Tegnap már említettem, hogy egy ideje valamiért rákattantam a salátákra. No persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy egyik nap fejessalátát a másik nap jégsalátát aztán meg esetleg római salátát eszek, vagy csak zöldségeket rágcsálok...

Egyáltalán nem. Sőt a salátához mindig eszek húst vagy valami feltétet.

A mai ebédem is nagyon finom volt, arról nem is beszélve, hogy igazából sokkal olcsóbb, mintha menűt ennék valahol, és megítélésem szerint még egészségesebb is. De nem ezért eszem, semmi tudatos táplálkozás, vagy ilyesmi, csak ez esik most jól.

Reggel 2 perc alatt összedobtam. 

Otthon persze ezt nem értik. Szerintük a saláta nem étel, vagy ha az is, biztos, hogy nem főétel. Kérdezgetik, hogy ettél valami? De nem mondom azt, hogy igen, salátát, mert akkor az lenne a reació, hogy csinálok valami kaját, mit ennél? Nem értik az agymenésem. Ezért hát ha megkérdezik, hogy ettél valamit? Azt válaszolom, hogy persze, nézz csak rám :) És így békén hagynak.

Fotón, két dimenzióba nem néz ki olyan jól a mai ebédem, mint a valóságban, de így is guszta szerintem.

Ez egy kis műanyag tálba van, ezért igazából a zöldségek csak alig látszanak. De van benne bőven minden jó.

Alulra kerültek a zöldségek (lila- és fehérkáposzta, répa, jégsaláta, ruccola és pár szem kukorica) amit leöntöttem először olivával aztán egy kevés (vagy nem is annyira kevés) gránátalma szósszal. Raktam rá fekete olivabogyót és daraboltam rá házi készítésű göngyölt cordon bleu-t. 

Isteni volt.

Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogom megunni a salátázást. Szoktak ilyen időszakaim lenni, amikor rákattanok pl. a műzlire vagy egy-egy ételcsoportra. 

Ja, és van még egy pozitív hozadéka a saláta evésnek, mégpedig az, hogy ebéd után nem áll be a "kajakóma" :) 

 

 

 

Megosztás a facebookon