Ha valaki lát, azt hiszem azt gondolja, hogy a kedvem olyan átlagos. Nos sok igyekezetembe kerül, hogy ezt a látszatot fent tartsam. Mert nem olyan happy a helyzet. Semmi extra, csak a munkahelyen szinte semmi sem klappol. Itthon legalább OK a helyzet, bár kisebb gondok akadnak, de hol nem?

Szóval munka: esélyem sincs a munkámmal foglalkozni. Egyrészt az átalakítás, a jogszabályi változás miatt, amihez persze a végrehajtási rendelet még mindig nem jött ki, pedig a jogszabály január 1-től változott, most meg már április van. Persze mivel nem vagyok analfabéta, nyilván ezek ellenére még tudnám végezni a dolgom, már persze ha hagynák. Mert mostanában kb. úgy néz ki a napom, mintha egy turkálóba lennék árufeltöltő. Az adomány ruhákat kell pakolni, zsákolni, kiosztani, stb. Mivel óriási mennyiségű ruháról van szó, semmi másra nincs idő. Ez az állapot már odáig fajult mostanra, hogy mindenen csak nevetek. Illetve nevetünk, vihogunk a kolléganővel. Nem, nem jó kedvünkbe, hanem kínunkba. Olyan dolgokon kacarászunk, ami egyébként egy cseppet sem vicces, inkább nagyon is tragikus. Jelen helyzetben, tragikomikus.

Ja, a "legpoénosabb" múlt hét csütörtökön történt a munkámmal összefüggésbe. Elindultam dolgozni, mint minden nap. Aztán a fiam értesített, hogy két rendőr keresett és elő akartak vezetni (Kecskemétről - Karcagra), mert tanúként kívántak meghallgatni kiskorúak bántalmazása miatti ügyben. Nos! Először is nem kaptam idézőt. Most nem. Előtte kétszer már igen, de mindkettőre időben megírtam az igazolási kérelmet és csatoltam a szükséges dokumentumot is, hogy miért nem tudok megjelenni. Ha jól tudom, akkor ezt érdemben el kellett volna bírálni és határozatban értesíteni az eredményéről. Ezek nem történtek meg. Aztán csütörtökön jöttek értem a rendőrök... A fiam mondta nekik (egyébként éjszakás volt és épp akkor ért haza), hogy nem tudja hol vagyok, vagy dolgozni mentem, vagy elmentem Karcagra. A rendőrök nem jöttek be a lakásba, hanem távoztak. Amint erről tudomást szereztem felhívtam egy rendőr ismerősömet, hogy megtudjam mire számíthatok. Azt mondta, hogy az előállítás díját akkor is ki kell fizetnem, ha nem találtak otthon. Ez 10.000. Ft körüli összeg. Bakker! Még jó, hogy nem voltam otthon, mert akkor aztán fizethettem volna... Karcagra "rendőrtaxival" lemenni legalább egy fél havi fizetésem lenne...

Minden esetre próbáltam felhívni a bírónőt, de nem értem el. Végül sikerült, de csak az írnokkal tudtam beszélni. Viszont az említett tárgyaláson (ahol nem jelentem meg) nem ez az írnok volt bent, ezért nem tudott megfelelő válaszokat adni a kérdéseimre. Mikor mondtam, hogy nem kaptam idézőt, akkor azt javasolta, hogy azonnal írjak egy igazolási kérelmet és írjam bele, hogy írásban idézzenek! Ez marha jó! Hogyan másképp??? Telepátiával??? Na jó, biztos lehet telefonon és egyéb módon is, no de engem sehogy sem idéztek, vagy legalább is nem tudok róla. Kissé azért vagyok bizonytalan, mivel a postaláda nem túl régen lett áthelyezve, mivel beázott és használhatatlan volt. Lehet a postás nem dobta be az értesítőt? No mindegy. Megírtam, hogy írásba idézzenek. Aztán azt is mondta az írnok, hogy jövő pénteken lesz a következő tárgyalás... Kérdeztem, hogy arra is meg kellene jelennem? Mert idézést most sem kaptam, pedig most már tuti a postaláda is... Nem tudott rá válaszolni. Marha jó! A lányom szülinapját nem úgy terveztem, hogy Karcagon a bíróságon töltöm, ahonnan lehet haza sem tudok jönni az nap. Ezt csak azért jegyzem meg, mert volt korábban olyan idézőm, amikor délután 2-kor kezdődött a tárgyalás és az volt írva, hogy a tárgyalás várható időtartama 7 óra. Nos akkor már nem tudok hazajönni, mert olyankor már nincs mivel. (Ugyanis nekem még nincs jogsim - csak folyamatban van, és nincs autóm se.)

Aztán itthon: hétvégén bekrepált a fiam szuper-modern 5.1 fülhallgatója, ami több, mint 50.000 Ft-ba került. Igen, igen, nem elírtam... Valóban ennyit adott érte! Nem normális! Mondjuk erről csak most szereztem tudomást, hiszen a saját pénzéből vette... De akkor is... Ennyit egy ilyen sz@rért??? Szóval meghalt a fülhallgató, de mivel 2 év garancia van rá (és még csak 1 éve vásárolta) javasoltam, hogy hétfőn reggel menjen és intézkedjen. 

Ment is, de elég egyszerűen elküldték. Az üzletbe az eladó annyit mondott, hogy Ő nem igazán ért ehhez, de szerinte olyan sérülése van a fülesnek, ami miatt biztos, hogy nem fogják kicserélni... A fiam meg háborgott egy kicsit, mondta a magáét, de aztán fogta a cuccot és hazament. 

Utálom az ilyet. Utálom, ha valakit hülyének néznek és lehúznak... Nos én következtem. 5 óra körül értem haza, a hónom alá vágtam és már indultam is az üzletbe. Szerencsém volt, vagy nekik nem volt szerencséjük, de épp ott találtam nem csak az eladót, hanem az üzlet tulaját is. Nagyon sok energiát fektetett bele, hogy lebeszéljen, flegmán közölte, hogy a mi hibánkból ment biztos tönkre, stb. Na velem aztán jóval kezdett... Ekkor kezdtem csak igazán felszívni magam... Persze Ő nem tudhatta, hogy milyen ügyfeleken "nevelkedtem", nekem egy kis üzletvezető ellenkezése még csak nem is kihívás :) 

Elég határozottan elkezdtem sorolni, hogy azonnal vegyen fel jegyzőkönyvet és mit írjon bele és kérek egy példányt... 

Kissé meglepődött és végre elkezdett körmölni. 

Amint megírta, szép tüzetesen átolvastam. Szerintem ezen is meglepődött. Aztán még elkezdett egy kis feszengést, de azonnal lecsaptam minden próbálkozását, úgyhogy elég kilátástalannak tűnt a helyzete. Pl. bizonyára azért hibásodott meg, mert a fiam úgy vette le a fejéről, hogy szét felé húzta... Ekkor megkérdeztem: megmondaná, hogy másképp hogy lehet levenni? :)

Aztán azzal zárta: Ő nem hajlandó a garanciális javításra, mert szerinte a mi hibánkból ment tönkre, elküldi a nagykerbe, de úgyis azt fogják mondani, hogy nem javítják és nem cserélik. Mondtam neki, hogy a válasz eredetijét természetesen szeretném majd látni! Ekkor elsápadt, és azt mondta, hogy kb. 2 hét múlva fog keresni akkor... Én meg rávágtam, hogy az nem éppen jó, hiszen 5 napon belül értesítenie kell a jogszabály szerint. Ekkor már teljesen kész volt. Azt hiszen rossz estéje volt, mert láthatólag teljesen kiakadt. Pedig ha egyből megírta volna amit kértem, kb. 2 perc alatt végeztünk volna. 

Távoztam az üzletből, szép napot felkiáltással :) 

És lám-lám... Alig három nap elteltével már hívott is a hölgy. Most teljesen más volt már a hangja és a hozzáállása. Nagyon kedvesen ecsetelte, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy megjavítsák és a nagyker azt írta, hogy amennyiben elfogadjuk akkor kiküldik a gyártónak, hiszen nagyon fontos nekik a jó hírnév és nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen drága termék 1 év után használhatatlan legyen. A gyártónak kiküldeni, a javítás vagy a csere azonban kb. 30-60 nap, és az aláírásunk szükséges ahhoz, hogy ebbe beleegyezünk. Anyagi vonzata semmi sincs... Hmmmmm, érdekes, pár napja még nem így beszélt... :)

Szóval ez is megoldódni látszik.

 

 

Megosztás a facebookon

avagy ami volt, ami van és MI LESZ???

Hol is kezdjem? Mint korábban már írtam, a munkámban jelentős változás van. Átalakult az egész rendszer és nem úgy látom, hogy jó irányba. A döntéshozók íróasztal mögül, nem feltétlen a szakmai szempontokat figyelembe véve változtattak, sőt úgy is mondhatnám, hogy jól szétbarmolták az amúgy sem (jól) működő rendszert. Ez végtelenül elszomorít, hiszen elég sötét jövőt látok a szakterületen, ahol nem a szakmaiság a döntő szempont. Még mielőtt valaki félre értené, nem a kollégákról mondok ezáltal véleményt, hanem az esztelen átalakításról, melyet néhány hónap alatt a szakma valós meghallgatása nélkül hajtottak végre, és bár már január óta működni kell(ene) a dolognak, a végrehajtási rendelet még mindig hiányzik, ezért városonként másképp értelmezik a dolgokat. 

Teljesen elszomorít a dolog, ráadásul olyan plusz terheket fognak ránk rakni helyi szinten, amit nem biztos hogy vállalni tudok, vagy vállalni akarok. Vagyis helyesebben NEM AKAROM! De erre a problémára már megkaptuk a választ: ha utasítanak, akkor meg kell csinálni...

Közben persze van jó is a mindennapjaimban, de az a család, a gyerekek, a vezetés és hasonló dolgok. A vezetésnek lassan a végére érek, néhány hét és vizsga. Nem tudom... Olyan bizonytalan vagyok! Félek a kudarctól! Igen, be kell vallanom, kudarckerülő vagyok! Már ez volt az érettségimen is, ahol a vizsga előtt előre bocsánatot kértem a tanároktól, hogy ha mégsem úgy sikerülne a dolog, ahogy elvárják tőlem. De végül is jól sikerült. No jó, lett egy négyesem is az ötösök mellett. De ennyi belefért :) Aztán kb. ugyanígy paráztam az államvizsga előtt is, de az is simán meglett csont nélkül. És most megint parázok, hiszen kiszámíthatatlan a dolog. Elég ha egy elmebeteg éppen arra jár akkor amikor vizsgázok, és valami olyat tesz, amit hirtelen nem tudok megoldani. Jó lenne elsőre megcsinálni... Bár elég kevés embert ismerek, akinek ez rögtön sikerült. Szóval ez is para...

Ami van, tehát az, hogy szeretnék valami mást csinálni. Teljesen mást. Semmi szociális, semmi hátrányos helyzet vagy szegénység vagy nyomor...

De mit???

Semmi ötletem.

Ezért maradok, és várom a csodát!

Aztán a kondi... Ma is voltam, és őszintén mondom, ha a lányom nem jött volna elém és nem vár a busznál munka után, hát bizonyára egyből hazafelé vettem volna az irányt. (Ez katasztrófa...)

Ma ez volt az öltözőszekrényem bölcs gondolata:

Pfffffff

Ja, és volt a múlt hónapban egy konferenciánk is, ahol előadó voltam. UTÁLOM. Utálok előadni, utálom, hogy mindig nekem kell odatennem magam... Szeretnék már végre egyszer én is csak úgy, mint mások odaülni és csak nézni ki a fejemből, nem diagramokkal és prezentációval bajlódni a nagy semmiért. Hiszen én sem kapok egy forinttal sem többet, mint az, aki nem csinál semmi extrát, csak ül és néz... 

Azt hiszem nagyon negatív vagyok... 

A kolléganőm egyébként nagy dicséretet érdemel, hiszen riportokat készített amit az előadásomba beépítettem. Nagyon hatásos volt. Mindenki dermedt csendben ült és teljesen az előadás (film, prezentáció) hatása alá került. 

Szóval az említett konferenciáról a helyi tv is készített felvételt, és mivel valószínűleg évek múlva már nehéz lenne visszakeresni, itt megosztom. Elsősorban magamnak, hiszen másnak ez nem érdekes :)

http://kecskemetitv.hu/s_!musorok/i_varoson_kivul_22/i_20160302_varoson_kivulmov_20556/t_20160302%20V%C3%A1roson%20k%C3%ADv%C3%BCl.mov/index.html

 

 

Megosztás a facebookon

avagy semmi újévi fogadalom (úgyse tartanám be...) inkább jó tanácsok magamnak (is).

„Arra jöttem rá, hogy csupán egyetlen dolog megoldást jelenthet minden problémára, ez pedig az, ha szeretjük magunkat. Kezdjük hát el szeretni önmagunkat, most.„

 

Megosztás a facebookon

avagy a mai előző poszt után egy kis vidámság

Mondtam már, hogy mennyire bírom azokat az embereket, akik egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodnak?

Nos a mai történet ehhez kapcsolódik.

Kolléganőnk néha szereti a mártírt játszani és előfordul, hogy túlzásba viszi. Néha mond olyanokat, ami alapján úgy néz ki, hogy Ő a nap 24 órájából 25-öt dolgozik...

De ma rossz embernek mondott ilyet. A történés nagyon röviden:

Beszélgetek egy másik részen dolgozó kollégával, aki elég fáradt és elgyötört ezért rákérdezek annak okára. El is kezdi sorolni, hogy ő bizony még munka után tegnap is mennyit dolgozott a kertben egész sötétedésig.... 

Beszélgetésünkbe szükségét érezte beleszólni kolleginánk, aki mások szerint Kodály Háry Jánosához hasonlítható, hiszen alacsony valóságtartalmú sokszor amit mond. (Nem tudom, erről nem kívánok nyilatkozni, én bírom, bár néha kiakaszt...) Előfordul, hogy erős késztetést érez arra, hogy túllicitálja azt amit éppen hall. 

Szóval beleszólt a beszélgetésbe, hogy Ő bizony még éjjel fél 12-kor is a gazt szedte a kertjébe... (és még mondta volna tovább is) de ekkor a másik kolléga akivel beszélgettem hirtelen felé fordult és az alábbi egyszerű kérdést szegezte neki józan paraszti egyszerűséggel: és mond csak ezt hogyan kivitelezted? Vittél magaddal zseblámpát??? 

Az én kis kolléganőm nem tudott erre mit mondani...

Nem nevettünk fel hangosan, de nem sok hiányzott. :D 

Feldobta a napomat!

Akár csak az a kép, ami este hazafelé sétálva a szemem elé tárult. (Főleg az előző poszt után tudom még jobban értékelni.)

 

Megosztás a facebookon

avagy mikor volt hétvége???

Semmi extra. Újra hétfő van. De mikor volt hétvége??? Úgy elsuhant, hogy szinte észre se vettem. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy múlthét közepe óta görcsös fejfájásom volt ami egész szombatig kitartott. Nem győztem a fájdalomcsillapítókat kapkodni, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Már kezdtem aggódni, hogy "biztos tumor" :D de vasárnapra alább hagyott. Csakhogy vasárnap az csak 1 nap, és mire felocsúdtam, már megint hétfő lett. Ráadásul a hétfő sem indult túl jól. Felöltöztem szépen (a munkaebéd miatt) fehér nadrág, fehér ing... erre nem zuhog az eső??? Azért sem öltöztem át!

A következő nehézség, hogy reggel 9-re kellett mennem a rendőrségre tanúként egy ügy/ügyfél miatt. Mentem is, csakhogy még 9.20-kor sem került elő az illetékes. Mint később kiderült, 10-re jár dolgozni. Ehhez képest a kolléganőmet 8-ra idézte, engem meg 9-re.

Vártam, vártam ebben a nem túl barátságos és ügyfélbarát rendőrségi váróban, aztán intézkedtem. (Mit szóltok ezekhez az állapotokhoz? Ez mindenhol így van, vagy csak ott, ahol nincs igény kulturáltabb váróra?)

Ebben a hangulatban azért tudom ám képviselni az érdekeimet. Sec-perc alatt elintéztem, hogy majd máskor megyek vissza... Azt akarták, hogy menjek ma délután, de mondtam, hogy arról szó se lehet, mert ma csak délig dolgozok! Aztán délbe munkaebédre megyünk onnan pedig irány haza! Majd holnap délelőtt visszamegyek. Mit tudtak volna mondani? Beleegyeztek.

Délben munkaebéd. Ez igazából arról szól, hogy az elmúlt két heti tábort így zárjuk le.

Ezt ettem:

 

Sertéscsülök jóasszony módra (burgonyával, szalonnával, hagymával és gombával)

Jó kis adag volt, felét ha megtudtam enni... De a többi se veszett kárba, mert elcsomagolták és itthon a fiam még jóllakott a "maradékkal".

Mikor indultunk a csárdába a munkahelyről, volt olyan "kolléga", aki megjegyezte pikírt módon: "jó étvágyat!" Hmmmm, érdekes. Az elmúlt két hétben egyszer sem jött a tájunkra se, nem irigyelte a munkánkat. Sőt, amikor elsején neki nem kellett dolgoznia, akkor sem irigykedett ránk, hogy 20 gyerekkel bajlódunk egész nap a tűző napon, miközben Ő otthon pihen. Az emberek már csak ilyenek... De eszembe jutott, "ne azt nézd, mit mond, hanem azt, ki mondja!" Ennek fényében már egyáltalán nem bosszantott a dolog. Sőt, lehet holnap odamegyek hozzá, és elmondom neki, hogy milyen isteni volt az ebéd... :)

Ami kissé idegesít, az az, hogy az elmúlt két hétben a táboroztatás miatt nem tudtam a munkámmal egyáltalán foglalkozni. A mai nap se jutottam sokkal előrébb és holnap se fogok. Reggel a rendőrségen kezdek, aztán család látogatni megyek tanyára, és jó pár problémás családhoz akiket az elmúlt hetekben kénytelen voltam hanyagolni. Mire ezekkel végzek délután lesz, akkor pedig kezdődik a felügyelt kapcsolattartás. Már előre tudom, hogy problémás lesz, mert múlt héten már többször is kerestek ez ügyben...

Szerdán délelőtt ügyfeles leszek, délután kollégát búcsúztatunk. Talán csütörtökön már hozzájutok az elmaradásokhoz. De két és fél hét elmaradást mikorra lehet pótolni??? 

De mit aggódok? Majd kész lesz amikorra kész lesz. 

Ja, egyébként voltam vasárnap piacon. Most csak megnéztem az ócskás részt, apróságokat nem vásároltam. 

Célirányosan mentem, hiszen már hetek óta vadászok teleszkópos zuhanytartó rudat. Egyik kollégám állította, hogy ő bizony 990 Ft-ért vette kb. 1 éve. Megmondta hogy hol, hát elmentem oda. A legolcsóbb ami nekem kell közel 4000. Ft volt. Nem baj, gondoltam majd máshol veszek, biztos van olcsóbb is. Nos jelentem nincs. Bejártam azt a várost ahol lakok és azt is ahol dolgozok. A legolcsóbb 3690 Ft volt. Gondoltam nem baj, majd a piacon veszek. Úgy is lett. Az eladó sajnálkozott, hogy csak a drágább fém rúd van, az olcsó műanyag nincs. Kérdeztem mennyi az ára? Azt mondta a drága 3 ezer, az olcsó 2 ezer. Azt mondta két hét múlva tud nekem hozni az olcsóbbik fajtából. Na gondoltam, itt még a drága is olcsóbb, mint a boltba... Mivel piacon voltunk, hát alkudtam. Felajánlottam, hogy ha ideadja 2500 Ft-ért, akkor nem várok két hetet az olcsóra, hanem elviszem most a drágát. Odaadta. Amint hazaértem fel is szereltem. Nagyon utáltam, hogy a fiúk (férjem és fiam) úgy tusolnak, hogy úszik utánuk a fürdő. Ráadásul nem takarítanak össze maguk után... Ennek most vége!

 

Ezen kívül még két dolgot vettem. Egy ruháskosarat és egy napsátort. Ez utóbbi két dolgot egy helyen. És nagyon boldog voltam fizetés után, mert azt hiszem nagggggggyon jó árat tudtam kialkudni. 

A napsátor múlt hét óta került szóba, ugyanis a fiam is kijár mostanában a barátaival a helyi strandra. (Az Erzsébet kártyáján lévő összeget fogyasztja, mert neki van az is...) Mivel a strandon árnyék nem sok volt, a fiam bőre meg eléggé fehér, azt hiszem nem kell részletezni. Hiába adtam én 50 faktoros naptejet ( mert valószínűleg nem annyira kenegették egymás hátát a fiúk) úgy leégtek múlt héten, hogy mozdulni is alig tudtak. Ezért elkezdtem nézegetni a neten, és rátaláltam a napsátorra.

6000 Ft körül van webáruházakba, de arra is emlékeztem, hogy láttam a piacon múlt héten összeszerelve 3000 Ft körül.

Ennyiért mondta az eladó most is, csak ez nem volt összeszerelve, hanem a tartójába pihent. Nézegettem, nézegettem aztán elkezdtem neki mondani, hogy tudja-e, hogy ez nem sátor, hanem csak egy nyitott félsátor? Mutogattam neki a csomagoláson lévő képet. Elcsodálkozott, szerintem nem tudta... :D Vicces volt. Aztán elkezdtem "aggodalmaskodni", hogy mi van, ha nincs meg minden darabja? (Bár belenéztem és láttam, hogy minden OK.) Amint így lamentáltam, megláttam egy curver ruháskosarat is, és eszembe jutott, hogy bizony arra is szükségem lenne. Azt 1000 Ft-ra mondta. Tehát 4000 Ft-ról indultunk a sátor és a ruháskosár árát tekintve. Beszélgettünk mindenféléről (valamiért szeretek beszélgetni az árusokkal, és ők is szeretnek velem beszélgetni. Mindig elcsodálkozom, mikor elmondják hogy Ózd mellől vagy Devecserből jönnek, és még így is megéri nekik és örülnek, hogy itt el tudják adni "jó áron" a dolgaikat. Némelyeknek már a nevét is tudom). Szóval beszélgetés közben rákérdeztem, hogy végül is mennyiért adná oda ezt a félsátort? Talán a közvetlenségnek is köszönhetően azt mondta, mondjak én valamit... Ekkor jött a sztenderd szöveg: áááá, nem akarom megsérteni... Erre a sztenderd válasz: nem sértődöm meg, mondja csak. Erre én: hát 1000-1200 Ft-ra gondoltam... (persze nem, de innen jó indulni...) Ááááá, annyiért nem adom, legalább 1500 Ft. (No, itt már jó vagyok, mert 3000-ről indult ugye a sátor ára, és már 50 % engedménynél tartok!) Erre én: hát jó, adok érte 1500 Ft-ot. De tudja mit? Elviszem 2000 Ft-ért a ruháskosárral együtt. Jó? Erre Ő: rendben!

Láttam a felesége arcán, hogy nem őszinte a mosolya, de ezt már a kettejük játszmája lesz :) 

A sátort itthon megpróbáltam felállítani a nappaliban, de olyan nagy, hogy alig fért el, belelógott hol az asztalba, hol a szekrénybe, így nem készült most róla kép, de ilyen (csak narancs-kék színben).

Ez pedig a ruháskosaram:

Most semmi "apró kincset" nem találtam, de ennek a három dolognak is nagyon örültem. Remélem jövő hét végén már valóban ki tudom élvezni a HÉT VÉGÉT :)

 

Megosztás a facebookon

Semmi hasznos, de mégis...

Sok mindent terveztem a hétvégére. A kolléganőm amikor pénteken megkérdezte, hogy mit fogok csinálni hétvégén, akkor egy csomó hasznos, de kevésbé élvezetes dolgot soroltam fel. Pl. tűzhely és sütő takarítás, konyhaszekrény kipakolás, és ruhás szekrények szelektálás utáni rendbe tétele... Ilyesmi.

Nos, ehhez képest egyáltalán nem így alakult a dolog.

Először is kiderült mikor pénteken hazaértem, hogy a fiam Pestre megy a barátaival bulizni. Nos ez látszólag mellékes, de így pénteken sem főztem. Ezt a "henyélést" folytattam szombaton is. Nem keltem korán, pedig mindig úgy szoktam, még hétvégén is. Reggel felhívtam a fiam, aki még akkor ébredezett a buli után, és úgy tűnt, hogy csak délután fog hazaérni. Eleinte az járt az eszembe, hogy ki kellene menni az uszodába, de aztán eszembe jutott, hogy valami verseny van megint, ezért csak az élményfürdő részre tudnék kimenni a férjemmel, de már reggel olyan meleg volt, hogy lemondtunk róla. Aztán 9 körül fogtam magam és elindultam "kedvenc" helyeim egyikére, az ún. "lengyelpiacra". Ez még valami múltbéli elnevezése a helynek, hiszen nincsenek ott lengyelek. Cél nélkül mentem, igazából csak nézelődni. Sok értelmes dolgot nem találtam, de megvolt a napi bicikli- és séta túra. Aztán fogtam magam, és beültem egy fodrászhoz, majd parfümöket nézegettem (és vettem is). 

Mire hazaértem a párom már megfőzött. Zöldbab leves, friss zöldbabból (hidegen isteni lesz ebbe a kánikulába), és mindenféle rántott dolog (hal, mellfilé, stb.) kétféle körettel és ubi salival. Ez se a fogyókúra elősegítéséről szól, de mindenből csak kicsit ettem. Viszont utána még egy cidert is megittam jéghidegre behűtve és aztán olyat tettem, amit nem szoktam. Lefeküdtem ebéd után. Húúúúúú, olyan jól esett. Ebbe a döglesztő melegbe leengedtük az összes redőnyt, besötétítettük a lakást és sziesztáztunk. Rájöttem, hogy ezek a déli népek tudják hogyan kell élni. Nem véletlen bevett szokás náluk a szieszta. 

A hajam egyébként semmi extra, nem nagyon mertem szabad kezet engedni a fodrásznak, hiszen nem ismerem. Csak annyit kértem, hogy a fazont vágja rövidebbre.

Ezt elég jól meg is csinálta, de azért keresem a fodrászom utódát, hiszen Ő nagyon-nagyon ügyes volt. Jól és gyorsan dolgozott, és a legfőbb erénye, hogy olyan jól tudott vágni, hogy nem kellett bajlódnom a hajszárítással, mert hajmosás után egyszerűen csak hagytam megszáradni, és a vágásnak (a nagyon jó vágásnak) köszönhetően a haj felvette a formáját, nem kellett szárítani kefével, vagy hajvasalóval bajlódni, lakk és más sem kellett rá.

Szóval keresem a fodrászom utódját, mert Ő egy ideig otthon lesz a pici babájával. És ki tudja, lehet úgy dönt, hogy szül még egyet vagy kettőt... Addig pedig nem tudok várni. Kellene valaki aki jól tud melírozni, vágni, stb. Ja! És emberi időn belül lehet hozzá időpontot kapni. Mert a volt fodrászom kolléganőjénél bepróbálkoztam, de sajnos olyan várólistája van, hogy 3 hét múlva tudott volna fogadni...

Most tehát nem változtattam a fazonon, de már kinéztem milyen hajat szeretnék. A melír marad, hiszen azt az őszülő hajszálak elrejtése miatt csináltattam és nagyon megszerettem, de a fazonon egy kicsit szeretnék változtatni a nyári meleg miatt is, kissé rövidebbre vágatnám. Ilyenre tervezem, már csak fodrász kéne, aki jól le tudná vágni.

A mai napon egyébként 3 parfümöt is beújítottam. Mind a három más és más. 

Az egyik DKNY Pure 50 ml. - Illatösszetevői: frézia, orchidea, borostyán, lótuszvirág, rózsa, jázmin, szantál.

A másik egy avon parfüm, Mesmerize Black. Főbb illatjegyei: mandarin, jázmin, fás jegyek, virágos-orientális-fás illatkategória.

A harmadik szintén avon parfüm, Christian Lacroix Ambre. Azt írják róla: egyszerre modern és fényűző illat, melyben kibontakozik az élénk mandarin és a damaszkuszi rózsa aromája, valamint az édes ámbra lágysága.

Mind a három más és más, de mind tetszik. Az egyik édes, a másik tiszta friss illat, a harmadik pedig olyan nőcis.

 

Hát mára ennyi. Vagyis jön még egy kis mézes-citromos olajos masszázs (is). 

Megosztás a facebookon