avagy kiderült, hogy megyek vagy maradok :)

Ahogy ígérték, valóban 6-án megvolt a pályázati elbírálás és az értesítés is megtörtént.

Mondjuk nem kapkodták el, de ez engem egy kicsit sem idegesített. 

Viszont annál jobban a kolléganőm volt évfolyamtársát. Már felháborodva írogatott a kollégámnak csütörtökön, hogy még mindig nem értesítették, és nem ezt ígérték neki. Aztán péntek délelőtt már olyanokat írt, hogy "mostmáraztánfelhívjaőket!!!" 

A kolléganőmnek két volt évfolyamtársa is jelentkezett és a helyi gyerekjóból is volt jelentkező, meg még vagy száz..., de hiába a szakértelem és nekik ráadásul jogsijuk is van, mégsem nyertek felvételt. Az egyikőjük igazgató helyettes is volt, a másik pedig szakmai egység vezető, ráadásul szakellátásba. Tehát szakmailag toppon vannak, de mégsem ők nyerték el az állást.

Szóval délután érkezett az értesítés.

Észre se vettem, csak onnan jöttem rá, hogy már eldőlt a dolog, hogy a kolléganőm rám írt, mi szerint a volt évfolyamtársának már írtak, hogy sorry...

Érdeklődve kérdezte, hogy én kaptam értesítést?

Megnyitottam az e-mailt...

És igen!

Kaptam :)

 

Megnéztem az e-mailt, és ezt írták:

 

Tisztelt Pályázó!

 

Az örökbefogadási tanácsadó munkakörre kiírt álláspályázatunkra történő jelentkezését köszönettel vettem.

 

Ezúton tájékoztatom,

 

hogy az álláshely betöltésére a választás

 

....

 

nem Önre esett.

 

Mondjuk csodálkoztam volna, ha engem vesznek fel annak ellenére, hogy a nívós szakmai előélettel és jogsival rendelkező kollégákat elutasították. 

Ha nem lenne egy olyan plusz teher a jelenlegi munkahelyemen, ami elől menekülni szeretnék, akkor egyáltalán nem is próbálkoztam volna. Vagy nem is tudom. Évente egy párszor beindulok, és akkor aztán ezerrel keresem az állásokat, de most nem. Most azért jelentkeztem, mert tényleg nagyon klassz ez az állás. Bizonyára a szerencse gyermeke akit felvettek.

Nálunk az a baj, hogy anyagilag sem tudják motiválni az embert. Ugyanezért a munkáért amit mi csinálunk, pár kilométerrel arrébb több tízezer forinttal többet fizetnek, ráadásul máshol plusz juttatások is vannak, míg nálunk csak plusz terhek. És hiába van pl. törzsidő, az sem úgy működik, ahogy működhetne... Pedig ez még pénzbe se kerülne, csak hozzáállás kérdése lenne, nem kerülne semmibe a cégnek. Sőőőőőt! 

Az állás miatt nem vagyok szomorú, csak a pénz miatt :)

Egyelőre úgy néz ki, hogy maradok. 

Megosztás a facebookon