avagy fiúnap a hivatalban :)

 

A történetet ott kezdem, hogy még mielőtt elkezdtem volna dolgozni a hivatalba, már akkor is azt mondták, hogy a legjobb, legösszetartóbb, legvidámabb osztály a leendő munkahelyem. Reménykedtem hogy így lesz, de mára már tudom, hogy ez nem csupán kitaláció, valóban tény. Pont.

Már az elmúlt hónapokban is volt részem közös főzőcskében, sportnapban, névnapozásban, stb., és kb. ilyen hangulatban telnek,  mint ez a mai "fiúnap". Azért nevezzük így, mert a munkahelyen az a szokás, hogy a nőnapi köszönést a fiúknak viszonozzuk egy későbbi időpontban. Mikor máskor tennénk ezt, ha nem április elsején (vagy ahhoz közeli időpontban), jelezvén a nap komolyságát.

 

Így történt ez idén is. És igen. Lehet irigykedni, mert a hivatalon belül valóban a mi osztályunk a legjobb. Azt hiszem ez az alábbi videóból is ki fog derülni. És persze hozzátartozik a dologhoz az is, hogy a "komoly" emberek, úgy mint a főosztályvezető vagy az osztályvezető is benne van a "buliba". 

 

Szóval röviden a lényeg összefoglalva:

Férfi kollégáinkat április elseje alkalmából "királlyá koronáztuk" és természetesen a korona mellé (mely a rossmannból ingyen van) adtunk még nekik jogart (vagyis fakanalat melyre a nevüket véstük) és országalmát is (egy-egy kis üveg unicomot). 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy a hangulat és a hülyeség jellemző a hétköznapokon is, többek között ezért (is) jó itt dolgozni...

 

A kolléganő egyébként egy családi vízszűrős medencét kapott. Ilyet:

(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy persze mi is kaptunk tőle "ajándékot". Én kerültem ugye a helyére, de úgy látta, hogy "szükségem van" egy nyalókára, mert szerinte ezen a téren "még sokat kell gyakorolnom" :) A szobában ülő többi kolléga pedig rózsaszín napszemüveget kapott, hogy "rózsaszínben lássák a világot". A nyalókás képet majd felteszem, ha elkészül.)

A videóban elhangzott, de lehet nem elég érthetően, hogy nyugdíjas buli nála, nyugdíjas csajok monokiniben :) "hat tyúk tava" :)

Mivel a grafológia is érdekli, ezért több ilyen plakátot is szerkesztettünk, melyet az ügyfélfogadóba kiraktunk :)

Lehet nem látszik pontosan, de bizony oda van írva, hogy ügyfelezős kollégáknak az írásfelmérés érthető okok miatt ingyenes :) 

Ők fent pedig a videóban említett kertészfiúk, illetve lent az "EXTRA" szorgos kezek :) 

Megosztás a facebookon

avagy ma volt az első munkanapom az új munkahelyen

Felkészítettek rá, hogy jó a csapat, de TÉNYLEG, tényleg jó! 

Volt egy kis félsz azért bennem, de pozitívan csalódtam. A kollégák nem tipikus öltönyös, kosztümös bürokraták, hanem egyszerű halandók, átlagemberek. Jó volt köztük lenni. Nem is éreztem úgy, hogy ez még csak az első napom velük. Teljesen átlagosak, és hozzám hasonlóan sokan biciklivel járnak be dolgozni. Persze itt városon belül talán ez a legegyszerűbb. Kocsival se lenne gyorsabb, hiszen reggel és este is csúcsforgalom van olyankor. Bicajjal pedig (néha nem túl szabályosan) de gyorsabban haladok, mint a busz vagy az autók. Szóval kényelmesen ott vagyok 15 perc alatt. 

Persze a munka terén éreztem, hogy ez az első nap..., de a kollégák közvetlenek, aranyosak, érdeklődők, egyáltalán nem modorosak, nem urizálnak és az osztályvezető asszony is SZUPER! Reggel nem tudott ott lenni technikai okok miatt az értekezleten, amikor bemutattak minket (ugyanis ketten kezdtünk ma). De amint megérkezett és ráért, már jött is értünk, felvitt az irodába elmondta a szabályokat, amiket nagyon jó volt hallgatni. Bár én már korábban is felkerestem, még az előtt, hogy munkába álltam volna. Azt hiszem már tudom miért működik ilyen jól a csapat, miért is mondják, hogy a hivatalon belül a legösszetartóbb, legjobb kollektíva. Azt szokták mondani, hogy a fejétől bűzlik a hal, de ez fordítva is igaz. Vagyis ha minden OK, abban is a vezetés játszik szerepet. 

A munkáról annyit, hogy az osztályvezető azt mondta, szeretné(k) ha egy hónap alatt úgy megtanulnánk, hogy onnan kezdve egyedül tudjunk dolgozni. Nos azt gondolom, hogy azért el lehet képzelni, hogy nem olyan egyszerű, ha 1 hónapot szánnak a betanításra. Szóval nem csak adatot kell begépelni és nyomni egy entert... De már nagyon várom, hogy próbálgathassam magam. 

Ja és még valami. Mint tudjuk, kicsi a világ. Engem is olyan ember tanít be, aki az előző munkahelyemen az egyik volt kollégám leendő anyósa :) 

Nos ennyi a hétre a munka, hiszen holnap össznépi céges buli lesz. 

Azt hiszem így kell belerázódni a munkába. Egy nap munka, utána levezetésképp céges buli :)

Megosztás a facebookon

bár mindenki tudja, hogy mennyi is az annyi...

Szóval a szociális szféra mint mindig, most is kimaradt a béremelésből.

A sajtó egész nap zengi, hogy az egészségügyiek, meg a pedagógusok és a rendvédelmi szerveknél dolgozók.... stb., "jövőre léphetnek egyet előre"... (Mondjuk nem lesz valami hosszú lépés az sem :)

Mi úgy tűnik maradunk ahol voltunk...

Én már belefáradtam.

De tényleg.

Kaptam lehetőséget, hogy pályázzak egy köztisztviselői állásra, de mivel a munkahelyemről vélhetően nem engednek el hamarabb, mint a felmondási/lemondási idő utolsó napja, nos vélhetően addig ott nem tudnak várni...

Nem baj!

Felbuzdultam, és tegnap találtam több olyan állást is, melyet lehet még jobban szeretnék, mint az ügyintézőit. 

Azt hiszem jelentkezek mindenhová, és lesz ahogy lesz...

Megosztás a facebookon

avagy egy kolléga üzent Cziberének :)

A fészen van egy zárt csoport, amit én hoztam létre. Nem magamtól, hanem azért mert igény mutatkozott rá januárban, amikor is a törvényi változások a jogszabályokban ugyan megjelentek, a szolgálatok és a központok is felálltak, de módszertan persze nem volt (ez csak most jött ki májusban) és jó lett volna tudni, hogyan is kellene (jól) végezni a munkánkat. 

Szóval ebbe a zárt csoportba írt egy kolléga a fenti címmel ma az államtitkárnak. Ezt írta: "Január óta soha annyi kollégám nem döntött úgy, hogy máshol (teljesen más területen, így Ausztriában, stb.) vállal munkát a továbbiakban, mint az elmúlt pár hónap során! 
Köszi szépen (a nevükben is)... " "Rohadjon meg az összes befőtted a spájzban!"

 

Nos nálunk is hasonló a helyzet. A kolléganőm már felmondott, és fizetéskor én is gyakran elgondolkodom, hogy bár szeretem a munkám, valamelyest jól is csinálom, de ennyiért???? Ennyit ér a munkám??? 

Ráadásul nálunk semmi plusz nincs. Nincs önkormányzat által adott plusz összeg, hogy a bér valamelyest elfogadható legyen, nincs havonta Erzsébet utalvány (vagy kártya?) nincs SZÉP kártya, de még csak mondjuk kötetlen munkaidő sincs, vagy a törzsidő betartása, mely valamelyest azért tompítaná a nagy elégedetlenséget. 

Amikor a kolléganőm felmondott, úgy vélem a felettesünknek elég rosszul esett, vélhetően nem vette komolyan, hogy keressük a lehetőségeket és ha adódik valami, akkor bizony lépni fog/fogunk. Sajnáltam, de azt hiszem nincs ezen mit szépíteni, aki csak teheti meneküljön!

Én még nem tartok ott, hogy bármit elvállaljak, csak innen el, de még eljöhet az a pillanat. Sőt! Azt hiszem legkésőbb jövő év elején el is fog jönni. A temérdek munka mellett még egy pályázatot is ránk sóztak. Ez volt egyébként az elsődleges oka annak, hogy a kollégám úgy döntött "el innen!" Persze ezt nem mondta meg, hiszen még sok-sok oka volt. Például a nagyon-nagyon alacsony fizetés, az, hogy nekünk a nyár (sem) a pihenésről szól, hiszen nyári gyermekétkeztetünk, meg táboroztatunk és dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. Talán ezért van az, hogy tavaly az évi szabadságomból 20 napot nem tudtam kivenni. 20 nap, az négy hét, vagyis egy egész hónap! Ezt nem lehet, csak dolgozni és dolgozni megalázó alamizsnáért. 

A zárt csoportba egyébként néhányan írtak a Cziberés bejegyzéshez, pl. ilyeneket:

"Magam nevében annyit, hogy lassan 1,5 éve hagytam el a pályát 13 év GyJsz után. Kereskedelmi területre mentem, ahol 2x annyit keresek, fele annyi stressz ér és megbecsülnek. Tehát nem csodálom, hogy a szociálisoknak elege lett. Elhivatottságból nem lehet megélni!!!! Csak ez Czibere bácsit nem érdekli!"

" Én is erősen gondolkozom, hogy váltani kéne ...."

"Nem bántam meg a váltást. Hiányzik a szociális munka, de látom a különbséget és nem cserélném vissza. Addig kell váltani, amíg lehet és akkor ha lehetőséged van rá. Hajrá!"

Nos én ezzel az utóbbival tudok azonosulni. Addig kell váltani, amíg lehet és akkor ha lehetőség van rá. 

Ezért ugyanilyen sz@rba nem megyek, de ha valahol ennyi pénzért kötetlen munkaidőt ajánlanak vagy gürizni kell ugyan, de többet fizetnek, akkor jelentkezni fogok. 

Akkor is, ha összeszorul a szívem, hogy mi lesz a szolgálattal. A sajnálatból és az együttérzésből nem lehet megélni!

Ugye hogy ugye??? 

 

Megosztás a facebookon

avagy izgalom és megnyugvás...

Nem is tudom miért számoztam meg, hiszen csak erre az egy helyre adtam be a pályázatomat. 

Az alcím pedig azért került kiírásra, mert tőlem nem megszokott  módon amíg várakoztam, olyan rosszullét vagy idegesség kapott el, hogy hirtelen megijedtem. Arra koncentráltam, hogy nehogymáelájujjak :) aztán meg azt vettem észre, hogy remeg a kezem és a gyomrom is. Lehet nem ártott volna enni egy pár falatot, vagy legalább egy-két szőlőcukrot vinni magammal, hiszen reggel kaptam csak be egy fél adag tejeskávét és egy croassant.

Szóval délutánra mentem állásinterjúra, ott remegek és koncentrálok, hogy nehogy rosszul legyek, amikor is megérkezik egy szintén a posztra pályázó személy. Szóba elegyedett velem és akkor hirtelen elöntött a nyugalom. Főleg amikor kérdezősködni kezdett, hogy egyáltalán mi ez az állás, mert szerinte a kiírás elég szűkszavú volt. Kissé gyanakodtam, hogy biztos csak felméri az erőviszonyokat és félénken előadtam, hogy a törvény meg a módszertan megtalálható a neten és ott utána lehetett nézni... , de mikor beszélni kezdett magáról, akkor teljesen megnyugodtam. Tényleg nem volt fogalma se erről a munkáról és szociális végzettsége se volt, pedagógusként jelentkezett, mert már elege van a tanításból...

Az előzmények: hétfőn este egy nem fogadott hívás, telefonszám nélkül. Tehát nem tudtam visszahívni. Aztán kedden dél körül ismét hívtak. Aki a pályázattal kapcsolatban megbíztak, őt ismerem. Kerültünk már munkakapcsolatba többször is, és kondiba is egy helyre járunk. Kedvelem, mert mosolygós, kedves. Szóval az ismeretség miatt nyilván tegeződtünk, nem a hivatali nyelven beszéltünk. Tehát kedden dél körül felhívott és azt mondta, hogy szerda reggel 8-ra kellene bemenni állásinterjúra.

Pffffff, az nem jó! Ügyfeles vagyok 8-12-ig, és sok ügyfelet hívtam... Aztán beszélgettünk és csak rákanyarodtam a témára, hogy tudomásom szerint nagyon sok a jelentkező... Megerősítette a dolgot, hogy valóban, nagyon-nagyon sok. Nem is hívnak be mindenkit interjúra. Kezdtem elengedni a dolgot, hogy akkor hagyja a francba, hiszen tudom (több emberről is, hogy jelentkezett és legalább annyira jó szakember, mint én ezért) nem sok esélyem van. De csak nem hagyta, (amiért köszönettel tartozom neki) hanem azt mondta, hogy megkérdezi az igazgatónőt, mehetnék-e csütörtök reggel. Nem túl sokára vissza is hívott, hogy sajnos a csütörtök az nem jó, mert akkor már összeülnek és eldöntik, hogy kit vesznek fel. Itt adtam fel a dolgot, de Ő nem. Lebeszélte nekem, hogy szerda 1 órára mehessek. Olyan cuki. Még akkor is  ha nem én leszek akit felvesznek, akkor is odatette magát és képviselte az érdekeimet. 

Így történt, hogy kedden délután jeleztem a főnökömnek, hogy szerda délutánra szeretnék egy fél nap szabadságot kérni (a még mindig ki nem vett tavalyi szabadságom terhére.) Elengedett, de akkor és ma is nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy hova megyek vajon, de nem kérdezte meg. Én meg nem mondtam. Pár kollégám tudja csak (remélem). De ha véletlen ki is kotyogták, az sem érdekel igazán.

Az interjú maga kb. fél óra volt, de most is csupán egy villanásnak tűnt. Az igazgató asszony nekem szimpatikus, egy kis szikráját sem véltem felfedezni benne arroganciának, a beosztottjairól elismeréssel beszélt, megítélésem szerint korrekt volt. A beszélgetés végén nem érzem ugyan, hogy az enyém lenne az állás, de mégis jó érzéssel töltött el, hogy nem titkoltam el semmit, úgy tálaltam a "hiányosságaimat", hogy még az igazgatónő magyarázkodott, hogy hát az nem is olyan fontos... Jeleztem, fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem tudok azonnal kezdeni, ha rám esne a választás. Azt se tudom, hogy a főnököm elenged-e vagy végig dolgoztatja a lemondási időt az utolsó napig... Erre az igazgató megnyugtatott, hogy egyáltalán nem elvárás, hogy azonnal tudjon valaki kezdeni! A jogsit húztam, halasztottam, nem akartam elrontani az esélyeimet, hogy nekem aztán "még nincs", de attól meg rettegtem, hogy nem mondom el, aztán esetleg akkor kell bevallani, amikor felvesznek. Igazából csak az utolsó percekben vallottam be, hogy én csak jövő hónap elején fogok vizsgázni. Azt mondták, hogy a saját gépkocsi használatot csak részben fizetik, hiszen hosszabb utakra úgyis a TEGYESZ kocsija visz, nem gond.

Az állás meg így elmondva még jobbnak tűnik, mint gondoltam. Megmondom őszintén irigyelni fogom egy kicsit (vagy nagyon) aki megnyeri. Kötetlen munkaidő, a bér pedagógus bér és a szabadság is annak megfelelő. A munka jó, általában pozitív kimenettel. 

Örülök, hogy megpróbáltam és esélyt adtam magamnak. Nem gondolom, hogy én leszek a befutó, de most azt sem gondolom, hogy hátrányba vagyok a többiekhez képest. Megnyugtat, hogy őszinte voltam. És az önéletrajzom (is) tökéletesre sikeredett! Nem úgy, mint neki :) 

Megosztás a facebookon