Nem, nem úgy...

Önkritikát gyakoroltam és rájöttem:

Jó vagyok és pont! - bruhaha

 

Azt, hogy "jól megy", nem az anyagiakra értettem, de azért nem panaszkodhatom, hiszen az egy évvel ezelőtti fizetésemnek közel a dupláját kapom. Ennyit a szociális terület és a kormányhivatal közötti differenciáról. Persze idén januárban nem kaptunk béremelést, sőt azzal kezdte az évet a főosztályvezető, hogy szerencsére nem fog csökkenni a bérünk... de ha azt a havi közel 10.000. Ft-ot, amit nettóba a bözsikártya helyett a fizetésünkhöz tettek annak veszem, akkor végül mégiscsak emelkedett a fizu is.

A "jól megy"-et arra értettem, hogy egyre profibb vagyok a munkámban, olyan félmilliós visszakövetelést is megkapok intézni, amitől mindenkinek borsózik a háta, én meg olyan "jól adom elő az ügyfélnek, hogy még szinte meg is köszöni". Pedig mindenki attól rettegett, hogy biztos bírósági ügy lesz, meg mindenféle fellebbezés és jajjjjjjjjj. De miért is lenne??? Szépen elmagyaráztam a kliensnek, hogy bizony, bizony kiderült, hogy amikor 4-5 évvel ezelőtt felvett tőlünk munkanélküli ellátást, akkor közben Ő Németországban dolgozott. És ezt a jogtalanul felvett pénzt vissza kell fizetnie. De azért nagyon segítőkészen felajánlottam, hogy esetleg részletfizetést kérhet... Nem is hőbörgött, tudomásul vette és csak annyit kérdezett, kb. mennyit kell fizetni??? 

Aztán ugye túl vagyok már a vizsgán is itt a munkahelyen, amit egy jogász által összeállított 4 oldalas törvényi ismeretekből írtunk. Megmondom őszintén, nem lett 100%-os a tesztem. Két apró hibám volt, így kb. 98%-ra sikerült. 

Az ügyfelek is szeretnek, már van aki hozzám kéri magát. Mondjuk ez rájuk nézve nem annyira kedvező, hiszen ez azt jelenti, hogy szeptember óta már legalább másodszor lett munka nélküli álláskereső. Régi ügyfeleim is vannak, akiket az előző munkahelyemről ismerek. Annyira meglepő mindig, hogy örömmel üdvözölnek, és egyre többeknek mondják, hogy ha jönnek regisztráltatni, akkor hozzám kérjék magukat. Persze ez nem feltétlen így megy... 

A munkatársaim is szeretnek (érzésem szerint és azt is mondják). Néha felírnak egy-egy mondásomat, mert annyira tetszik nekik. Ma például egy bv-ből szabadult ügyfelem volt. Amint kiejtette a száján, hogy most engedték ki, a kolléganőim már írtak is a belső cseten, hogy kérdezzem már meg, hogy meddig volt bent? Én hozzá vagyok szokva az ilyen, meg még ilyenebb ügyfelekhez, nem okoz ez nekem gondot. Ők meg mindig csodálják, hogy mennyire szót értek velük, meg nem félek tőlük és kissé irigyelnek is érte, hogy engem ugyan nem fenyegettek még meg eddig, hiszen jól tudom őket kezelni. Szóval visszatérve a kollégák kérésére, megkérdeztem: sok időt töltött távol a családtól??? Aztán még azt is megkérdeztem, hogy melyik börtönbe volt? A végén abban maradtunk, hogy nem csak egy helyen "ült", ezért megjegyeztem, hogy ezek szerint "vendégfellépő is volt"... Ez annyira tetszett a kollégáknak, hogy felírták maguknak és amint kiment az ügyfél szétröhögték magukat, mert ők nem mernek "ilyen emberekkel, így beszélni". Nekem azért jó iskola volt az előző munkahelyem e téren is.

Aztán még az is a jó munkavégzésem mellett szól, hogy ki van adva, miszerint azokat a régi FHT-sokat, akik munkaképesek és látszólag nem a 22.800. Ft-ból élnek, igyekezzünk jobban bombázni állásajánlatokkal, hogy kikerüljenek a rendszerből. Nos ebben is én vagyok az első, aki egy évek óta rendszerben lévő, segélyen élő ügyfelet a nyílt munkaerőpiacra elhelyezett. Ez tegnap derült ki és nem is mondtam senkinek, csak a szobatársaimnak, akik közül az egyik már fogta is magát és ment az osztályvezetőhöz, hogy eldicsekedjen vele(m) (mert ugye én nem mennék és nem szólnék az osztályvezetőnek, hiszen semmi mást nem csináltam, csak a munkámat végeztem. De ők menedzselnek :). Szóval egyre inkább jól csinálom amit csinálok és ezt a többiek is látják.

A másik ami úgy tűnik, hogy jól megy, az a vezetés. Most jövök rá, hogy valójában nem is tudtam vezetni amikor levizsgáztam. Komolyan mondom, de tényleg, nem is értem a mai napig sem, hogy miként sikerült akkor, ott és ráadásul elsőre. Néha még most is elolvasom nosztalgiázva a korábbi bejegyzésem erről: Forgalmi vizsgám igaz története :)

De azt is észrevettem hogy minél jobban megy a vezetés (szerintem) annál inkább agresszívebben vezetek és a kocsiban bizony csúnyán is beszélek a többi nem éppen megfelelően vezető autóstársamról :)

Annyira meggyőztem magam, hogy milyen jól vezetek, hogy felbátorodtam és bizony még tegnap is autóval mentem dolgozni, hiszen annyira jegesek voltak az utak, hogy gyalog nem lehetett közlekedni :) Ezt tegnap fényképeztem. Tudom, tudom... nem elég, hogy jeges az út, kezdő vezető vagyok, még közben a telefonomat is nyomkodom, hogy lőjek egy ilyen rossz minőségű képet...

De amint látszik nem igazán volt rajtam kívül más az úton...

Talán nekik több eszük volt és nem indultak el kocsival....

Most már csak a testedzésbe kellene ennyire jónak lennem.

De ez a következő célkitűzésem, hiszen a munka kipipálva, a vezetés kipipálva, jöhet a testformálás...

Mondjuk az enyémen lehet is mit formázni. Bár a kerek is egy forma.

Nem???

De! :) :) :)

 

 

Megosztás a facebookon

avagy nyugalom a sikeres vizsga titka?

Még pár nap és itt a(z első) vizsga ideje. Tegnap és ma is voltam vezetni és még grátisz kaptam az oktatómtól a szombati illetve hétfői órát. (Szerintem azért, mert az önbecsülésem a béka s.gge alatt van, miközben Ő meg arról győzköd, hogy higgyem már el, hogy jól vezetek, és ha nem kapkodok, akkor simán meglehet elsőre is...

Szóval kedden délután én leszek az utolsó vizsgázó. Ezzel kapcsolatosan egyből az volt a kérdésem, hogy az jó időpont? Mire a bölcs oktatóm csak ennyit mondott: bármelyik időpont jó, ha sikeres a vizsga! És milyen igaza van. 

Én nem igazán vagyok megelégedve magammal, mindig benézek valamit. És ami bosszantó, hogy nem ám olyat, ami max. 1 hibavonal, hanem egyből olyat, ami azonnali bukta.

Pl. hozzáérek a záróvonalhoz, vagy más alkalommal követve az előttem "bénázót" egy egyirányú utcában arra figyelek, hogy a lefulladásai miatt nehogy nekimenjek. Na végre megindul, én meg követem. Ami ugye nagy hiba, mert neki már nem fontos, hogy az út bal oldaláról kanyarodjon balra, de nekem ugye még az. Hiszen ez is azonnali bukta.

Máskor meg ugye nagyon-nagyon figyelek, hogy bal oldalról kanyarodjak az egyirányúból balra, de hát nem ott van (állítólag) egy lekopott biciklis nyom, amire meg ugye nem lehet rámenni, az is azonnali bukta. 

Hát kb. ilyeneket alkotok, és ezek nagyban hozzájárulnak, hogy az ezen a téren meglévő amúgy se nagy önértékelésemet még inkább aláássam. 

Fentiekről egy vicc jut eszembe, ami úgy szól, hogy mi a rossz abban, ha egy szőke nő autót vezet? A válasz: hogy akkor se biztos, hogy jobbra fordul, ha balra indexel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán még vannak történések itthon is. 

A fiam szenved. Fáj a foga már napok óta. Annyira, hogy bár egyik gyermekem sem tud lenyelni egy tablettát sem, mégis valahogy magába erőlteti (lehet összetöri?) Brrrrrr

Ma már odáig jutott, hogy az éjszakai műszakból hazaérve arra kért, hogy derítsem ki mikor rendel a doktornő akihez menni szokott. Nem volt szerencséje, hiszen délután 1-től volt csak rendelés. Volt vagy 3 óra mire végzett (bejutott, röntgen, stb.) és megtudta, hogy nem tudják megoldani a problémáját. Két választási lehetőséget ajánlottak neki: vagy befekszik egy napra a szájsebészetre vagy magánba akár holnap kiműtik neki. Ezt az utóbbit választotta. Holnap fél 11-re mehet. Így ma éjszaka nem dolgozik. SZENVED.

A lányomnak meg felajánlották, hogy legyen csoportvezető (a közvetlen főnöke és a munkatársai szeretnék, de az ugye önmagában még kevés) a felsőbb vezetés fog dönteni. Most írtuk meg a motivációs levelét. Nagyon szeretik (mármint a közvetlen főnöke és a munkatársai) ezért most az a helyzet, hogy ha nem neki adják a pozíciót, akkor is szeretné kiemeli a felettese és meós pozícióba teszi elvileg. Az is több lóvé... Aztán azon gondolkodott, hogy ha egyik sem sikerül, akkor keres másik állást. Nem beszéltem le, de azért felhívtam rá a figyelmét, hogy új munkahelyen nem fogják elengedni kéthetente iskolába, Ő meg ugye most a fejébe vette,  hogy tanulni akar. Ezt itt megteheti... Nem tudom mi fog történni, de én támogatom! Ez az anyák dolga!

Nem?

DE!

Megosztás a facebookon

Ma voltam vezetni. És ma jól ment. Az oktatóm ezért kér egy vizsgaidőpontot, ami előreláthatólag május közepe felé lesz. A vizsga előtti két nap még elmegyek vezetni, abban az időpontban, amikor majd vizsgázni fogok. Mondjuk én nem sok reményt fűzök az első két-három vizsgához, de azért oda fogom tenni magam... Egyébként találtam az oktatómról a saját fényképeink között egyet, melyet jelnek veszek. Az öcsém esküvőjén készült róla, és nem tudom miért és kinek nyújtja a kocsikulcsot, de nem olyan, mintha nekem adná??? Ugye, hogy ugye?

Nagy hibát nem vétettem, mondjuk kétszer azért sikerült hármas sebességfokozatba kanyarodni, amivel persze nekem semmi problémám, de ugye 2-esbe kell.. No, hát akkor legyen úgy :)

A másik hír, hogy holnap lesz a lányom szülinapja. De mivel felmegy a barátnőivel Budapestre, így szombaton vagy vasárnap fogjuk itthon megünnepelni. Tavaly egy isteni finom és gyönyörű oreo tortát csináltam neki. Idén azonban valami cukor és lisztmentes fittness tortát kell alkotnom. Valami ilyenre gondoltam: diétás epres túrótorta :) Nem valami szép, de hát ugye diétás... 

A harmadik gyors gondolat pedig, hogy ismét van egy remek állásajánlat. Jó fizetés (relatíve jó, hiszen pedagógus bér... - de az ugye jóval több, mint az enyém :) Aztán persze pedagógus szabadság... Az is jóval több, de hát ugye még mindig nem sikerült kivennem a tavalyit se... És persze a munka is sokkal, de sokkal jobbnak tűnik, hiszen jelenleg nem sok sikerélménybe van részem, ott pedig az esetek többsége pozitív kimenetelű. De most éppen nem vagyok beindulva, és nem keresek állást. Azért még gondolkodom rajta, van még valamivel több, mint egy hetem a beadási határidőig. Mondjuk ott is feltétel a jogsi és a saját kocsi, no de már a kapujába állok :) Nem??? DEEE!!!!!

 

Megosztás a facebookon

és talán jó lesz visszanézni (valamikor)...

 

Hat óra gyakorlati vezetés után az oktatóm kivitt a régi 5-ösre és Kecskemétről átmentünk Lajosmizsére majd vissza. Persze úgy, hogy én vezettem. Nagyon élveztem. Ezt kaptam tőle karácsonyra... 2015. december 25-én.

Aztán a következő alkalommal már éjszaka vezettem a városban és a városon kívül is. És bár semmi extra, de mégis jó lesz majd visszanézni jogsival a zsebembe és visszaemlékezni. Mindez december 30-án történt. Pedig úgy volt, hogy szilveszter napján fogok vezetni, az évben utolsóként. De aztán az történt, hogy az autósiskola vezetőjének 30-án reggel megszületett a gyermeke és a kollégái tejfakasztó bulira voltak hivatalosak. Az én oktatóm is. De mivel végtelen rendes, ezért felhívott, hogy szilveszter helyett mennék-e 30-án este vezetni, még mielőtt megkezdenék a tejfakasztást? Mit lehet erre mondani? Hát azt, hogy PERSZE :) Így készült a következő pár perces kis videó. 

vezetés 8 óra tanulás után (1. rész - videó)

2. rész

Vagyis igazából nem ez volt a terv, mert hiszen jó, jó, megvolt a karácsony, meg az ajándék is az oktatómtól, de azért mégiscsak az első 10 órát rutinpályára tervezték... De milyen a sors? Technikai okok miatt mégsem a pályára mentünk, hanem ki kellett menni a forgalomba. Hiába no! Szerencsém van :) Egyébként az jutott eszembe, hogy imádok vezetni tanulni! Nagyon jó fej az oktatóm és az övé a felelősség is. Talán ez a legfelszabadítóbb... Mert most csak élveznem kell a tanulást, semmi görcs, semmi felelősség :)

Következő alkalommal már valószínűleg a téli útviszonyok közti vezetést fogom gyakorolni. Hó már van, és addigra lehet, hogy ónos eső is lesz. Bár nem bánnám, ha mindezeknek már nagyobb rutinnal vághatnék neki.

Megosztás a facebookon

Mivel karácsony előtt az utolsó napig dolgoztam, így nem igazán készültem fel az ünnepre.

Fura volt...

A korábbi években már a karácsony előtti napokban mindig itthon voltam, sütöttem, főztem, készülődtem, megtartottam 22-én a névnapomat, stb.

De idén nem így történt. 

Elég érdekes volt, hogy 23-án, délután vettem meg az ajándékokat (egyébként így is sikerült, kár lett volna napokat, heteket ezzel tölteni). A szaloncukor vásárlás is erre a napra esett (mivel a korábban vásároltat már megette a család), illetve a nagy bevásárlás java is. Persze csak a java, hiszen a halat 24-én vettem meg. Hol máshol, mint az Auchanba 11 óra magasságába... Ezzel magába még nem lett volna baj, de azzal már igen, hogy a nagy kapkodásba elhagytam a kulcscsomómat (vélhetően benne maradt a bevásárlókocsiba az érmével). Persze ott akkor nem vettem észre... Csak akkor amikor a busszal beértünk a központba és az ott lezárt biciklimet akartam kizárni. Abban a pillanatban már be is villant, hogy nem vettem ki a kocsiból a kulcscsomót. Már nem volt időm visszamenni, hiszen délbe úgyis  bezárt az üzlet, hiába is mentem volna, még  ha le is adták a kulcsokat, már nem találtam volna ott senkit. Remélem a karácsonyi ünnepek alatt nem lopják el a lezárt biciklimet a Malom Központ elől... Ennyi volt a bosszúság, de aztán már jól alakultak a dolgok. 

Itthon együtt volt a család. Ez már rég volt így, hiszen a lányom 1 hónapja költözött haza, korábban a barátjával karácsonyozott. Tőle, vagyis a lányomtól már karácsony előtt pár nappal megkaptam az ajándékomat. Olyan cuki volt. Nem bírta már elviselni, hogy sz@r a telefonom, ezért kaptam egy Iphone-t tőle. A káposztát, a halászlevet és az egyéb ünnepi kaját pedig APA főzte. Szenteste napján ahogy kell, fel lett díszítve a fa és az ajándékok is átadásra kerültek. Ez a lányom pink színű fája, a pink-fekete fal előtt (képrejtvénynek is használható lenne: jelöld be a képen a feldíszített karácsonyfát") és persze nem hiányozhat a képről Riley sem.

Aztán másnap, vagyis karácsony első napján sokáig lustálkodtam, aztán délután mentem vezetni. (Az oktatóm munkamániás :D) Kettőre mentem és megbeszéltem vele, hogy a lányom is elkísér. A vezetés elég "álmosan" indult, hiszen nem volt nyitva a rutinpálya, így a Tesco parkolóba mentünk. Forgalom semmi, kocsi 1 db, semmi emelkedő ahol megállást, elindulást lehet gyakorolni, és más nehézségi tényező sem volt. Mentünk hát néhány kört, gyakoroltam a gáz-fék kombót. Ekkor rácsodálkoztam, hogy amikor azt hittem, hogy már "repesztek" a kocsival, nos még akkor is csak 30 km sebességgel mentem. (És ezt persze verbálisan is kifejeztem.) Ezt követően változott a program. Az oktatóm azt mondta, hogy majd a forgalomba ez nem tűnik gyorsnak. És ekkor kiirányított a parkolóból, kifordultunk és irány a "pálya". Ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen nem mentünk az autópályára, "csak a régi 5-ön". Kecskemétről Lajosmizsére. Klassz volt. Ezt kaptam az oktatómtól karácsonyra. Mindössze 6 óra vezetés után! Azt mondta, hogy sokkal komolyabban veszem a dolgokat, mint a fiatalok, és persze azt is tudja (mondta is), hogy maximalista vagyok, úgyhogy megbízik bennem. Nagyon jó volt. Nem is gondoltam, hogy néha szólnia kell, hogy "ez csak főútvonal, és vissza kéne venni a tempóból" :). Azt hiszem szeretek vezetni. A lányom is élvezte (legalább is azt mondta). Ja, és én leszek ez évben az utolsó tanuló is vezetés területén, hiszen még szilveszter napján is vezetek, délután 4-től! Mondom én, hogy munkamániás az oktatóm :)

Megosztás a facebookon

avagy mindjárt Karácsony!?

Nincs karácsonyi hangulatom.

Nyilván hozzájárul, hogy dolgozom, nincs pihenő, szabadság, csak munka (vagy még az se, inkább mindenféle ami nem feltétlen a munkámhoz kapcsolódik).

Karácsonyi cipősdoboz akció, adományok gyűjtése és kiosztása, informatikus helyett program javítása, stb. És még itthon sincs főzés, sütés, pedig ilyenkor már az szokott lenni. És most nem is lesz, legalábbis nem úgy, ahogy szokott. Mert még karácsony előtt is dolgozom az utolsó napig. Mondjuk a lányom és a férjem itthon lesz, így remélem, hogy a lakás feldíszítése és a menü általuk elkészül. Bejglit és sütiket meg majd sütök amikor lesz időm...

Két ünnep között viszont nem dolgozom. PIHENEK! (Remélem.) Mondjuk karácsony első napján vezetni megyek (de ezt élvezem, ezt pihenésnek vagy ajándéknak is betudhatom), jön velem majd a lányom is. Beülhet hátra az autóba, megnézni hogyan "bénázik" az anyja. Ezt megbeszéltem az oktatómmal múlt alkalommal. Nagyon jó fej. Második alkalommal amikor vezettem, az óra végén azt mondta: most akkor kimegyünk a kapun. Én meg: biztos vagy benne??? Hiába mondtam, hogy megígértem a munkatársaimnak, hogy mielőtt kimegyek vezetni a városba, időben szólok nekik.... :) Igen, igen, már a második alkalommal kivitt a forgalomba és én vezettem visszafelé (forgalmas úton, aluljáróban, körúton, stb.) az autósiskolához, ami egyébként a város közepén van. Tök jó volt. Mondjuk egy kicsit mintha bizalmatlan lett volna  :), mert úgy fogta a kormányt, mintha azt hinné, hogy egy hirtelen mozdulattal kivágok a másik sávba... De igazából megértem, hiszen az első 8-10 órát csak a rutinpályára tervezték. Aztán már megvolt azóta a harmadik alkalom is. Ott sokat bénáztam. Azt hiszem parkolni nem az én műfajom... Egy valami ment csak jól azon az órán, de arra olyan nagy dicséretet kaptam, hogy egész nap abból táplálkoztam. A szegély mellé befordulás hátra, elsőre és tökéletesen sikerült. Gábor (az oktatóm) azt mondta, én vagyok az első nő, akinek ez elsőre megy. Nos lehet elbíztam magam, mert ezt követően már sem az Y megfordulás, sem a hátrafelé tolatva parkolás nem ment. Nem éreztem, nem tudtam. Pedig ez még csak oszlopok közé volt tervezve, de a városba már a LIDL parkolóba fogok "élesben" gyakorolni. Megmondom őszintén, fosok tőle. Miért nem lehet csak egyszerűen vezetni? Azt imádom. Erről jut eszembe... Gábor, mivel jó ismerőse az öcsémnek, felvetette, hogy ott áll az öcsém pincéjébe a golf (a régi kocsi, amit nem használ), és jön a karácsony... Miért nem kérdem meg az öcsémet, hogy ami neki felesleges, azt nem adná-e nekem? (Nincs hozzá képem... , de azért karácsony másnapján a családi ebédnél majd valahogy elsütöm ezt.) 

A lányomtól egyébként előre megkaptam a karácsonyi ajándékomat. Nagyon cuki volt. Nem tudta tovább tartogatni. Annyira szerette volna már odaadni. Mondjuk ezt elősegítette az is, hogy szinte használhatatlan volt a korábbi telefonom. Szóval egy nagyon okos telefont kaptam tőle (iPhone) vagyis ahogy az ügyfelek mondják: "almás mobil". Én meg még nem is vettem neki semmit. Mondjuk amit szeretne (korlátlan kondibérlet), azt bármelyik nap meg tudom venni, és azt hiszem veszek neki mellé egy "sokperces" szolibérletet is a csokicsövesbe, mert azt szereti. A fiam és a férjem ajándékát pedig azt hiszem az Ő segítségével veszem meg. Ő imád shoppingolni, ezért "csak" az anyagiakat kell biztosítanom :) A fiam és a férjem is Retro jeans mániás, ezért ott kell valami "akciósat" találni.

Az ajándékról jut eszembe:

 

Amúgy december vége nálunk egy kicsit sűrűbb, mint máshol. A lányom névnapja hónap elején van, aztán mikulás, aztán dec. 22. a névnapom (ez most idén először munkával telik), aztán ugye 24.- 25.- 26. - az mindenkinek karácsony, de nálunk folytatódik, hiszen a fiam és a férjem névnapja dec. 27., majd a házassági évfordulónk dec. 28., aztán két nap szünet, mielőtt mindenkinél beköszönt a szilveszter és az újév. 

Sűrű lesz...

 

Megosztás a facebookon