avagy megérdemlem!

Figyelve magam azt vettem észre, hogy egyre inkább negatív vagyok. Még akkor is, ha igyekszem megtéveszteni másokat/magamat.

Aztán elgondolkodtam, hogy tehetek-e bármit annak érdekében, hogy változzon a helyzet. És rájöttem, szeretnem kell magam. Nem vagyok elég önző, a családért, gyerekekért bármit megteszek, bármiről lemondok és alávetem magam annak érdekében, hogy nekik minden klappoljon. De egy kicsit magamra is kéne gondolnom. Önzőnek kellene lennem, legalább egy ici-picit. Ezért arra az elhatározásra jutottam pénteken munka után, hogy most kivételesen nem cekkerekkel felmálházva bevásárlást követően rohanok haza, hogy nekifogjak főzni és mosni, hanem fogom magam és elmegyek egy kicsit shoppingolni.

Ezt tovább turbóztam, mert beültem egy fodrászatba is, majd miután végeztem kínait ettem.

Aztán hazafelé vettem az irányt. Egy kicsit feltöltődtem és el is fáradtam a nagy semmibe.

Ezért ha már lúd, legyen kövér... alapján este korán lefeküdtem és be is aludtam. Fura volt, mert 11 óra előtt nem szoktam ágyba kerülni :)

A család jól tűrte a dolgot. Vélhetően úgy gondolták, egy-egy napot kibírnak és találnak ennivalót a hűtőbe :)

És elárulom, hogy a hétvégi takarítás is elmaradt :)

 

Megosztás a facebookon

Voltam pénteken is kondiba és vezetni is. 

Nos a vezetés tűrhetőre sikeredett, de nem vagyok elégedett. Most éreztem először, hogy ideges vagyok (mármint vezetés közben), eddig mindig felszabadultan élveztem a dolgot. Kivéve persze előző alkalommal. Szerdán borzalmasan vezettem, amikor hazaértem még akkor is ezen kattogtam, és éjszaka is. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ki kellett volna szállnom a kocsiból és gyalogolnom. Persze az oktatóm nyugtatni próbált, hogy legalább gyakoroltam... No de lassan a vizsgához közeledek és soha olyan rosszul nem vezettem. Visszatérve a gondolatmenetre, tehát most először voltam ideges. Mert azt gondoltam, ha megint olyan rosszul sikerül a dolog, akkor lehet át kellene gondolnom, hogy alkalmas vagyok-e rá egyáltalán. De szerencsére pénteken már nem volt olyan katasztrófa. Próbavizsga volt, és bár volt egy pár (nagyon amatőr hibám), de végül is át mentem volna ha vizsga lett volna. De valahogy nem voltam ettől sem felszabadult. Jól akarok vezetni! Nem "csak" úgy, hogy meglegyen a jogsi, (persze jelenleg ez a cél), hanem olyan jól, hogy ne legyenek ilyen napjaim, mint a múlt szerda.

Vezetés után egyből mentünk a lányommal a kondiba. Azt hittem tömeg lesz, de vélhetően az emberek úgy gondolták, hogy nagypénteken már nem igazán ezzel foglalkoznak. Valószínűleg ők a vásárlással, takarítással és egyéb húsvétot megelőző tevékenységgel foglalatoskodtak.

Futógéppel kezdtem, aztán taposó, bicikli, kis comb- és has(izom???) gyakorlat, majd a végét ismét futással fejeztem be. 

Készültek képek is :) Egyik rólam, persze saját magamat is megtévesztve kissé oldalt állva, a másik pedig az öltözőszekrényem bölcs gondolatáról.

"Az idő mindent megváltoztat! Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem teszel semmit, nem változik semmi!"

Biztos van benne igazság, de azért gondoljunk csak arra, hogy nem tettem semmit az elmúlt időben azért, hogy fitt legyek. Nos nem igaz, hogy nem változott semmi... Változott, ezért most ismét felépíthetem az edzéstervemet, mert leépültem.

A pénteki elfoglaltságaim miatt a takarítás, bevásárlás, főzés, stb. kombo így mára maradt. Azt nem értem, hogy a szennyes tartó már megint hogy lett tele, hiszen két napja mostam ki mindent és még alig szedtem le a szárítót... De most úgy döntöttem, nem mosok és teregetek húsvétkor. Hát már hogy nézne az ki??? Nem??? DE!!!

Megosztás a facebookon

avagy kondi újratöltve

Tegnap megint elkezdtem kondiba járni. No nem meggyőződésből hanem mert a decemberben vásárolt kondibérletemet el kellett kezdeni, mert különben elveszett volna. Ha a vásárlást követő 90 napon belül nem kezdi el a delikvens, akkor annyi... Decemberben sem azért vettem, mert annyira tudatos lettem volna, hanem azért, mert a lányom az, aki nagyon tudatos, és így együtt féláron tudtunk venni bérletet. 

A lányom amúgy teljesen megszállott. Mondjuk meg is van az eredménye. Nem fogyni akar, hanem izmosodni, kockákat szeretne a hasára, és jó úton is halad. Azért kicsit fura, hogy Ő, aki korábban egyszerre betolt az arcába egy nagy Milkát, most egy kis kockát sem eszik. Sőt, másból is csak minőségi kaját fogyaszt. Csak csirkemell, saláta,  fehérjeturmix, gyümölcs, pro body kenyér,, stb. Szeretnék (vagy talán mégse) ilyen fanatikus lenni. Mondjuk rám férne, de én nem vagyok ilyen szigorú. A lányomat azért figyelem, és csak addig engedem neki ezt a fanatizmust, amíg eszik és nem hányatja magát. De úgy látom valóban jó úton jár. Már elgondolkodtam rajta, hogy kellene keresni neki valami komoly személyi edzőt. Nem olyat, akik a mostani konditerembe szaladgálnak, hanem olyat akinek eredmények vannak a háta mögött. 

No de visszatérve rám. Végül jól esett a mozgás, kissé fáradtam csak el, persze a víz az szakadt rólam. A kondiba minden öltözőszekrény belsején van egy "bölcs gondolat". Az enyémen tegnap ez volt: 

Ez jó, és bölcs... Bárcsak tudnám, hogy valójában mit akarok... És most itt nem a mozgásra gondolok, sokkal inkább a munkámra. Azt hiszem ezen el kell gondolkodnom!

Megosztás a facebookon

Mivel karácsony előtt az utolsó napig dolgoztam, így nem igazán készültem fel az ünnepre.

Fura volt...

A korábbi években már a karácsony előtti napokban mindig itthon voltam, sütöttem, főztem, készülődtem, megtartottam 22-én a névnapomat, stb.

De idén nem így történt. 

Elég érdekes volt, hogy 23-án, délután vettem meg az ajándékokat (egyébként így is sikerült, kár lett volna napokat, heteket ezzel tölteni). A szaloncukor vásárlás is erre a napra esett (mivel a korábban vásároltat már megette a család), illetve a nagy bevásárlás java is. Persze csak a java, hiszen a halat 24-én vettem meg. Hol máshol, mint az Auchanba 11 óra magasságába... Ezzel magába még nem lett volna baj, de azzal már igen, hogy a nagy kapkodásba elhagytam a kulcscsomómat (vélhetően benne maradt a bevásárlókocsiba az érmével). Persze ott akkor nem vettem észre... Csak akkor amikor a busszal beértünk a központba és az ott lezárt biciklimet akartam kizárni. Abban a pillanatban már be is villant, hogy nem vettem ki a kocsiból a kulcscsomót. Már nem volt időm visszamenni, hiszen délbe úgyis  bezárt az üzlet, hiába is mentem volna, még  ha le is adták a kulcsokat, már nem találtam volna ott senkit. Remélem a karácsonyi ünnepek alatt nem lopják el a lezárt biciklimet a Malom Központ elől... Ennyi volt a bosszúság, de aztán már jól alakultak a dolgok. 

Itthon együtt volt a család. Ez már rég volt így, hiszen a lányom 1 hónapja költözött haza, korábban a barátjával karácsonyozott. Tőle, vagyis a lányomtól már karácsony előtt pár nappal megkaptam az ajándékomat. Olyan cuki volt. Nem bírta már elviselni, hogy sz@r a telefonom, ezért kaptam egy Iphone-t tőle. A káposztát, a halászlevet és az egyéb ünnepi kaját pedig APA főzte. Szenteste napján ahogy kell, fel lett díszítve a fa és az ajándékok is átadásra kerültek. Ez a lányom pink színű fája, a pink-fekete fal előtt (képrejtvénynek is használható lenne: jelöld be a képen a feldíszített karácsonyfát") és persze nem hiányozhat a képről Riley sem.

Aztán másnap, vagyis karácsony első napján sokáig lustálkodtam, aztán délután mentem vezetni. (Az oktatóm munkamániás :D) Kettőre mentem és megbeszéltem vele, hogy a lányom is elkísér. A vezetés elég "álmosan" indult, hiszen nem volt nyitva a rutinpálya, így a Tesco parkolóba mentünk. Forgalom semmi, kocsi 1 db, semmi emelkedő ahol megállást, elindulást lehet gyakorolni, és más nehézségi tényező sem volt. Mentünk hát néhány kört, gyakoroltam a gáz-fék kombót. Ekkor rácsodálkoztam, hogy amikor azt hittem, hogy már "repesztek" a kocsival, nos még akkor is csak 30 km sebességgel mentem. (És ezt persze verbálisan is kifejeztem.) Ezt követően változott a program. Az oktatóm azt mondta, hogy majd a forgalomba ez nem tűnik gyorsnak. És ekkor kiirányított a parkolóból, kifordultunk és irány a "pálya". Ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen nem mentünk az autópályára, "csak a régi 5-ön". Kecskemétről Lajosmizsére. Klassz volt. Ezt kaptam az oktatómtól karácsonyra. Mindössze 6 óra vezetés után! Azt mondta, hogy sokkal komolyabban veszem a dolgokat, mint a fiatalok, és persze azt is tudja (mondta is), hogy maximalista vagyok, úgyhogy megbízik bennem. Nagyon jó volt. Nem is gondoltam, hogy néha szólnia kell, hogy "ez csak főútvonal, és vissza kéne venni a tempóból" :). Azt hiszem szeretek vezetni. A lányom is élvezte (legalább is azt mondta). Ja, és én leszek ez évben az utolsó tanuló is vezetés területén, hiszen még szilveszter napján is vezetek, délután 4-től! Mondom én, hogy munkamániás az oktatóm :)

Megosztás a facebookon

avagy mindjárt Karácsony!?

Nincs karácsonyi hangulatom.

Nyilván hozzájárul, hogy dolgozom, nincs pihenő, szabadság, csak munka (vagy még az se, inkább mindenféle ami nem feltétlen a munkámhoz kapcsolódik).

Karácsonyi cipősdoboz akció, adományok gyűjtése és kiosztása, informatikus helyett program javítása, stb. És még itthon sincs főzés, sütés, pedig ilyenkor már az szokott lenni. És most nem is lesz, legalábbis nem úgy, ahogy szokott. Mert még karácsony előtt is dolgozom az utolsó napig. Mondjuk a lányom és a férjem itthon lesz, így remélem, hogy a lakás feldíszítése és a menü általuk elkészül. Bejglit és sütiket meg majd sütök amikor lesz időm...

Két ünnep között viszont nem dolgozom. PIHENEK! (Remélem.) Mondjuk karácsony első napján vezetni megyek (de ezt élvezem, ezt pihenésnek vagy ajándéknak is betudhatom), jön velem majd a lányom is. Beülhet hátra az autóba, megnézni hogyan "bénázik" az anyja. Ezt megbeszéltem az oktatómmal múlt alkalommal. Nagyon jó fej. Második alkalommal amikor vezettem, az óra végén azt mondta: most akkor kimegyünk a kapun. Én meg: biztos vagy benne??? Hiába mondtam, hogy megígértem a munkatársaimnak, hogy mielőtt kimegyek vezetni a városba, időben szólok nekik.... :) Igen, igen, már a második alkalommal kivitt a forgalomba és én vezettem visszafelé (forgalmas úton, aluljáróban, körúton, stb.) az autósiskolához, ami egyébként a város közepén van. Tök jó volt. Mondjuk egy kicsit mintha bizalmatlan lett volna  :), mert úgy fogta a kormányt, mintha azt hinné, hogy egy hirtelen mozdulattal kivágok a másik sávba... De igazából megértem, hiszen az első 8-10 órát csak a rutinpályára tervezték. Aztán már megvolt azóta a harmadik alkalom is. Ott sokat bénáztam. Azt hiszem parkolni nem az én műfajom... Egy valami ment csak jól azon az órán, de arra olyan nagy dicséretet kaptam, hogy egész nap abból táplálkoztam. A szegély mellé befordulás hátra, elsőre és tökéletesen sikerült. Gábor (az oktatóm) azt mondta, én vagyok az első nő, akinek ez elsőre megy. Nos lehet elbíztam magam, mert ezt követően már sem az Y megfordulás, sem a hátrafelé tolatva parkolás nem ment. Nem éreztem, nem tudtam. Pedig ez még csak oszlopok közé volt tervezve, de a városba már a LIDL parkolóba fogok "élesben" gyakorolni. Megmondom őszintén, fosok tőle. Miért nem lehet csak egyszerűen vezetni? Azt imádom. Erről jut eszembe... Gábor, mivel jó ismerőse az öcsémnek, felvetette, hogy ott áll az öcsém pincéjébe a golf (a régi kocsi, amit nem használ), és jön a karácsony... Miért nem kérdem meg az öcsémet, hogy ami neki felesleges, azt nem adná-e nekem? (Nincs hozzá képem... , de azért karácsony másnapján a családi ebédnél majd valahogy elsütöm ezt.) 

A lányomtól egyébként előre megkaptam a karácsonyi ajándékomat. Nagyon cuki volt. Nem tudta tovább tartogatni. Annyira szerette volna már odaadni. Mondjuk ezt elősegítette az is, hogy szinte használhatatlan volt a korábbi telefonom. Szóval egy nagyon okos telefont kaptam tőle (iPhone) vagyis ahogy az ügyfelek mondják: "almás mobil". Én meg még nem is vettem neki semmit. Mondjuk amit szeretne (korlátlan kondibérlet), azt bármelyik nap meg tudom venni, és azt hiszem veszek neki mellé egy "sokperces" szolibérletet is a csokicsövesbe, mert azt szereti. A fiam és a férjem ajándékát pedig azt hiszem az Ő segítségével veszem meg. Ő imád shoppingolni, ezért "csak" az anyagiakat kell biztosítanom :) A fiam és a férjem is Retro jeans mániás, ezért ott kell valami "akciósat" találni.

Az ajándékról jut eszembe:

 

Amúgy december vége nálunk egy kicsit sűrűbb, mint máshol. A lányom névnapja hónap elején van, aztán mikulás, aztán dec. 22. a névnapom (ez most idén először munkával telik), aztán ugye 24.- 25.- 26. - az mindenkinek karácsony, de nálunk folytatódik, hiszen a fiam és a férjem névnapja dec. 27., majd a házassági évfordulónk dec. 28., aztán két nap szünet, mielőtt mindenkinél beköszönt a szilveszter és az újév. 

Sűrű lesz...

 

Megosztás a facebookon

avagy félelmeim megszűntek

Jó pár hete nem írtam... Ez az időszak főleg a várakozás és változás ideje volt. Illetve van ami maradt a régiben.

Szóval kezdem az elején. Az utolsó bejegyzésem az állásinterjúról szólt. Jól elhúzták a döntést, mintegy 3 héttel. A végére már komolyan féltem (rettegtem), hogy mégis engem vesznek fel... Mondjuk a fizetés és a juttatások, nos azok jól lettek volna, de valamiért rossz érzésem volt, és annak drukkoltam (ami nem normális, ugye), hogy "ne engem válasszanak". Amikor jelentkeztem, az sem a magam ötlete volt, józan paraszti ésszel végiggondolva, már akkor sem akartam, de aztán egy kedves ismerősöm rábeszélt. Akkor úgy éreztem, hogy igen, ezt akarom! Aztán ez a lelkesedés egyre inkább alábbhagyott, és végül már tényleg azt kívántam: neeeeeee, ne én legyek!

Nos nem én lettem! És bármire megesküszöm, hogy örültem amikor végül kiderült.

Ami változott: a lányom hazaköltözött (vége lett a négy éves kapcsolatának) és jött vele Riley is. Ő egy kutyus. Ha jól értettem akkor továbbra is beszélnek és néha közös a kutya feletti felügyelet is, de már az együttélés nem működött. Én kedveltem a fiút, ezért nagyon sajnáltam. A férjem persze... Nincs az a fiú, aki szerinte a lányához való.... Ilyenek a lányos apák... Legalább is a miénk ilyen. A fiú egyébként szerintem jó hatással volt a lányomra. Főleg a higgadt, nyugodt stílusával, hiszen drága leánygyermekem nem éppen higgadt és nyugodt, de mellette azért valamelyest mégis azzá vált. Aztán persze sajnáltam a lányomat is, hiszen nyilván nem könnyű kimondani és átélni egy szakítást. Attól féltem a leginkább, hogy ha a lányom szomorú lesz és esetleg sírni fog, akkor én is szomorú leszek és sírni fogok.

 

Legfőbb félelmem azonban a kutya volt. Féltem, hogy nem fogok vele bírni, hogy összerágcsál mindent és kapar és ugat és, és, és... De nem így lett. (A képen a saját kanapéján alszik.)

A lányom épp tegnap mondta, hogy rá sem ismer a kutyusra, hiszen náluk nem volt ilyen jó kutya. De nálunk az! Szerintem azért, mert igyekszem nevelni (szép szóval, következetesen). Ha olyat szeretne csinálni, amit úgy gondolok hogy helytelen, akkor szépen szólok neki, ha ez nem hatásos, akkor ott hagyom és kimegyek a helyiségből és behajtom az ajtót. Ezt nagyon nem szereti, azonnal jön utánam és már eszébe sincs "rosszalkodni". Azt hiszem, ezt jól csinálom... :)

 

Aztán az elmúlt időszak történése még, hogy a KRESZ vizsgán sikeresen túlestem. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, mert természetesen 100 %-os tesztet akartam írni, de "csak 97%" lett :) Pedig jól megnehezítették a dolgom... Az történt, hogy ugye interneten csináltam a KRESZ-t. Ezzel nem is volt semmi probléma, de mivel a gyakorlati oktatóm nem volt szerződésbe az adott intézménnyel, így kérnem kellett tőlük képzési igazolást. Csakhogy azt elfelejtették mondani, hogy ezzel együtt a programhoz való hozzáférésem is megszűnik. És megszűnt. Nem tudtam gyakorolni, hiába lett volna még több mint 60 óra lehetőségem. Letiltottak. De ha valamit meg akarok oldani, akkor megoldom :) Felhívtam a Bp-i központot és vázoltam, hogy a pénzemért nem ezt ígérték, továbbá, ha a hozzáférés és gyakorlás hiánya miatt nem sikerül a vizsgám, és e miatt esetleg még a leendő állásomat is elbukom, jelentős kártérítést fogok kérni, és több felügyeleti szervet is megemlítettem, hogy hova fogok még ezen kívül fordulni a panaszommal. A hölgy a vonal másik végén nagyon kedves volt (nem tudom, hogy a kilátásba helyezett dolgok miatt, vagy egyébként is ilyen) de a lényeg, hogy kaptam egy olyan linket, ahol mégis hozzá tudtam férni. Szóval sikerült a vizsga, és az oktatóm amint megkapta a kartonomat, már hívott is, hogy vasárnap 1-re mehetek. Nagyon jó fej. Az öcsém jó ismerőse. Ha akarnám akár minden nap mehetnék, de így már nem fontos mert nem enyém lett az állás, amihez kellett volna már januárra a jogsi. De azért persze nem akarom nagyon elhúzni se. Ma be is fizettem 120.000 Ft-ot. Ez a 40 óra vezetés díja. Mondjuk karácsony előtt másra is költhettem volna, de most magamat ajándékozom meg. Vagyis nem igazán, mert a rávalót a férjemtől kaptam. Mert megérdemlem :) Nem? DE!!!

Megosztás a facebookon