avagy mégis léteznek energiavámpírok!

Az van, hogy esik az eső, hideg van, sötét és a kolléganőm is megérkezett. 

Tudtam, számítottam rá, de toltam volna még, hogy még ne, még egy kicsit ne jöjjön.

Olyan nyugodt és békés volt a múlt hét (még a nap is sütött). Így most még nagyobbnak érzem a kontrasztot, mert utálom az esőt, a sötétet, és talán a hétfőt is.

Ma tehát megérkezett a kolléganő, és már köszönés helyett a siránkozását hallgattuk a főnökkel. Hogy milyen szörnyű volt neki, hogy bár semmi tünete nem volt, de csak pénteken kapta meg a covid eredményét, és a házi karanténból is CSAK kétszer ment el vásárolni, meg hát vadászni is alig jutott el... És a rendőr pont akkor kereste a férjét a házikaranténba, amikor az éppen vadászni volt... És mivel nem találták otthon, feljelentik! Ezen is ki van akadva, ezt is hallgathattuk, hogy pedig a férje a cégén keresztül mennyivel és hányszor támogatta már a helyi rendőrséget...

Ó, tényleg! Hogy sajnálom... 

Rá kellett jönnöm, hogy bár el tudom viselni, tudom kezelni a dühkitöréseit és a hangulatváltozásait, mégis azért fejben ott kell lennem, munkám van benne, hogy nyugodt és kedves maradjak, vagy igyekezzek megnyugtatni, valamelyest csillapítani, esetleg türelemre inteni vagy olyan tanácsokat adni, ami által jobban érezheti magát.

Igen, nekem ebbe azért sok munkám van. A múlt héten, amikor nem volt itt, nos ilyenekre gondolnom se kellett, önfeledten élvezhettem a napokat. olvashattam, zenét hallgathattam, stb.

Most meg már, hogy mindenkinek elmesélte, hogy milyen szörnyű volt neki a múlt hét, azon agonizál, dühöng és csapkod, hogy a lányáéknál áramszünet van, és mivel mindkét gyerek náthás, hogyan olják meg, hogy leszívják az orrukat, hiszen nem működik az orrszívó-porszívó. 

Most, hogy reggel óta folyamatosan hallgatom a nyavajgását, egyszerűen csak annyit válaszoltam neki, hogy bizonyára ez porbléma, de még az én gyermekeimnél ezt úgy oldottuk meg, hogy megtanítottam a gyerekeket orrot fújni. A 4 éves unokája már biztos meg tudná csinálni. Most ezzel kissé azt hiszem kihúztam a gyufát, de legalább csendben van :) És én ezt most nem is bánom. Azért a telefonálásokból hallom, hogy a gyerekorvost felhívták és oda viszi a gyerekeket, majd az leszívja az orrukat... (jó pénzért). Hát nem tudom... Orrszívásért beteg gyerekek közé vinni őket? De lehet ez a jó megoldás. Csak én vagyok nem túl megértő ma.

Azt hiszem igenis léteznek energiavámpírok! És egyre erőssebb bennem ma az érzés, hogy Ő is az. Nyilván máskor is az szokott lenni, nem véletlen, hogy mindenki kerüli. Csak most az energiaszintem nekem is eléggé lent van.

Bár máskor tudom kezelni ezeket a helyzeteket, és ha akarnám nem sok erőfeszítésembe telne, és most is tudnák, de most nem akarom! Nekem is lehet ilyen napom. Nem? De! :) 

Szerintem levette. Igyekszik kedves lenni hozzám és minimálisan kommunikálni. 

Utálok ilyen lenni. 

De ma ez van!

Megosztás a facebookon

A héten egyedül dolgoztam, mert a kolléganőm a covid tesztje eredményére várt. Hiába fizetett közel 50.000. Ft-ot a magánlaborba, ahol a mintá(ka)t levették (nem tudom, hogy ez hány és milyen vizsgálatot takar), csütörtökön még azért hívta a főnököt, hogy még csak arról sem értesítették, hogy a mintája megérkezett volna abba a  laborba, ahol majd elkészül az eredmény... (A férje már legalább ilyen e-mailt kapott, ő még semmit.) A főnök mindenesetre azt tanácsolta neki, hogy most már várja meg az eredményt, addig ne jöjjön dolgozni.

Pénteken nagyon sok munkám volt. Olyan sok, hogy a kolléganő, akinek átküldtem a vizsgálatokat szkennelve egy másik telephelyre (hiszen ő helyettesítette a szobatársamat), a 14 vizsgálatból 5-öt nem is tudott befejezni. Pedig neki "csak" a szakvélemény rá eső részét kellett elkészítenie, mert az interjúkat én csináltam és az ezzel kapcsolatos papírokat is nekem kellett szkennelni és eljuttatni neki a mellett, hogy én a szakvélemények rám eső részét meg is csináltam. 

Ilyen sok vizsgálat még hét közben se szokott lenni, amikor fél 5-ig dolgozunk. Pénteken meg ugye fél 2-kor el lehet dobni a tollat. Én el is dobtam, ráadásul úgy, hogy végeztem is. Hiába no! Ügyes vagyok!

Azért is örülök neki, hogy a kolléganő nem volt ott, mert ő már az 6. beteg után morogni, kiabálni, csapkodni szokott. Olyankor úgy beszél a kollégákkal, hogy én szégyellem magam helyette. 14 vizsgálattal nem is tudom mit kezdett volna. Pedig még nem is tudja, hogy vélhetően emelkedni fognak a számok hamarosan, hiszen úgy néz ki, hogy még egy orvossal bővül a csapat. Akkor pedig már 4 orvos fog vizsgálni, a jelenlegi 3 helyett, ami azt jelenti, hogy napi 6-8 fővel emelkedik a behívható betegek száma. Mondjuk ha azt nézem, hogy a másik telephelyen dolgozó kollégák ugyanazt a fizetést kapják mint mi, pedig ott csak 1 orvos van, ami náluk azt jelentik, hogy általában 1-2 betegnek készítenek szakvéleményt, de max. 5-nél többet szerintem még életükbe nem csináltak egy nap alatt. Szóval ahhoz képest elég igazságtalan a dolog. 

Na mindegy is. Amíg belefér a munkaidőmbe, addig nem érdekel a dolog. Legfeljebb a kolléganő kiabálása és csapkodása lesz gyakoribb. De már megszoktam... Viszont most tök jó volt, hogy nem kellett ezt hallgatnom.

Pénteken munka után megint tali volt.

Olyan jó volt. Még akkor is, ha nem feltétlen happy mindenkinél minden. Úgy értem, hogy vannak azért magánéleti dolgok, amik hatással vannak rám, ha valamelyik kedves ismerősöm életébe olyan dolog történik, ami nem az élet napos oldalát mutatja.

Visszatérve a múlt heti nyugis munkavégzésre:

El kell ismernem, élveztem az egyedüllétet. Ha ott van a kolléganő, akkor őt zavarja a rádió, így egyedül meg már reggel bekapcsoltam, zenét hallgattam (persze mikor éppen nem volt bent beteg), amikor végeztem, akkor meg ugye nem kellett társalogni, hiszen nem volt kivel, így olvastam. 

Így a héten kiolvastam a "Barbibébi"-t is. Eddig nem olvastam Lakatos Levente könyvet, de szerintem fogok még. Könnyed olvasmány, kikapcsolt. Nem kellett rajta agyalni. Bár azért kicsit fura volt a hirtelen befejezés. A sztori röviden: Barbibébi egy 17 éves lány, aki mindent megkap a szüleitől, vagyis anyagikat, de törődést nem igazán. Egy híres énekessel jön össze, aminek köszönhetően "celebritás" lesz. Mivel nem csak szép, hanem tökéletes alakkal áldotta meg a sors (és a plasztikai sebész) így ezt ki is használja. Azért, hogy foglalkozzanak vele, (szinte) bármire képes. Sokakon átgázol, megaláz, és elárulja legjobb barátja legféltettebb titkát is, ami miatt megszakad a kapcsolatuk, ám a volt legjobb barát mégis kénytelen lesz a lány segítségére sietni, amikor azt szándékosan elgázolják, és Barbi részleges amnéziája miatt segítségre szorul. Együtt próbálják kideríteni, hogy ki lehetett a gázoló? Ami nem egyszerű, hiszen Barbibébinek elég sok olyan tette volt, ami miatt többen is a gyanúsítottak között lehetnének.

Ma a piacon Fejős Éva könyveket vettem. 

Azt hiszem ezek lesznek a következők. Nem tudom, hogy honnan szedik ezeket a könyveket, mert látszik rajtuk, hogy nem voltak olvasva, és ha többet veszek, akkor 300 Ft-ért már odaadják. Viszont arra ügyelnem kell, hogy nincs sok helyem, így ha továbbra is hetente több könyvet is veszek, akkor nem tudom hova fogom őket tenni...

A piacon egyébként nem sok minden találtam, de egy kis semmiségnek is tudok marhára örülni. A porszívómhoz találtam porszívó fejet. Ez nagyon nagy öröm, mert eddig a nélkül, egy másik porszívó fejrészével használtam, de az nem volt 100%-os. Próbáltam már utánrendelni a Media Marktba, de majdnem 10.000. Ft. lett volna csak a fej. Ezért hát inkább egy nem tökéletesen passzoló más fejjel használtam. De ma sikerült megvennem a tökéletesen hozzáillőt. Láttam, hogy ugyanolyan porszívót árulnak, mint az enyém. Azt nem tudta megmondani az eladó, hogy jó-e a porszívó, de engem nem is az érdekelt, csak a kiegészítője. Először nem akarta külön eladni, de mivel találtam nála egy Tommy Hilfiger cipőt is, így a kettőt együtt már odaadta. De azt mondta, hogy így viszont nem alkudhatok. De mivel a cipőért és a porszívó fejért együtt 2500-at kért, nem is akartam. Bármelyik magába is megérte volna ezt a pénzt, sőt még így is nyereséges. A cipő nem nagy durranás, csak a márkája. Mivel eredeti, és nem valami koppintás. Nem tudom, hogy az enyém lesz vagy a lányomé? Ők, vagyis a lányom és a párja vannak odáig ezért a márkáért (na meg az Under Armour-ért is).

Én nem venném meg boltba annyiért amennyiért egyébként árulják. De persze rajtunk kívül ki tudja, hogy ez nem üzletbe lett véve, hanem az eredeti ára 10%-ért a piacon? Ez ám a "Glamour-napi" megtakarítás :) 

Megosztás a facebookon

Vagyis lapulok, mint nyuszi a fűben.

A munkahelyen egyedül vagyok, a kolléganőm otthon, várja a magánúton megcsináltatott covid tesztje eredményét. A férje közvetlen kollégája lett beteg, lélegeztetőgépen van. Persze kontaktkutatást nem végeztek, úgy látom kormányunk elengedte ezt a dolgot, a svéd modellt próbálják másolni, csak olyan "magyar módra". Szerintem ebből baj lesz, teljesen mások a viszonyok, teljesen mások az emberek, a mentalitás, a fegyelmezettség, a körülmények, az egészségügy helyzete, stb.

Szóval a kolléganő vár az eredményre, és reménykedik, hogy nem lesz baj.

A volt kollégáim közül a munkaügyibe többen is elkapták, van igazolt covid pozitív és van, akit hazaküldtek, mert szoros kontaktba volt a fertőzöttekkel.

Én igyekszerm behúzni fülem-farkam, persze azért elmentem fodrászhoz és a hétvégi piacot se hagytam ki. De egyébként nem nagyon megyek semerre. Otthonról hozok ebédet, vagy hazaugrok enni.

Hétvégén a piacra azért mind a két nap kimentem. Mégiscsak szabadtér, és igyekszem távolságot tartani. Szombaton könyveket vettem. Nem tudom honnan szerezte az eladó, mert az tuti, hogy egyet se olvasott. Nem régi könyvek, hanem újak és mostaniak. 500 Ft-ért adta darabját, de persze ha többet vesz valaki akkor már rögtön 400 Ft/db, ami engem természetesen nem akadályozott meg abban, hogy még ebből is alkudjak a végén.

Az előző hétvégén vett könyvet már kiolvastam. Nekem tetszett. Elég valósághűnek tűnt, hogy valóban milyen játszmák zajlanak egy drogfüggő körül. Mit meg nem tesznek azért, hogy hozzájussanak az anyaghoz. És az külön pluszt adott hozzá nekem, hogy tudtam kiről van szó, hiszen Szabó Győző saját kálváriáját írta meg. A film elvileg pár héten belül a moziba kerül, én előtte mindenképp el szerettem volna olvasni. Kíváncsi leszek, hogy melyik a jobb a könyv vagy a film. 

Vasárnap is voltam a piacon, akkor cipőket, táskát, kabátot és apróbb dolgokat vettem. Pl. egy aktivitásmérő okoskarkötőt. Nem is tudom, hogy miért néztem meg, talán azért, mert a dobozában volt... Nem akartam megvenni... De amint kézbe vettem, már mondta is az eladó, hogy 3000 Ft. Én meg egy kényszeredett kis kacajba törtem ki. Aztán amikor kicsomagoltam, akkor láttam, hogy a töltője olyasmi, mint annak az okosórának, amit pár hónapja találtam. Talán a töltő miatt egy pillanatra elgondolkodtam. Kiszúrta ezt egyből az eladó és már alkudott is magára. 2500 Ft-ért, vihettem volna... Annyit azért nem ér a töltő... Egy ezrest adok érte... De csak rázta a fejét, hogy annyiért nem. Letettem és indultam tovább. De már kiabált is utánam, hogy legyen 1500, én meg csak mentem tovább. Na jó add a pénzt! Így lett az enyém egy ezresért. Ránézésre talán még annyit se ér.

De otthon rákerestem: Fitbit Charge HR - és az ágép kb. 40.000. Ft. körül hozza. Pfffff

Hát biztos nem adnék érte annyit, de egy ezrest megért :) 

Igazából úgy tűnik, hogy nem az óra, hanem a hozzá való app az, ami tök jó.

Már csak az kellene, hogy vége legyen ennek a vírusnak és végre nyugodtan fel lehessen keresni az edzőtermeket...

Megosztás a facebookon

Most, ebben a válságos időszakban az ember nem könnyen mozdul a megszokott kis világából, nem mond fel csak úgy, főleg mivel elég bizonytalan a gazdasági helyzet, és a híradások ellenére igenis sok a munkanélküli. Na jó, nem azok, akiket a statisztika mér, hanem akik valóban munkanélküliek. Hiszen a statisztika csak azokat számolja, akik nyilvántartásba vannak véve. De azok az emberek, akiknek lejárt az ellátásuk vagy nem is voltak jogosultak ellátásra, azok általában nincsenek a statisztikába. Sőt! Tudok pár praktikát (munkaügyis múltamból), hogy amikor a statisztikát kellett szépíteni, akkor mit kellett tennünk, miként, miért töröltük a nyilvántartásból az embereket. Persze volt aki fellebbezett a törlés ellen, és ha jogos volt, akkor visszavontuk a döntést, de ha nem élt észrevétellel, akkor máris kevesebb volt a "munkanélküli".

És nem csak a munkanélküli a sok. A volt kolléganőim is alig vannak a munkaügyibe, mert 2-en covid pozitívak lettek, illetve azóta már még egy kolléganő, és 8 kollégát pedig, mint kontakt személyt hazaküldtek "önkéntes házi karanténba". Szóval a vírus miatt is nehezebb a helyzet.

Na szóval e kis bevezetés után, most a fiam is a felmondáson gondolkodik, a lányom barátja pedig a múltkori baleset után meg is írta a felmondását, de még nem adta be rögtön. 

Akkor először a lányom barátjáról. Gépészmérnök végzettsége van, ott dolgozott azon a településen, ahol született és korábban élt. Egy nagy cégnél volt "kisfőnök". Az utóbbi időben elég motiválatlan volt, nem talált már kihívást a munkájában és az egyik főnöke is "szívatta", mint kiderült azért, mert saját emberét akarta a pozícióra. Csak egy példa: a gépkocsival közlekedőknek általában a teljes benzin költségét fizette a cég, de amikor a lányom párja ideköltözött és kérte a térítést, neki már csak a törvény által előírtat adta. De a végső löket a baleset mellett az volt, hogy a nagyfőnök odahozta az egyik ismerősét, aki tudatában annak, hogy ő kinek a kije, elég sok mindent megengedett és meg is engedhetett magának. Történt nemrég, hogy olyan dolgot "tett el" ami több százezer forint értékű, és a cég tulajdona. Észrevette ezt a lányom barátja és szólt neki, hogy tegye vissza, és nem lesz belőle gond. De gond lett. Méghozzá úgy, hogy amikor mégsem tette, mondván "kussoljál, mi közöd hozzá" vagy valami hasonló felkiáltással, akkor a lányom barátja jelentette a dolgot. Ebből az lett, hogy a nagyfőnök által odahozott emberkét megkérték, hogy menjen el két napra "pihenni", és gondolja át a dolgot. A lányom barátját meg egy mondva csinált okkal behívatták a nagyfőnökhöz. A lényeg az volt, hogy a "nagyfőnök embere" érinthetetlen, azt csinál szinte amit akar. A lányom barátja meg úgy gondolta, hogy ezen emberke feletteseként nem tudja így vállalni a feladatát, hiszen a többieknek dolgozni kell, velük szemben van elvárás, ezzel az egy személlyel szemben meg minden megengedett? A lényeg, hogy felajánlottak neki másik pozíciót, de azt mondta, hogy köszöni szépen, nem fogadja el.

Most két napja munkanélküli. 

 

Egyébként mikor közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyát, fellélegzett. Neki se volt már jó ott, a napi szintű kocsikázás se volt felemelő, főleg miután pár hete elütött egy nőt éjszaka a vak sötétbe, még akkor is ha nem ő volt a hibás. Most úgy érzi, hogy jót tettek vele. A felmondási papírja már meg volt írva, de nem adta még be, várt valamire... És a sors megoldotta! Megértem egyébként, mert tudom, hogy nem könnyen lép ki az ember a jól ismert langyos sz@rból se.

Végül is nem járt rosszul, mert a munkáját elismerve jelentős összeget kapott "csak úgy". Vagyis az utolsó munkabérén felül még egy millát meghaladó összeget. 

Szerintem talál itt helyben is munkát. Ügyes gyerek, intelligens, jó kiállású, van diplomája, beszél nyelveket és jelentős munkatapasztalata van, középvezetőként is.

A fiam is a héten állt elő a farbával, hogy lehet munkahelyet vált. A jelenlegi munkahelyén nagyon jól keres, de nem szereti (csak a fizetést). Főleg az utóbbi időben utálja, amióta már szinte bárkit felvesznek. Eleinte még volt egy szint, nem volt elég a 8 osztályos végzettség se, de most már ha tud valamelyest írni, olvasni, akkor mehet. A fiam meg nem igazán tud az ilyen emberekkel közös pontot találni és nem érzi jól magát abba a társaságba.

Szóval váltani szeretne, és ehhez épp kapóra jött, hogy felhívta az egyik gyermekkori barátja, aki maga mellé keres munkatársat. A munka könnyen megtanulható. Havi 15 napot kell dolgozni, a tényleges munkavégzés a szolgáltatást igénybe vevők számától függ, és simán belefér akár filmek nézése, olvasás, tanulás is. És ez az, ami felcsigázta a fiamat. Tanulni szeretne. És ott beleférne munka mellett, illetve munkaidőbe :)

Volt már személyesen is megnézni a dolgot és tetszik neki, de úgy egyezett meg a barátjával, hogy jobb lenne, ha még tudnának várni, mert akkor december 1-én mondana fel és utána menne oda. Hiszen nem szívesen hagyná a cégnél a 13. havi fizetését :) Én meg felvilágosítottam hogy ha sikerül a dolog, akkor menjen el 1 nap munkanélkülire és akkor még kb. 300.000. Ft.-ot onnan is kapni fog :) 

Én maradok a helyemen, hiszen nem kell megszakadnom a munkába, jó a fizetés és bár nem mehetek haza ugyan ha végeztem a napi feladatommal, de így legalább jut időm olvasni.

A férjem is már egy ideje gondolkodik, hogy ki kellene váltania a vállalkozóit, de ebbe a jelenlegi bizonytalan helyzetbe azt kértem tőle, hogy inkább halassza a dolgot jövőre. Mert bár többszörösét keresné, mint a cégnél, viszont előtte a gépek és egyéb dolgok beruházása, szerintem meghaladná a milliós tételt. És most ebbe a bizonytalan helyzetbe inkább kivárásra játszunk.

A lányom már dolgozik, szintén ott, ahol korábban is, csak ugye a cég neve változott, ezért pár napot "munkanélküli volt" és jövő hónapba mehet a fennmaradó pénzéért a munkaügyibe, karácsony előtt jól fog jönni az a plusz pár százezer.

Ja! A lányom barátjáról még annyit, hogy az áldott jó szíve áldozata lett megint!

Csütörtökön amint hazafelé ment, az úton talált egy kutyust. Látszott a szökevényen, hogy nem kóbor eb, nagyon meg van szeppenve és nem találja a hazafelé vezető utat. Megállt, betette a kocsiba és hazavitte hozzájuk. 

 

Feltette a helyi csoportba és meg is lett a kutyus gazdája.

A gazdi nagyon örült az eltűnt kutyusnak, akkor derült ki, hogy mindössze 8 hónapos.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy úgy szól a közmondás, hogy jótett helyébe jót várj! 

De ezt a kutyus nem így gondolta...

Ezt tette a hátsó üléssel és a biztonsági övvel: 

 

De a gazdái azt mondták, hogy természetesen javíttassa meg és kifizetik a kárt. 

Akinek van kutyája, az talán ennél többet is megadna azért, ha az eltűnt jószág hazakerülne... 

 

Megosztás a facebookon

Pl. arra, hogy sokat, nagyon sokat spóroljak...

Tegnap a volt kollégákkal töltöttem a délutánt, beültünk a Frei-be és kávéztunk, beszélgettünk. 

Sajnos nem tudott mindenki ott lenni, de így is jó volt talizni velük. Nekem ezek a péntekek annyira jók. Nem véletlen, hogy egy hónapra előre be van osztva minden péntek délutánom.

Azért péntek, mert akkor korán végzek és van idő pletyizni.

Jövő héten fodrászhoz megyek, persze nem egyedül, oda is párban járunk. Azt követő héten másik csapattal lesz tali, azt követő héten pedig a munkaügyis csajokkal.

Szóval már tegnap is szóba került a beszélgetés közbe, hogy ha ma nem esik reggel az eső, akkor én már reggel 6-fél 7 körül a zsibpiacon leszek...

Nos nem így lett. Hajnalba elvittem dolgozni a férjem, aztán a pocsék idő miatt itthon kezdtem el tevékenykedni.

A családnak főztem rendes ételt (ragulevest és pörköltet) magamnak meg csináltam salátát. Még mindig rá vagyok kattanva... 

Aztán takarítottam. Amint a fürdőszobába értem, valami fura gondolatom támadt. 

Korábban írtam már, hogy a mosógép hol működik, hol nem. Illetve ha bekapcsol, akkor tökéletesen működik, vagyis be lehet állítani a programokat, hőfokot, centrifuga fordulatot és minden egyebet, és tökéletesen mos. Csakhogy mivel egyetlen gomb sincs rajta (hiszen az egész érintőképernyős) így a bekapcsoló gombja nem mindig érzékel. Hívtam már hozzá szerelőt is, nem is egyet...

De hiába, nem javult meg, sőt azóta, hogy a szerelő megpróbálta megjavítani, már be se indult a gép. 

Ezért hát tegnap, mielőtt a volt kolléganőkkel beültünk a Frei-be kávézni, még körbejártam a várost, hogy mégis milyet lenne érdemes venni és hol.

A férjemet megkérdeztem, hogy mennyivel száll be a vételárba? Azt mondta, hogy kifizeti az egészet. Így azért bátrabban nézelődtem. Azok, amelyek kb. megközelítették a mostani tudását, azt 160-210 ezer forint között találtam. Mert ragaszkodtam hozzá, hogy inverteres motorja legyen, gőzőlő funkcióval is rendelkezzen és legalább 8 kiló ruha beleférjen. Az egyik műszaki üzletbe az eladó azt mondta, hogy jövő szerdán kapnak ilyen gépeket. Gondoltam, azt még megvárom. 

Szóval, ma reggel valahogy az jutott eszembe, hogy megnézem már, hátha valamit nem rakott vagy dugott vissza a szerelő, és azért nem indul azóta a gép.

Ha nem velem történik, illetve nem én csináltam volna, akkor talán el se hinném. A családom is csak ámuldozik rajtam :) 

Nem találtam megfelelő csavarhúzót, ezért egy késsel csavaroztam szét. Ha ezt egy műszaki érzékkel megáldott férfiember látta volna, azt hiszem összekarmolta volna magát. Na mindegy. Szédszedtem. Persze attól, hogy szőke vagyok, még tudtam, hogy áramtalanítani kell...

Néztem, néztem, aztán kiszedtem a bekapcsoló gombnál lévő kis gumisvégű valamit, amihez ha hozzáértem a kés hegyével amikor áram alá helyeztem a gépet, akkor bekapcsolt. 

Nagyon megörültem. De azt is láttam, hogy az a kis gumis vége már el van kopva. Gondolkodtam, majd úgy döntöttem, hogy azt a kis gumis valamit kicserélem egy másikra. Rontani már úgyse tudok a dolgon, hiszen a gép eddig nem működött, és a szerelő is lemondott róla. Nincs veszíteni valóm! Átgondoltam és az előmosás kis gumis valamilyét vettem ki, mert azt még egyszer se használtam, és kicseréltem a bekapcsoló gomb gumis bigyójával.

Visszacsavaroztam a panelt, visszatettem a védőburkolatot. Bedugtam az áramba és

TADAMMMMM

MŰKÖDÖTT!!!! 

Egyből hívtam a lányomat és mondtam neki, hogy MEGCSINÁLTAM a mosógépet.

Ő meg csak hüledezett, hogy azt mégis hogy? Elmeséltem neki. Nem értette, hogy a szerelőnek ez hogy nem jutott eszébe? Hogy nem tudta megcsinálni?

Aztán hívtam a férjemet is videocseten. Odafordítottam a géphez a kamerát és beindítottam a gépet. 

Ő meg nem értette. Azt kérdezte, hogy megcsinálta a szerelő? De felvilágosítottam, hogy én csináltam meg. 

És hozzátettem azt is, hogy remélem tudja, hogy most több, mint százezret spóroltam neki.... Aztán kicsit később hozzátettem. Azért majd kiszámlázom a javítást :)

És ekkor eszembe jutott: 

Megosztás a facebookon

Először egy kis móka. Vagy nem is tudom...

Ha jobban belegondolok, egyáltalán nem vicces vagy mókás, de mégis akkorát nevettem rajta, mert a "mentalitás, a dolgok kijátszása, a kiskapukeresés" abszolút jellemző a magyar emberre.

Az egyik kolléganővel beszélgetve kiderült, hogy hétvégén lagziba megy, de mivel ugye este 11-kor be kell zárni a vendéglátóhelyeknek, így náluk folytatják a "bulit". Bár a 120 fős meghívotti seregből addigra nyilván már "csak" a fele vagy negyede marad. De nem ez a vicces, hanem az, hogy elmesélte, hogy a jegyző, a polgi és a rendőr is azt javasolta nekik, hogy 11-kor kapcsolják le a villanyt, a zenekar tartson 1 óra szünetet és 0 óra 1 perckor "folytathatják", azért már senki sem szólhat, hiszen az már nem 23 óra után van, mert az már egy másik nap!

Még ekkorát? Az már egy másik nap! És tényleg! Szétröhögtem magam a találékonyságon.

A móka után egy kis visszaemlékezés az elmúlt pár napra, mert szerencsére ismét itt a péntek, jön a hétvége.

A múlt hétvége ismét nem a pihenés ideje volt számomra.

Szombaton természetesen a piacon kezdtem. Nem sok mindent találtam, de pár száz forintért hozzájutottam Szabó Győző könyvéhez. 

Bár pont előző nap vettem ki a könyvtárból 4 könyvet is magamnak, szóval van/lenne mivel tölteni a szabadidőt.

A fiamnak is hoztam ki könyvet. Hallott, illetve már olvasott is róla, ezért mindenhol keresni kezdte. A címe: Egyvilágrend. Könyvesboltba nem kapható, neten se találtuk, de 1 példányt a könyvtár adatbázisába láttam. Be is mentem érte, de hiába kerestem a helyén, nem volt. Segítséget kértem (bár úgy tűnt, hogy nem annyira örült neki a hölgy, hogy fel kell állnia az egész napos tespedésből), de végül ő is megállapította, hogy nincs a helyén. De ha már felkelt, gondolom úgy volt vele, hogy na jó, akkor megkeresi. Végül a raktárba találta meg, de meglett és ez a lényeg. Imádja olvasni, ámuldozik rajta, hogy az író milyen sokfelé ágazó tudással rendelkezik "iszonyú tudású ember, fel sem fogom, hogy tudhat ennyi mindent... Elképesztő. Sokszor újra kell majd olvasnom, mert vannak benne olyan politikai fogalmak amiket gyakran hallok, de meg sem jegyzem, vagy nem tudom a jelentését." 

Imádom, hogy szeret olvasni. Mondtam is neki, hogy olyan büszke vagyok ezért. Ami persze hülyén hangzik, de már alig van vele egykorú fiatal, aki valóban könyveket olvas. Erre azt felelte: Ha már megtanultam anno, akkor csak hasznosítom. :) 

Szombaton piac után anyukámhoz mentem és körbejártuk vele a várost, vásároltunk. Orchidea virágföld volt az, ami miatt annyi üzletbe voltunk, hogy a végén már mindketten untuk. Sok virágja van, és át szerette volna ültetni őket. De ahol jártunk, mindenhol csak 5 literes virágföldet találtunk.

A sokadik és végül utolsó helyen a Flóraladba egy nagyon kedves idős úr volt az eladó, aki felvilágosított minket, hogy orchidea virágföld csak ekkora kiszerelésbe van, ebből kell sokat venni.

Ha ezt az első helyen is tudtuk volna, akkor sok km-t és időt spórolhattunk volna. 

Aztán rohantam haza, hiszen már dél volt és ebédet is terveztem főzni. A férjem elvileg bevásárolt reggel a másnapi vakoláshoz a lányom párjával, de utána úgy tervezte, hogy egy ismerősével elmegy a testvéréhez, és csak másnap jön haza. 

Amint hazaértem, isteni illat fogadott. A férjem főzött. Én meg meglepetésembe csak annyit tudtam neki mondani, hogy hát Te meg? Nem úgy volt, hogy elutazol? Kicsit úgy hangzott, mintha csalódott lettem volna, hogy otthon van. De nem, csak meglepődtem.

Délután beleolvasgattam a könyvekbe, hogy eldöntsem, melyikkel kezdek. A Barbibébi és a Toxikóma lett a befutó, ezeket párhuzamosan olvasom. 

Vasárnap reggel már a lányomékhoz mentünk, a korábban kiszedett cserépkályha helyére épített válaszfalat vakolta a férjem. Ezzel gyorsan kész is lett, akár délre haza is érhettünk volna. 

Csakhogy addigra a lányom párja nekifogott ásni az előkertben, hogy megtalálja a szennyvíz vezetéket, mert nem folyik, illetve alig folyik le a víz a konyhából. 

A férjemnek mondtam, hogy segítsen már neki. De ha nem mondtam volna, akkor is segít. Először rossz helyen keresték a csatornát, aztán úgy döntöttek, hogy a kerítéstől haladva keresik, mert ott látszik hol megy ki a szennyvíz az aknába. Nos az ásás, mire megtalálták, hogy hol a hiba, vagy 2-3 óra volt, ráadásul be kellett ásni a házat körülvevő járda alá..., és még így is boldogok voltak, hogy nem a ház alatt van a hiba...

Aztán szétszedték, kitakarították. Ekkor derült ki, hogy a lányom párja nem bírja a "szagokat". Elkezdett öklendezni. Először azt hittük, hogy viccel, de aztán elmondta, hogy ez sajnos komoly. Apukája is ilyen volt. Előfordult, hogy beleszagolt egy edénybe, amibe már romlott volt az étel és a gyomortartalmát is mellérakta :) Mi meg megállapítottuk, hogy ezek szerint a pelenkázás a lányomra marad majd... 

Aztán mi is volt még? Ja, hát a sógornőm (illetve a férje rajta keresztül) megint hozta a formáját. Nem szegény emberekről van szó, de olyanokról, akikre azt szokták mondani, hogy a saját anyjukat is... 20 fillérért. Az "örökségükről" akartak egyezkedni, úgy, hogy még anyósom él, hála istennek. Remélem megéri a 100. születésnapját is, és jól kitol az "örököseivel". A férjemet teljesen kiborították, és olyan pszichés állapotba került, hogy alig tudtam észérvekkel megnyugtatni. Aztán persze pár nap múlva kiderült, hogy nem tudják a tervüket véghezvinni és így a férjem is megnyugodott. De mélységesen felháborította, hogy ilyen a testvére... Pedig már tudhatná, nem ez volt az első húzása...

Tegnap meg a fiam megvette magának "AZT" az órát, amit már régóta nézegetett.

Pesten látta, itt Kecskeméten nem is volt a Swarovskiba, de lehozatták neki. Kapott rá 10% engedményt, de még így is olyan drága volt, hogy mondtam neki, eszébe se jusson levenni a kezéről csak itthon... Soha de soha nem adnék ennyit egy óráért, még akkor se, ha svájci automata óra, vízálló meg minden. Amikor még nem tudtam az árát, már akkor is sejtettem, hogy drága lehet, de alábecsültem. Megkérdeztem, hogy mégis mennyi? 30 vagy 50.000? De csak nevetett. Jóval több volt...

Na jó, mondjuk még sok olyan dolog van, amiért nem adnék annyit, amennyit a gyerekeim. Nekem jó, a régi "levetett" telefonjuk, soha nem vetemednék arra, hogy előjegyeztessek egy új modellt és a megjelenés napján megvegyem. Vagy sok tízezer forintot adjak egy kabátért, és még sorolhatnám.

De ők ezt másképp gondolják. Talán ennek örülnöm kellene, mert nem tudják milyen az, ha nincs pénze az embernek.

Remélem soha nem fogják megtudni!

Bár csak így lenne!

Megosztás a facebookon