkor ismét zaklatta... Hiába hívta a rendőröket, elmondása szerint azt hitték, csak szórakozik. 

Most valóban nagyon látványos volt, hogy bántalmazták. Az illető egyébként jelenleg már elég súlyos beteg, dialízisre hordják betegszállítóval kétnaponta... Szóval valóban nem tudja megvédeni magát.

Vettem a telefont és elintéztem a krízisotthont. Persze pénze se volt, úgyhogy még azt is szerezni kellett, hogy dél után nem sokkal már el is indulhasson a védett helyre, melynek a címe nem publikus. 

Volt már korábban is, hogy anyát menekítettünk, de ilyen gyorsan, mint a mai még egyik sem ment. 

Kapcsolattartás miatt is kaptam panaszos telefont, hiszen tegnap egy időben az esetkonferenciával felügyelnem is kellett volna egy kapcsolattartást, de ugye osztódni nem tudok (pedig a testfelület megvan hozzá, hogy kettő is kijönne belőlem). Aztán még egy-két olyan ügyfél, aki szintén energia vámpír, ügyintézés, segítő beszélgetések, tanácsadás, stb. Ennek is köszönhetően délre már alig volt energiám. Kellett volna valami duracell elem...

Aztán délután a tegnapi kiemelés papírmunkáját csináltam, majd elektronikus formába megküldtük az illetékesnek a mellékletekkel együtt. Holnap reggel a rendőrségen kezdek a 12 éves kislány ügyében tett feljelentés miatt, a nyomozó szerint minimum másfél-két órára számítsak. 

A mai napi lemerülésemnek köszönhetően nem megyek kondiba, mert agyilag már annyira zombi vagyok, hogy abban sem vagyok biztos, tudnám-e koordinálni, hogy a bal lábam után a jobb lábam következik. 

A férjem belépve az ajtón látva az üres tekintetemet kissé ijedtem kérdezte: baj van? Mondtam neki, hogy nincs, csak ma nem vásárolok, nem főzök, nem mosogatok, nem csinálok itthon semmit, oldják meg a gyerekkel, hogy ne halljanak éhen. Javasoltam, hogy a hűtőgépnek nevezett háztartási eszközt ha belülről megnézné, akkor esetleg maguknak össze tudni dobni valamit.

Vélhetően tényleg látszott rajtam, hogy kissé szét vagyok csúszva, mert egy szó nélkül nekifogott az általam ma elhanyagolt dolgokhoz. Sőt, egy mézes masszázsolajos (szerinte energetizáló, és egyben lazító) masszázst is kaptam fürdés után.

Mára ennyi!

Holnap frissen és kipihenten fogok ébredni és holnap jó napom lesz! Remélem! 

Ehhez egy bölcs gondolat:

Holnap úgy fogok kezelni minden stresszhelyzetet, mint egy kutya... Amit nem tudok megenni, vagy amivel nem tudok játszani, azt megjelölöm és otthagyom :)

Megosztás a facebookon

Ma úgy érzem elég eredményes voltam.

Reggel kimentem a piacra és nem is hiába. Kettő pár cipővel tértem haza. Az egyik Ed Hardy a másik Retro Jeans. Mindkettőt 500-500 Ft-ért vettem. 

Az Ed Hardyról azt gondoltam, hogy a férjemé lesz, de mivel a fiamnak is 43-as lába van, így Ő próbálta meg először. Jó rá és tetszik is neki. 

Így néz ki (nagyon-nagyon alapos súrolás és takarítás után):

A Retro Jeans meg a lányomé lett, mert bár a mérete alapján az én lábamra lett volna jó, de mégsem.

Egy számmal nagyobb, így a lányomé lett. Ő most úgyis ilyen "szegecses" szerkókba nyomul.

Ja! A piacon ma nem csak én vásároltam, hanem a lányom is kiment a megunt és kinőtt cuccait árulta. Tegnap este szedte elő az ágyneműtartóból. Egy gurulós bőröndnyi ruhát vitt ki és 17.000. Ft-ot keresett :D

Ugye milyen ügyes? Élelmes.

Egy munkatársával összefogva ketten mentek ki. A kolléganője nyuszikat árult (élő nyulakat) 500 Ft-ért darabját. Ő is sikerrel járt, 1 nyuszi maradt csak.

Aztán hazaérve már főzni nem kellett, mert volt itthon rántott ponty és rántott csirkemellfilé petrezselymes burgonyával és csirkepöri is tésztával.

Mondjuk én nem ettem, mert sütöttem sütit és úgy gondoltam, hogy abból a kávéhoz 1 szeletet megeszek, de sajnos csak ennyi fért bele a mai szénhidrát keretembe. Kávés-tejszínes szelet. Alul piskóta, rajta tejszínes majd kávés krém a tetején pedig tejszínhab.

Ilyen lett a süti:

Aztán délután irány a kondi!

Nem is értem, hogy miért van az, hogy elindulni olyan nehéz! Most már odáig jutottam, hogy a 60 perc meg se kottyan. Ma 30 percet futottam, és már majdnem helyén való a "futottam" jelző. A 8-as sebesség felel meg a kocogásnak és a 10 es fokozat már a tényleges futás. (1 óra alatt 10 km lehet így lenyomni.) Nos, én most 8,5 és 9 között futottam. Vagyis már elhagytam a kocogás fokozatot, de még nem értem el a futást. De nagyon jól haladok. Ma is nagyon büszke voltam magamra, mert velem szembe a másik futógépen ismét egy sokkal fiatalabb (lányom korú) és sokkal vékonyabb lány "sétált". Miközben én futottam! Nagyon ügyes vagyok, meg vagyok magammal elégedve!

A mai motiváció :)

Itthon már csak a pénteken vásárolt BioTech joghurtos meggy shake-met ittam meg és mára ennyi!

Nem várom a holnapi napot, ez még mindig a másik ügy miatt van. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak! Pedig én pontosan tudom, hogy mit kell csinálnom, és úgy is teszem a dolgom ahogy a törvény előírja. Nem érdekel, hogy mit vár el tőlem az intézményvezető vagy a jegyző! Teszem amit tennem kell. Nekik is azt kellett volna tenniük ami a dolguk, és akkor most nem tőlem várnák a megoldást a saját problémájukra.

És ha ez valakinek vagy valakiknek nem fog tetszeni, akkor fogom magam és keresek egy másik állást. Pedig elfogultság nélkül mondom, hogy szerintem a szakmám egyik legjobb szakembere vagyok. Én tudom! És ha mások ezt nem értékelik, akkor nem érdemlik meg, hogy nekik dolgozzam.

Ennyi!

Megosztás a facebookon

Klasszikust idézve:

Hát mi van ma? Mondd mi a f*** van?
Régóta nem voltam ilyen rossz passzban.
Ígérem egy miatyánkot felküldök az égbe,
csak ennek a napnak legyen végre vége!!!

No comment...

 

Ma egy fos nap volt!

  

Sok-sok rossz és szomorú hír, mely megviselt.

 

Nem egy, nem kettő...

 

Megosztás a facebookon

Mindenbe én sem lehetek jó :D A virágok ápolásába kifejezetten nem vagyok az. Tudja ezt a családom is, bár azért mindig megkérdeznek, hogy állok a dologgal, nem változott-e már a hozzáállásom, esetleg ebben az évben szeretnék-e virágot kapni? Nos a válaszom még mindig az, hogy nem. Nem szeretnék virágot kapni, mert imádom őket nézegetni a kertben, de cserépben kipusztítom őket.

Amit ritkán kell locsolni, azt tutira kirohasztom, amit meg sűrűn kellene azt kiszárítom, amit árnyékos helyre kellene tenni, azt kiégetem, és így tovább. Felelőtlen virágtartó vagyok. Vagyis nem vagyok, mert felelősen mindig elmondom, hogy ne vegyenek nekem virágot! Vágott virágot meg semmiképp, milyen már az, hogy azért kell elpusztulnia egy virágnak, hogy nekem odaadják. Nem szeretem.

Régebben inkább csokit kértem, de most ugye az is kilőve. Így kénytelenek kreatívnak lenni.

Ma ezeket kaptam anyák napjára (virág helyett):

 

A nap másik történése, hogy családunk emberszámba vett legújabb tagja ma sikeres vizsgát tett. A facebook-on így posztoltam: 

Családunk legújabb, friss diplomás tagja :D

Riley

Gratulálok! (a gazdiknak is)

Pedig reggel mikor elindultak otthonról, még nem is tudták, hogy ma vizsga lesz. Valamiért az volt a fejükbe, hogy jövő vasárnap, azaz 10-én lesz a vizsga. Nem baj, legalább nem paráztak rá :)

 

Megosztás a facebookon