Az történt, hogy tegnap az öcsém rám írt cseten, hogy "Gratulálok a 20-ai, pizza sprint nyereményjáték egyik győztesének!" Erre én: "Nyertem valamit?" Válasz: "Nézd meg, szerintem Te vagy az...) Én meg azt se tudtam, hogy miről beszél? Megnéztem, és tényleg nyertem egy extra pizzát! Ez úgy történt, hogy kommentelni kellett, hogy a 20-án általuk megosztott pizzák közül melyiket szeretném megnyerni, és azt kisorsolják. Én meg beírtam. Nem is foglalkoztam vele, mert random módon szoktam néha lájkolni, megosztani vagy kommentelni dolgokhoz. Nem is gondoltam, hogy nyerhetek, nem is figyeltem, hogy engem sorsoltak ki. Amint néztem az oldalukat, akkor látom ám, hogy az öcsém, meg a 25-i nap nyertese. Természetesen én is gratuláltam neki!

Elmeséltem ezt a kolléganőnek, aki csak annyit fűzött hozzá, "de Ti egyébként is egy szerencsés család vagytok!" 

Mondtam neki, hogy mindezt a konklúziót abból levonni, hogy nyertem egy pizzát, hááááát.... elég erős következtetés.

De aztán megemlítette, hogy decemberbe meg hármasom volt az ötös lottón, a lányomnak is mindig szerencséje van, a házhoz is hogy jutottak hozzá, meg szerinte egyébként is az ilyen "kiegyensúlyozott, pozitív" emberek bevonzzák a szerencsét. 

Majdnem elkezdtem neki sorolni, hogy azért mondjuk a férjem legalább 3 hónapig fizetés nélkül lesz, ez mégse szerencsés, csakúgy mint pl. hogy totálkárosra törtem pár éve a kocsit, vagy az, hogy tavaly nyáron elvesztettük anyósomat, stb... De aztán mégse mondtam. Inkább arra a hullámra ültem fel, hogy OK, inkább szerencsések vagyunk. A férjem meg fog gyógyulni, a balesetet túléltük, anyósomat már nem tudja pótolni ugyan senki, de sajnos ez az élet rendje, és szegény már annyira beteg volt egyébként, hogy lehet megváltás volt inkább neki, hogy végleg megpihenhet...

Mondjuk decemberbe valóban nyertem 15.000. Ft-t a lottón, a lányom barátja meg sorsjegyen húszezret. Épp a munkahelyen néztem a lottószámokat és az egyik kolléganőm viccesen, kicsit pikírt módon kérdezte, hogy na, nyertél? Én meg: naaa kettesem van... nem is hármas... óóóó a negyedik meg pont mellette van. Csak lesett, azt hitte viccelek, pedig tényleg hármasom volt. Azt azért megjegyezném nem vagyok megrögzött szerencsejátékos. Lottót is néha veszek (azt is random módon, mikor eszembe jut), és ha lottózok, akkor is gépi egy mezőt kérek. Tényleg a véletlenre bízom. Ráadásul úgy volt hármasom, hogy a negyedik kihúzott szám közvetlen mellette volt. Akinek elmeséltem, szinte mindenki azt mondta, hogy jaj de kár... Én meg úgy voltam vele, hogy nyilván jobb lett volna, de hát így is nyertem... Mindegy hogy valaki pont mellé húzza be, vagy öttel arrébb, ha nem találja el, nem nyer. Tehát minek bosszankodni azon, hogy mi lett volna ha??? Igen, valóban jobb lett volna egy négyes, kb. 1 millió forint, de az életemet az se oldotta volna meg... A gyerekeimnek nem tudnám belőle biztosítani a gondtalan életet, szóval annak örülök, ami van!

De aztán tovább elmélkedtem a kolléganő által mondottakon, hogy az ilyen emberek bevonzzák a szerencsét... 

Ha ez így van, akkor velem azért még nincs minden rendben, vagyis van hova fejlődnöm, mert a pizza, meg a lottó hármas mégse a legtutibb dolog... Panelba lakunk, az autónkat se a szalonból hoztam ki 0 km-el, nincs nyaralónk, se milliós megtakarításunk állampapírokba, a gyerekeim se egyetemet végzett szuper okos gyerekek (de a maguk kis életébe ügyesek)... 

Aztán rájöttem, hogy talán mégis igaza van a kolléganőnek...

Mi igenis egy szerencsés család vagyunk! 

Utóirat: a pizzát természetesen a fiamnak ajánlottam fel (a férjem nem szereti az ilyen ételeket, én meg ugye a szénhidrát miatt lemondtam róla). Kiválaszthatta, hogy milyen alapot szeretne, és kérhetet rá 7 féle bármilyen feltétet.

Ilyet kért:

A gond csak az volt, hogy mivel a férjem a gyógytorna kivételével egész nap otthon van, úgy gondolta készít ennivalót. Ami alapjába nem lenne gond, de nem tud keveset semmiből, ráadásul én ilyen rántott dolgokat se igazán eszek. Szóval ismét jutott a lányoméknak és anyukámnak is vittem. Megint sikerült három háztartást ellátni az egy napra szánt ételével.

De hát ugye szerencsés család vagyunk... Anyukám is szerencsés, meg a lányom is... nem kell holnap főzniük.

Nem? De! Na ugye???

 

Megosztás a facebookon