Az apropó ami miatt a fenti idézet eszembe jutott, hogy ma az ügyfélkapumon újabb értesítést kaptam. 

Azzal tisztába voltam, hogy március elsejétől már nem fogom kapni a helyettesítési díjat, viszont az kissé szíven ütött, hogy az átirányításomat is megszüntették február 28. dátummal. 

Nem azért, mert nem szeretnék visszamenni a munkaügyibe, hanem azért, mert az ragadt meg a fejembe, hogy megkérdeznek, kikérik a véleményemet. Vagyis ezt ígérték még szeptemberben, amikor rábólintottam, hogy elvállalom a szakértői állást. Én balga, ostoba, naiv... Mégis miként gondoltam?

Tényleg elhittem, hogy megkérdeznek? Azt gondoltam, hogy az új hivatalvezetőt érdekelni fogja, hogy mit is szeretne egy kis alkalmazott?

Mindegy is. A csalódottságom kb. 2 percig tartott, mert eszembe jutottak a "csajok", (a munkaügyis kolléganők) akikkel a mai napig, napi szinten beszélünk, csetelünk, pletyizünk, együtt járunk kondiba, megosztjuk egymással örömünket és bánatunkat. És ebben a pillanatba már el is röppent minden csalódottságom. 

Rá kellett jönnöm, hogy most a szívem és az eszem mást mond. Az eszem szerint, itt sokkal jobb. Fele annyi sincs a munkám, viszont a másik helyen meg olyanok a kollégák, hogy ha a szívemre hallgatnék, nem is kérdés, hogy a korábbi (sokkal nehezebb) munkámat választanám.

 

Éppen írtam a volt kolléganőknek a cseten, hogy lehetséges, jövő pénteken, azaz márc. 1-én , már ott kezdek náluk, és mivel leadtam a belépő kártyámat, engedjenek már majd be :) Ebben a pillanatban a titkárságról lejött az egyik kolléganő teljesen más okból, és meglátta az asztalomon a kinyomtatott iratot. Beszélgetés közben rákérdezett, hogy az meg mi? Majd viccesen hozzátette, te már megkaptad a fizetésemelésed?

Én meg kissé szkeptikusan mondtam neki, hogy mi lenne? Az átirányításom megszüntetése. Teljesen elfehéredett, elkérte, hogy elolvashatja-e? Én meg hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most színház vagy komoly? 

De amikor már többedszer olvasta hangosan és még mindig nem akarta elhinni, nos akkor kezdtem úgy gondolni, hogy tényleg nem tudott róla. Azt mondta, hogy a legjobb az lenne, ha most rögtön felmennék a főnökhöz a levéllel. Én meg kacarásztam, hogy " ne mond már, hogy a főnök nem tudja..." :) De a kolléganő csak erősködött, hogy higgyem el, nem tudja! És menjek azonnal, hátha vissza lehet még csinálni a dolgot, mert a bizottság nem működhet szakértő nélkül!

Nem voltam teljesen meggyőzve arról, hogy a főnök (a FŐNÖK ???) ne tudna ilyen dologról, de nem ellenkeztem, mentem. Kicsit várni kellett, mert éppen raporton volt az egyik doktornő és az asszisztense. Amikor kijöttek a főnök csak nézett nagy szemekkel, hogy mit szeretnék? Mert a titkárnő csak annyit mondott neki, hogy beszélni szeretnék vele.

Amint meglátta a papírlapot a kezembe, azonnal azt kérdezte: fel akarsz mondani??? És így folytatta: én már semmin sem csodálkozom. Jövő péntektől veszik el a közmunkásokat, nem hosszabbítják meg 4 ügyintéző szerződését, és tegnap még egy kolléganő is felmondott.... Ha még elmegy valaki, akkor lehúzhatjuk a redőnyt!

Látszólag elég megviselt volt, és őszintének is tűnt. 

Megmutattam neki, hogy milyen értesítést kaptam. Teljesen kiborult. Nem tudott róla. Megnyugtatott, hogy most azonnal megy és intézkedik. Azt mondta, úgyis időpontra megy a kormánymegbízotthoz... Aztán eszébe jutott, hogy azért mégiscsak megkérdezi: és Te mit szeretnél? Ha maradhatsz, maradnál? Ha elmész, nem lesz szakértő, nem tud működni a bizottság! (pffff, mindenki ezzel jön... kicsit zsarolás szaga van...)

Behívott az irodába és beszélgettünk. Megnyugtattam, hogy nagyon jól érzem magam a szakértői bizottságba, és ha meg vannak velem elégedve, akkor szívesen vállalnám továbbra is a szakértői feladatot. De azt is elmondtam neki, hogy néhány hete amikor a munkaügyibe jártam, akkor a volt főnököm azzal fogadott, hogy már nagyon várnak vissza, és számítanak rám... Bár azt is hozzátettem, hogy a volt főnökömnek elmondtam, ha dönthetek, akkor valószínűleg nem a munkaügyit választom. 

Ezzel megerősítve érezte magát a jelenlegi főnök és azt mondta, nagyon meg vannak velem elégedve! Megkért, hogy ha lehetséges, akkor hagyjam ott neki a levelet, mert most azonnal megy és intézkedik.

Alig telt el fél óra, a főnök nagy vigyorral a száján jött a szobánkba és megkért, hogy menjek már ki egy pár szóra. Ekkor már sejtettem, hogy elérte amit akart. Elmondta, hogy átment a "nagy házba", ami egyébként mellettünk van, és beszélt az illetékessel. Ne legyek meglepődve ha pár napon belül áthívatnak a hivatalvezetőhöz. Mert Ő meggyőzött ma minden illetékest, hogy a bizottság nem működhet szakértő nélkül, de arról hogy akarom-e vállalni a továbbiakban is ezt a munkát, már majd nekem kell nyilatkozni. 

Azért azt be kell vallanom őszintén, hogy valóban jól esett, hogy a főnököm kiállt értem, és számít rám. Sőt, nem csak számít, hanem harcol is értem. De nem vagyok elszállva magamtól, hiszen tudom, hogy ez az ő érdeke is :) 

Nos pár napon belül eldől/eldönthetem (???), hogy mehetek-e vissza a balettba ugrálni :)

 

Megosztás a facebookon

avagy igyekszem alkalmazkodni a helyzethez.

A foglalkozási szocializáció azt jelenti, hogy elsajátítjuk a foglalkozási szerepet jelentő viselkedési formákat, vagyis megtanuljuk, hogyan viselkedjünk az adott pozícióban.

Eleinte nehezen ment, de mára egész belejöttem.

Megszoktam, hogy nem tölti ki az egész munkaidőmet a tényleges munkavégzés.

Megszoktam, hogy délután kimegyek és ebédelek, aztán kávézok mielőtt visszajövök "dolgozni".

Eleinte zavart ez a sok "kihasználatlan idő", de mára már igyekszem megtalálni azokat a hasznos dolgokat, melyek örömet okoznak és a munkahelyen is rendelkezésemre állnak. Pl. online olvasok olyan könyveket, melyeket eddig kölcsönkértem vagy könyvtárból kölcsönöztem. Így végre van időm olvasni, és örömmel tölt el.

Eleinte zavart, és nem is tudtam, hogyan kommunikáljam a volt munkatársaimnak a helyzetet, mikor arról érdeklődtek, "milyen az új munka"? Gondolkodtam, hogy elmondjam-e egyáltalán nekik, bizony fele annyit se dolgozok, mint ők. Aztán nem kerteltem, tudomásukra hoztam, mert semmiképp se szerettem volna "nagyítani", hogy milyen rossz nekem..., hozzátéve, hogy ezért ne utáljanak, hiszen nem én akartam ezt a munkát, a körülmények miatt alakult így a helyzet.

A jelenlegi munkatársaim tekintetében még mindig tartom a véleményem, hogy messze nem olyan jó csapat, mint a korábbi kollégák, de úgy tűnik, hogy nincs gond a beilleszkedéssel.

Ma pl. konkrétan megkérdezték tőlem, hogy mit csináltam a szobatársammal, mert általában olyan szokott lenni, mint a vakbélgyulladás, ma meg hallották, hogy velem vihogott.

Igazából semmi mást nem tettem, mint magam adtam.

És mi volt a vihogás tárgya konkrétan???

Nos az egyáltalán nem vicces!!! (Egyébként de :), mégis az!

Az egyik férfi beteg anamnézisébe az alábbiak voltak leírva:

Baleset során a beteg jobb csiklója sérült. - Ezen kifakadtam. - Hogyan történhetett ilyen??? Férfi létére??? Jobb csikló???

Persze tisztában vagyok vele, hogy ez csupán egy elírás! De mekkora!

Persze ez még nem a beteg jelenlétében történt, hanem amikor az előzményeket tanulmányoztuk.

Szerencsére!

Elég kínos lett volna a beteg előtt, és nem is tudom, hogy akkor mennyire tudtam volna visszafogni a nevetésem, vagy visítva rohantam volna ki a szobából...

Visszatérve az anamnézisre. A terápiás javaslat ez volt: gipsz sín javasolt. 

És azt mégis hogyan???

Miképp???

Vizuális típus vagyok, de elképzelni se tudom vagy inkább nem akarom!

Tegnapra is jutott mókás helyzet. Akkor a beteg magyarázkodni kezdett, hogy még nincs meg minden lelete, mert még másnap megy asztrológushoz :) 

Nahát!

Az asztrológus is ad leletet??? 

Nyilván nem, csak szegény beteg nem tudta megjegyezni vagy kimondani, hogy gasztroenterológus. Így egyszerűbb volt neki, hogy asztrológus. 

Minden napra jut valami hasonló. Azt hiszem nyitok egy füzetet és abba jegyzem az ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket. 

 

Megosztás a facebookon

avagy senki sem kételkedhet benne, hogy a miénk a legvidámabb barakk.

Nos a képek még nincsenek meg a mai napról, pedig nagyon jól sikerültek, vagyis megvannak, de nem volt időm rátölteni a pendrive-ra, mert bizony sokáig tartott a buli. Örültem neki, hogy legalább a videót sikerült lementenem és igyekeztem valamelyest megszerkeszteni. Majd hétfőn pótolom. Akkor írok az életmódváltásom helyzetéről is, mert az sem egyszerű, mert bár minden szabályt betartok és még erőteljesebben nyomjuk az edzést Tomival, de mégis három hétre úgy megállt a fogyásom, hogy már a sírás kerülgetett. De erről majd legközelebb. Most visszakanyarodok a mai naphoz. 

A lényeg, hogy a fiúk büszkék lehetnek, mert nem sok hivatal női dolgozói vállalnák be azt, amit mi. De persze nem sok osztályvezető vagy főosztályvezető adná ehhez az engedélyét sem. Mert azért mégiscsak hivatal vagyunk vagy mi... De a fiúk megérdemlik (és mi is, mert nagyon jól szórakoztunk), nőnapon ők is megemlékeztek rólunk, ezért teljesen természetes, hogy fiúnap, azaz április elseje alkalmával pedig mi köszöntjük őket.

Persze igyekeztek keresztbe tenni nekünk, mert meg akartak lepni az apáca show előtt minket, de nem jött össze. Azért ezt a részt is benne hagytam, lássátok csak milyen elmebetegek a mi osztályunk férfi tagjai.

Fogadjátok szeretettel ezt a kis videót :D A You Tube -ra kattintva érdemes teljes képernyős módban megnézni... :D

Megosztás a facebookon

 

Nálunk a hivatalba az a szokás, hogy a fiúknak megköszönve a nőnapi köszöntést viszonozzuk azt nekik. Vagyis az április elsejét kineveztük fiúnapnak - jelezvén ezzel annak komolyságát :)

Mivel ez nem munkanapra esett, így most pénteken fogjuk ŐKET megünnapelni, mivel akkor nincs ügyfélfogadás. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen évről-évre egyre jobb és jobb ötletek születnek ezen alkalomra. 

Tavaly ugye királlyá koronáztuk őket, erről a videó meg is található valahol az elmúlt év márciusi bejegyzéseim között.

Na de az semmi!

Idén...

Idén bizony még annál is komolyabb dologgal készülünk. 

Előljáróban annyit, hogy megosztom a meghívót, melyet természetesen "hivatalosan" át kellett venniük :)

(A neveket és a pontos helyszínt kitakartam a személyiségi jogok és a hívatlan látogatók miatt :)

Elvileg videófelvétel is készül, melyet ha tudok, majd megosztok!

 

 

Megosztás a facebookon

avagy komplex ügyfél elégedettségi mérés

Már több, mint egy hete írtam ide utoljára. Nem azért, mert nem történt semmi...

Sőőőőőőt!

Történés az volt bőven. Végre-valahára találkoztam a lányom barátjával. Nagyon jó kisugárzása van, már most kedvelem, pedig még nem is igazán ismerem.

Aztán beültünk pletyizni volt munkatársakkal a Frei-be, egyik pénteken az egyik "csapattal", aztán a következő héten meg a másikkal.

Közben végre tudtam egy kis időt szakítani és találkoztam a Németországból hazatért ismerősömmel is.

Van új munkatárs is, akivel nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Annyira jó, hogy pont ugyanolyan "beteges" a humora, mint az enyém.

Megvolt a szokásos havi "buli" a munkahelyen, továbbá kaptam a szolgálati gépkocsihoz hivatalos engedélyt (bár nem hiszem, hogy valaha is fogom használni). És még sok-sok ilyen és hasonló dolog történt az elmúlt nem dokumentált időszakban. 

Ezekre már nem térek vissza, bár mind kellemes és pozitív élmény. 

Amit ma viszont gondoltam megosztani, az friss esemény, egy kis szösszenet!

Mai naptól elégedettségi kérdőíveket kell kitöltetni az ügyfelekkel.

Az aktuális kliens ott ül előttem, intézem a nyilvántartásba vételét, közben adok neki közvetítői lapot, hogy a 6 osztályával is lehetőleg el tudjon helyezkedni, mert "nagyon kell neki a pénz", ezért még a közmunka is jó, (mondja) csak ne az utcára küldjem takarítani! Na jó, nem az utcára küldöm, hanem a vasúthoz. Ettől végtelenül boldog, így még arra is hajlandó, hogy kitölti a több oldalas kérdőívet (bár szemlátomást nem igazán érti amit olvas, arról nem is beszélve, hogy ezek alapján meg még jobban nem érti, hogy a sok választási lehetőség közül akkor mit is kéne bejelölni)?

Segítségkérően néz rám, miközben intézem az ügyét.

Rápillantok a kérdőívre és már sorolom is neki, hogy mi a kérdés, és milyen lehetőségek közül jelölheti be a választ.

Azon már túljutottunk hogy hány éves, férfi vagy nő, stb.

Jön a kérdés: mennyit kellet várakoznia? - erre Ő értetlenül néz.

Mondom neki érthetőbben: mennyit ült a váróban?

Ebből úgy tűnik, hogy csak az elejét értette meg a kérdésnek, hogy mennyit ült? - mert egyből rávágta: 5 évet!

A munkatársaim meg majd megpukkadtak a nevetéstől.

De én nem! Én tisztelettudóan, nagyon udvariasan elmondtam neki, hogy nem igazán jó válasz, hogy 5 évet... Ezért még egyszer megkérdeztem: úgy értem, amikor ideért és kikérte a sorszámot, utána kb. hány perc múlva hívtam be?

Ja! Hogy úgy érti??? - Nos ezen már Ő is nevetett :)

Azt hiszem, a kérdőív kiértékelője nem igazán nevetett volna, ha beírja az ügyfél az 5 évet :)

Aztán azon gondolkodtam, hogy ezzel még a híradóba is bekerülhettünk volna ilyen főcím alatt: 5 évet várt a hivatalba, pedig csak regisztráltatni akarta magát ...

Mit is fűzhetnék ehhez hozzá? Talán csak ennyit:

Megosztás a facebookon

avagy hetente ünneplünk

Ma megint buli volt. Két kolléganő ünnepelte az 50. szülinapját. Na jó-jó, mondjuk inkább úgy, hogy elmúltak már 18 évesek :)

Itt az a szokás, hogy ilyenkor mi lepjük meg az ünnepelteket. Több fronton is. Először is mindig van valami "szívatás". 

Az egyik ünnepelt az egyik magas rangú főnök titkárnője. Nála az volt a kész átverés, (még a múlt héten a szülinapján) hogy a postás "hozott neki egy utánvételes csomagot, mintha azt külföldről rendelte volna".

Mindenki be volt avatva, kivéve az ünnepelt. Úgy véltük, hogy nem fog gyanús lenni, ha csomagot hoz neki, hiszen nap, mint nap neki viszi a leveleket. A csomag tartalma pedig egy ékszerszett volt, amit tőlünk kapott. Persze úgy volt megbeszélve, hogy a postás kéri az ékszer árát, mintha a kollegina rendelte volna, miközben a főnöke magából kikelve "leteremti" de amúgy rendesen, hogy "mit képzel, hogy a hivatalba, a munkahelyére rendel és munkaidőben ilyenekkel foglalkozik a munka helyett... bla, bla, bla!!!!" 

Mi pedig a folyosón az ajtó előtt álltunk és vártuk a pillanatot, hogy még azelőtt belépjünk a tűzijátékkal feldíszített kis tortával, mielőtt szegény "ünnepelt" elsírná magát...

A másik kollégának, szintén a születése napján, az volt a "meglepetése", hogy a reggeli értekezleten az a kolléga, aki látja a végrehajtás alá vont személyeket az értekezlet végén "nagy meglepetten bejelentette", hogy XY kolléganő tekintetében végrehajtás van folyamatban a 2014-es adóbevallásban közölt valótlan tények miatt. Szegény kolléganő meg ott ült összezuhanva és próbált magyarázkodni, hogy biztos a gyerek után járó adókedvezmény lehet, de ő úgy tudta, hogy még arra az évre járt... Mi meg már pukkadoztunk a nevetéstől, és a főnök is elé állt, mondván: Te sem úsztad meg a szülinapodat! De a kollégának még mindig nem esett le, hogy ez szívatás... Azt hitte, hogy azért mondja a főnök, mert "jó kis szülinapi ajándék, hogy végrehajtás lesz". Még kellett neki pár perc, mire a röhögésünkből rájött, hogy át lett verve. Nagyon cuki volt. Kár, hogy nem lett egyik "felköszöntés" sem megörökítve.

Szóval ma ezt a két kolléganőt köszöntöttük, most már tényleg. Sütivel, üdítővel és minden egyébbel, ami hozzátartozik. Én is sütöttem, egy tálca kávés sütit. 

 

És végül, minden jó, ha jó a vége... 

Ma kaptam új széket az irodába. Gerinctámasztós, nyakpárnás, a háttámla ergonómiailag formázott, a kartámasz is állítható és van benne hintafunkció. Bakker! Ez a hintafunkció szuper pihentető :) Mondjuk ha ügyfél lesz bent, nyilván nem használhatom, de ha nem lesz ügyfél... 

 

 

 

Megosztás a facebookon