avagy a 12 éves szűz, aki mindjárt szülni fog...

Húúúúú, azt hiszem ott kezdem, hogy nem akartam a munkámat belekeverni ebbe a blogba, de olyan ideges vagyok, hogy muszáj a frusztrációmat valahogy kiélnem. Jelenleg egyedül vagyok itthon, a kolléganőkkel nem tudok beszélni, a család többi tagja még dolgozik, úgyhogy fortyogok magamba a dühtől.

Bevezetőként annyi, hogy gyermekjóléti szolgálatnál dolgozom, szakvizsgázott szociálpedagógus vagyok, más egyéb képesítésekkel, pl. tanultam gyermekrajz elemzést, megszereztem a gyermekjogi képviselői képesítést, mediátorként is boldogulnék, de részt vettem migráns specifikus képzésen is, és még ki tudja min...

Ez egyébként mind mellékes, a lényeg, hogy" jól beleválasztottam." Ezt elsősorban a munkámra értem. Szociálpedagógus vagyok, ergo szociális területen dolgozom. Sokan persze azt sem tudják mi az. Nos nem vádolom őket.

Rólunk valóban nem esik sok szó. Mi nem sztrájkolunk, nem bénítjuk meg az országot..., ebből kifolyólag van aki még nem is hallott rólunk. És ez így is van jól. Persze ha megemlítem a nemrégen nagy felháborodást keltő "Szigetszentmiklósi ügyet", vagy az "Agárdi fényevőket", akkor már lehet, hogy sejteni lehet valamit... Nos nem azt ami a való, hanem azt, hogy általában a gyermekjóléti szolgálatot hibáztatják ilyenkor az "illetékesek", mert ugye azt a legkönnyebb. A köznép, mint írtam nem tudja, hogy mi is a mi dolgunk és hatáskörünk pontosan, ezért mindent ránk lehet fogni. Lehet minket hibáztatni.

Azzal már nem értek egyet, hogy aki tudja mivel foglalkozunk, és tudja milyen szélmalomharcot vívunk nap mint nap, azok miért nem ismeri el a munkánkat (itt felelős döntéshozó pozícióban lévő emberekre gondolok). És ezt nem csak elviekben értem, anyagilag is.

Szóval egy kisváros gyermekjóléti szolgálatánál dolgozom, mint családgondozó. Mivel bizonyára tényleg nem egy közismert munka, ezért csak zanzásítva megírom, mi is a mi dolgunk: Nos, mi vagyunk azok a "csúnya emberek", akik elviszik a gyereket a családból (legalábbis javaslatot teszünk rá), ha úgy ítéljük meg, hogy hiába próbálunk segíteni a családnak, a szülő oly mértékben veszélyezteti a gyerekét, hogy nincs más megoldás, csak ha "kiemeljük". De ez már a vég. Amíg idáig eljutunk, azt sok-sok idő előzi meg (általában - mert a mostani esetre ez  nem igaz!)

Mi vagyunk azok is, akik kijárnak a dzsumbujba, a barakkba, vagy ki miként ismeri a "cigánytelepet", a gettósodott városnegyedeket, stb.

Mi vagyunk azok is, akik segíteni próbálnak ha a gyerek issza meg a levét a szülők válásának, vagy próbáljuk megoldani, megfelelő szakemberhez juttatni a "problémás gyerekeket".

Feladatunk még a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, tájékoztatást nyújtunk jogokról, támogatásokról és ellátásokról, mely elősegíti a gyermek családon belüli ellátását. Segítséget nyújtunk kérelmek benyújtásához, továbbá ügyek intézéséhez. Szükség esetén megírjuk a bíróságra a beadványt (válás, gyermekelhelyezés, gyermektartás, stb.)

Feladatunk még... és itt hosszan sorolhatnám. De minek?

Már csak fentiek miatt sem csoda, hogy a családgondozói munka nem a legkeresettebb szakmák közé tartozik, és nem sok köszönettel jár.

Azt azért még megírom, ha valaki esetleg nem tudná, hogy ezt a munkát DIPLOMÁS!!! emberek végzik. Ehhez képest, valamint ha azt figyelembe vesszük, hogy milyen munkát, milyen emberekkel, milyen körülmények között végzünk, biztos nem hiszik el, hogy a fizetésünk általában 80-100 ezer forint! Igen! Ennél többet kereshetnénk, ha 8 osztályos végzettséggel elmennénk valami "kütyügyárba".

De mi mégis ezt csináljuk. Hogy miért? Én csak a magam verzióját tudom megírni. Ha valaki mentett már meg életet, főleg egy kisgyermekét, akkor azt nem kell győzködnöm, hogy igen, fontos a munkánk! Mert előfordul, hogy életet kell mentenünk! És a legszomorúbb, hogy a gyermeket sokszor a szülőjétől kell megmentenünk.

Ezt csináljuk! És ezt használják ki, hiszen mi nem bénítjuk meg az országot a sztrájkunkkal, csak életeket mentünk, ennyiért is.

A bevezető jó hosszúra nyúlt, de eddig is próbáltam nyugtatni magam, amíg ezt a sok "rizsát" leírtam. Most jön a lényeg, a történet, aminek a végén sajnos egyelőre nem lesz happy end!

A történet címe: a szűz kislány, aki mindjárt szülni fog!

Szerdán dél körül (azaz két napja) kezdődött a dolog... Az egyik közoktatási intézményből kerestek, hogy azt hiszik nagy baj van! Szerintük az egyik kislány terhes. Amit tudni kell a kislányról, hogy nagyon visszahúzódó, talán fogyatékos is, nincsenek érzelmei, semmit nem lehet leolvasni az arcáról, de a tanév eleje óta nagyon hízik, mintha a hasa is nőne, de mégiscsak kizártnak tartják a dolgot, mert a kislánynak nincs és nem is volt soha barátja, az iskola  és az otthon között mozog, sehova nem jár el, tehát kizárt, hogy terhes lenne.

Megkértem a vonal másik végén lévőt, hogy ezt írásban jelezze! (Ezt törvényileg így kell, és így is lett. Haladéktalanul megkaptam a jelzést - ma már az elektronikus ügyintézés is megkönnyíti a dolgot). Bár ebédidő lett volna, de az evés ráérhet! Azonnal hívtam anyukát telefonon és megkértem, hogy haladéktalanul keressen fel! Anyuka nem kérdezett semmit, amit egy kicsit furának találtam, mert azért ha engem felhívnának a gyermekjóléti szolgálattól, hogy a lányom miatt azonnal menjek be, hát legalább annyit azért megkérdeznék, hogy miért? Mi történt? Baj van? Vagy valami hasonló. Anyuka nem kérdezett semmit, de megígérte, hogy fél órán belül ott lesz. Az ebédnek lőttek... 

Jött is anyuka. Csendes, alázatos, nagyon egyszerű ember első ránézésre. Félrevonultam vele és a jelzéssel a tárgyaló terembe. Megkérdeztem, hogy nem is sejti, hogy miért hívtam? Azt felelte nem. Tájékoztattam a jelzésről, mely szerint a lánya elképzelhető, hogy állapotos. Anyuka szemlátomást leizzadt, tágra nyíltak a szemei, és ájulás közeli állapotba került. Hirtelen szólni sem tudott, majd mikor összeszedte magát, akkor kijelentett: az kizárt! A kislány nem lehet terhes! Anyuka is ugyanazt erősítette meg, amit az iskola, bár Ő erről nem tudott. Azt mondta, hogy a lánya iskola után közvetlen hazamegy, nem jár el sehová, nincs és nem is volt barátja, stb., stb., Annyira őszintének tűnt, hogy kissé elbizonytalanodtam, és reménykedni kezdtem, hogy mégsem terhes az a kislány. Mert ugye az elmondottak alapján ha mégis az, akkor nagy esély van rá, hogy valamely közvetlen családtag (apa vagy fiútesó) lenne a születendő baba apja. Brrrrrrr Belegondolni is borzasztó. 

Aztán elbizonytalanított még az is, hogy anyuka elmondta, hordja a lányát orvoshoz, legutoljára két hete voltak. Az orvos akkor is megvizsgálta a kislányt, megnyomkodta a hasát is, de a gyanú sem merült fel benne, nem is küldte tovább a kislányt, nem javasolt terhességi tesztet sem! Elmondta még anyuka, hogy augusztus (!) óta van ugyan menstruációs problémája a kislánynak, meg valóban hízott is, de csak azért, mert abbahagyta a kézilabdát és nem sportol, viszont sokat eszik. (Jól van, akkor mégiscsak benéztük..., nem terhes.) A biztonság kedvéért azért kértem anyukát, hogy vigye el a lányt gyermek-nőgyógyászatra. Már utána is jártam, másnap 1 órára kell menni. Megbeszéltük, hogy a vizsgálat után a kapott eredménnyel visszajön, és attól függ, hogy hogyan tovább. 

Így is lett! Anyuka másnap elvitte a kislányt, hozta a papírt, amin annyi szerepel, hogy "Virgo", azaz szűz. Továbbá, hogy kérjen anyuka egy UH-ra időpontot. Anyuka már meg is tette mikorra engem felkeresett. Jó sokára kapott, több hét múlva. Nem tartották fontosnak, ami a beutaló alapján érthető. 

Csak nem hagyott nyugodni a dolog. Beszéltem a gyámhivatallal, és egyre inkább az lett a véleményünk, hogy meg kellene próbálni kérni sürgősséggel egy hamarabbi időpontot. Vettem a telefont és elég nagy vehemenciával ecseteltem a telefon másik végén lévő személynek, hogy gyanúnk szerint a kislány előrehaladott terhes, és szépen kérem sürgősséggel adjon egy időpontot. Nem értette, hiszen az adatok alapján látta a beutalót, mely szerint a kislány szűz. De csak addig erősködtem, hogy adott egyet másnapra, azaz mára. Vártam anyukát ma, vártam, de csak nem jött. A munkaidő végéig nem érkezett meg...

Mire hazaértem, láttam a telefonon, hogy az iskolai gyermekvédelmi felelős keresett. Gondoltam érdeklődni szeretne, hogy tudok-e már valamit, anyuka hozta-e az UH leletet, ezért felhívtam. Legnagyobb meglepetésemre nem ezt akarta. Anyuka volt bent az iskolába, a kislány TERHES, JÓ EGY HÓNAP MÚLVA SZÜLNI FOG!!! 

NA MOST DURRANT EL AZ AGYAM! A JÓ KU.VA ANYJÁT A GYEREKORVOSNAK MEG A NŐGYÓGYÁSZNAK IS!!! Ők orvosnak merik nevezni magukat??? Nem vesznek észre egy 8 hónapos terhességet???

********************* - ez itt a káromkodás helye. Nem tűr nyomdafestéket amiket gondoltam és kimondtam.

Azt hiszem én fogok az orvos kamarához fordulni, és nem érdekel, hogy valószínűleg nem lesz belőle semmi, vagy még esetleg engem hurcolnak meg. 

Szóval anyuka bement az iskolába, a kolléganő elmondása szerint elég nyugodt volt, nem úgy, mint én most ********)!!!

Azt mondta, nem mondja meg ki a gyerek apja, de az is egy gyerek. - Tehát tudja!!! (Ja biztos a fia, jobb esetben. Rosszabb esetben apukát védi anyuka ******** - ez ismét a káromkodás helye.

Hétfőn reggel 8-ra rendeltem be anyukát magamhoz. Hétfőn már nem fog a kislány hazamenni, oda nem! Remélem van a családban olyan személy, akihez ez a szerencsétlen kislány mehet, valami egyedülálló nagynéni vagy keresztmama. Valaki, aki mégsem idegen, de nem kell attól tartania, hogy az iskola után mi vár rá otthon... Valaki olyan, aki felelősséget vállal, hogy nem hagyja kettesbe apukával vagy a tesóval, tesókkal a kislányt. 

Aztán felmerült még a gondolatomba, hogy igen, lehetséges szűzen teherbe esni, de az is lehet, hogy a gyermeknőgyógyász egyszerűen meg sem vizsgálta a kislányt. És a házi gyermekorvos, amikor megnyomkodta a 8 hónapos terhes hasat, akkor miért nem tett valamit? Miért nem tett valamit már korábban? Lehet ezt bűntetlenül, következmények nélkül csinálni??? 

És anyuka??? Nem vagyok ítélő bíró, de azt mondom: BŰNÖS!!! Igenis takargatta, hogy a lánya terhes! Bő pulcsikba járatta, amikor már mások számára is nyilvánvalóvá vált a dolog, akkor is úgy tett, mintha ez mind csak álom lenne. És ha tudta, akkor mi volt a terve??? Mi lesz ha megszületik a baba? Brrrr ********* - ismét a csúnya szavak. 

Ja, és akkor még nem beszéltem arról amit az iskolai védőnő megosztott velem. A kislány megkapta mindkét védőoltást, ami kontraindikált a terhesség első trimeszterében. Élővírus-tartalmú vakcinák nem adhatók terhes nőnek, mivel e vakcina-vírusok magzatkárosító hatása nem kellően ismert. A baba vélhetően fogyatékos, esetleg végtaghiányos lesz, de elképzelhető az is, hogy úgy születik, hogy olyan károsodása lesz, ami az élettel összeegyeztethetetlen... ********

A kislányt végtelenül sajnálom. Ő tényleg áldozat! Vélhetően azt sem tudja, hogy terhes, vagy mi az, hogy terhes, hogy hogyan lett az, mert fogyatékos. Nem érti, hogy miért mozog a hasa, mi ez a fura érzés, csak annyit fog fel, hogy az osztálytársainak nem mozog a hasa. Nem fogja érteni szegény azt sem amikor megindul a szülés, hogy mi történik vele...

Most itt tartok. Haragszok az egész világra. Az ember sokkal rosszabb, mint az állat! Azt hiszem elmegyek futni, hátha az valamelyest lenyugtat...

Megosztás a facebookon

avagy menj nálad kövérebb emberek társaságába, jobban fogod magad érezni :D

Persze ez csak vicc, hiszen van eredménye az "önsanyargatásnak". Kedd óta (vagyis 4 nap alatt) 1.3 kg-ot fogytam.

Ez lehet sok vagy kevés egyesek szerint, főleg ha figyelembe vesszük a kezdő (nem éppen pillangó) súlyomat, de nekem kezdetnek elég. Pont elég ahhoz, hogy kitartson a lendületem, hogy pozitív megerősítést nyerjek. Mert a mérleg nem hazudik!

Úgy döntöttem, majd én megmutatom! Nem kerülhetek be egy buta programba, csak mert pajzsmirigy betegségem van? Akkor a program nélkül, és még talán nagyobb eredménnyel MEG FOGOM CSINÁLNI!

Tegnap este is nagy kedvem lett volna elmenni a kondiba, de aztán visszafogtam magam, mert a nagy elánnal csinált dolgok előbb-utóbb kudarcba fulladnak. Úgy döntöttem két nap kondi után egy nap pihi kell! Már csak azért is, mert olvastam a túledzésről...

Aztán még azon is gondolkodtam, hogy mivel motiválhatnám magam még inkább. Nem, nem most, hanem ha a lendület alább csökken vagy a súlycsökkenés stagnál, ilyesmi... Arra jutottam, hogy hétvégén ha lesz rá időm (és biztos lesz, ha úgy akarom) akkor csinálok magamról olyan fényképet, amit elrettentésnek szánok, és az eredményes programom végén fel tudom tenni, olyan "előtte-utána" képnek :D

 

Megosztás a facebookon

Olvastam ma egy írást. Egy nőről szól, aki akár én is lehetnék. Negyvenes, túlsúlyos, olyan akiből tizenkettő egy tucat...

Amint olvastam, magamra ismertem.

Valahogy így szólt:

"Nem egy ismert híresség, akinek fél ország kukkolja az életét, őt nem lesi személyi edző, hogy versenysúlyánál van-e, még csak egy divatos ruhákkal teli gardrób, vagy az évenkénti nyaralás sem ösztönzi arra, hogy vigyázzon az alakjára.
Ő még abba a korosztályba tartozik, akit a vidéki rokonai lánykorában azért dicsértek, hogy milyen "szép formás", asszonyként, hogy milyen "derék", és akit, a gyerekeit várva kettő helyett etettek, hogy erős babái szülessenek, és sokáig tudja szoptatni őket. Így aztán nem is csoda, hogy most sok kilóval nyom többet, mint húszévesen".

Elgondolkodtam. Negyvenen túl mindez nem csak hiúsági kérdés, egyébként is tudom, hogy a vonzóerő nem a kilókon múlik. Láttam már tökéletes alkata ellenére nagyon magányos nőt és férfit, és találkoztam már olyannal is, aki  terebélyes gömbölyűségével együtt minden társaságban nagy népszerűségnek örvendett és derűs, boldog családi életet élt.

Amint elolvastam a cikket még inkább megerősített, hogy irány a kondi. Nincs kifogás! Elindulni nehéz csak. Hetek óta nem voltam..., és egyébként is egy tucat kifogást tudnék mondani, hogy miért nincs időm...

De kit akarok becsapni? Hiszen mindez csak kifogás, tudom jól! Nem vagyok én egy ostoba nő! Magammal játszmázom? Hiszen pontosan tudom, hogy a kifogások NEM ÉGETNEK KALÓRIÁT!!!

Amint gondolkodtam eszembe jutott, hogy régen milyen félelmeim voltak. Féltem mit szólnak majd, ha bemegyek egy konditerembe. De szerencsém volt, mert nem messze a házunktól nyílt egy női konditerem. Ezt ajánlom az idősebb, molettebb, esetleg nem márkás cuccokba nyomuló aggodalmaskodó nőknek, akik ilyenen gondolkodnak. Elmondom mit tapasztaltam amikor a kolléganőimmel beiratkoztunk. Az edzőgépek jó stabilaknak látszottak, láthatólag sem a futógép, sem a lépcsőző, sem a bicikli nem rendül meg a súlyomtól. Nagyon szimpatikus volt, hogy láttam idős hölgyet, fiatal kövér lányt, pocakos, valószínűleg nem régen szült kismamát, és még sorolhatnám. Ezért egyre nőtt a bizalmam, és lassan elhittem, hogy ide nem kell kisportoltan érkezni, itt szívesen látnak és az is sokat segített, hogy az ott dolgozók is név szerint ismertek egy idő után és családias volt az egész. 

Ment minden rendben egészen addig, amíg be nem neveztem egy fogyiversenyre. Nem ért semmi meglepetés, de az állapotfelmérés tartogatott kellemetlenséget is: szembesülnöm kellett azzal, hogy pontosan hány kiló vagyok és milyen rémesek a méreteim...
Bár mindezzel tisztába voltam, de nem volt jó leírva látni, hogy mondjuk nekem a combom akkora, amilyennek jó esetben a derekamnak kellene lennie! De hát innen szép a győzelem!

Emlékszem a kezdeti nehézségekre is.
Aki azt állítja, hogy egyszer sem akarta feladni a reménytelennek tűnő monoton kardioedzést, netán azt mondja, hogy a futás már az elején eufórikus állapotba juttatta - nos, annak nagyon, nagyon rossz a memóriája, vagy még egyszerűbben: hazudik. A futás számomra sokáig mumus volt. Emlékszem eleinte egy hősnek tartottam azt a kövér lányt, aki vagy 2 percet próbált futni a másik gépen, amíg én csak sétáltam. Mondtam is a kolléganőmnek: ez a lány egy HERO!

Eleinte inkább azért jártam a kondiba, mert a két kedvenc kolléganőm is jött, és mellékesen az is motivált minket, hogy ha már megvettük a bérletet, hát ne dobjuk ki az árát az ablakon, no meg, ha másnak sikerülhet leadni azt a pár kilót, akkor én is meg tudom csinálni.

Az eredmények csak később jelentkeztek. Először azt vettem észre, hogy napról-napra többet bírok. Aztán idővel a futást is megszerettem. Sok időbe telt, de ma már ha tehetem ott kezdek a futógépen és ott is fejezem be az edzést, de a kardió mellet az erősítésre is figyelek. Rájöttem, hogy milyen kellemes fáradtság érhető el 20-30-40 percnyi kocogással. És a mérleg mutatója is megmozdult. Tavaly 108 kilóval kezdtem és most 90 kilót mutat a mérleg.

 

Ez a kép a fogyiverseny végén készült. Szerintem nem is annyira lógok ki a sorból. Elégedett vagyok magammal! :-)

Ügyes vagyok! 

Nem?

De! :D

 

Megosztás a facebookon

vagy inkább mégis?

Ma délelőtt a tervek szerint elkészítettük az egészalakos fényképet. Amint elkészült csatoltam is a jelentkezéshez és már küldtem is. Teljesen korrekt módon pár órán belül érkezett a válasz: 

"Köszönettel vettük jelentkezését.

Megértését köszönjük.

Üdvözlettel"

Akkor ez most nem sikerült. De egyáltalán nem voltam elkeseredve, sőt talán még egy kicsit meg is könnyebbültem. Valamiért engem feszélyez a külső kontroll. Aztán arra gondoltam, na most aztán nincs kibúvó, hogy miért nem kezdem ma a fogyókúrát, akarom mondani az ismételt életmódváltást! Mert ugye nem arról van szó, hogy nem eszek, hanem arról, hogy mozgok, szedem a gyógyszert a pajzsmirigyemre és számolom a szénhidrát bevitelt.

Ma reggel úgyis lemértem magam. Tudom a súlyom, és tudom a körméreteimet is. Ezt most nem írnám ide ki. Egyelőre elég vele szembesülni a www.kaloriabazis.hu oldalon.

Miután kiörömködtem magam, hogy mégse kell másoknak megfelelnem a fogyás során, egy pillanatra az agyamba villant: a betegségem miatt még ebbe az egyszerű fogyókúrás programba sem tudok bekerülni, mert nekem még ez se úgy működne, mint másoknak. Ez már milyen szemétség! Aztán az jutott eszembe, hogy minek ez az önsajnálat, ezzel nem megyek semmire. 

Elhatároztam, hogy ma ennek örömére megkezdem a kondibérletemet. Úgy terveztem, hogy hazamegyek a melóból aztán irány a kondi. Persze az elképzelések és a megvalósítások nem mindig terv szerint működnek. 

Amikor hazaértem akkor szembesültem vele, hogy főtt étel az nincs és a fiam valamint a férjem sem evett ma normális főtt kaját, ezért főzni kellene. Na! Akkor ma ugrik a kondi...

Nekifogtam főzőcskézni. Csirkemell bakonyi gombás raguval és nokedlivel. Nem tartott sokáig elkészíteni, fél 7 körül kész lett. Ekkorra ért haza a férjem is. Ennek örömére közöltem a család férfitagjaival, hogy kész a vacsi egyenek, mert én elmegyek a kondiba. 

És így is tettem. Elmentem. 

60 percet kardióztam 20 perc taposóval kezdtem, aztán 20 perc futás, akarom mondani inkább kocogás, majd ismét 20 perc lépcsőzőgép.

Az első két kép a taposó adatai, a második sor adatai pedig a futógép adatai. Az már azért durva szerintem, hogy a futás (jó, jó kocogás) kevesebb kalória mint a taposógép? A mai kondi eredménye a gépek szerint valamivel több, mint 550 kalória minusz.

Összegezve a mai napot: indul a buli!

Megosztás a facebookon

avagy nem eszik olyan forrón a kását!

Átgondoltam!

Nem, nem adtam fel, az elhatározásom továbbra is stabil, csak nem csapok bele hűbelebalázs módjára. 

Történt ugyanis, hogy pár hete olvastam egy felhívást egy 30 napos diétával egybekötött átalakító programról. A jelentkezést már ki is töltöttem, csak hiányzik hozzá egy jó kis egész alakos fénykép, amit kéretik nem mobillal készíteni. Ezért a jelentkezés még nincs elküldve. A hiánypótlás megoldása érdekében ma megkértem az egyik kolléganőmet, hogy a munkahelyen a céges géppel csináljon már egy képet rólam. Meg is ígérte, bár nem volt ma rá idő, de holnap megcsináljuk! A kolléganő egyébként nagyon aranyos volt, azon morfondírozott, hogy majd úgy csinál képet, hogy egy kicsit "csalunk" a beállítással, hogy kövérnek látszódjak! De cuki! Hát kövér vagyok, nem kell ezzel bajlódni! :D

Nos a jelentkezés természetesen még nem jelenti azt, hogy be is kerülök a programba, de aki mer az nyer. Erről jut eszembe, a győztes jutalma egy teljes átalakítás. Nem csak az alakja formálódik, hanem a nyertest kezelésbe veszi egy profi csapat, akik a legjobb, legelőnyösebb dolgokat domborítják majd ki, és így készítenek róla képeket. 

Ha bekerülök, ha nem az ismételt életmódváltás (heti min. 3-4 kondi, kontrollált étkezés) következik. A kezdő időpontot ma úgy határoztam meg, hogy ha bekerülök a programba, akkor a kezdő mérést követő nap, ha nem kerülök be, akkor legkésöbb május 1. Azért ez a dátum, mert április 30-ig lehet jelentkezni, tehát addigra biztos kiderül, hogy igen vagy nem. 

Egy kicsit más, de mégis idepasszol. Tegnap teljesen véletlenül olvastam egy cikket amiben arról írnak, hogy egy 26 éves lány hogyan sikerült a 69 kilós fogyás gyomorgyűrű és tabletták nélkül. (A színes részre kattintva a teljes cikk elolvasható.) Érdemes elolvasni. A cikkben arról is szó esik, hogy nagyarányú fogyásnál a megnyúlt bőr plasztikáját TB-re is megcsinálják. Nahát! Erről eddig nem is hallottam. Tényleg? Ma utána olvastam. A cikkben kissé megtévesztő, hogy x kiló fölötti fogyásnál írja ezt a lehetőséget, de ez nem így van. A TB jelenleg akkor támogatja a hasplasztikát, ha 35 feletti induló testtömeg indexnél 10-nél nagyobb, 45 felett pedig 12-nél nagyobb az indexcsökkenés. (Testtömeg index: testsúly (kg)/ testmagasság (m)*testmagasság (m)). Ha megfelel ezeknek a kritériumoknak, akkor háziorvosi beutalóval és a legnagyobb testsúlyt igazoló orvosi dokumentummal kell felkeresni a területileg illetékes plasztikai sebészetet. 

Nos én ettől még nagyon messzi vagyok, de azért utána számoltam. És egyébként nem elképzelhetetlen, teljesen reálisan teljesíthető. Mint megírtam, a kezdeti súlyom pár éve amikor elmentem végre az endokrinológushoz, akkor 108 kiló volt. Erről van papírom. Ennek a BMI értéke 40-42 körül van. Azért nem tudom pontosan, mert nem tudom, hogy amikor lemért a doktornő (háziorvos aki regisztrálta az adataimat), akkor milyen magasságot írt be. De az egészen biztos, hogy 10-nél nagyobb indexcsökkenés kell. Ez kilóban azt jelenti, hogy 80 kiló körüli súlynál már jogosult lennék a plasztikára. Ezek persze jelenleg csak elméletek. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán kellene-e, belevágnék-e, stb., de a lehetőség már magában is megnyugtató, hogy ha mégis olyan drasztikus lenne a fogyás mint álmaimban, akkor lehetne korrigálni.

De ami nem elmélet, az az, hogy szerintem teljesen reális, és kivitelezhető! Nem adom fel! Meg tudom csinálni! 

I can do it!

 Vagyis…

 Ha valaki meg tudja csinálni, akkor

ÉN IS MEG TUDOM CSINÁLNI!

 Ha más nem tudja megcsinálni, akkor

NEKEM KELL MEGCSINÁLNOM! :D

 

Megosztás a facebookon

avagy ismét a kezdet...

 

Elmúltam már negyvenegynéhány és a súlyom ismét sok kilóval gyarapodott az elmúlt hónapok alatt. Úgy döntöttem, ebből ismét elég!!!

Voltam már több is, hiszen mikor elmentem végre endokrinológushoz néhány éve, ahol kiderült a pajzsmirigy súlyos alulműködésem, nos akkor 108 kiló voltam. Két év alatt sikerült leadni ebből 17-18 kilót, de az utóbbi fél évben ebből visszajött 8-10 kiló. (A jó matekosok így könnyen kiszámolhatják, hogy akkor most mennyi is az annyi.)

A jelenlegi hízás oka elsősorban, hogy egy térdsérülés miatt nem tudtam mozogni. Igen-igen! Ilyen súllyal is rendszeresen jártam konditerembe, tartottam a szénhidrátszegény diétát, szedtem a pajzsmirigy gyógyszert és ezeknek volt eredménye a fogyás. A mozgás abbahagyásával a súlyom ismét gyorsan felszökött. Amikor elkezdett felkúszni az első pár kiló, nos akkor az sem tett jót a dolognak, hogy karácsony közeledett... Aztán az ünnepek, evés, ívás, semmittevés... Aztán a súly gyarapodás még inkább elvette a kedvem, és "bánatomban" már a szénhidrátok számolására sem figyeltem igazán. 

A blogban remélhetőleg a fogyásom alakulását, ezzel kapcsolatos küzdelmeimet, kudarcaimat és sikereimet fogom megírni, valamint a mindennapi történéseket, melyek vagy összefüggenek a dologgal vagy nem, de velem történnek.

Első bejegyzésnek ennyi :D

Vagyis ennyi volt, mert időközben bővült a blog anyaga. Mára már inkább aktuálpolitikával és a munkámmal (gyermekvédelemmel) összefüggő dolgokról írok. Nagggggggyon csúnya esetet is megosztottam, amikor egy 12 éves kislányról derült ki a szülés előtt 1 héttel, hogy terhes. Ja, és kérem szépen a kislány "normál" család gyermeke... A cikk (és a hozzá tartozó többi bejegyzés is) azóta már vázlat státuszban van, vagyis nem elérhető bárki számára. Lehet később ismét publikus lesz, de most egyelőre nem gondolom így. A másik fő csapásvonal az aktuálpolitika, illetve annak is csak a szociális szférával kapcsolatos területe. Húúúúúú, jó nagy változás a kezdetekhez képest... Jó olvasást, kedves vendég!

Megosztás a facebookon