avagy leendő volt kolléganőm nem hazudtolta meg magát :)

Szerda van, még kettőt kell aludni és jön a "régi", új kolléganőm.

Dolgoztunk már együtt régen, és akkor jó volt.

Nagyon remélem, hogy ez most is így lesz. Rajtam nem fog múlni, az biztos. Ami rajtam múlik és ami tőlem telik, azt megteszem. 

Tegnap azért nem tűnt ilyen egyszerűnek a helyzet.

Délelőtt csörgött a telefonom, és érdekes volt, mert ahogy megláttam a nevet a kijelzőn, valami fura gyomortáji érzés fogott el.

Olyan, mint mikor érzed, hogy valami nem OK, és nem jó hírt fogsz kapni. A megérzés helytálló volt, a kolléganő elmondta, hogy mégse tud kezdeni pénteken. Hallottam a hangján, hogy nagyon ideges. Aztán elmondta, hogy hiába adta úgy be a felmondását, hogy január 14-ig, valahogy elcseszték és a megszüntető papírjai jan. 15-ig szólnak. 

Pfffff

Ez az Ő formája.

Emékszem, régen amikor együtt dolgoztunk, akkor is mindig elmondta, hogy ha egy darab rossz termék van a polcon a boltba, azt biztos, hogy ő fogja megvenni. Ilyen a szerencséje... 

Remélem, itt már jó helyen lesz. Elmesélte, hogy ahonnan jön, egyáltalán nem érezte jól magát, sőt most, hogy felmondott, el is mondta a kollégáinak. Abszolút jellemző volt a mostani helyére ez: 

Visszatérve, nem örültem a hírnek, mármint, hogy nem tud pénteken kezdeni, de nem tudtam tenni ellene. Eszembe jutott, hogy álmodtam is vele, ott álmomba is valami gebasz volt, talán beteg lett mikor jönnie kellett volna, és a főnök azt mondta álmomba, hogy "meddig akarod még védeni"? Nem is tudom, hogy honnan jönnek ezek az álmok? 

Na szóval úgy tűnt, hogy nem tud jönni, mert nem lehet ott is és itt is egyszerre. Tudomásul vettem, mit tehettem volna?

A kérdés már csak az volt, hogy OK, de akkor mikortól tudják felvenni? Mert ugye azért nem elsején kezdett, mert elvileg elsején és tizenötödikén lehet kezdeni... Akkor most hogy lesz? Szólhat a szerződése 16-tól (szombattól) vagy 18-a hétfőtől? Vagy majd csak február 1-től? 

Sz@rul esett, mert már annyira vártam, de "elengedtem" a dolgot, hiszen rajtam kívül álló dolog, nem tudok mit csinálni.

Aztán nemsokkal később megint hívott, hogy be kellene hoznia a közszolgálati jogviszonyairól az igazolást, de marhára nem találja. Igazából nem tudom, hogy mit szeretett volna, hiszen innen nem tudtam neki segíteni, csak annyit, hogy folyamatosan próbáltam nyugtatni. Úgy tűnt, hogy nem sok sikerrel. Azt mondta, úgy néz ki a lakása, mint ahova betörtek, mert minden papír szanaszét van, "de nem találja azt, amit kell". 

Elképzeltem a dolgot,

és rájöttem, ha még lett is volna rá esély, hogy megtalálja, akkor az már jelenleg nem opció, hiszen ha minden papír szanaszét van, akkor már idegességébe akkor se fogja megtalálni, ha pont a kezébe van.

Próbáltam segíteni, hogy még esetleg hogy és honnan tudná beszerezni, de mivel azt ígérte, hogy azonnal hozza, esélytelen volt a dolog.

Nem sokkal később megint telefonált, hogy lehet mégis el tudják intézni, hogy átírják a kilépő papírjait, de erre kb. 50% az esély. Mivel otthon van, keresi még a papírt, így nem tudja mi lesz...

Aztán nem sokkal később megint telefonált.

Akkor már valamelyest nyugodtabb volt és azt mondta, hogy megkérte az igazolást a volt munkahelyéről, holnap mehet érte, és így el is fogadják itt. Ennyi még belefér.

Már lassan követni se tudtam a dolgot, hogy akkor most rendben lesznek végül a papírjai, tud kezdeni pénteken vagy nem, illetve mindez mikor derül ki?

Akivel ez ügyben kontaktba kell lennie, délután pont jött hozzám és hozott nekem egy halom aláírni való szakvéleményt. Ekkor rákérdeztem, hogy lehet-e már tudni, hogy mi lesz a kolléganőmmel?

Az illető csak mosolygott és annyit mondott. Az előző fickó se volt egyszerű eset, aki végül nem jött január elsején, de a mostani kolléganő se az... Annyi a külömbség, hogy a kolléganő igyekszik és próbál mindent megtenni az ügy érdekében, de "annyi gond van a felvételével, hogy brrrrr". 

Na? És? Jön pénteken? Vagy hétfőn? Vagy majd csak február elsején???

- Mosolygott és annyit mondott: jön pénteken! 

Megnyugodtam. Nem volt egyszerű, mármint nem nekem, hanem a volt (leendő) kolléganőmnek, de végül csak el tudta intézni. 

És megint csak mosolyogtam, mert tényleg jellemző rá, hogy ha egy csoport emberből valaki szív, az biztos, hogy Ő.

Most már csak abban reménykedem, hogy ilyen kezdés után fantasztikus folytatás következik. 

Otthon minden OK, a férjem és a fiam is otthon van. A Mercibe még nem kezdődött el a munka, a férjem pedig most hétfőn kezdett volna, de volt egy kis maszek munkája, amit be akart fejezni, így szólt a főnökének, hogy majd csak jövő héten kezd. 

Egyre inkább érlelődik benne, hogy vállalkozásba kellene csinálnia a dolgot, most főleg hatalmas a kereslet a munkájára, az otthonfelújítási programnak és a többi "támogatásnak" köszönhetően. A múlt héten is annyit keresett maszekba, mint kb. a munkahelyen a bejelentett havi bére. Vitte magával a fiunkat és a lányunk párját is, (meg még két szakit). A lányom barátja csak pár napot tudott menni, mert edzése volt, meg állásinterjúkra is járkált. Fura volt. Azt mondta, hogy mikor megkérdezték a bérigényét (gépészmérnök), akkor szerinte és szerintünk se mondott irreálisat, mégis azt mondta neki a cégvezetés, hogy szerintük az sok. Ehhez képest, ha a férjemmel megy (segédmunkásként), akkor kb. azt a bért meg tudja keresni hétvégék nélkül, mert ha még hétvégén is dolgoznának, akkor jóval többet keresne, mint ami bért kért mérnökként. És azért lássuk be, a segédmunka és a mérnöki munka kissé más. 

Most ott tart, hogy lehet nem is mérnökként fog elhelyezkedni. Az egyik csapattársa már tavaly is felajánlotta neki, hogy alkalmazni tudja. Az se éppen nagy tudást igénylő munka, de azzal is meg tud keresni annyit, mint amennyit mérnökként kért, sőt akár még többet is. Most nem tudja, hogy mit tegyen. Kivár egy ideig, talán még ezt a hónapot, aztán ha addig nem kap jó ajánlatot, akkor megy a csapattársához.

Nekem az a megérzésem, hogy amint ott munkába áll, fognak jönni neki a lehetőségek. Mert az álláskeresés már csak így működik.

A fiam is ment az apjával dolgozni. Először nem igazán volt kedve hozzá, de belátta az egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy bizony napi 20.000. Ft. nem rossz, főleg úgy, hogy a munkahelyéről kapja az állásidőre járó pénzét. Hiszen ha nem ment volna az apjával, akkor otthon nyomta volna a számítógépet valószínűleg. Így meg volt egy kis kondi is, hiszen egy padlásteret csináltak, ahová fell kellett termelni az anyagokat, és mindenfélét kellett csinálnia, ami megmozgatta. Így utólag már örül, hogy ment. Minden nap megkapta a fizetését, ez még inkább motiválta, hogy másnap is menjen.

Én meg azon gondolkodtam, hogy lehet most lenne itt az ideje tényleg beindítani a férjem vállalkozását. Csakhát a COVID. Ki tudja mi lesz? De úgy látom, hogy az építőipar működik, a szakemberekre nagy szükség van. Mivel most fognak majd indulni a 2021-2027-ig terjedő uniós pályázatok, azt talán még érdemes lenne megvárni. Persze ez még csak az én fejembe játszódott le, az, hogy mit akar a férjem, azt nem tudom :) 

Ja, a COVID-ról jut eszembe, megkaptam hétfőn a védőoltást.

Nagyon gyorsan és flottul ment a dolog. Elvileg 17- 18.50-ig volt időpontunk, de a halasi kolléganők úgy döntöttek, hogy eljönnek 14 óra után, hátha lesz olyan, aki kért időpontot, de nem megy, vagy nem időbe megy és ők be tudnak surranni, ne kelljen estig várniuk, hiszen még haza is kell érniük...

Mivel én jóba vagyok velük, így tudtam róla, hogy korábban mennek. Mondtam is, hogy ha sikerrel járnak, akkor szóljanak már. Alig múlt 3 óra, és már szóltak is, hogy már oltják őket. Fogtam hát magam és szóltam a kollégáknak, hogy akár most is mehetünk, nem kell estig várni. Kocsiba ültünk és negyen 4-kor már túl is voltam az oltáson. Fél órát még ott kellett üni, de nem volt semmi baj, utána el lehetett menni. Éjszakára megfájdult a karom, de nem volt elviselhetetlen, csak kellemetlen. Viszont tegnap estefelé már annyira fájt, hogy azon gondolkodtam, milyen gyógyszert kapjak be? Pedig nem vagyok az a nyafogós tipus. Sőt a fájdalom miatt egy kissé ingerlékeny is voltam (ezt a férjem szívta meg) de még jó, hogy nem csak ingerlékeny voltam, hanem bágyadt is, így viszonylag hamar lefeküdtem. Mára viszont teljesen megszűnt minden probléma, egy kicsit sem fáj, teljesen jól érzem magam. Mondjuk az egyik orvos ma már nem jött, mert nem tudni, hogy ettől vagy mástól, de rosszul érezte magát, és hányt is.

A második, emlékeztető oltást majd elsején kapjuk. Azt követően pedig elvileg egy hét múlva már védettek leszünk.

Az irodába eddig a "régi" helyemen ültem. Ma cuccoltam át a nagyobb asztalhoz, ma cseréltem ki a számítógépet, rendeztem el az új fiókjaimat és szabadítottam fel a régi helyemet az új kolléganőm számára. Azt mondta, hogy a jelenlegi munkahelyén ettől kisebb asztala van, szóval el fog férni. A munka javát az elkövetkező hetekbe, hónapokba még úgyis én végzem, én rakom össze az iratanyagokat, a szakvéleményeket, szóval szükségem lesz a nagyobb asztalra. Ő meg nem bánja. Meg különben is, én vagyok a "rangidős".

Nem???

De!!!

:)

 

 

Megosztás a facebookon