remélem így marad egy ideig

Otthon minden rendben. Anyósom három és fél hét után elhagyhatta a kórházat, addigra lett negatív a tesztje. Nyilván idős, beteg, magas vérnyomása és súlyos cukorbetegsége is van, az ehhez társuló szövődményekkel. De elhagyhatta a kórházat és most jó az étvágya, sokkal jobban van, mint amire számítani lehetett. Bár fel se kelt az ágyból, több, mint 3 hétig, a gyógytornásszal se működött együtt, nem lett se felfekvése, se tüdőgyulladása. Szívós az "öreglány" hála a mindenhatónak. Tehát vele minden rendben.

Persze a sógoromék még mindig rugóztak rajta, hogy anyósom házát fillérekért megszerezzék a testvérektől, de miután egyik telefonhívása (egyébként már a sokadik) után átvettem a szót a férjemtől és higgadtan de nagyon határozottan elmondtam neki, hogy gusztustalan ahogy megszerezte anyósom részét a házból, mert szegénynek fűt-fát ígért egészen addig, míg el nem vitte közjegyzőhöz, majd anyósom (aki egyébként sem mentális sem belátási képessége alapján nem tudta mit ír alá) aláírta az "ajándékozást", az után Ő, mármint a sógorom és kedves családja már tudni se akart a mamáról. Ha rajtuk múlt volna, már rég nem élne szegény. Megemlítettem azt is, hogy volt olyan, amikor a férjem (mi 120 km-re lakunk anyóstól) ment le hónapokig ápolni az anyját és volt olyan is, hogy az egyik látogatása alkalmával olyan állapotba találta a mamát, hogy már önmagáról sem tudott. Azonnal mentőt hívott, de a sógoromék akkor is azt mondták, hogy nem kell mentő...

Szóval elmondtam neki, hogy gusztustalan amit és ahogy csinált, de amíg anyósom él, addig nem fogja megkaparintani apósom részét. Legalábbis a férjem nem adja el a részét! És azt is mondtam, hogy remélem a mama még vagy 20-30 évig élni fog, tehát addig biztos nem adjuk el, mert az a mama háza és nem az övé, még akkor se, ha anyósomat be tudta csapni (amit egyébként nem volt nehéz). Ezen nagyon felháborodott és azt mondta, hogy nem beszél velem, majd kinyomta a telefont. 

A férjem is kisimúlt ettől, mert már az is nagyon nagy öröm volt, hogy a mama meggyógyult, de az, hogy egyértelművé tettem a sógor számára, hogy amíg a mama él, addig nem tudja megszerezni az egész házat, ez még inkább megnyugtatta. Nem is értem, hogy miért nem mondta ezt meg ő maga a sógornak? Persze igazából tudom a választ, azért, mert nem szereti a konfliktust. Abszolút konfliktuskerülő. Tudom, engem is ezzel visz az őrületbe, hogy egy jót se lehet vele veszekedni, mert én kiabálok, ordibálok, csapkodom az ajtót, akár egy olasz feleség, ő meg nem is válaszol. Ettől meg tudok őrülni. Na de mindegy is. Megmondtam én a sógornak.

Aztán itt van a munkahely. A kolléganőmnek már múlt héten mondtam, hogy jobb lenne, ha inkább táppénzre menne, mert elég elviselhetetlen volt. Felvállaltam, hogy inkább helyette is dolgozok. És meg is történt. Hétfőn reggel bejött (smink nélkül), így elég furán nézett ki. Azt mondta, hogy nem jól érzi magát, majd köhhentett is kettőt. A főnök meg mondta neki, hogy azonnal menjen haza :) Mindenkinek jobb így. Neki is, nekem is, és a kollégáknak is, a betegekről nem is beszélve.

Szóval hazament, bár morgott, hogy mennyivel kevesebb lesz a pénze a táppénz miatt (nem mintha számítana, hiszen kb. hetente költ annyit internetes rendelésekre, mint amennyi a havi fizetése). 

A hétfő elég húzós volt, sok volt a beteg, de délutánra kiderült, hogy hétvégén kiadtak egy kormányrendeletet, mely alapján nálunk is fel kell függeszteni a személyes vizsgálatokat (illetve a vizsgálatok 90%-át.) Csak az új betegek jöhetnek, akiknek még nincs megállapítva pénzellátás, hogy ők ne maradjanak pénz nélkül, a többiek akiknek felülvizsgálatra kellene jönniük, ők kapják továbbra is a pénzüket a veszélyhelyzet lejártát követő második hónap végéig, tehát nekik nem kell jönni. Ezért most szinte alig van vizsgálat. Ha ezt megtudja a kolléganőm, nem tudom mit szól hozzá, hogy most ment el táppénzre mikor alig kell dolgozni... :)

Szóval a munkahelyen is minden OK jelenleg. Bár a sajtóban úgy jelent meg, hogy ezen a héten tesztelnek minket is ingyen, ez már a múlt héten megtörtént. A gyorsteszt persze olyan amilyen. Kissé fura, hogy az osztályunkon senkinek se lett pozitív eredménye, de nem csak itt, hanem még 3 másik osztályt is tudok, ahol szintén mindenkinek negatív lett. Persze itt is voltak, akik nem kérték a tesztet. Ami fura, hogy pont olyanok, akiknak talán nem ártott volna. Pl. kolléganő férje covid + volt, így ő kontakt, de nincs tünete, így dolgozik. De nem kéri a tesztet, mert ha kiderül, hogy ő is fertőzött, akkor csak 60% táppénzt kap. 

Otthon is rendbe vannak a dolgok. A lányomat múlt hétvégén megköszöntöttük névnapja alkalmából. Rendeltünk sültes tálakat és mivel a férjem jó barátja készíti, így megkértük, hogy zöldségekből faragjanak már rá egy kis virágot. Ilyen lett. Az összes virág ehető (cékla, retek, cukkini, stb.) 

 

Tortát nem akartunk vinni, de indulás előtt alig 1 órával az egyik cukrász ismerősöm (csak facén ismerem, mert már volt tőle torta rendelve) megosztotta, hogy megmaradt egy rumos-diós tortája, mert nem mentek érte.  Ezt jelnek vettem és lecsaptam a lehetőségre. El kell ismerni, hogy azért ez klasszisokkal jobb, mint a Auchanos vagy az, amit én csinálok. Isteni volt! Nem csak szép, de finom is. 

 

A Mikulás is volt. A lányom és a párja is kapott valamit a cipőjébe, de még a kutyának is jutott ajándék. A fiam cipőjét is telepakolta (persze volt egy kis malőr, mert véletlen olyan cipőbe kerültek a dolgok, amit nem is használ). De végül megtalálta, csak kicsit később :D

Most itt ülök a munkahelyen és mivel egyedül vagyok a szobába és megszereztem a módszertant és egyéb "finomságokat" a januártól végzendő munkámhoz, így most tanulok, készülők, törvényeket olvasgatok. Ja, és beüzemeltem a kávéfőzőt is. 

 

Most kicsit olyan, mintha minden az én életem megkönnyebbítése érdekében történne.

Alig van vizsgálat, sok időm van felkészülni januárra, az új munkámra. 

Mivel januárban is még tartani fog, hogy alig lesz vizsgálat, bőven lesz időm egy-egy beteg anyagával bíbelődni, jól meg tudom fontolni a döntésemet, alá tudom támasztani a szakvéleményt, hogy akár a bíróságon is megállja a helyét. És mire ismét sok beteg lesz, akkora már lesz gyakorlatom, belejövök és nem okoz majd gondot, hogy olyan gyorsan elkészítsem majd azt a szakértői véleményt is, mint most a szociálist (mert ehhez már értek, pikk-pakk kész). Lesz így idő arra is, hogy januárba be tudjam tanítani az új kollégát arra a munkára, amit most én csinálok. El se tudom képzelni, hogy miként lett volna ez, ha nem jön ki ez a kormányrendelet és nem függesztik fel a személyes vizsgálatok jelentős részét. De így nem kell ezen feszkóznom, mert mindenre jut így már idő. 

Ja! Pénteken végre fodrászhoz is megyek. Ez is tök jól alakult. Mert most szombat is munkanap lesz, de nekem ez eszembe se jutott két hónappal ezelőtt, mikor időpontot egyeztettünk a fodrásszal. Megbeszéltük, hogy péntek délután, ahogy szokott lenni.

Csakhogy most szombat is munkanap, amikor dec. 24-ét kell ledolgozni, vagyis szombaton fél 5-ig kellene itt lenni. Ez mondjuk engem nem annyira érdekelt, mert még van két nap szabadságom és azt szombaton és hétfőn terveztem kivenni. Csakhogy időközbe megcserélték a munkaidőt, tehát pénteken kell fél 5-ig dolgozni, szombaton viszont haza lehet menni 2 órakor. Persze ez így logikus. Csak hát a fodrász... Nem volt mit tenni, szóltam a főnöknek, hogy van egy kis problémám. Mivel nem szoktam ilyeneket mondani, felkapta  a fejét, hogy mégis mi lehet a gond? Beavattam hát a "problémámba", hogy pénteken fél 3-ra fodrászhoz kell mennem..., de a munkaidő ugye fél 5-ig tart. Láttam rajta, hogy megkönnyebbül, hogy "csak ez a gond"? Egyből azt mondta: a fodrász az fontos! Menjél csak! :) Így nekem a péntek is rövid lesz és szombaton se jövök, tudok menni a piacra nézelődni, sőt még hétfőn is otthon leszek, lehet, hogy még egy turiba is elnézek :)

Ja, a piacról jut eszembe. Múlt héten is találtam egy táskát. Nem, nem vagyok táskamániás! És ez nem is olyan táska. A gyerekeknek vettem. Utazótáska. 

 

Vadi új. Benne van még a papírja is (garancia papír). Egy ezresért vettem, és mikor rákerestem a neten, mert persze ez is része a vásárlás utáni boldogságnak, akkor szembesültem vele, hogy mennyibe is kerül. Sejtettem, hogy nem olcsó, mert ismerem a márkát, a gyerekeim is odáig voltak érte egy időbe :) 

Ez szintén az a kategória, amiért soha nem adnék ennyi pénzt:

 

 

Megosztás a facebookon