Tegnap már említettem, hogy egy ideje valamiért rákattantam a salátákra. No persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy egyik nap fejessalátát a másik nap jégsalátát aztán meg esetleg római salátát eszek, vagy csak zöldségeket rágcsálok...

Egyáltalán nem. Sőt a salátához mindig eszek húst vagy valami feltétet.

A mai ebédem is nagyon finom volt, arról nem is beszélve, hogy igazából sokkal olcsóbb, mintha menűt ennék valahol, és megítélésem szerint még egészségesebb is. De nem ezért eszem, semmi tudatos táplálkozás, vagy ilyesmi, csak ez esik most jól.

Reggel 2 perc alatt összedobtam. 

Otthon persze ezt nem értik. Szerintük a saláta nem étel, vagy ha az is, biztos, hogy nem főétel. Kérdezgetik, hogy ettél valami? De nem mondom azt, hogy igen, salátát, mert akkor az lenne a reació, hogy csinálok valami kaját, mit ennél? Nem értik az agymenésem. Ezért hát ha megkérdezik, hogy ettél valamit? Azt válaszolom, hogy persze, nézz csak rám :) És így békén hagynak.

Fotón, két dimenzióba nem néz ki olyan jól a mai ebédem, mint a valóságban, de így is guszta szerintem.

Ez egy kis műanyag tálba van, ezért igazából a zöldségek csak alig látszanak. De van benne bőven minden jó.

Alulra kerültek a zöldségek (lila- és fehérkáposzta, répa, jégsaláta, ruccola és pár szem kukorica) amit leöntöttem először olivával aztán egy kevés (vagy nem is annyira kevés) gránátalma szósszal. Raktam rá fekete olivabogyót és daraboltam rá házi készítésű göngyölt cordon bleu-t. 

Isteni volt.

Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogom megunni a salátázást. Szoktak ilyen időszakaim lenni, amikor rákattanok pl. a műzlire vagy egy-egy ételcsoportra. 

Ja, és van még egy pozitív hozadéka a saláta evésnek, mégpedig az, hogy ebéd után nem áll be a "kajakóma" :) 

 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy tényleg hatásos (eddig) a motivációs kulacs...

Olvastam nemrégen egy cikket, ami már megint abban erősített meg, hogy marhára nem iszok eleget. 

"Módszeresen, tudatosan alakítsuk ki ivási szokásainkat, ügyeljünk a szilárd és folyékony táplálékok elfogyasztásának mennyiségére és arányára. Napi tevékenységünkbe iktatassunk hosszabb-rövidebb pihenőket, amit használjunk ki egy-egy pohár frissítő ital vagy lédús gyümölcs elfogyasztására, hogy a napi átlag 2,5 liter folyadékbevitel meglegyen, így biztosítva a vízháztartás egyensúlyát."

Ami másnak könnyen megy, az nekem elborzasztó. Két és fél liter??? Annyit nem bírok...

Aztán eszembe jutott az is, hogy sokszor fáj a fejem, és ennek akár oka lehet a kevés folyadékfogyasztás is.

Többször próbáltam már különféleképp, pl. mobil app segítségével, hogy igyak eleget, de nem ment.

Aztán a múlt héten beruháztam egy motivációs kulacsra. Hátha... 

 

Reggel teletöltöm vízzel (rakok bele lime-ot, citromot vagy grapefruit-ot, kacérkodok a gyömbérrel is, de azt nem annyira szeretem) és mivel be van kalibrálva, hogy óránként mennyit kell inni, így könnyen tudom követni a dolgot.

Meg kell még tanulnom, hogy nem akkor kell inni, ha szomjas vagyok, hanem folyamatosan. Így délelőtt el is fogy a reggel betöltött vízmennyiség. Aztán délbe ismét megtöltöm és estig szintén be van kalibrálva. 

Eddig jól megy a dolog.

Az első nap volt kicsit nehézkes. Gyakran kellett mennem mosdóba, de sikerült fél 5-re meginni az egész napra előírt mennyiségű vizet.

Második nap, már a napi adag másfélszeresét ittam meg, most meg már ott tartok, hogy nem is értem, miért okozott ez eddig nekem nehézséget?

Azért nagyon remélem, hogy ez nem csak a kezdeti lendület, hanem ezután már így marad. 

És azért is gondolom, hogy jól csinálom, mert a kolléganőm is rendelt magának ilyen kulacsot. mert úgy látja, tényleg hatékony, hiszen mióta megvan, azóta iszok rendesen.

A másik dolog, amibe viszont semmi tudatosság nincs, egyszerűen csak megkóstoltam és ízlik, az most a saláta.

Semmi fogyókúra vagy ilyesmi, hiszen a múltkor is simán ettem sütit, amikor a "csajokkal" beültünk pletyizni. És mindent eszek otthon is, amit főzünk, de ez valahogy most bekattant nálam. Délbe ha tehetem valamilyen salátát eszek.

Nem is tudom, hogy jött ez nekem. Ha régebben azt hallottam, hogy valaki salátát eszik, azt gondoltam, hogy jaj szegény... azzal nem lehet jól lakni...

Aztán valahogy elkeveredtem ebédidőbe egy salátabárba. És nem is tudtam választani, hogy mit vegyek.

Annyira guszta volt pl. a tonhalas olivabogyós sali, vagy a lazacos meg a sajtsaláta dióval. 

Először egy cukkinis-mozzarellást vettem magvakkal.

Nagyon ízlett és jól is laktam vele. Másnap meg már alig vártam, hogy megint valamelyik salátán megakadjon a szemem. Akkor egy grillezett csirkemelleset vettem.

A következő lépés az volt, hogy otthonra is beszereztem mindenfélét, amiből salátát lehet csinálni (zöldségek, saláták, salátamagvak, feta sajt, olivabogyó, stb.) És vettem egy elektromos zöldség és gyümölcsdarálót is, amivel a különféle zöldségeket lehet aprítani egy pillanat alatt. 

 

De a legjobb vétel talán a gránátalma szósz volt, aminek imádom a édeskés, fanyarkás ízét. Ezzel ízesítem a salátáimat amit otthon csinálok meg persze olivával.

Nem tudom meddig tart ez a mánia, de most kifejezetten úgy érzem, hogy erre van szüksége a szerveztemnek. Persze nem magába eszem a salátát, hanem pl. ma zöldfűszer ízesítésű csirkemellet sütöttem és daraboltam rá, de van amikor csak főtt tojást szeletelek rá, vagy sajtokat vagy éppen amit otthon találok.

De nem csak salátán élek, minden eszek. Tegnap pl. a férjem borjúpörköltet főzőtt, és azt is ettem. Szóval tényleg semmi fogyókúra vagy étkezi reform. Egyszerűen csak azt érzem, hogy már vagyok olyan öreg, hogy azt egyek amit a szervezetem kíván. Most ezt kívánja. De ha legközelebb is a Vincentbe megyünk a lányokkal, akkor már most tudom, hogy milyen sütit fogok enni (lime-os sajttortát), mert azt fogja kívánni a szervezetem :) 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy sötét ruházatban, lakott területen kívül, az út közepén gyalog, ittas állapotban...

A múlt hét elég szörnyű volt. Az eleje mélyponttal indult, de aztán a hét végére már jobb lett a dolog.

Hétfőn annyira letargikus voltam, hogy ez még a nem túl empatikus kolléganőmnek is feltűnt. Meg is jegyezte, hogy ő szokott ilyen lenni, ez nem jellemző rám. Nem tudom, de valahogy olyan rosszérzésem volt. Persze ilyen volt már máskor is, és szerencsére nem történt semmi rossz. De most mégis, bár nem hiszem, hogy a két dolognak bármi köze is lenne egymáshoz.

Azt történt, hogy a lányom barátja kedden késő éjszaka külterületen, 90 km/h sebességgel közlekedve elütött egy nőt.

Ez volt az első hír.

Amikor a lányom másnap személyesen elmesélte, nagyon összeszorult a gyomrom. Először is azért, mert tudom, hogy az az áldott lélek egy légynek se ártana direkt. Most meg egyből ez??? Elütött egy embert?

A hangsúlyból ítéve, és mivel a lányomnak nem volt kisírva a szeme, arra következtettem, hogy a barátjának nem lett komoly baja, ezért az első kérdésem az volt, "és mi lett a nővel?" Nem mertem kimondani, hogy "meghalt"?

Ekkor kezdte el mesélni, hogy úgy történt, hogy hazafelé autózott éjszaka munka után a barátja, hiszen jelenleg ahol dolgozik, attól kb. 35 km-re lakik, mivel ideköltözött Kecskemétre.

Nem sokkal az indulás után, az egyik kis település külterületén, ahol persze nincs közvilágítás, a vak sötétbe egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy fekete alakot lát az út közepén. Azonnal fékezett és elrántotta a kormányt, de hallotta a puffanást, így tudta, hogy elütött valakit. Természetesen azonnal megállt, kiszált és megnézte mi történt. Hívta a segélyhívót. A rendőrök 10 perc alatt ott voltak, a mentőkre kb. 40 percet kellett várni.

A nőt akit elütött, a rendőrök ismerték, korábban már szintén ezen az útszakaszon ütötték el, és egyéb okok miatt is az ismeretségi körükbe tartozott. 

Szerencsére úgy tűnt, hogy nincs komoly baj, mármint a nő viszonylag jól van. Azon kívül, hogy jócskán ittas volt, és a csontját fájlalta, ezért törésre gyanakodtak, ami 8 napon túl gyógyul, tehát súlyos testi sértésnek minősül. 

De aztán másnapra kiderült, hogy nincs törése, a gyors reflexnek köszönhetően, ahogy a lányom barátja az autó kormányát elkapta balra, a kocsi jobb oldalával sodorta el, így "csak" 8 napon belüli sérülései lettek.

A kocsi jobb oldala elől azért jócskán sérült, és talán a jobb oldali első ajtó ablaka is. Mára már egyértelműen kiderült, hogy nem a lányom barátja volt a hibás, hiszen hivatalosan is a nő ellen indítottak eljárást.

Elmesélte szegény, hogy abban a pillanatban, amikor hallotta a puffanást, az játszódott le a fejébe, hogy szinte egyenesbe van/volt az élete, új kocsi, új ház, összeköltözés a szerelmével, stb. és most mehet a börtönbe, mert valaki tök sötétbe, sötét ruhába, az éj közepén az úton bolyong...

Egy pillanra úgy tűnt, hogy ez a pillanat romba dönti/döntheti az életét. 

Szerencsére nem így lett, és a lehető legszerencsésebben úszta meg a dolgot. Persze mikor már kiderült, hogy a nővel viszonylag minden rendben, akkor azon kezdtünk el gondolkodni, hogy amint fékezett és elkapta a kormányt, akár ő is becsapódhatott volna az árokba, vagy akár egy fába is, súlyos sérüléseket is szenvedhetett volna, vagy akár még roszabb. 

De megint csak azt tudom mondani, hogy minden jó, ha a vége jó!

Ui.: Mint kiderült, a nőt már nem most ütötték el először. Korábban egy családi vitát követően szintén elütötték (talán egy busz), akkor is részegen bolyongott az úton. Akkor súlyosabb sérülései lettek, de azt is túlélte. 

Mikor ezt elmesélték, mérhetetlen dühös lettem, mert az OK, hogy olyan életet él ez a román, alkoholista nő amilyet, de ha valaki egyszer mégis úgy fogja elütni, hogy meghal, akkor a gázolót egész életében kísérteni fogja az a dolog, úgy kell majd leélnie az életét, hogy minden nap arra ébred, hogy miatta halt meg egy ember. És nem hiszem, hogy vigasztalni fogja, hogy ki volt a hibás...

A sztorihoz még hozzátartozik, hogy a balesetet megelőzően volt pont a főnökénél a lányom barátja, mert más pozíciót szeretett volna kérni. Elmondta a főnökének, hogy decemberig adott magának határidőt, hogy vagy vállalaton belül, vagy ha az nem sikerül, akkor máshol találjon olyan munkát, ahol 8-16-ig dolgozik, mert a napi ingázás megterhelő neki. Ha délelőttös, akkor hajnal 4-kor kel, ha délutános, akkor meg majdnem éjfél mire ágyba kerül. 

Másnap a baleset után szintén megkereste a főnökét és elmondta neki, hogy milyen jó, hogy pont előző nap beszéltek a pozícióváltásról, mert tegnap hazafelé menet "elütöttem egy nőt". 

A fönök először csak mosolygott, de mikor látta, hogy nem vicc, hanem nagyon is komoly a dolog és a részleteket is megtudta, akkor felajánlotta, hogy "egy baráti beszélgetésre" menjen át XY-hoz, mert most fognak majd minőségbiztosítási mérnököt keresni, és beszélgessenek erről a pozícióról. Az egyműszakos. Át is ment, és úgy tűnt, hogy kölcsönösen elégedettek voltak egymással.

Ezért hát csak ismételni tudom magam. Minden jó, ha a vége jó, illetve minden rosszban van valami jó (és a jó felülírja a rosszat)... 

Ezzel a mai közmondáscumaninak vége.

Megosztás a facebookon

Az van, hogy több dolog is kavarog a fejembe. Nézőpont kérdése, hogy miként áll hozzá az ember. 

Először is a mosógépem sz@rakodik. 

Múlt héten kezdődött. Mivel én szinte minden nap mosok, sőt, általában naponta akár többször is, így a mosógép létszükség. Múlt héten valamelyik reggel azonban hiába próbáltam indítani, nem indult. Ideges lettem. Délbe is hazamentem ebédidőbe, akkor se indult. Ezért kerestem egy mosógépszerelőt, de mivel nem vette fel napközbe a telefont, így üzenetet hagytam neki. Este aztán amikor mentem fürdeni, akkor csak úgy megpróbáltam, és elindult az a dög :) Közben a mosógépszerelő is írt, hogy keressem telefonon, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket.

De hát ugye addigra elindult a gép, ezért visszaírtam neki, hogy a mosógép működik, bár nyilván nem jó előjel ami történt.

Aztán másnap megint nem indult a gép, ekkor felhívtam a szerelőt, és elmondtam neki, hogy megint ugyanaz a helyzet. Mára ígérte, hogy jön és megnézi. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a mosógép azóta is mindennap megy, csak nem mindig akkor tudom elindítani, amikor akarom. Nyilván valami érintkezési probléma, hiszen a bekapcsoló gombja az, ami nem mindig érzékeli, ha hozzáérek. Mert ugye jó pár évvel ezelőtt, egy marha drága mosógépet vettem, amin egyetlen gomb sincs, minden digitális, az egész kezelőrész érintőpanelos.

Mondjuk nem bántam meg. Nem tudom pontosan, hogy milyen idős lehet, kb. 6-8 éves, de eddig soha nem volt vele gond, és ha kiszámolom, hogy ennyi éve minden nap megy, sőt van, hogy naponta akár többször is, hát kiszolgálta az idejét. De még nem búcsúzom tőle, hiszen ha végre be tudom kapcsolni, akkor már minden működik. Sőt, most hogy rosszalkodott, rájöttünk, hogy ezt is lehet telefonnal irányítani, új programokat lehet hozzá telefonon letölteni, stb.

Szóval nem véletlen volt ez olyan drága sok éve...

A mosógép tekintetében tehát az a nézőpontom, hogy vannak gondok, de.... még működik, teszi a dolgát, bár nem mindig abban a pillanatba amikor én akarom. Remélem, hogy a szerelő se szomorít el...

A másik dolog, hogy a fiamnak megint van/volt egy "kis" egészségi problémája.

Ez is a múlt héten kezdődött. Azt hitte, hogy péntekre meggyógyul, de nem így történt. Végül kénytelen volt felkeresni a proktológiát. Illetve mint kiderült, az csak szerdai napon van, de a sebészeten megoldották a gondját, mondjuk volt egy kis morgolódás, hogy nem oda kellene mennie, de secperc alatt végül ellátták. Pont befejeztem a vizsgálatokat ma, amikor írt, hogy kész van. Már ültem is a kocsiba és vittem haza. Szegény alig bírt be- és kiszállni a kocsiból. 

Tehát a fiam tekintetében a nézőpont, hogy jelenleg már nem szenved, bár volt gond, de most már nincs. Most azon aggódik, hogy mennyivel kevesebb pénzt fog kapni... Úgy aggódik, mintha a napi megélhetésére múlna rajta, hogy mennyi fizetést kap :)

Mi is van még? 

Múlt pénteken taliztunk volt kollégákkal.

Sajnos ott is volt egy kis gigszer, mert egyikük nem tudott jönni. Előző nap lebetegedett, és úgy érezte, hogy tekintettel a körülményekre, nem kockáztatja meg, hogy esetleg megfertőzzön minket. De úgy hiányzott már, hogy találkozzunk. Nagyon feltöltött az a pár óra, amit velük töltöttem.

Jaaaaaa

Itt a melóhelyen többen is betegek. Hétfőn az egyik asszisztens már nem jött dolgozni, belázasodott, rosszult volt. A másik asszisztens szintén rosszul volt és egész nap méregette a lázát, de még a tegnapi napot végigtolta. Ma már nem jött. Az egyik orvos sem érezte jól magát tegnap, de jött ma. 

Ami érdekes, hogy hiába kérdezgetem, hogy mi van a kollégákkal, nem mondanak semmit. Mondjuk ebbe a járványhelyzetbe azért szerintem nem mindegy. Nekem mondjuk azért nem mindegy, mert jó lenne tudni, ha esetleg fenáll a veszélye, hogy kontakt személy lehetek, hiszen anyukám már elmúlt 70 éves, és nem szeretném ha gond lenne. 

Szóval ez is nézőpont kérdése. Egyesek szerint túlparázom a dolgot. Mások szerint jó lenne, ha tesztelnék a kollégákat és kiderülne, hogy nincs okunk félni. 

A múlt hét a lányoméknál is problémás volt. Most jutottak el oda, hogy beköttetik az új házba az internetet és a tv-t. Nos ez bár elég hülyén hangzik, de egy hétig tartott. A szerelő nem kapkodta el a dolgot. Hétfőre ígérte, hogy 4-6 óra között megy. A lányom párja este fél 9-ig várta, aztán felhívta, hogy mégis meddig várjon még? A szerelő közölte, hogy aznap már nem megy, majd szólni fog, egyeztetnek, hogy mikor tud menni. Másnap telefonált, hogy akkor ő most ott van. De a lányom és a párja is dolgoztak, így mondták, hogy nem ez volt megbeszélve, hanem az, hogy egyeztetnek. Tehát kedden se sikerült a bekötés. Megbeszélték, hogy akkor csütörtökön megy. Ment is, de amint megérkezett és felmentek a padlásra, közölte, hogy nem tudja hova feltenni az antennát, csináltassanak neki tartót. Hát ez szuper. Ezt már előtte is mondhatták volna. Végül vasárnap délután ment megint. Akkor a lányom hívott, hogy nálunk otthon hogy is történt a bekötés? Mert a szerelő azt mondja, hogy csak 1 helyre köti be. Megsúgtam neki, hogy nálunk ez úgy történt, hogy párezer forintért minden szobába bekötötték. Ezen infó birtokában a lányomék is megoldották :) 

Annak azért örülök, hogy legalább náluk minden OK. Dolgoznak, szépítgetik a házat, de arról se feledkeznek meg, hogy kikapcsolódjanak és együtt is töltsenek olyan időt, mely feltölti őket.

Szombaton a Velencei tavat biciklizték körbe, előző hétvégén pedig a Tisza tavat. 

És ha már nézőpont kérdése... Azért azt elmondom, hogy a lányomék tekintetében irígylem egy-két ismerősömet, akinek a hasonló korú gyermeke családot alapít, vagy legalább gondolkodik a házasságon. 

De persze ez az Ő életük, nem akarok és nem is szólok bele. Nem mondogatom, hogy mikor lesz esküvő vagy mikor lesz unokám? 

De ettől még irígykedhetek :) Aztán meg az jut eszembe, hogy még úgyse nagyon tudnék segíteni, "hasznos nagyi lenni", hiszen dolgozom. A nők 40-hez még van pár évem... Lehet, hogy jobb lesz, ha még várnak az unokával, hogy jobban ki tudjam élvezni a nagymamaságot :) 

Ugye? 

Lehet ezt így is nézni... 

Megosztás a facebookon

avagy ami nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni.

Volt múlt héten ez a vásárlásom, ami miatt görcsös fejfájásom és pár rossz éjszakám is volt. Aztán a rendelés után 3 nappal már itt is volt a csomag Németországból. Bár csak erre a hétre ígérték, múlthét csütörtökön rámírt a portás (hiszen szabadságon voltam), hogy átvette a csomagomat. Ezzel el is dőlt a dilemmám, hogy átvegyem-e a csomagot vagy visszaküldjem. Hiszen a portás már átvette. Még aznap bement érte a lányom barátja és ki is próbálták. Tényleg kompatibilis a fűnyíró robottal. Ezen kár volt aggódni, megoldódott magától.

A következő dolog, hogy ugye szabadságon voltam múlt héten 4 napot, és ilyenkor a szabadság után kell elkészítenem íratok és nyilatkozatok alapján a távollétem alatt felhalmozódott vizsgálatok szakvéleményeit a napi munka mellett. 

De most ez is megoldódott. A kolléganőm addig lobbizott a főnöknél, hogy a másik telephelyen dolgozó szakértőnek kellett a szabadságom alatt helyettesítenie. Tehát mikor visszamentem a szabadságról dolgozni, nem várt egy halom papír, minden meg volt csinálva. Persze a kolléganő nem feltétlen miattam lobbizott, de nekem tett jót. A célja az volt, hogy amikor Ő elmegy majd szabadságra, akkor legyen helyettesítés, de így jobban jött ki, hogy úgy tett, mintha az én érdekembe beszélne. Ügyes! És el is érte amit akart! De végül velem is jót tett, ez is megoldódott, nem kellett vele foglalkoznom.

Aztán itt van a fiam...

Az Ő dolgáról nem írtam, mert olyan dologba fogott, ami szerintem meghaladja azt a szintet, amiért még érdemes lett volna harcolnia.

Röviden a történet: a munkahelye törvényellenesen elvett tőlük jó pár nap szabadságot. Sokan háborogtak, de nem mertek szólni és tenni semmit. De a fiamnak nagyobb az igazságérzete, mint kellene. Beszélt egy munkajogász ismerősével, aki egy teljesen korrekt levelet írt törvényi hivatkozásokkal, amit a fiam a cég vezérigazgatójának címzett és tértivevényesen el is küldött. A levél valóban nagyon korrekt volt, igazából tájékoztatást kért, hogy miért szegi meg a cég a törvényt. 

Tisztelt ... Úr!

Alulírott (születési hely és idő:....anyja neve: ..... lakcím: ....) mint a ..... (a továbbiakban: vállalat) ....... munkakörben dolgozó munkavállalója az alábbi ügyben fordulok Önhöz.

Mint ahogy azt Ön is tudja a COVID-19 járvánnyal összefüggésben Magyarország Kormánya által 2020. március 11-én, a 41/2020 (III.11.) Korm. rendelet elfogadásával bevezetett veszélyhelyzet miatt kialakult piaci helyzetre tekintettel a vállalat 2020. március 11- 2020. június 1. között leállította működését.

A vállalati termelés újranyitását követő első munkanapomon a Humán Erőforrás Osztálytól meglepődve értesültem arról, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 116. §-ának megfelelő 21 napos éves szabadságomból az idei évben 17 nap szabadságomat a munkáltató az előzetes megkérdezésem, illetve tájékoztatásom nélkül kiírt. A koronavírus miatti leállásra tekintettel 6 nap szabadságomat használta fel a munkáltató.

Az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján a munkáltató évente hét munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek megfelelően tehát jelen esetben a munkáltató az Mt. 122. § (1) bekezdésének megfelelően jómagam, mint munkavállaló előzetes meghallgatása után 14 napnyi szabadságom adhatja ki ebben az évben az általa megjelölt időpontban.

A szabadság kiadására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes kikötést a köztem illetve a munkáltató között .......-én létrejött munkaszerződés nem tartalmaz, amelynek megfelelően megállapítható, hogy a munkáltató magatartása ellentétes az Mt. ide vonatkozó rendelkezéseivel, valamint tájékoztatás hiányában a munkáltató a munkaviszonyból eredő tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét megszegte.

Itt megjegyezném, hogy a fentebb hivaktozott Korm. rendelet nem tiltotta meg a vállalat működését, így a leállás a munkáltató döntése volt. Tekintettel arra, hogy elháríthatatlan külső ok nem állt fenn, így az Mt. 146. § (1) bekezdése alapján a leállás időszaka állásidőnek minősül, amelynek megfelelően a munkáltató távolléti díjat köteles fizetni. Bár ez a tény természetesen nem befolyásolja azt, hogy a munkáltató esetemben éves szinten 14 nap szabadsággal rendelkezhet, így jogosult volt e szabadság időarányos részét május hónapig kiírni, azonban sérelmezem, hogy a munkáltató korlátozta a jogszabály által biztosított jogomat, miszerint éves szinten 7 munkanap szabadságommal magam rendelkezhetek.

Sérelmezem továbbá, hogy a vállalat különböző munkavállalói számára eltérő mértékű szabadságot írt ki a munkáltató a koronavírus járványra tekintettel. Míg esetemben ez 6 munkanapot tett ki addig egyes munkavállalók esetében mindössze 5 munkanap szabadság került kiírásra. Ennek indokáról ezúton kérem szíves tájékoztatását.

Fentiek alapján ezúton kérem Önt, hogy szíveskedjen felülvizsgálni a kiadott éves szabadságok mértékét és biztosítani részemre a jogszabályban feltüntetett jogaim érvényesítését.

Szíves válaszát előre is nagyon köszönöm!

 

A cég valószínűleg nagyon meglepődött, összehívtak pár embert, úgy értem a cég jogászát és még pár prominens személyt, majd megkérték a fiamat, hogy menjen és beszéljenek a levélről. 

A fiam elmondása szerint a cég jogásza folyamatosan azt szajkózta amit a tv-ben folyamatosan nyomnak, hogy a "koronavírus-járvány negatív gazdasági hatása, meg a munkahelyek megmentése...." Stb.

A fiam végighallgatta, majd mikor alá akarták vele íratni, hogy tájékoztatást kapott, akkor nagyon ügyesen csak annyit mondott, hogy "Ön jogász, de én nem. Ezért kérem, hogy a tájékoztatást írásba szíveskedjen megküldeni részemre, hogy jogásszal át tudjuk azt nézni." :) 

Azt hiszem erre nem számítottak, főleg nem egy egyszerű, kis utolsó senkitől, egy láncszemtől a gépezetbe. 

Soká tartott, de megküldték végül, nem pont úgy, ahogy ott elhangzott. Nem postán küldték, hanem ismét megkérték a fiamat, hogy fáradjon fel hozzájuk és ott kapja meg. Akkor már egy másik jogász volt ott, aki szóban elismerte, hogy a cég nem törvényi előírásoknak megfelelően járt el, de úgy fogalmazták meg a választ, hogy mondtak is valamit meg nem is. 

Persze azt meg kell jegyeznem, hogy én az eljétől kezdve próbáltam lebeszélni a fiamat, mert azt gondoltam, hogy szélmalomharcot vív, nem nyerhet, csak bajba sodorja magát. De nem sikerült lebeszélnem.

Amint megkapta az írásos tájékozatatást, megmutatta a jogász barátjának, aki csak annyit mondott, hogy simán nyerhető a dolog, ha pert indít a cég ellen. De korrekt módon azt is elmondta, hogy mit nyerhet vele és mit veszíthet. Illetve, hogy milyen költségekkel járhat. Azt is elmondta, hogy bár nagy valószínűséggel simán nyernék a pert, később biztos, hogy "agyonszívatnák" a munkahelyen a fiamat, és olyan helyzetbe hoznák, hogy vagy megszívja, vagy felmond. 

A fiam első hallásra ragaszkodott hozzá, hogy benyújtja a keresetlevelet, de kértem, hogy jegelje a dolgot, kicsit később gondolja át, mérlegelje és csak akkor fogjon bele, ha szerinte valóban "nyertesként" tud kijönni a dologból. Jól jött a hosszú hétvége és az is, hogy leállás volt a cégnél (kötelező szabadsággal). És pont ez idő alatt történtek olyan magánéleti dolgok, melyek talán elterelik/elterelték a figyelmét erről.

Most nem merem megkérdezni, hogy mi a helyzet, nehogy én legyek az, aki eszébe juttatja a dolgot. 

De talán most másra fókuszál, nem a Dávid - Góliát ellen harcra. 

És lám-lám. nem éppen jó dolog, de most még az is jól jött, hogy egy visszatérő betegsége most újjult ki, ezért most itthon van, pihen és a jövő hét elejére tervezett pár nap szabadsága, ami meghiúsult volna az elvett szabadságok miatt, nem éppen tervezetten, de mégis megoldódik. 

Tehát minden jó, ha a vége jó! A legjobb pedig az, amikor a dolgok maguktól megoldódnak.

Tehát úgy néz ki, hogy ez is megoldódik magától. 

A lányomnál is voltak történések. Szintén a munkahelyén.

Azt történt, hogy a több száz fős cégnél szinte mindenkinek felmondtak, kb. 15-en maradtak, köztük a lányom is. Aztán elmondta a tulaj, hogy a cégtársával gondok vannak, ezért új céget alapít, dolgozhatnak tovább, de kb. egy hét lesz, (amikor egyébként leállás lett volna és kötelező szabadság), amikor újra tud indulni a cég, más néven. Vagyis hát ez azt jelentette, hogy 1 hétig megszűnt nekik is a munkaviszonyuk. És lám-lám, milyen jó, hogy a munkaügyibe dolgoztam, mert így tudtam róla, hogy akár 1 nap munkanélküliség miatt is érdemes bemenni és regisztrálni, ugyanis ha elhelyezkedik, akkor a megállapított ellátás bentmaradó részének 80%-át egyösszegbe megkaphatja. 

Ez az 1 hét munkanélküliség azt jelenti, hogy kb. 300.000. Ft-hoz fog jutni a lányom, csupán azért, mert regisztrált. 

Szóval a lányom munkanélkülisége is megoldódott magától, ráadásul még anyagilag is jól jár. 

Megosztás a facebookon

avagy "nem a fejed fáj, hanem a gondolataid, amelyek benne zsonganak".

Ma éjszaka arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a fejem. Nem volt mit tenni, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót.

Aztán pár óra múlva megint arra ébredtem, hogy a fejfájás nem múlik, sőt talán még erősödött is.

És akkor jöttem rá, hogy előzőleg nem is vettem be gyógyszert, hanem csupán csak álmodtam. 

De az álmomba bevett fájdalomcsillapító nem szüntette meg a fejfájást, ezért hajnalba ténylegesen felkeltem, kimentem a konyhába és vettem be egy pirulát.

Eltelt már néhány óra, a férjem hozta be a reggeli kávét, de még mindig annyira fájt a fejem, hogy alig bírtam felülni az ágyba. 

Aztán az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy ma (és holnap) még szabin vagyok, mert ilyen állapotba nem tudnék dolgozni. Az ágyból kikelni is fizikai fájdalommal járt, koncentrálni pedig biztos nem tudnék, úgy nézek ki, mint a mosott sz@r, tehát ha dolgoznom kéne, valószínűleg táppénzre kellene mennem. 

Mondjuk jelen helyzetbe nem is engednék a munkahelyen, hogy ilyen állapotba ott legyek, hiszen a vírus miatt mindenki ki van hegyezve arra, hogy ha valaki nem jól van, az maradjon otthon!

Kb. 9 óra volt, amikor annyira össze tudtam magam szedni, hogy ki tudtam kelni az ágyból és neki tudtam fogni a dolgaimnak. 

A fiam megkért, hogy ha jobban leszek, süssek neki palacsintát. Nos a 30 fokba nem a legjobb elfoglaltság volt, de ha a gyerek palacsintát akar, hát azt kap. 

Nos amint a palacsintát sütöttem, azon gondolkodtam, hogy mi a franctól fájhat már megint a fejem?

Olyan sűrűn fáj. Persze az öregség már csak ezzel jár, hogy hol itt fáj, hol ott, de közbe meg mindig szoktam rá okot találni, hogy éppen akkor amikor, mi is az ok. 

Általában időjárási front, de előfordul, hogy túl sokat aggódok valamin, vagy stesszelek. Ilyenkor rosszul alszom, és megfájdul a fejem. Egyébként a rossz alvás nem jellemző rám, csak ilyenkor. 

És be is villant, hogy már előző este is alig aludtam, mert az járt a fejembe, hogy hétfőn rendeltem a neten, de lehet, hogy nem a megfelelő terméket, pedig nem két forintba került.

És igen, szerintem még mindig ez jár tudat alatt a fejembe.

Jót akartam, de lehet, hogy figyelmetlen voltam és kidobtam a pénzt az ablakon? - ez volt az első gondolatom.

Aztán a második gondolatom, hogy vissza tudom küldeni, "csak" a postaköltséget bukom.

De hiába próbáltam nyugtatni magam, azért legbelül mérhetetlen dühös voltam, mert az én figyelmetlenségem az oka a "pénzkidobásnak".

Az történt, hogy a lányomék fűnyíró robotjaihoz próbáltam telepítő zsinórt venni. Mert a robot nem úgy működk, mint a robotporszívó, hogy faltól-falig megy, hanem ezeknek először ki kell jelölni a területet, hogy hol vágják a füvet. Ehhez telepítő készlet kell.

Itthon nagyon borsos áron vannak ezek, de találtam egy hirdetést, ahol úgy tűnt, hogy potom pénzért hozzájutok. De végül úgy döntött az eladó, hogy mégsem adja el, mert nagyon bejött neki a robotfűnyíró, és bár az övé tönkrement, de úgy döntött vesz másikat és a telepítő zsinór jó lesz az új robothoz a területet bővíteni.

Ezek után keresgélni kezdtem a neten. Itthon kb. 60-80.000. Ft-nál kezdődik egy telepítő készlet ára, de van drágább is.

Nahát ennyit azért nem szántam rá. De addig keresgettem, amíg Németországba, ahonnan a fűnyró robot is való, egy webáruházba találtam telepítő készletet, futárral együtt 80 euróért. Nagyon megörültem és már kattintottam is. Kifizettem, és még arra is figyeltem, hogy ne forintba fizessek, mert ha ők váltják át, akkor azon kb. 1500 Ft-ot bukok, hanem az én bankom váltsa és euróba utalja.

Jött is pár percen belül az e-mail: 

Thanks for your first purchase, Anikó! Your order is confirmed. We’ll let you know when it’s on the way. In the meantime, if you have questions about your order or how returns work, check out our Help Center.

Order summary

Installation Set M+ Robomow MC* MS* RL* RM* Kabel Haken Verbinder Paket Kit Total: EUR 80.94 Order number: 02-05617-79408 Item ID: 232657927728

Ekkor jött a hidegzuhany, mert bizony itt szembesültem vele, hogy a lányomék fűnyíró robotja RC tipusú, és az nem szerepel a fenti modellek között.

Azonnal írtam 3 helyre. Ahol rendeltem, ahonnan az üzenetet kaptam és még egy e-mail címet is találtam, oda is. Persze google fordító segítségével: 

Megosztás a facebookon