avagy amikor az van, hogy nincs semmi...

Nyár van, meleg, és én "dolgozom". A mai napra mondjuk egyáltalán nem vagyok büszke, de nem én tehetek róla. Az van, hogy ma egyetlen ügyfél se került át hozzánk, hiába volt sok beteg berendelve. Vagyis ma a nagy semmiért kapom a fizetésem. Unalmamba gondoltam írok egy bejegyzést, hogy mi is történt az elmúlt hetekbe, de belegondoltam, és igazából velem SEMMI extra, amiről írni érdemes. 

Na jó, mondjuk az valami, hogy megvan a kocsim, csak még nem szállították Magyarországra...

Aztán a fiam ismét teljesítette a Spartan Race-t, sőt.... Mivel elég későn regisztrált, így már nem volt hely a 7 km-es távra, csak a Spartan Superre, ami 14 km és 27 akadály... Nos még ha rendesen felkészült volna... De igazából még annyit sem edzett, mint az előző 7 km-es versenyre. Nem voltam róla meggyőződve, hogy így is sikerülni fog neki. De sikerült! Megcsinálta!

Bár a pálya néhol nagyon meredek volt 

Néhol nagyon sáros:

És akadt, ahol nagyon vizes :) 

A verseny Eplénybe volt, a sípályán. Csak ugye ők nem lefelé jöttek sítalpon csúszva, hanem már a legelső feladat az volt, hogy nyakukba egy homokzsákkal a lejtő aljáról elindultak felfelé (lehetőleg futva).

A 27 akadályból csak 3-at rontott el, ráadásul olyanokat, melyek elvileg könnyűek voltak, csak ugye elfogyott az ereje, vagy begörcsölt a lába :) De nagyon ügyesen végigcsinálta ezt is. Ilyenkor, ha nem sikerül teljesíteni egy-egy feladatot, csak úgy folytathatják a versenyt, hogy teljesíteni kell a büntetést, ami általában 30 Burpee, vagyis szabályosan végrehajtott négyütemű fekvőtámasz. (Nekem azt hiszem 3-szor 30 Burpee se menne, nem hogy csak egy része legyen a sok teljesítendő dolgoknak. Azt hiszem a fiam viszont Spartan fanatikus lett, már készül a következő versenyre, ami októberbe lesz Kazincbarcikán. Na, az sincs éppen közel... De mivel ugye az alföld közepén lakunk, így nem valószínű, hogy a közelbe valaha is lesz ilyen verseny, hiszen az eplényi pályán is 879 méter volt a színt különbség. Ez így magába is sok (nekem), nehogy ingázzak fel-le :)

A verseny azon a hétvégén volt, amikor a szülinapját ünnepeltük volna, így egy héttel későbbre tolódott. Ismét a szokásos "tanyát" bérelték ki, és kb. 35-en buliztak péntek délutántól vasárnap reggelig.

Pénteken a férjem főzött a bográcsba, én pedig segédkeztem. Isteni lett a kaja, nem győzték dicsérni.

Szombatra aki bevállalta a főzést, az kissé "elfáradt" így szombaton nem főztek, hanem pizzát rendeltek. Mellé természetesen volt behűtött sör is :)

Aztán jöttek a "munkás hétköznapok", de azért a volt kollégákkal is csak összehoztunk 1-1 talit.

Első felvonás: szerda munka után a munkaügyis csajokkal.

Második felvonás péntek délután, a lajosmizsei volt kollégák egy részével

 

Megosztás a facebookon