Nem vagyok naiv, nyilván tisztába voltam vele, hogy meg fogják szavazni a veszélyhelyzet meghoszabbítását. De valahol abba reménykedtem, hogy talán mégse az összes kormányrendeletre vonatkozóan. 

Reménykedtem, hogy talán a sok semmittevés után már végre "dolgozhatok". De most úgy néz ki, hogy az elkövetkező 3-5 hónapba még nem igazán lesz munka továbbra se.

Aki dolgozik, bizonyára azt mondja, hogy örüljek neki, mert a nagy semmittevésért is ugyanúgy jár a fizetés. És igen, valóban, ez így is van.

De!

Aki próbálta már, hogy napi 9 órát úgy töltsön el a munkahelyén, hogy nincs mit csinálnia, vagy alig, nos az már lehet kissé másképp vélekedik a dologról. Nem mellékes az se, hogy ha vége lesz egyszer ennek a korlátozásnak, akkor két hónap alatt kell(ene) megcsinálni a november óta "elhalasztott" vizsgálatokat az éppen aktuálisok mellett (mert ugye a vészhelyzetet követő 60 napig fogják kapni szakvélemény nélkül tovább a pénzt). Tehát 60 napunk lesz pótolni mindazt amit már tavaly november óta nem csinálhatunk előreláthatólag május végéig. Nos ez még elméletbe se kivitelezhető, el se tudom képzelni, hogyan fogjuk majd megoldani. Mert bár nincs kisgyermekem és túlórázni is tudnék, de ez olyan munka, ami agyi kapacitáshoz van kötve. Vagyis naponta kb. 15 szakvéleményt még el lehet készíteni megfelelően, de ha 20-at vagy még annál is többet kell, az már a minőség rovására megy. Meg lehet csinálni, nem mondom hogy nem, de az olyan is. És az senkinek se célja, hogy a szakvélemények miatt bíróságra kelljen járkálni. Ott nem mondhatjuk, hogy ja bocsi, de túlterheltek voltunk, azért nem elég részletes és alaposan indokolt.

Ezen gondolkodom és persze próbálom nyugtatni a kolléganőt, hogy ne izguljon, meg fogjuk tudni csinálni majd az is. Most meg punnyadás van. És ez nem jó! Persze van internet, lehet böngészni meg híreket olvasni, utána nézni dolgoknak, de hónapokon keresztül ezt csinálni, már tényleg frusztráló. Közbe meg az jár a fejembe, hogy sok hasznos dolgot is tehetnék ezen idő alatt. De itt nem lehet!

Ha lenne valami alapszintű idegennyelv ismeretem, akkor vélhetően nekifognék fejleszteni, tanulni. De az sincs. 

Kellene valami hasznos elfoglaltság. Ha legalább horgolni tudnék, akkor elkezdhetném karácsonyra a kis horgolt angyalkákat gyártani... De még ahhoz is béna vagyok! 

Ki kell valamit találnom, hogy miként töltsem hasznos(abb)an a következő hónapokat. 

Tudom, tudom... micsoda gondok... ???

De mindenkinek a saját problémája az, ami leginkább foglalkoztatja.

Nem? De! 

Persze most otthon se minden happy. Anyósom vasárnap bekerült a kórházba, mentő vitte el. A sógornőm a telefonba azt mondta, hogy magas lett a vérnyomása. Aztán persze mikor a férjem elkezdett telefonálgatni, akkor kiderült, hogy nem éppen ez volt a gond. Az történt, hogy beadatták anyósomnak a koronavírus elleni vakcinát, és vélhetően ezért lettek olyan súlyos tünetei, ami miatt mentőt kellett hívni (magas láz, nagyon erős remegés és az egyensúlyát se tudta megtartani, megülni se tudott). Egy napot töltött kórházba, mert másnap kiengedték, miután közölték, hogy koronavírusos. Én ezt már nem is értem. November közepén került be a kórházba, mert akkor is koronavírusos volt. Hiába tesztelték, a második és a harmadik héten is még mindig pozitív volt a tesztje. Aztán a negyedik hétre végre negatív lett, így karácsony előtt kiengedték. Mondjuk azt nem tudom, hogyha csak karácsonyra lett negatív tesztje, akkor a fertőzés miatt most februárba normális-e, hogy védőoltást kapott? Meg azt se tudom, hogy miképp lehet megint pozitív? És ha pozitív és ilyen tüneteket produkált, akkor miért küldik  haza egy nap után a kórházból? Sok mindent nem értek ezzel a vírussal kapcsolatosan. És egyre nehezebben értem meg a körülötte zajló dolgokat.

Szóval most egyre lentebb kerülök mentálisan. 

Kellene valamit találni, amivel ki tudom rángatni magam ebből.

Elegem van a veszélyhelyzetből!!!

Megosztás a facebookon