Mikor lesz már vége?

Hetek óta "szívóágon" vagyok...

Bár elhatároztam, hogy jó passzban leszek és kész, de a munkám, munkaköröm ezt nem igazán segíti elő. Ma ügyfeles voltam. De már reggel korán bejött egy régi ügyfelem, akinek 3 gyermekét korábban már kiemeltük a családból. Magának kért segítséget, valóban szőrnyű állapotban volt. Akkora kék folt volt az arcán, hogy mást nem is láttam belőle. Elmondta, hogy az élettársa verte meg tegnap, kórházba is került, de rövid idő után kiengedték. A traumatológiai zárójelentését mutogatta, mondván ez a látlelet. (Az illető nem tud írni, olvasni...) Nem látlelet volt, azt nem készítettek, még csak a hatalmas haematómáról sem esett szó benne. Kérdeztem tőle, hogy tett-e feljelentést, voltak-e a rendőrök, kezdeményezte-e már a távoltartást, stb. 

Végig sem hallgatott, hangos zokogásba kezdett, hogy voltak a rendőrök, de semmilyen papírt nem kapott, nem vettek fel jegyzőkönyvet és a feljelentésről is lebeszélték. Állítólag azt mondták, amíg vér nem folyik, addig nem csinálnak semmit... Távoltartást sem kért, hiszen korábban már elrendelte egyszer a bíróság, de a másik fél akkor is odament (mindentől távol lévő tanyás vidék, ahová a kijutás is nagyon nehézkes), és mikor kihívta a rendőröket, akkor az illető elbújt mire kiért a rendőrség, majd mikor a rendőrök elmentek akkor ismét zaklatta... Hiába hívta a rendőröket, elmondása szerint azt hitték, csak szórakozik. 

Most valóban nagyon látványos volt, hogy bántalmazták. Az illető egyébként jelenleg már elég súlyos beteg, dialízisre hordják betegszállítóval kétnaponta... Szóval valóban nem tudja megvédeni magát.

Vettem a telefont és elintéztem a krízisotthont. Persze pénze se volt, úgyhogy még azt is szerezni kellett, hogy dél után nem sokkal már el is indulhasson a védett helyre, melynek a címe nem publikus. 

Volt már korábban is, hogy anyát menekítettünk, de ilyen gyorsan, mint a mai még egyik sem ment. 

Kapcsolattartás miatt is kaptam panaszos telefont, hiszen tegnap egy időben az esetkonferenciával felügyelnem is kellett volna egy kapcsolattartást, de ugye osztódni nem tudok (pedig a testfelület megvan hozzá, hogy kettő is kijönne belőlem). Aztán még egy-két olyan ügyfél, aki szintén energia vámpír, ügyintézés, segítő beszélgetések, tanácsadás, stb. Ennek is köszönhetően délre már alig volt energiám. Kellett volna valami duracell elem...

Aztán délután a tegnapi kiemelés papírmunkáját csináltam, majd elektronikus formába megküldtük az illetékesnek a mellékletekkel együtt. Holnap reggel a rendőrségen kezdek a 12 éves kislány ügyében tett feljelentés miatt, a nyomozó szerint minimum másfél-két órára számítsak. 

A mai napi lemerülésemnek köszönhetően nem megyek kondiba, mert agyilag már annyira zombi vagyok, hogy abban sem vagyok biztos, tudnám-e koordinálni, hogy a bal lábam után a jobb lábam következik. 

A férjem belépve az ajtón látva az üres tekintetemet kissé ijedtem kérdezte: baj van? Mondtam neki, hogy nincs, csak ma nem vásárolok, nem főzök, nem mosogatok, nem csinálok itthon semmit, oldják meg a gyerekkel, hogy ne halljanak éhen. Javasoltam, hogy a hűtőgépnek nevezett háztartási eszközt ha belülről megnézné, akkor esetleg maguknak össze tudni dobni valamit.

Vélhetően tényleg látszott rajtam, hogy kissé szét vagyok csúszva, mert egy szó nélkül nekifogott az általam ma elhanyagolt dolgokhoz. Sőt, egy mézes masszázsolajos (szerinte energetizáló, és egyben lazító) masszázst is kaptam fürdés után.

Mára ennyi!

Holnap frissen és kipihenten fogok ébredni és holnap jó napom lesz! Remélem! 

Ehhez egy bölcs gondolat:

Holnap úgy fogok kezelni minden stresszhelyzetet, mint egy kutya... Amit nem tudok megenni, vagy amivel nem tudok játszani, azt megjelölöm és otthagyom :)

Ajánló
Kommentek
  1. Én