Nem, nem szoktam rá a dohányzás e módozatára, arról van szó, hogy olyan dolgokat tudtam ma le, ami után azt mondhatom: pipa 

Nem kell nagy dolgokra gondolni, de azért jó kimondani: pipa!

Első ilyen, hogy ma végeztem a KRESZ tanulással!!! Juppppiiiiiiiiiii vagyis, pipa! Múlt hét kedden kezdtem (interneten, e-learning) és ma már ott tartottam este, hogy többször is kitöltöttem a próbavizsgát. Ez egyébként tökéletesen szimulálja a hatósági vizsgát, hiszen egy-egy kérdés megválaszolására is csak annyi időt ad, mint a teremben lévő vizsga, és azok közül a kérdések közül generál a program véletlenszerűen 55 kérdést. A kérdésekre adott helyes válasz 1 pontot ér, a közlekedési szituációkat bemutató kérdésekre adott jó válaszokért pedig 3 pontot lehet kapni. Nos többször is megcsináltam a próbavizsgát, és a legrosszabb eredmény 95% lett.

Nagyon-nagyon ügyes vagyok! Meg vagyok elégedve magammal, és mivel más úgyse dicsér meg, hát most azt mondom: ügyes vagy Anikó, megdicsérlek!

A második pipa, hogy a mai nap folyamán elküldtem végre a pályázati anyagomat a gyermekjogi képviselői állásra. 

Aztán a harmadik pipa ismét visszakanyarít a KRESZ-hez. Mert csak úgy enged a rendszer hatósági vizsgára, ha előtte választok gyakorlati oktatót. Van ismerős, de róla nem hallottam jókat, aztán vannak olyanok, akiket nem ismerek, de közüllük lehetne választani, mert velük van szerződésbe az internetes rendszer. De csak így ismeretlenül??? Zsákbamacska, abból pedig nem kérek. De én már csak olyan vagyok, hogy megtalálom a kiskaput és ha valamit nagyon akarok akkor úgyis megoldom. Úgy néz ki, hogy most is ez fog történni. Elméletileg lehetőség van egyéni oktató választására is. Már meg is van az áldozat :D Én ugyan nem ismerem, de az öcsém ajánlotta. Ő már csak tudja, kezességet vállal érte. Ja, és nem mellékesen "sokkal tartozik az öcsémnek". Nem, nem pénzzel. Az úgy van, hogy a testvérem autószerelő, egy márkaszervizben dolgozik, olyan "kisfőnök" féle. A szervizen belül az autókon kívül Ő foglalkozik a hajókkal és a nagymotorokkal. Ez az oktató pedig motoros rendőr volt, ezért sokszor tett neki szívességet a testvérem.

Nos itt az ideje, hogy törlesszen!

Nem?

De! :D

Nem azt várom, hogy csaljon, hanem azt, hogy valóban jól megtanítson vezetni. Persze az sem ártana, ha tutira meg tudná úgy oldani, hogy elsőre sikerüljön a jogsi. De ez rajtam múlik elsősorban. 

Megosztás a facebookon

vagyis extra derékfájással...

Nos ma "ünnepeltem" a szülinapom. Semmi extra. Én nem nyavalygok, hogy jaj, már ennyi éves vagyok, és őszül a hajam, meg ráncos a szemem...

Azt gondolom, hogy csak annak őszül és ráncos, aki ezt megéri.

Ha nem jött volna ma a szűk család ebédre és tortázni, akkor nem is vettem volna észre, hogy ünnepelt vagyok.

Talán azért nem, mert a derekam továbbra is be van csípődve, hétfő óta még mindig nem javult, sőt! Lehet ez is az öregség jele. Hiába szedem a gyógyszert, stb. Két napja konkrétan ki sem tudtam kelni az ágyból. Egész nap feküdtem. Ennyit arról, hogy terveim között szerepelt a szauna meg a kondi... 

Hát ez nem jött össze!

Mivel tegnap és ma rá voltam kényszerülve a mozgásra, hiszen mégiscsak tortát kellett sütnöm és az ünnepi ebédnek is el kellett készülni, így egy marék fájdalomcsillapítóval megoldottam.

Az ebédet a férjem készítette, és nem győzte mindenkivel dicsértetni magát, hogy "ugye milyen finom?"

Egyébként tényleg az volt. Isteni töltött káposztát tud csinálni. Az is a menü része volt.

A finomságát talán az is mutatja, hogy a közel 40 szármából nem maradt.

A torta elkészítésére nem vállalkozott, az az én művem.

Most nem volt türelmem (és állóképességem) ezért egy ronda de finom csokitortát csináltam. Azért csokitortát, mert ez volt a kérés.

Én annyira nem szeretem, de legalább nem ettem belőle sokat.

 

A fentiek tükrében továbbra is motoszkál a fejemben a kérdés: létezik szabadidő betegség? Én ebben szenvedek? Véletlen, hogy mindig szabadság alatt betegedek meg?

Ma sok köszöntést és jókívánságot kaptam. Remélem teljesülnek a jókívánságok és nem csak szép napom lesz, hanem csodás évem is!

 

Megosztás a facebookon

Előfordulhat, hogy ebben szenvedek?

Annyira de annyira vártam már, hogy végre kikapcsolódhassak, mehessek az usziba, kondiba, és semmi de semmi ne zavarjon be a pihenésbe. 

Erre mi történik?

A szabadságom első napján becsípődik a derekam. Mondjuk ettől tutibb pihenés nincs, hiszen mozdulni se tudok. Éjszaka amikor meg akartam fordulni, a férjem segítségét kellett kérni. Már a legapróbb mozdulat is hatalmas fájdalommal jár. Ezért nem mozgok.

Így mozdulatlanul persze mit tud az ember lánya csinálni? Hát gondolkodik... Eszembe jutott, hogy múltkor is megbetegedtem a szabadság ideje alatt, fájt a torkom, szinte nyelni se tudtam, beszélni se, és az általános közérzetem is csapnivaló volt. És azt megelőzően? Akkor meg a traumán kötöttem ki, mivel a térdem ment ki, lábra se tudtam állni.

Ez valami nem normális dolog. 

De elhatároztam, hogy holnaptól úgy meggyógyulok, hogy csak na! Ezért kezembe vettem az irányítást. Megkértem az egyik munkatársam, hogy írasson ki nekem gyógyszert (mert csak vényre kapható, ami a derekamra hatásos) és ma el is hozta. Mondjuk ez a hátránya, ha a háziorvos nem abban a városban van, ahol életvitelszerűen laksz... De mivel egyébként nem szoktam beteg lenni, így praktikus, hogy ott választottam orvost ahol én magam is dolgozom. Ott soron kívül el tudok bármit intézni.

Szóval szedem a Diclofenac duót és kenem is egy nagyon hatásos krémmel mellette. Már most sokat javult. Holnap szeretnék már végre nem úgy mozogni, mint aki besz.rt :)

Ha ez sikerül, akkor még az is elképzelhető, hogy elmegyek szaunázni. Mondjuk ez még 1-2 hete elég elképzelhetetlennek tűnt a 40 fokba, de a mostani időjárás ennek kedvez. Ott nem kell semmi hirtelen mozdulatot tenni, befekszem a gőzkabinba, aztán hűtőfürdő, aztán finn szauna, jégkamra majd tepidárium, és jakuzzi meg aroma kabin és sószoba...

És ezt váltogatnám egymás után. Remélem lesz belőle valami.

Visszatérve a szabadidő betegségre, állítólag létezik. De én nem gondolom, hogy rám illene a leírás. Azt hiszem csak megszívtam. 

Holnap már nagyon remélem hat a gyógyszer és esetleg a szauna után még egy kis ligt-os kondi is belefér. Jó, jó, nyilván nem fogok futni, de azért már hiányzik a mozgás. Húú, ez már milyen, nem is gondoltam, hogy inkább kondiba mennék, mint itthon feküdjek!

Egyébként sem lehetek beteg, hétvégén szülinapi buli. Az enyém! És a tortákat is én sütöm. Úgyhogy talpra kell állnom és kész! Még azt nem döntöttem el, hogy elmenjünk egy étterembe és ott ünnepeljünk (nem kell főzni, tálalni, mosogatni) vagy itthon bulizzunk (akkor abból nem csak aznap laknak jól a vendégek, hanem csomagolni is tudok nekik). Egyébként az találtam ki, ha már én sütöm a tortát (a család persze venne, de szerintem amit én csinálok, az mégis más...), hogy nem magamnak csinálom, hanem anyukámnak. Hiszen azért mégiscsak az Ő érdeme, hogy megszülettem. Remélem meg fog hatódni :D

Megosztás a facebookon

Régen a gyermekeim születését követően (húszon éve) nem jártam strandra, mert nem csak kövér voltam hanem gátlásos is.

Nem csak az tartott vissza, hogy fehér volt a bőröm (apósom szerint nyúltápos voltam), hanem az is, hogy mit szólnak az emberek? Biztos összesúgnak majd a hátam mögött, mondván ennek aztán egy doboz naptej sem elég a testére.

Aztán persze még rémálmaimban az is felvetődött bennem, hogy paranoiásan rettegtem a pillanattól amikor majd kimászok a habokból, megpihenek a medence szélén esetleg elszundítok a fűbe leterített pléden és arra ébredek, hogy néhány Greenpeace aktivista tuszkol vissza a vízbe és ott serte-pertél a híradó stábja vagy a Fókusz, hogy felvegyék amint a partra vetett bálnát ismét visszajuttatják a vízbe...

De ez aztán változott!

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy lefogytam és a szoláriumnak köszönhetően szép barna bőrre tettem volna szert, nos azt el kell hogy keserítsem. Nem, nem ez történt. Egyszerűen csak az, hogy a gyermekeim boldogsága, az ahogy a strandon önfeledten lubickoltak többet jelentett számomra, mint az, hogy mit szólnak az emberek. És ez azóta is megmaradt. Most már lesz.rom, hogy mit gondolnak az emberek, mert az a véleményem, hogy aki azzal van elfoglalva, hogy engem nézeget és minősít (egyébként milyen alapon?) annak valójában saját magával van valamilyen problémája.

Odáig jutottam, hogy nem akarok már másoknak megfelelni, úgyhogy járok rendszeresen uszodába. Legutóbb két napja voltam. És imádtam. (Persze elaludni nem mertem, de nem a fenti félelmem miatt, sokkal inkább azért, nehogy leégjek, továbbá mert a napozóágyon nem is tudtam...)

Amúgy valamiért most jól vagyok. Hogy mi az oka? Nem tudom! A hétvégém is szuper volt, pedig egyedül voltam. Talán azért? Nem. Biztosan nem, hiszen imádom ha körülöttem vannak a gyerekek! Na jó, a férjemet is elviselem :) De szombaton ugye munkanap volt, ezért a gyerekek dolgoztak, a férjem pedig elment anyósomhoz. Aztán amikor a fiam hazaért, nem sokkal később kiderült, hogy az egyik barátja nem érte el Pesten az utolsó vonatot, ezért fogta magát a fiam, és jó baráthoz méltóan felutazott az utolsó vonattal Pestre. Mondván, nem hagyhatja, hogy szegény Ede egyedül "csövezzen". (Az már azért szerintem durva, hogy Pestről 9 előtt eljön az utolsó vonat, de odafelé még később is megy.)

Szóval fogta magát, és taxival még pont kiért az állomásra. Aztán olyan dolgok történtek vele, melyek egy amcsi filmbe is beillettek volna. Semmi izgi, de mégis. Szóval amint veszi a jegyét, az egyik munkatársa pont kijött a férfi mosdóból. A fiam mondta neki, hogy most megy Bp-re, mert az egyik barátja ott ragadt. Megkérdezte a munkatársát, hogy nincs-e kedve neki is felmenni? Csak poénból. Az meg azt mondta, miért is ne? Pedig csak cigiért indult otthonról a dohányboltba, majd beugrott "folyó ügyeit" elintézni az állomás mosdójába :) Szóval már ketten mentek a barát megmentésére. Amint utaztak a vonaton, a fiam elkezdte telefonon hívogatni a pesti ismerőseit. Sok van neki, mert egy bizonyos rendezvény miatt gyakran jár fel. Szóval amint hívogatja őket, hogy merre vannak, esetleg bulizhatnának együtt, kapott egy meghívást Telkibe egy medencés party-ra. Hát nem buli? Elindul "megmenteni" a barátját, útközben összetalálkozik egy ismerőssel aki vele tart, majd hármasban egy medencés party-ra csöppennek. Nagyon jól érezték magukat. Azt mondta, Telki nagyon gazdag hely. 

Aztán persze azért sem értem ezt a fene nagy nyugodtságomat, mert a munkahelyen az emberek olyanok, mint a felbolydult méhkas. Ez a januártól történő átszervezés miatt van így. Már elég világosan látszódik, hogy leépítés lesz. Na jó, nem leépítés, átszervezés. Valószínűleg azoknak, akiknek menni kell, felajánlják a központba lévő állásokat (persze az egyelőre úgy tűnik, nagy szívás lesz azokhoz képest, akik maradnak).

De ez sem érdekel.

Egyébként most én vagyok a főnök a munkahelyen, mert az intézményvezető és a szolgálatvezető is szabadságon van. Aláírási jogom nincs, és egy kissé zavar, hogy mindenféle piszlicsáré üggyel hozzám jönnek, tőlem kérnek engedélyt, hogy ide-oda elmehessenek. 

Talán az a legfőbb oka a jókedvemnek, hogy jövő héttől szabadságra megyek. Végre-végre kivehetem a még tavalyról mindig meglévő 5 napomat és még megtoldom 3 nappal az ideiből. Így összesen két hétig nem jövök.

Azt azért már előre sejtem, hogy szabadság után nagyon mufurc leszek! Mindig olyankor jön rám, hogy fel akarok mondani. Aha, lehet ezért nem szoktak elengedni hosszabb időre :)

Megosztás a facebookon

hőség, piac és munkaajánlat

Be kell látnom, függő vagyok. Azt hiszem ha nem mennék a piacra, akkor megvonási tüneteim lennének. Ma is kimentünk, a hőség és a harmad fokú riasztás ellenére is. A többes szám azért, mert a lányom is jött, de már 9 órakor hazafelé mentünk. Én fél 8 körül értem ki, Ő egy jó órával korábban, mert nem vásárolni,  hanem árulni ment. Megint kivitt egy táskányi ruhát és ma 2 óra alatt 11.000 Ft. keresett. 

Én bár megfogadtam, hogy semmi olyat nem veszek, ami valóban nem fontos... ennek ellenére azért vettem egy-két dogot (ami nem fontos). 

Az egyik szerzeményem (amire igazán azt gondoltam, hogy semmi szükségem) egy masszírozó. Azért vettem meg, mert aki árulta, annak úgymond törzsvásárlója vagyok. Semmi értelmes dolog nem volt nála, ami kellhetne nekem, de úgy szerette volna, ha mégis bármit veszek tőle. Azt éreztem, hogy ha nincs is semmire szükségem tőle, neki az én 500-1000 forintom annál inkább (valamiért az volt az érzésem, hogy lehet ebből tud majd kenyeret venni egész héten. Pedig általában nem vagyon ilyen naiv és inkább azt vizionálom, hogy alkoholra, cigire kell. De most nem ezt éreztem). Végigtúrtam már mindent, mikor odarakott elém egy dobozt. Egy SHIATSU 5 az 1-ben masszírozó készülék volt benne. Nyomkodta a kezembe, hogy csak 1000 Ft. Vettem egy nagy lélegzetet, aztán megkerestem a pénztárcám és kifizettem. Biztos voltam benne, hogy valami hibája van, vagy egyáltalán nem is működik. Mindegy. Bár nekem nem kellett a gép, de neki nagyon kellett az az ezres. Mégsem koldult, hanem adott valamit a pénzemért.

Itthon kibontottam, de használati utasítás nem volt hozzá. Mondjuk ránézésre is elég egyértelmű, hogy miképp működik, távirányító is van hozzá, azon is látszik, hogy melyik gombbal mit lehet irányítani.

Nos bedugtam az áramba, mert egyébként elég újnak látszott, ezért gondoltam, hogy nem a használatba ment tönkre, de biztos voltam benne, hogy működésképtelen. Meglepetésemre működött. Minden gomb és a távirányító is hibátlan. Nos mint említettem használati útmutató nem volt hozzá, ezért elkezdtem keresni a neten. Mint tudjuk, a google a barátunk :) Nos ekkor jött a döbbenet. A weboldalon amint végigolvastam, hogy mi mindenre jó ez a gép, nos megláttam az árát. ÚRISTEN! 

Ezt írják róla: Ezen újszerű masszírozó gépben a tradicionális kínai masszázs a modern technikával egyesül. Ez elősegíti az ellazulást, és pozitívan hat a testre és a lélekre. A Shiatsu masszírozó gép segít a test teljes ellazításában. A gép az infravörös, meleg fény kibocsátásával segít ellazítani izmait. Ezenkívül a mágneses mezők pozitív hatással vannak a szervezetre.

Tíz különböző lehetőség és kombináció áll ehhez az Ön rendelkezésére. A Shiatsu masszírozó gép könnyen kezelhető, minden funkció szabályozható erősség és intenzitás szempontjából. 
Készítse el saját programját a teljes ellazuláshoz! 
Masszírozza tarkóját, hátát, vállait, kezeit és lábait! A Shiatsu masszírozó gép gyakori használata pozitívan befolyásolja a vérkeringést, és segít megelőzni a fáradtságot, izombetegséget.

Kellemes kikapcsolódást kívánunk Önnek az új Shiatsu masszírozó géppel!

 Paraméterek:

Tömeg:	4,5 kg
Szállítási díj:	3190,- Ft

Technikai adatok:

Feszültség: 230V
Frekvencia: 50 – 60Hz

Teljesítmény: 35W

Származási hely: Ausztria

Fogyasztói ára: 79980.-

Pffff. ez igen! Soha de soha nem adnék ennyi pénzt egy ilyen készülékért. De kipróbáltam és a család is.

NAGGGGGGYON JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Azt hiszem megtudom szokni. Pedig a férjem is jól masszíroz, de a gépet bármikor rá tudom venni. Isteni ahogy a tarkómat vagy a derekamat masszírozza. 

Aztán szintén vettem még olyan dolgot, amit egyébként nem vennék a piacon. Ezt is olyantól szereztem be, akinek a törzsvevője vagyok. Amikor ilyen dolgokat látok náluk, mindig eszembe jut, hogy vajon hogy jutottak hozzá? Boltból lopták vagy betörésből származhat? Mert hogy nem vásárolták az biztos. Ha pénzért vették volna, akkor biztos nem adnák oda a vételi ár töredékéért. (De mindig arra jutok, hogy ha én nem veszem meg, akkor megveszi más.)

Szóval vettem két shaket. Oriflame Wellness Natural Balance Shaket. A BioTech Usa-nál szoktam shaket vásárolni, kb. 5000 Ft doboza. Nos a neten megnéztem, és ez a fajta 8499 Ft. Ráadásul két dobozzal vettem. (Mert annyi volt.)

 

És ugyanitt vettem egy kiló kávét is. Csak azért, mert tudom, hogy drága és márkás és boltba nem tudnám megvenni. Ja! A lejárati időt és azt, hogy bontatlan legyen a csomagolás nagyon figyelem. Tehát ezek is bontatlan, originált csomagolásban voltak, és 2016-ban járnak le (mondjuk addigra elfogy a kávé és a shake is).

Ennek az ára a boltba: 4600 Ft.

Vagyis a két shake és a kávé boltba vásárolva 21.600. Ft lenne, én meg 2000 Ft-ot fizettem értük.

Persze ebbe már az alku is benne van. Először ugyanis a kávét láttam meg. Mondjuk még nem vettem ilyen kávét, hiszen a fizetésem még nem emelkedett meg annyira, hogy ilyen drága kávét igyak, de kávéházban ittam már ezt a márkát. Csak az a baj vele, hogy nagyon kicsi csészébe adják. Na de majd itthon... Szóval fogdostam a kávét és kérdeztem mennyi? Kétezerre mondta elsőre az eladó. Ekkor látva, hogy senki nincs a közelembe, le is tettem. Vagyis már tudom a dolog csínját-bínját, ezért még le sem ért a földhöz, már 1500-ra javította az eladó az árat. Amint tettem lefelé, pont a kezem ügyébe akadt az egyik shake. És ez mennyi? A kávéval együtt 2200, de van még egy olyan.

Erre én: mi még egy olyan? Shake vagy kávé?

Hát az a por...

Erre én: ááááá, az a baj, hogy eper ízű, azt meg nem annyira szeretem, inkább a joghurtos meggy ízűt... Olyan nincs? (Nyilván nincs, ez nem bolt.)

Erre Ő: hát olyan joghurtos izé nincs.

Erre én: hát az baj. Tétovázom (látszólag, de igazából arra várok, hogy ő saját magára alkudjon). Teszem ismét lefelé a föld felé, amikor jön a sztendert kérdés: mennyit adna érte? Erre én: nem is tudom... (hosszú hatásszünet), a kávéért meg a két shakért 2000? Ennyi lett! 21.600 Ft helyett 2.000 Ft :)

Amíg én vásároltam a lányom árult. Pont telefonált, hogy indulna hazafelé. 9 óra volt. Én is mentem vele együtt, aztán valamiért az jutott eszünkbe, hogy a városközpontba lévő zöldség-gyümölcs piacra is elmehetnénk. Ott nem vásároltunk, hiszen van otthon mindenféle nyári csemege, tehát csak céltalanul nézelődtünk. Ekkor hirtelen megszólított valaki, akivel korábban munkakapcsolatba voltam. Nagyon megörült nekem, mutogatta az unokáit és én is bemutattam a lányom. Ekkor megkérdezte: még mindig szeretnél nálunk dolgozni? Hát persze! Vágtam rá gondolkozás nélkül. (Pedig az adott helyre még soha nem adtam be önéletrajzot, ezért nem is tudom miből gondolta, hogy ott szeretnék dolgozni..., de ha belegondolok, nem is rossz ötlet.) Elmondása szerint van akit áthelyeztek és nyugdíjba is megy valaki...

Nem is tudom, ott is elsősorban a jogi végzettség a befutó, de az enyém is elfogadott. Lehet beadom az önéletrajzom, annak ellenére, hogy elvileg a jogosítvány feltétel... nekem nincs. Eddig nem volt rá szükségem... Erről azt hiszem  lecsúsztam a jogsi miatt, de a jövőbeni munkámhoz még szükségem lehet rá, úgyhogy lehet belevágok. Hiszen veszíteni valóm nincs. Legfeljebb az önértékelésem sérül egy kicsit (amikor megbukok néhányszor). De azzal egyébkén nem szokott problémám lenni, mert gyorsan helyre teszem magam. Mindenesetre ami a felajánlott munkalehetőség mellett szól: több a pénz (persze mindenhol több, mint a szoc. területen) és közel van (még gyalog is). Majd végig gondolom. Vagy ne gondolkodjak? Legfeljebb beírom az önéletrajzba, hogy B. kat. jogosítvány folyamatban :D

Megosztás a facebookon

Ma délelőtt volt egy kis dolgom, aztán a lányommal usziba mentünk az élményfürdő részre. A mai bejegyzés ehhez kapcsolódik. Amit ma láttunk, tapasztaltunk az egyszerre volt vicces, de ugyanakkor meglepő is.

A szitu: 2, azaz kettő 80-90 év közötti nénike. Egyik a termál medencéktől jött, a másik a felé haladt. Szóval ez a két NŐ amint szembehalad egymással úgy pásztázták egymást, hogy ilyet én még sose láttam. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor nagyon csinos fiatal lány megy végig az utcán és a férfiak megfeledkezve magukról (és minden másról) nyál csorgatva, szájtátva nézik, megfordulva, akár teljes kört is téve maguk körül. Nos ez a két néni pont így méregette egymást. Annyira morbid és vicces volt egyszerre. Mindkettő bottal, alig bírtak már menni, de kicsit sem szégyenlősen mérték fel egymást. Nem köszöntek egymásnak, ezért gondolom, hogy nem voltak ismerősök. Annyira meglepett minket ez az egész, hogy csak néztünk egymásra, aztán vissza a nénikre, aztán egymásra... Nevetni nem mertünk, de nehéz volt visszatartani. Sajnos nem örökítettük meg a dolgot, de kb. így nézett ki (persze fürdőruhában):

 

Róluk eszembe jutott egy vers. Nem tudom miért, mert egy kicsit sem passzol ide, de azért megosztom.

Havasrétiné Méri Judit: Mi a nő?...

A NŐ édes melegség, puha álom,

 ölelő karok egy csendes délutánon...

  

A NŐ örök! Örök a léte!

Mit érne a férfi, ha a NŐ nem élne?

 Dajkál, kényeztet, óv és ihletet ad.

Álmodik róla:

 Író. költő, zenész és maroknyi had.

  

Háborúban: béke!

Télen a hó!

A szellő, az enyhet adó,

Virágsziromban bújtatott illatos

melegség.

 Kedves odaadó,

Reményt adni tudó!

  

Ki is ő:

 Maga a nő!

Ilyen apró szösszenetekkel is tarkított napon nagyon jól éreztük magunkat. Délután egy fél órás vihar is jött, de a belső jakuzzi részen átvészeltük. Olyan hamar vége lett a viharnak, hogy a hullám medencébe már át se mentünk, mert lehetett kimenni a szabadtérre. Egyébként jó idő volt, sikerült megint egy kis színt magunkra kapni, pedig nagyon vigyáztunk és folyamatosan kentük magunkat (30 illetve 50 faktoros kencékkel). Ha jó idő lesz, (és engedik kivenni a tavalyi szabimat, vagyis a maradék 9-ből 5-öt), akkor jövő héten ismét ott fogunk lazulni.

Még indulás előtt itthon készítettem egy kis jeges meglepit mire hazaérek. Diétás, így nekem se kell lemondanom a jégkrémről. Citromos és citrom-eper joghurt jégkrém Tupperware jégkrém készítővel. Ilyen lett:

 

Megosztás a facebookon