Most, ebben a válságos időszakban az ember nem könnyen mozdul a megszokott kis világából, nem mond fel csak úgy, főleg mivel elég bizonytalan a gazdasági helyzet, és a híradások ellenére igenis sok a munkanélküli. Na jó, nem azok, akiket a statisztika mér, hanem akik valóban munkanélküliek. Hiszen a statisztika csak azokat számolja, akik nyilvántartásba vannak véve. De azok az emberek, akiknek lejárt az ellátásuk vagy nem is voltak jogosultak ellátásra, azok általában nincsenek a statisztikába. Sőt! Tudok pár praktikát (munkaügyis múltamból), hogy amikor a statisztikát kellett szépíteni, akkor mit kellett tennünk, miként, miért töröltük a nyilvántartásból az embereket. Persze volt aki fellebbezett a törlés ellen, és ha jogos volt, akkor visszavontuk a döntést, de ha nem élt észrevétellel, akkor máris kevesebb volt a "munkanélküli".

És nem csak a munkanélküli a sok. A volt kolléganőim is alig vannak a munkaügyibe, mert 2-en covid pozitívak lettek, illetve azóta már még egy kolléganő, és 8 kollégát pedig, mint kontakt személyt hazaküldtek "önkéntes házi karanténba". Szóval a vírus miatt is nehezebb a helyzet.

Na szóval e kis bevezetés után, most a fiam is a felmondáson gondolkodik, a lányom barátja pedig a múltkori baleset után meg is írta a felmondását, de még nem adta be rögtön. 

Akkor először a lányom barátjáról. Gépészmérnök végzettsége van, ott dolgozott azon a településen, ahol született és korábban élt. Egy nagy cégnél volt "kisfőnök". Az utóbbi időben elég motiválatlan volt, nem talált már kihívást a munkájában és az egyik főnöke is "szívatta", mint kiderült azért, mert saját emberét akarta a pozícióra. Csak egy példa: a gépkocsival közlekedőknek általában a teljes benzin költségét fizette a cég, de amikor a lányom párja ideköltözött és kérte a térítést, neki már csak a törvény által előírtat adta. De a végső löket a baleset mellett az volt, hogy a nagyfőnök odahozta az egyik ismerősét, aki tudatában annak, hogy ő kinek a kije, elég sok mindent megengedett és meg is engedhetett magának. Történt nemrég, hogy olyan dolgot "tett el" ami több százezer forint értékű, és a cég tulajdona. Észrevette ezt a lányom barátja és szólt neki, hogy tegye vissza, és nem lesz belőle gond. De gond lett. Méghozzá úgy, hogy amikor mégsem tette, mondván "kussoljál, mi közöd hozzá" vagy valami hasonló felkiáltással, akkor a lányom barátja jelentette a dolgot. Ebből az lett, hogy a nagyfőnök által odahozott emberkét megkérték, hogy menjen el két napra "pihenni", és gondolja át a dolgot. A lányom barátját meg egy mondva csinált okkal behívatták a nagyfőnökhöz. A lényeg az volt, hogy a "nagyfőnök embere" érinthetetlen, azt csinál szinte amit akar. A lányom barátja meg úgy gondolta, hogy ezen emberke feletteseként nem tudja így vállalni a feladatát, hiszen a többieknek dolgozni kell, velük szemben van elvárás, ezzel az egy személlyel szemben meg minden megengedett? A lényeg, hogy felajánlottak neki másik pozíciót, de azt mondta, hogy köszöni szépen, nem fogadja el.

Most két napja munkanélküli. 

 

Egyébként mikor közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyát, fellélegzett. Neki se volt már jó ott, a napi szintű kocsikázás se volt felemelő, főleg miután pár hete elütött egy nőt éjszaka a vak sötétbe, még akkor is ha nem ő volt a hibás. Most úgy érzi, hogy jót tettek vele. A felmondási papírja már meg volt írva, de nem adta még be, várt valamire... És a sors megoldotta! Megértem egyébként, mert tudom, hogy nem könnyen lép ki az ember a jól ismert langyos sz@rból se.

Végül is nem járt rosszul, mert a munkáját elismerve jelentős összeget kapott "csak úgy". Vagyis az utolsó munkabérén felül még egy millát meghaladó összeget. 

Szerintem talál itt helyben is munkát. Ügyes gyerek, intelligens, jó kiállású, van diplomája, beszél nyelveket és jelentős munkatapasztalata van, középvezetőként is.

A fiam is a héten állt elő a farbával, hogy lehet munkahelyet vált. A jelenlegi munkahelyén nagyon jól keres, de nem szereti (csak a fizetést). Főleg az utóbbi időben utálja, amióta már szinte bárkit felvesznek. Eleinte még volt egy szint, nem volt elég a 8 osztályos végzettség se, de most már ha tud valamelyest írni, olvasni, akkor mehet. A fiam meg nem igazán tud az ilyen emberekkel közös pontot találni és nem érzi jól magát abba a társaságba.

Szóval váltani szeretne, és ehhez épp kapóra jött, hogy felhívta az egyik gyermekkori barátja, aki maga mellé keres munkatársat. A munka könnyen megtanulható. Havi 15 napot kell dolgozni, a tényleges munkavégzés a szolgáltatást igénybe vevők számától függ, és simán belefér akár filmek nézése, olvasás, tanulás is. És ez az, ami felcsigázta a fiamat. Tanulni szeretne. És ott beleférne munka mellett, illetve munkaidőbe :)

Volt már személyesen is megnézni a dolgot és tetszik neki, de úgy egyezett meg a barátjával, hogy jobb lenne, ha még tudnának várni, mert akkor december 1-én mondana fel és utána menne oda. Hiszen nem szívesen hagyná a cégnél a 13. havi fizetését :) Én meg felvilágosítottam hogy ha sikerül a dolog, akkor menjen el 1 nap munkanélkülire és akkor még kb. 300.000. Ft.-ot onnan is kapni fog :) 

Én maradok a helyemen, hiszen nem kell megszakadnom a munkába, jó a fizetés és bár nem mehetek haza ugyan ha végeztem a napi feladatommal, de így legalább jut időm olvasni.

A férjem is már egy ideje gondolkodik, hogy ki kellene váltania a vállalkozóit, de ebbe a jelenlegi bizonytalan helyzetbe azt kértem tőle, hogy inkább halassza a dolgot jövőre. Mert bár többszörösét keresné, mint a cégnél, viszont előtte a gépek és egyéb dolgok beruházása, szerintem meghaladná a milliós tételt. És most ebbe a bizonytalan helyzetbe inkább kivárásra játszunk.

A lányom már dolgozik, szintén ott, ahol korábban is, csak ugye a cég neve változott, ezért pár napot "munkanélküli volt" és jövő hónapba mehet a fennmaradó pénzéért a munkaügyibe, karácsony előtt jól fog jönni az a plusz pár százezer.

Ja! A lányom barátjáról még annyit, hogy az áldott jó szíve áldozata lett megint!

Csütörtökön amint hazafelé ment, az úton talált egy kutyust. Látszott a szökevényen, hogy nem kóbor eb, nagyon meg van szeppenve és nem találja a hazafelé vezető utat. Megállt, betette a kocsiba és hazavitte hozzájuk. 

 

Feltette a helyi csoportba és meg is lett a kutyus gazdája.

A gazdi nagyon örült az eltűnt kutyusnak, akkor derült ki, hogy mindössze 8 hónapos.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy úgy szól a közmondás, hogy jótett helyébe jót várj! 

De ezt a kutyus nem így gondolta...

Ezt tette a hátsó üléssel és a biztonsági övvel: 

 

De a gazdái azt mondták, hogy természetesen javíttassa meg és kifizetik a kárt. 

Akinek van kutyája, az talán ennél többet is megadna azért, ha az eltűnt jószág hazakerülne... 

 

Megosztás a facebookon