vagyis extra derékfájással...

Nos ma "ünnepeltem" a szülinapom. Semmi extra. Én nem nyavalygok, hogy jaj, már ennyi éves vagyok, és őszül a hajam, meg ráncos a szemem...

Azt gondolom, hogy csak annak őszül és ráncos, aki ezt megéri.

Ha nem jött volna ma a szűk család ebédre és tortázni, akkor nem is vettem volna észre, hogy ünnepelt vagyok.

Talán azért nem, mert a derekam továbbra is be van csípődve, hétfő óta még mindig nem javult, sőt! Lehet ez is az öregség jele. Hiába szedem a gyógyszert, stb. Két napja konkrétan ki sem tudtam kelni az ágyból. Egész nap feküdtem. Ennyit arról, hogy terveim között szerepelt a szauna meg a kondi... 

Hát ez nem jött össze!

Mivel tegnap és ma rá voltam kényszerülve a mozgásra, hiszen mégiscsak tortát kellett sütnöm és az ünnepi ebédnek is el kellett készülni, így egy marék fájdalomcsillapítóval megoldottam.

Az ebédet a férjem készítette, és nem győzte mindenkivel dicsértetni magát, hogy "ugye milyen finom?"

Egyébként tényleg az volt. Isteni töltött káposztát tud csinálni. Az is a menü része volt.

A finomságát talán az is mutatja, hogy a közel 40 szármából nem maradt.

A torta elkészítésére nem vállalkozott, az az én művem.

Most nem volt türelmem (és állóképességem) ezért egy ronda de finom csokitortát csináltam. Azért csokitortát, mert ez volt a kérés.

Én annyira nem szeretem, de legalább nem ettem belőle sokat.

 

A fentiek tükrében továbbra is motoszkál a fejemben a kérdés: létezik szabadidő betegség? Én ebben szenvedek? Véletlen, hogy mindig szabadság alatt betegedek meg?

Ma sok köszöntést és jókívánságot kaptam. Remélem teljesülnek a jókívánságok és nem csak szép napom lesz, hanem csodás évem is!

 

Megosztás a facebookon