Neve: KIA CEE'D, vagyis még nem vettem a nevemre, mint az előzőt, aki Silver Hunter volt. Neki még keresem a megfelelő nevet. Ha megtalálom, akkor válik igazi családtaggá.

Kicsit szégyellem magam, hogy miért nem vertem a földhöz a seggemet örömömbe, amikor kiderült, hogy megvan az új kocsi.

 

Annyit vártam rá... Április óta kerestük a megfelelőt.

Az öcsém tök jó fej, nélküle nem sikerült volna! Nagyon sokat segített, tényleg kereste, megnézte, nem ajánlotta a korábbiakat, de azt mondta, hogy úgy tűnik ezzel minden OK, és valóban az. Nem volt semmi ami indokolta volna az apátiámat a kocsival kapcsolatban.

Nem tudom, hogy akkor miért nem örültem? Talán azért, mert már annyiszor úgy éreztem, hogy OK meglesz, aztán mégse...

Tudom elmeháborodott dolog, de egy ideig úgy éreztem, hogy a kis Volkswagent imádtam, és még akkor is simogattam a kormányát, amikor lerohadt alattam anyák napja vasárnapján az Aldinál. Vagy a piacra kijutottam vele, de haza már nem és akkor is az öcsém segített elvontatni a szervizbe...

Annak a kis kocsinak mindent elnéztem és megbocsátottam. Úgy is imádtam, hogy nem volt benne légkondi, és szakadt rólunk a víz a forró nyári napokon... Ez az új autó, meg elvileg minden kritériumnak megfelel amire nekem szükségem van, sőőőőőőőt, még többet is tud, és mégsem járok örömtáncot?

 

 

Normális vagyok?

De ez csak addig tartott, amíg valóban az enyém nem lett.

Most már örülök, sőőőt napról napra jobban szeretem.

Emlékszem, egyszer azt is mondta az öcsém, hogy autót nem szabad úgy venni, hogy "szerelem első látásra".

Nos ezt nem úgy vettük :) 

A férjem nem is látta az autót egészen addig, amíg haza nem vittem. Ő addig "csak az előleget adta", aztán még megtoldotta és beleszállt jócskán a vételárba is.

Kedden este már a ház előtt várt amikor hazaértem a munkából az új szerzeménnyel. Sötét volt, nem sokat látott belőle, de rögtön kerített pár ismerőst, akiknek megmutogatta. Láttam rajta, hogy Ő teljesen elégedett. Mondta is amikor végre lezártam a kocsit és elindultunk felfelé a lépcsőn, hogy "azt hittem valami roncsot veszel, de ez nem az!" Nos! Mi az hogy roncsot??? Az öcsém ajánlotta, tehát eleve nem lehet roncs, max. olyan aminek nem tetszik az ergonómiai vagy a belső kialakítása :) Mivel a rádiócsatornák, naptár, óra, stb. nem volt még beállítva, így visszamentem és a sötétbe nyomkodtam a gombokat. Egyszer csak hívott a férjem, hogy maradjak csak lent, mert mindjárt elkészül és az új autó örömére elmegyünk vacsorázni a Csalánosi Csárdába.

Nem volt kedvem, de főzőcskézni meg még annyira se... A gyermekeknek is kellene valami vacsora felkiáltással próbáltam kibújni az éttermi vacsora alól. De a férjem megnyugtatott, hogy hozunk nekik is.

Innen kezdve nem volt kifogás. Már csak attól tartottam, hogy egyáltalán nem vagyok hozzászokva még az autóhoz és mivel csak másnap jön a Cascós a szerződéshez felmérni a kocsit, nehogy most történjen valami...

De nem történt, Sőt, mire kiértünk a csárdához, már élveztem is a kocsi hangját, kényelmét és az egész feelinget! Elkezdtem megszeretni! A férjem is elégedett volt, kényelmesnek, halknak és jónak találta az autót.

A csárdába sok pénzt hagyott, de nagyon boldog volt, a zenésznek is küldetett italt, sőőőőőőt, tök gáz, de nekem is kért számot. Én nem tudom jól kezelni az ilyen szitut. Nem vagyok hozzászokva, teljesen idegen tőlem. Az étel nagyon jó volt, de alig látszott a tányéron, hogy ettünk belőle, akkora adagot adtak. Én cigánypecsenyét ettem, ami finom volt, de azért Lajosmizsén jobban csinálták:) A férjem gombával és velővel töltött sertéskarajt kért. A gyerekeknek meg egy kétszemélyes tálat vittünk.

Másnap a facebookon beléptem a KIA CEE'D csoportba, feltöltöttem az autó képét, és megköszöntem a befogadást. Mivel nem új autó és a mai kocsik sokkal dizájnosabbak, nem gondoltam hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok. 

Közel százan gratuláltak hozzá 1 nap alatt és ilyeneket írtak, hogy:

"Gratulálok! 1.6 benzines ebből a generációból nem gyakori!" 

"Pofátlan kérdés, de mennyiért sikerült hozzájutni? Nagyon ritka ezzel a motorral és színnel, gratulálok hozzá!" 

"Nagyon jó vétel volt! Sok szerencsés kilométert vele." 

"Gratulálok! Nagyon szép! Sok-sok balesetmentes kilométert kívánok! Az enyém is 1,6-os,benzines, 2010-es."

Szóval sok pozitív visszajelzést kaptam, és egyre inkább éreztem, hogy JÓ DÖNTÉST HOZTAM! Annyira büszke voltam az öcsémre! Én magamtól nem vettem volna meg, mert hülye szőke nő hozzáállással gondolkodtam. 

Aztán másnap már ezt posztoltam:

 

 

 

Megosztás a facebookon