Mostanában alig van időm...

Mi is történt az elmúlt egy hétben, ami említésre érdemes? Nos lebetegedett a fiam. Ha jól belegondolok, ez már ugye nem az én gondom (elvileg), hiszen mégiscsak egy 22 éves férfiről beszélünk. NODE ez ugye több sebből is vérzik. Hiszen mégiscsak az én pici fiam :)

Aztán meg ugye mivel férfiből van, hát nagyon megviseli a betegség, ami azzal jár, hogy ápolgatni, tutujgatni kell (???). Ritkán beteg, de ha az, akkor nagyon. Most is úgy tervezte, hogy péntekre kiíratja magát, aztán a hétvégén meg jól meggyógyul! De nem így történt! Hétfőre még betegebb lett, egész szerdáig fel sem bírt kelni az ágyból. A lényeg azonban, hogy mára már jól van!

Aztán több rossz dolog is történt, de ez nem publikus. Nem közvetlen érint, de azért mégiscsak érző lény vagyok, és mások baja is megvisel.

Kedden kora délelőtt, amikor még alig kezdődött el a (múlt) hét, máris folyamatosan csörgött a telefonom (sms, hangposta). A volt munkahelyemről keresett az intézményvezető. Nem tudtam felvenni, mert a kormányhivatalba, ha ügyfél van az irodába, akkor nem vehetünk fel privát telefont. (No meg őszintén szólva, nem is akartam annyira felvenni.) De azért csak idegesített, hogy mi történhetett, ami miatt engem akar ennyire a volt főnök. Aztán amint egy kis időm volt, már indítottam is a telefonhívás(oka)t, és megérdeklődtem, hogy vajon miért vagyok ismét ilyen fontos a volt munkahelyem számára. Persze nem a hívó felet hívtam vissza, hanem körbeszimatoltam, aki csak tudhatott infót, azt mind megkérdeztem.

Meg is kaptam a választ. Egy sajnálatos dolognak köszönhetően szerette volna, ha vissza tud csábítani a volt munkahelyemre. Még valami vezetői pozíciót is kaptam volna, lehettem volna

de sajnos (még ma is szégyellem ha eszembe jut) amint meghallottam, hogy vissza, annyi pénzért, azt a munkát.... hát hangos kacagásba röhögésbe törtem ki.

BOCSÁNAT!

Egy éve még nem is tudtam, hogy mennyire nem szeretném már azt a munkát. De mára megvilágosodtam. Szeretem a jelenlegi munkámat (már elég jól belejöttem, jó vagyok ebbe is :)), szeretem a munkatársaimat és ŐK is szeretnek engem. A fizetésem is majdnem a duplája a korábbinak és munka után kisimultan megyek haza, nem stresszesen ami a családi életre is pozitív kihatással van.

Visszatérve az ajánlatra, fontolóra sem vettem a dolgot. Még úgy sem, hogy lehetnék valamiféle vezető... De ott? Azt a munkát, ami úgy túl van szabályozva, hogy közben meg szinte semmi érdemi dolgot nem lehet tenni? Azokkal az emberekkel, akik közül párral már eljövetelemkor is volt problémám, főleg a szakmaiatlanságuk miatt??? Különben is, nem vagyok én főnöknek való! És nincs is (nem is volt) vezetői ambícióm. Felülről a főnök b@szogasson, alulról a beosztottak? És akkor még ott van a mindenféle egyéb járulékos plusz feladat, amelyeknek a leírásába már bele sem kezdek. Kösz nem! 

Őszintén mondom, de tényleg, hogy vissza akartam hívni az intézményvezetőt, hogy meghallgassam azért az ajánlatát, de végül nem tettem. Nem tettem azért sem, mert aznap délután már nem volt rá időm (és kedvem se). Este nem akartam otthon felhívni, aztán másnap meg már olyan okafogyottnak tartottam. De mivel azóta nem hívogat vélhetően nyugtázta, hogy a hallgatás ebben az esetben nem beleegyezést jelent!

Továbbá még múlt heti történés, hogy mivel kisimulva jövök haza és egyébként is egész nap az irodába ülök, így a mozgásszükségletem nem igazán van kielégítve. Ezért elkezdtem kondiba járni (megint).

 

 

Imádom. Bár azt hiszem, ha felfejlesztem ismét magamat "elfogadható" szintre, akkor lehet konditermet váltok. Igaz ez közel van, viszonylag olcsó, és csak nők járnak ide, DE a gépek szerintem több odafigyelést igényelnének a tulaj részéről. Mindig akad olyan, amire ki van írva, hogy Rossz, ne használd! És légkondi sincs, ami a jó idő beköszöntével nagy hátrány lesz. 

Hirtelen ennyi, mert mindjárt este 7 és ma is megyek a kondiba.

Puszi nektek 

Megosztás a facebookon