Kulcskérdés

avagy vannak napok, amikor nagyon gáz vagyok.

Hétvégén történt. Vagyis azon az egy napon, amit hétvégének lehetett nevezni, hiszen szombat munkanap volt. Szóval vasárnap az itthoni teendőim mellett, ugye amire hét közben nem jutott idő (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás) anyukám megkért, hogy a vak nagybátyjámat vigyem haza. Hiszen már szinte anyukámnál lakik, csak néha megy haza, akkor is csak azért, mert "nagyon sok dolga van otthon", aztán pár nap múlva jön is vissza. Szóval még mielőtt hazafuvaroztam volna, neki is be kellett vásárolni. Jött velem anyukám is, és amint tologattuk a nagy bevásárlókocsit, megkért, hogy tegyem el a kulcscsomóját. Amint a pénztárhoz értünk és fizettünk, akkor vettem észre, hogy bizony csak a kocsikulcs van nálam, az ő kulcsait úgy ahogy volt, elhagytam. Visszamentem, végigjártam az útvonalat (már persze amennyire egy ilyen nagy szupermarketbe lehet), de persze nem lett meg. Kezdtem nagyon ideges lenni, főleg azért, hogy miként fog szegény anyukám bejutni a nagy vaskapun? 69 évesen mássza át? Aztán miként fogja zárni az ajtaját, ha feltörjük??? Amint gondolkodtam, azért odasomfordáltam a biztonsági őrhöz, hogy véletlenül nem adtak-e le egy kulcscsomót? Nagyon bunkó volt, böfögött valamit a bajsza alatt, hogy kérdezzem meg máshol, talán a bejáratnál. NO! Ezt mondhatta volna kedvesebben is. Indultam a bejáratnál lévő biztonságiakhoz. Már náluk volt a kulcs :) Halleluja!

Indultunk a nagybátyámhoz. Amint hazaszállítottam, kipakoltuk a vásárolt dolgokat. Persze mivel vak, így nem olyan egyszerű, hiszen neki kell mindent egyesével eltennie, hogy tudja hol keresse majd. De lassan ezzel is végeztünk. Indulás haza! 

Vagyis...

Indulás, de hol a kocsikulcs??? 

 

Ezt nem hiszem el! Először anyukám kulcscsomója, most meg a kocsikulcs??? Kerestük össze-vissza, de nem találtuk. Egészen addig, míg valamiért le nem hajoltam, és akkor vettem észre, hogy a nyakamba van, a ruhám alá csúszott :) 

Na ez is megvan. Most már tényleg indulás.

Amint hazaértem, a férjemmel úgy döntöttünk, hogy elvisszük lemosni a kocsit. Ez inkább neki mániája, én simán tudok úgy közlekedni, hogy nincs minden héten lemosva, főleg mivel ezüstszürke, így nem is annyira látszik rajta a por, mint mondjuk egy sötét autón. 

 

Az autómosóba elég sokan voltak annak ellenére, hogy vasárnap este volt. Vagy pont azért??? Kb. fél óra várakozás után kerültünk sorra. Szép lett az autó, csillogott-villogott. Indulnánk, de hol a kulcs??? 

Komolyan mondom, ha nem velem történt volna egy fél nap alatt mindez, azt hinném, hogy nem lehet valaki ilyen béna! Már megint nincs meg a kulcs? De meglett! Bezártam az autóba. Sokszor úgy zárom be az ajtót, hogy lenyomom a zár gombot, és becsukom. Ezzel nem is volt eddig gond, mert mindig kivettem előtte a kulcsot. De most nem! Ilyet csak egy szőke nő tud! Bizony bezártam a kulcsot. A kéziféket persze behúztam úgy ahogy kell, tehát még arra se volt esély, hogy szépen kigurítjuk az autót. Mögöttünk pedig állt a sor, mindenki várta, hogy mikor ürül már meg a 3 mosóból valamelyik? 

 

Feltaláltam magam, azonnal hívtam a lányomat, mert nála van a pótkulcs. Nagyon nagy szerencsém volt, hiszen pont abban a pillanatban ért haza Budapestről, ahová a nyeremény belépővel ment a barátnőjével, amit előtte napokba nyertem. Mondtam neki, hogy ki se szálljon a kocsiból, azonnal hozza a pótkulcsot. Mivel a mosó a házunktól pár száz méterre van, így gyorsan odaért. Nekem pedig 200 Ft-om bánta, mert mégse állhattam csak úgy ott, mint egy szerencsétlen, aki bezárta a kulcsát a kocsiba, és nem tud mozdulni :) Szóval amíg odaért, addig ismét levettem a mosópisztolyt és még fényesebbre sikáltam :) 

Amint hazaértünk, a férjem csak annyit mondott: ma már ha lehet, ne csinálj semmit!

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én