mert azt is kell néha...

Pár napra eltűntem. Tegnap a sok munkahelyi megpróbáltatás után kaptam egy nap pihenőt. Jól indult a dolog, elterveztem, hogy mi mindent fogok csinálni délelőtt, és délutánra beterveztem még egy kis uszodát is. De ahogy lenni szokott, ember tervez ...

A dolog úgy alakult, hogy délelőtt itthon még a főbb csapásvonalat tartottam, de aztán borult a terv. Megjelent a lányom. Meglepődtem, mert reggel 6-tól este 6-ig elvileg dolgozott volna. Örültem neki, de sejtettem, hogy valami bibi lehet. 

Nos korábban eljött a munkahelyről, mert a dokinak akihez menni akart csak hétfőn van magánrendelése. Nem, nem babát vár, hanem a mellében talált egy csomót. Ráadásul élete párját is ezen a "szép napon" műtötték a szájsebészeten. Vele azt történt, hogy korábban (kb. 3-4 hete) a fogorvos beletörte foghúzásnál a gyökeret, és a bölcsességfogát is ki kellett műteni. Mostanra kapott időpontot.

Szóval uszoda helyett ezekkel töltöttem az időmet, de végül minden jól alakult. A lányomat megnyugtatta a doki, hogy mindössze egy 3 mm-es cisztáról van szó, fél év múlva kell visszamennie kontrollra. A barátja fogát is kiműtötték, és minden rendben ment. 

Én az utóbbi napok (hetek) stresszes időszaka után kicsit lenyugodtam a munkámat illetően. 

Most tehát nyugi van. De jól tudom (sajnos), hogy ez csak átmeneti állapot.

A fogyókúrát tekintve meg ma gondolkodtam ismét, hogy milyen szemétség ez az élettől, hogy sportolok, tartom az előírt szénhidrát és kalória bevitelt, ennek ellenére mégsem akar a mérleg nyelve elindulni lefelé. 

Aztán meg az jutott eszembe, hogy végül is a blog címe az (volt a bejegyzés írásakor): dagiból dögös, vagyis nem az, hogy dagiból sovány :) Dögös lehetek túlsúllyal is! Vagy nem? De!

Megosztás a facebookon