a holnapi elmebaj előtt...

Ma reggel is kimentem a zsibvásárba, hiszen minden vasárnap kimegyek ha tehetem. Imádok nézelődni, "kincseket" keresni. Akkor is szeretem, ha nem veszek semmit. Most sem volt semmi célom, hacsak az nem, hogy sétáljak vagy két órát a szép tavaszi napsütésben. Sőt, a sétán kívül még 50 percet bicikliztem is, hiszen a piacra oda-vissza ennyi az út. Sejtettem, hogy ma nem jutok el a kondiba, ezért gondoltam, hogy legalább a napi mozgás meglegyen. Így is lett. Mármint, hogy nem jutottam el a kondiba. A lányom az előbb ment el. Nem vitt sütit, pedig csináltam gesztenyés-habosat, azt mondta, majd holnap. Én meg örülök neki, mármint annak, hogy így valószínűleg holnap is találkozunk. 

(Fontos megjegyzés: én nem ettem, csak csináltam :D

Ilyet sütöttem:

Persze nem csak sütöttem, hanem ebédet is csináltam. Na ebből vitt ma a lányom. Igaz, csak a húsból, és majd süt ki mellé krumplit. Én barna rizst csináltam vadrizzsel köretnek a sajtos-tejfölös csirkemell filéhez. Vagyis a rizsbe azok a fekete szemek nem égettek, hanem vadrizs. Az íze egyébként nekem olyan semmilyen. Talán sokkal jobban kellett volna fűszerezni... Mindegy, majd legközelebb.

A családnak egyébként ízlett.

Visszatérve a piacozásra, ma semmi kincset nem találtam, vagy ahogy vesszük. Vettem három fürdőruhát ezer forintért. Tudom, sokan idegenkednek a használt ruhától, de egyrészt úgyis kimosom és nem is látszik rajta, hogy használt, másrészt én általában így szerzem be a család öltözetét. Lehet gáz, de a fizetésemből erre telik. Viszont így vannak a gyerekeknek és a férjemnek is márkás cuccai, amit ugye más úgysem tud, hogy újonnan vette(m nekik), vagy sem. A fürdőruhákra visszatérve így is úgy is venni akartam, bár terveim között szerepelt, hogy a Hervisbe vagy a Decathlonba teszem ezt, ahol azért még elfogadható áron hozzá lehet jutni. De ennyiért nem hagytam ott ezeket. Az eladó 400 Ft-ra mondta darabját, de mivel többet vettem, így megkaptam a hármat egy ezresért és valljuk be ez jó vétel szerintem. A régi fürdőruhám sajnos végérvényesen a múlté. Megszolgálta az idejét, és kénytelen voltam kidobni. Imádtam pedig, mert nagyon jó Speedoo úszódressz volt. Mert valójában eddig is voltak fürdőruháim, de azokba nem volt kényelmes úszni. Mert nekem igenis fontos, hogy úszáshoz milyen a dressz.

Ez a kedvencem a háromból. Bár a képen nem olyan jól mutat, de apró strasszok vannak rajta. Gondoltam ez a legjobb döntés, mert hátha nem vagyok elég feltűnő jelenség :D Ebbe így már biztos tündökölni fogok :D Szó szerint. Az meg hogy a három közül melyik lesz kényelmes úszáshoz, majd a gyakorlatban kiderül. Már alig várom, hogy mehessek az uszodába. Biztos sokan hüledeznek, hogy túlsúlyosan szeretek kijárni. Nekem ez nem trauma. Kövér voltám már akkor is, amikor a gyermekeim még kicsik voltak. Velük is kimentem a strandra, nem érdekelt, hogy néznek. Valahogy az volt az érzésem, ami azóta már meggyőződésem lett, hogy azok akik azzal vannak elfoglalva, hogy másokat figyelnek, nos nekik elég rossz lehet. Én nem foglalkozom ezzel. Azt hiszem az önbizalom sokat számít. 

Most azon gondolkodom, hogy van egy futópálya a házunktól pár száz méterre. Le kellene menni, megpróbálni... De mégse... Ez már beteges. Kell két nap után egy nap regenerálódás! 

Pont elég az, hogy 

Megosztás a facebookon