Olyan tehetetlennek éreztem magam. A megosztás kb. délben történt, én meg este 10 körül olvastam. Nyilván nem indultam neki az éjszakának, hiszen bizonyára nem ül ott ez a kis csavargó... Aztán arra igyekeztem gondolni, hogy hátha volt valaki olyan balga, mint én, és befogadta. Legalább pár napra... Ráírtam a lányomra, hiszen épp Siófokon nyaralt, hiszen Ő tudta a telefonszámukat azoknak, akik elvitték tőlünk. Meg is írta a késői óra ellenére. Én pedig egyből írtam is már annak aki feltöltötte a képet, hogy hívja a telefonszámot, de semmi visszajelzést nem kaptam.
Minden nap eszembe jutott a kiskutya azóta is, és reménykedtem, hátha befogadta valaki....
Aztán ma hazaért a lányom. Sok, nagyon sok pénzért megcsináltatta ombre-ra a haját, még az utazás előtt. korábban full fekete volt, most meg 9 óra fodrásznál töltött idő után ilyen lett.
Nos a képen nem olyan látványos, mint valójában. De nagyon jó lett. Pedig sok energiát fektettem bele, hogy lebeszéljem, mert nem gondoltam, hogy jól fog neki állni. De olyan önfejű, amit akar azt úgyis megcsinálja. :)
Ott tartottam, hogy ma jött haza a Balcsiról. És milyen a véletlen... összetalálkozott azokkal akik elvitték a kiskutyát...
És náluk volt... :)
A kislány sétáltatta. Azt mondta, most már nem Panda lesz a neve, hanem Szökevény.
Szóval minden jó, ha a vége jó...
A férjem is vidéken volt dolgozni pár napot, pontosabban a Balatonnál, Zamárdiba. Tök béna... Ott voltak, de Ő még csak nem is áztatta meg a lábát a Balcsiba. Tegnap jött haza. Korábban ért, mint én a táboroztatásból. Ezért mikor telefonon értekeztünk akkor megbeszéltük, hogy én már bizony nem főzök, hanem végre elmegyünk kettesbe és beülünk valahová vacsizni. Kell ilyen is néha.
A munkahely elég őrültek háza... Táboroztatunk, ebédet osztunk, alig vagyunk, fele létszámmal működünk, vagyis még úgy se, hiszen nem mindenki teszi oda magát. A tábor után pedig mindkét kolléga szabadságra megy. Néha már azt várom, hogy legyen alkalmam arra, hogy azonnal felmondjak.
A tábor egyébként nem olyan szőrnyű, a gyerekek aranyosak, csak a délben történő kerékpározás a tűző napon... szóval azért azzal vannak gondok. Már megvolt az első napszúrásos kisgyerek is. De intéztem, megoldottam. Még a jövő hét is tábor, a munkához szinte oda se férünk. Pedig azt is nagyon kellene csinálni.
No de mit lehet tenni? Jelentkező az nincs, hiába a meghirdetett állások. A közeli településen 16 üres állás van, és ott még a pénz is több, még se tudják betölteni.
Pfffff most jutott eszembe, hogy a Karcagi Bíróságra már a múlt héten kellett volna iratokat megküldenem. Talán hétfő reggel lesz rá valamennyi időm, mielőtt elkezdődik a jövő heti tábor... Ha mégse??? Akkor majd majd egyszer, valamikor, nem tudom mikor.
Munka terén is igyekeztem. Beadtam pár helyre a pályázatomat. Olyan helyre is, ahová nem annyira akarnék menni, meg olyan helyre is (2 ilyen helyre) ahová ismét vagy százan jelentkeztünk. És olyan helyre is, ahol nincs meghirdetve az állás, de hátha... Hiszen tudom, hogy hamarosan meg fog ürülni.
És még van talonba is, amin gondolkodom.
Az erkölcsi bizonyítványomat egyébként múlt hét csütörtökön igényeltem meg ügyfélkapun keresztül és már e hét szerdán meg is érkezett.
Remélem a munkakeresés és főleg találás terén is happy end lesz :)
Belépés Facebookkal
