csak 1 híján 50 lettem

Ma van a szülinapom. 

Nem tudom miért, de valahogy én nem vagyok híve a saját szülinapom ünneplésének. 

Valahogy ma is úgy éreztem, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki békén hagyna, nem érzem különlegesebb napnak ezt, mint mondjuk amikor együtt a család és jókat beszélgetünk, eszünk, iszunk, nevetgélünk.

Sőt szerintem a kötetlen együttlétek jobbak.

Tudtam, hogy viszonylag jól meg fogom úszni, mert a férjem dolgozik, a fiam már napok óta Budapesten van a barátaival. Vendégeket pedig nem hívtam :)

Mivel nekem nem más nap ez sem, ezért hajnalba keltem, 6-kor már vittem a férjemet dolgozni. Aztán kinéztem a piacra (nem vettem semmit), majd hazajöttem és takarítottam, levittem a szemetet, mosogattam, ruhákat hajtogattam, meg ilyenek.

Aztán persze jöttek a lányomék, hozták a tortát, meg az ajándékomat.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk és hívtak, hogy rakjak el fürdőruhát és medencézzek velük. De egyelőre nemet mondtam, mivel a férjemet lehet, hogy munka végeztével is haza kell majd hozni. Pedig nagyon klassz a medencéjük, és már ugye a szomszéd se lát át a csütörtökön elkészült kerítésen. 

A mai nap megkóstoltam az idei ország tortát is, aminek a neve: Curiositas, mert azt hoztak a fiatalok.

Hát mit is mondjak? A tavalyi "Boldogasszony csipkéje" nekem jobban ízlett.

Nem mondom, hogy nem volt jó, csak másra számítottam.

Így harangozták be, hogy fehércsokoládés piskóta, sáfrányos birs zselé, kekszes-fehércsokoládés ropogós réteg, mogyoró ganache, mandula mousse, tejcsokoládés bevonat.

Kaptam szép orchideát  és piros (pénzbevonzó) bőr pénztárcát is :) Kell ennél több? 

Megosztás a facebookon

avagy bekerült (majdnem) az utolsó csavar is...

A tegnapi napot ismét a lányoméknál töltöttük, de nem hiába. Ez lett a végeredmény: 

A lányom párja nem volt otthon, mert kedden elment a barátaival körbebiciklizni a Balatont. 

 

Hívta a lányomat is, de egyrészt, mivel "fiú bulinak indult a dolog", így nemet mondott, másrészt mivel ő még csak most kapta meg pár hete a biciklijét, így jobbnak látta ezért is nem elindulni egy ilyen hosszú útra.

Amikor megkapta, természetesen kipróbálta hosszabb-rövidebb úton is, kerékpárral jöttek el hozzánk vagy azzal mentek edzeni, és a közelükbe lévő erdőbe terepen is próbálgatta, de a feneke még nem bírja hosszú távon :) Szoknia kell.

Norbi nagy sportember, a snowboard, vagy a jégkorong mellett sokat biciklizik, szeretné a lányomat is bevonni, elmenni vele pl. a Tisza tavat körbetekerni, ezért már hónapok óta keresték a biciklit, amit az olyan halandó, mint pl. én, nem is ért.

Miért kell hónapokig keresni? De aztán mikor beavattak a rejtelmekbe, hogy ezek olyan bicajok, amik pár százezertől akár milliós áron is lehetnek, akkor már kezdtem érteni, bár azt a mai napig se értem, hogy mi kerül ennyibe egy biciklin?

Nekem tavaly a zárt lépcsőházból, azon belül is a zárt tárolóból lopták el a pár tízezer forintos biciklimet, szóval úgy vagyok vele, hogy biztos nem vennék drágát. De persze megértem én őket is (valamelyest), mert mondjuk egy tókerülő túrára nem mindegy milyen biciklivel indul el az ember. Három márkába gondolkodtak, Merida, Cube vagy Focus.

A lányom ezt választotta: (Jó, mondjuk nem egy nőcis rózsaszín csoda, elismerem). 

Az ára pedig kissé több volt, mint amit először szántak rá... Maradjunk annyiba, hogy ismerek olyat, aki ennyiért élete első kocsiját vette (persze használtan). :) A férjem mikor először meglátta, csak ennyit fűzött hozzá: "Mennyi??? Még sárvédő sincs rajta." De próbálták neki elmagyarázni, hogy erre nem kell. Egy hasonlattal éltek, azzal, hogy autóknál is jelentős különbségek vannak, így a bicikliknél is. Autó a Trabant és az Audi is, de más a minőség. 

Visszatérve a tegnapi kerítésépítésre. Norbi nem volt itthon fenti okok miatt, ezért volt is egy kis lelkiismeret furdalása.

A férjem a múlt hétvégén mondta neki, hogy mivel augusztus 20-án nem dolgozik, ezért jön és befejezi a kerítést, de Norbi szabadkozott, hogy az már hogy fog kinézni, hogy ő a Balatonnál biciklizik, miközben mi meg dolgozunk náluk?

De mivel a férjemnek nincs négynapos hétvégéje, mert ma és holnap (a szülinapomon) is mennie kell dolgozni, így megnyugtatta a "vőnek valót", hogy nélküle is meg tudja csinálni.

És mint a reklámba: " Úgy is lett!" :) 

Mondjuk arról nem szívesen beszélnék, hogy hányféle káromkodást hallottam és milyen sűrűn, amikor nem úgy sikerült a dolog, ahogy a férjem elgondolta. Csak annyit mondanék, hogy ha annyi pénzem lenne, mint ahányszor káromkodott, no akkor gazdag ember lennék. :) 

Délbe a lányommal közösen főztük meg a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon szereti mindenki a családba, ezért megmutattam a lányomnak, hogy bizony ő is könnyen el tudja készíteni. A titka csupán az, hogy minőségi alapanyagokat kell venni hozzá. Nem bolti csuszát, hanem igenis házi 8 tojásost, és a többi alapanyagból is a drága a jó... De a végeredmény megéri. Onnantól kezdve, hogy bementünk és nekifogtunk 52 perc alatt lett kész. És ebbe benne van, hogy odatettük forrni a vizet, megpirítottuk a pörcöt a tésztára, egészen addig, hogy elzártuk a gázt a paprikás alatt. 

Most már ő is megtudja bármikor csinálni. 

 

Végül a kerítés is elkészült délutánra. Ki hinné, hogy mennyi munka volt vele? Mennyi hétvége ment rá? De így, hogy a férjem csinálta, a munkadíjon jó pár százezret megspóroltak. Többet, mint amennyibe a bicikli került :) 

Elégedetten mentünk haza és otthon még én is megengedtem magamnak, hogy egy meggyes sörrel zárjam a napot!

Ez a nyár nem a pihenésről szól nekünk, de azt hiszem, nem cserélném el.

Annyira jó látni a fiatalokat, hogy haladnak azzal amit elterveztek, és hogy boldogok és hálásak.

Megosztás a facebookon

Hétvégén ismét a lányoméknál voltunk, én segítettem az ebéd elkészítésében, amíg a fiúk dolgoztak. Persze nyilván nem lehetett kihagyni, hogy még a munka előtt kilátogassunk a zsibpiacra. 

Én már 6 óra után indultam otthonról, egyrészt mert akkor még hűvősebb van, másrészt akkor pakolnak ki az árusok, jobban ki lehet fogni a "kincseket", mint később, mikor már csak az van, ami maradt.

Nos néhány apróbb kincs mellett találtam egy fűnyíró robotot. Illetve nem is egyet, hanem egyből kettőt. 

Hívtam is a lányomat, hogy meg akarja-e nézni, hiszen nem nekem kell a panelba, hanem nekik gondoltam a kertbe. Még akkor ébredt, de átküldtem neki a képet illetve a linket a gépről. Utána olvastam és az ára (persze újonnan) kb. 300.000. Ft. Az e-magon, valamivel több :) Az eladó mikor rákérdeztem, 25.000. Ft-ra mondta darabját. 

Bár szőke vagyok, de azért nem ostoba, felhívtam a figyelmét, hogy az egyik robotból hiányzik a kés, ami a füvet vágná. Erre azt mondta, hogy még akár pótalkatrésznek is megérné megvenni, mert ha az egyikbe elromlik valami, ott a másik, amiből javítani lehet. Persze kivéve a vágópengét, mert az ugye csak egyikbe van. De mindkét robotnak megvolt a dokkoló állomása, a tápellátó egysége, és minden egyéb. Vagyis azt hittük, hogy minden egyéb. 

Amint kiért a lányom a piacra, szemügyre vette Ő is a gépeket. Tetszett neki, és nagyon bulinak találta, hogy ha működnének, akkor az mekkora királyság lenne...

Hát igen, ha működnének...

Ott gondolkodtunk egy jó ideig, hogy mi legyen? Mert azért 25.000. Ft.-ot kiadni úgy, hogy aztán mégsem működik a dolog... hát az nem jó vásár. Gondolkodtunk. Vigyük? Ne vigyük? 

Mindenesetre kipróbálás nélkül eszünkbe se volt. Elvittük hát a mosdóhoz, ahol 50 Ft. ellenébe ki lehet próbálni az elektromos készülékeket.

Elvittük, bedugtuk és bekapcsolt. Kiírt mindenfélét, világítottak rajta a gombok, de persze azt is jelezte, hogy le van merülve, tölteni kell. 

Szóval működik, de...

Továbbra se tudtuk mi tévők legyünk. Én felajánlottam, hogy kifizetem, vagy legalább felét, úgy mégse akkor veszteség, ha mégse jó.

De nem engedte a lányom.

Végül úgy döntött, hogy megveszi. A kérdés már csak az volt, hogy egyiket, vagy mind a kettőt?

És megkezdődött az alkudozás...

"Mennyi ha mindkettőt elvisszük?"

"25.000./darabja". 

"Az sok..., ha mégse jó...," (közben rákerestünk és láttuk, hogy csak a kés 16.000. Ft. hozzá).

"Mennyit adnál érte?"

A lányom nem volt szívbajos: "egyet fizet kettőt kap". Erre az árus, kissé a szívéhez kapott, de azt mondta, ha leveszi a lányom a napszemüvegét és legalább a szeme színét megnézheti, akkor hajlandó engedni az árból...

A lányom úgy tett, mint aki meg se hallja. Nem az a kokettálós fajta egyébként, sőt kifejezetten rosszul szokta viselni az ilyen "udvarlásokat". 

Tovább folytatták az alkudozást, végül abba maradtak, hogy ha leveszi a szemüvegét, akkor a kettőt megkapja 30.000. Ft-ért. De ezt többször is elismételte az eladó. "Csak akkor ennyi, ha..." Mivel egy napszemüveg levétel megért neki ennyit, hát levette a lányom és úgy adta oda a vételárat.

Hazavitte, töltőre rakták és várták a csodát, hogy működjön a dolog. A barátja azt mondta, hogy "a hihetetlen kategóriába" fog tartozni, ha mégis működik ennyiért... Hatszázezer helyett, harmincezerért...

De úgy néz ki, hogy nincs velük baj. Sőt arra is rájöttek, hogy telefonos appot is le lehet tölteni, amivel akár távolról is irányítható, elindítható, beállítható.

Csak az apró betűt nem olvastuk el, így határoló vezeték nincs hozzá, mely ahhoz szükséges, hogy a vágandó területet körbe kell vele keríteni és a robot ez által érzékeli, hogy hol vághatja a füvet. De már ennek a beszerzése is folyamatba van, elég potom áron, mivel találtam a közelbe egy hirdetést, ahol egy régebbi tipusú robot "meghalt" és alkatrésznek árulják, de a határoló kábel ugyanolyan. Megkérdeztem, hogy határoló vezeték van-e hozzá ami eladó? És azt válaszolták, hogy igen, van olyan ami még le se volt fektetve, de akár még azt is odaadják ami már le van tűzve a fűbe... 

Most úgy néz ki, hogy potom áron hozzájutottak a fűnyíró robothoz. Ha baválik, akkor pedig érdemes lesz akár még a másikba is beruházni egy pengére. Akkor az egyik a ház körül vághatná a fűvet, a másik pedig a hátsó lekerített részen. 

Ilyen a vásárolt fűnyíró robot is pontosan:

Megosztás a facebookon

Két hét szabadság után tértünk vissza dolgozni. Az egész bizottságnak egyszerre kellett elmennie, mert ilyenkor nincs beteg berendelés. A helyettesítést nehéz lenne megoldani, mert kevés az orvos és kevés az asszisztens is. A saját feladatukat is alig tudják ellátni, nem hogy még helyettesítsenek valakit.

A szabadság után pár dolog miatt szükséges volt értekezletet tartani, pl. vírusveszély fokozódása, szabályok betartása és betartatása, külföldre utazás előtt bejelentési kötelezettség a munkáltató felé, stb.

A munkával kapcsolatosan szóba került, hogy van olyan kolléga (orvos és asszisztens is) aki munkaidő végén nem tudott hazamenni, mert még annyi dolga volt...

Erre a főnök: " megbeszéltük, hogy szó se lehet arról, hogy bárki is munkaidő után még itt maradjon! Ha itt maradtok, akkor az később elvárás lesz..."

És milyen igaza van!

A munkaügyibe pont ez volt. És van ma is. Ott nem lehetett általában munkaidő végén "eldobni a tollat". Emlékszem, egyszer pont nekem panaszkodott az akkori osztályvezetőm, hogy "egyesek úgy dobják el a tollat a munkaidő végén, mintha tűzriadó lenne". Ő bizony "elvárta (volna)" mindenkitől, hogy addig nem menjen haza, amíg nem végzett a dolgával. Persze túlórát ott sem fizettek... Az ellátás-nyilvántartás részen még talán haza tudtunk menni ha lejárt a munkaidő, bár ott pénteken kellett minden hét közbe megmaradó dolgot pótolni, hiszen péntekenként nem volt ügyfélfogadás. De a támogatásoknál, ott bizony sokszor előfordult, hogy akkor mentem haza, amikor a takarítónő már ott állt az ajtóba, hogy már ő is végzett és zárná az épületet. Szóval igen, ha valaki belecsúszik abba, hogy ott marad munkaidő után, az egy idő múlva már elvárás lesz.

Bár azt hiszem, hogy elég kevés olyan főnök van, aki így gondolkodik, mint a miénk. 

De szerintem ez a jó hozzáállás.

 

 

Megosztás a facebookon

avagy van-e értelme így, az önsanyargatásnak?

Jó ideje nem figyelek eléggé oda arra, hogy mit eszem és hogy az étkezéssel bevitt többletkalóriát lemozogjam.

Persze öreg vagyok, kövér vagyok és a pajzsmirígy problémám se kedvez a helyzetnek.

A hétvégén aztán arra jutottam, hogy rá kellene állni a mérlegre, mert azt utoljára húsvét környékén tettem. Azóta nem figyelek annyira az étkezésre se, ezért elég durva dologra számítottam.

Egyébként elég fegyelmezett vagyok, évek óta tartom a diétát, néha ünnepek táján engedek meg magamnak egy kis kilengést. De akkor se durvát. Viszont az elmúlt pár hónapba elengedtem magam. Ettem dinnyét, fagyit, jégkrémet, gyümölcsöket (persze nyilván ezt mások is eszik, csakhogy nekem számolnom kell a ch-t a pajzsmirígy betegségem miatt, és némely gyümölcs ch és cukortartalma miatt tiltólistás, mint pl. a szőlő, banán, dinnye, stb. ). Sőt, az utóbbi időben még az is előfordult, hogy chipszet ettem és kólát ittam. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy mostanába többször volt olyan is, hogy vacsorára pizzát rendeltünk, arról nem is beszélve, hogy főtt kukoricát is ettem. Nos ezek mind tiltólistásak, ezeket nekem nem szabad!

Szóval semmi jóra nem számítottam.

Mivel jövő héttől két hét szabadságra kell mennünk, így azon is morfondíroztam, hogy abba a két hétbe neki kellene fogni ismét eljárni edzőterembe, ahogy elő van írva, legalább heti 3-szor, és visszább kellene fogni az étkezésemet is, vagy legalábbis ismét odafigyelni rá.

El is döntöttem, ha nagyon durva lesz, amit a mérleg mutat, nem várok tovább, már veszem is a kondibérletet. Utána is néztem, hogy mennyibe kerül, és arra a megállapításra jutottam, hogy 3 havi korlátlant érné meg venni. Ezek után fogtam magam és ráálltam a mérlegre. 

Kikerekedett a szemem.

Húsvét óta, mozgás nélkül, olyan ételeket és italokat fogyasztva amiket nem lehetett volna, szinte alig mozdult el a mérleg nyelve. Illetve mivel digitális mérlegről van szó, alig mutatott többet, mint két hónapja. Ez annyira minimális eltérés, hogy el se akartam hinni. Leléptem és ismét ráálltam. De megint annyit mutatott.

Dehát ez hogy???

Én már évek óta odafigyelek, hogy mit eszek, számolom a szénhidrátot, többször eszek keveset, igyekszem rostban gazdag ételeket enni, vagyis odafigyelek, hogy naponta azért legyen a tányéron, zöldség, gyümölcs, és bár nekem ez nem könnyű, de a folyadékbevitelt is erőltetem. Előnybe részesítem a sovány húsokat, szinte teljesen elhagytam a cukrot, és a fehér liszttel készült dolgokat. 

És amikor semmit sem teszek a dolog érdekében, akkor is szinte változatlan a dolog?

Bár ennek talán örülnöm kéne, de mégis elszomorít.

Mert ha figyelek, mozgok, stb., akkor is szinte csak észrevétlen elmozdulás várható a súlyomba lefelé. Ha nem figyelek oda, eszek mindent és nem is mozgok, akkor se változik a dolog?

De hát ez már milyen igazságtalan?

Mások ha edzenek, és odafigyelnek, akkor fogynak. Én nem!

Mások ha zabálnak és olyan életmódot folytatnak, mint én az elmúlt időben, akkor híznak. Én szinte azt se.

De hát akkor van értelme az egésznek? Számoljam a ch-t? Figyeljek oda mit eszek? Járjak konditerembe? 

Most teljesen elbizonytalanodtam és elszállt a motivációm.

Azt kell mondanom, hogy elszomorít a dolog. Ha legalább felszedtem volna 4-5 kilót, az már elgondolkodtatna, vagy ha a diétával és a mozgással úgy tudnák fogyni, mint mások. De egyik se úgy működik.

Szomorú vagyok! Azt hiszem nincs remény arra, hogy jobb formába lendüljek.

Most őszintén. Ha nincs remény a fogyásra akkor se, ha számolom a ch-t és mozgok, akkor mi a fene motiváljon? 

Motiváció nélkül pedig elég nehéz ám betartani a szigorú előírásokat... 

Megosztás a facebookon

avagy a vérengző fenevad :)

A lányom kutyája kinézetre félelmet kelt az idegenekben,

de csak azok tudják, hogy milyen jámbor lélek, akik már találkoznak vele.

Imád pl. napozni: 

Vagy lufival játszani a kanapéján

De a Baywacht-ba nem nyerne felvételt :D

Az viszont biztos, hogy a zord és marcona kinézett mögött galamb lélek van. 

És ilyen, amikor "betolakodót" talál :)

Megosztás a facebookon