avagy ami az elmúlt másfél hónapban történt.

Régen írtam már ide, de ez tudatos volt, hiszen már március óta minden a koronavírus járványról szól. Először elkezdtem írni egy bejegyzést, de aztán végül nem fejeztem be és töröltem.

Később pedig úgy döntöttem, hogy nem, erről nem akarok írni.

A lényeg, hogy minden családtag tegyen meg a lehető legtöbbet azért, hogy egészséges maradjon, vagy legalább ne fertőzzük le a veszélyeztetett csoportba tartozó családtagjainkat.

Ez eddig jól sikerült. A fiam otthon ül már hetek óta, hiszen leállt a Merci gyár. A héten ment egy napot hetek óta először. Vittem, mert azt gondolom, hogy még most jön majd a java a fertőzéseknek, ha "lazítanak a korlátozásokon". Nem szeretném, hogy busszal menjen, ami tömve van. Azokon a buszokon, ami a Mercihez megy, állóhely is alig van, nemhogy másfél méter emberek között... Ezért hajnalba viszem és este hozom. Jövő hétfőtől pedig már beindul a gyártás. Egyébként amikor itthon van, nem megy sehova, legfeljebb néha futni, de azt se csoportosan. Nem unja az otthonlétet, egész nap filmeket néz, pihen vagy játszik valami internetes hülye játékot. A lányom jelenleg már napi 12 órában dolgozik, de a múlt héten 1 nap kellett 4 órát dolgoznia, előtte való héten pedig 2x4 órát. A férjem dolgozik, egyébként ő se megy sehová a munkáján kívül, nincs is rá ideje és energiája. Alig várja, hogy esténként pihenhessen. Őt is én hordom reggel és megyek érte délután, hogy ne kelljen buszoznia.

A gyerekek vigyáznak,  ha a lányom vásárolni ment anyukámmal, akkor vitt kesztyűt és maszkot (nem csak magának, hanem a mamának is).

Ja, a lányom időközben ideiglenes lakcímet létesített a barátjánál.

Emlékszem úgy kezdődött, hogy mindenki Cecíliája bejelentette egyik hétvégén, még a járvány elején, hogy azok a párok, akik nem egy háztartásban élnek, azok találkozhatnak ugyan, de nekik is be kell tartani az előírt távolságot! :) Azonnal írtam a lányomnak, hogy remélem elég távol vannak egymástól Norbival. Semmi testi kontaktus, mert Cecília megmondta :)

Nem éppen ezért, sőőőőőőt egyáltalán nem ezért, de végül úgy alakult, hogy bejelentkezett. Az elmúlt két héten nem is mehetett volna a barátjához, mert a település polgármestere hétvégente csak azoknak engedi az ott tartózkodást, akik lakcímmel rendelkeznek.

A lányom kutyája meg annyira szeret ott lenni, hogy most hétvégén már haza se akart jönni a lányommal. Megértem, hiszen ott kedvére szaladgálhat, van másik kutya, akivel játszhat és a Tisza partjára is sokszor elviszik szaladgálni...

De nehogy úgy tűnjön, hogy minden happy. Napi 9 órában ülök a munkahelyen és elég rapszodikusan hol van munkám, hol meg alig akad valami. Most épp ez utóbbi van. Tudom, tudom, sokan örülnének, ha lenne munkájuk és még fizetést is kapnának a szinte semmiért, de én nem ez a típus vagyok. Jobban szeretem, ha értelmes munkát végzek a pénzemért. Mondom ezt annak ismeretében, hogy a volt kollégáim a munkaügyibe reggeltől-estig folyamatosan dolgoznak, szinte pisilni sincs idejük, és még hétvégén is be kell menniük, már aki csak tud. E közben én meg itt "dolgozgatok".

Már megemlítettem egy párszor, hogy szívesen visszamennék segíteni ebbe a "nehéz időszakba". De itt egyből leintettek, hogy "nem lehet" meg "itt is van munka".

Van persze... Ha ők mondják...

Közben ott meg már felmerült a nevem a főnökökben, hogy ha engedne a mostani főnök, akkor szívesen látnának besegíteni (ezt az ottani kollégáktól tudom). Csakhogy úgy tűnik, hogy az itteni főnökben erősen él az az emlék, hogy ide is "csak besegíteni jöttem, átmenetileg", aztán itt ragadtam. Mondjuk mivel nem vagyok a saját ellenségem, nyilván visszajönnék. De  most tudom, hogy itt feleslegesen ülök, ott meg hasznos lennék.

Másrészt meg prezentálni kell, hogy itt is megfeszített munka folyik (még akkor is ezt kell mutatni és kommunikálni, ha nem így van). Azt hiszem, kb. így működik most az országban egy pár dolog... Hogy akkor is azt kell mondani, akkor is azt kell mutatni, ha mindenki tudja, hogy nem úgy van. Szomorú :(

Mondjuk erről az jut eszembe, hogy volt egy értekezlet a múlt hét elején, ahol a főnök elmondta, hogy személyes vizsgálatok már nem lesznek és egyelőre a felülvizsgálatok is le vannak állítva a járvány miatt, de azért maradnak továbbra is az új vizsgálatok, meg ez, meg az, és annyi mindent mondott, meg hogy mivel mindent iratokból kell összeszedni, ez bizony sokkal több munkát, energiát, hozzáértést és időt jelent, bla, bla, bla. Úgy beszélt, olyan meggyőző volt, hogy azon kaptam magam, mintha egy pillanatra még én is elhinném, hogy "aztakurvamindenit" milyen sok munkánk van.

Aztán megráztam magam és ráeszméltem, hogy ez csak a "reklám helye", dehogy van sok munkánk...

De úgy elő tudja adni magát. Nyilván amikor be kell számolnia, hogy az osztályon hogy folyik a munka, akkor ezt előadja és első hallásra még majdnem több a dolgunk, mint a volt kollégáimnak, akik meg tényleg látástól-mikulásig dolgoznak, csak nem olyan jó a piárjuk.

A héten még egyetlen egy vizsgálatunk se volt, ami azt jelenti, hogy egész nap olvastam, stb.

A veszélyhelyzetről és a munkáról egyelőre ennyit.

Mi is volt még?

Ja volt húsvét.

Sültes tálat is rendeltünk, kímélve magunkat, két napra is.

Mert megérdemeljük!

Nem? De!

Volt süti, meg sonka, meg minden ami kell. Legálisan lehetett zöldhagymát enni. Isteni volt.

Aztán egy héttel később a lányomnak volt a 28. szülinapja.

Két sültes tálat rendeltünk, mivel hétköznap révén 5 órára értünk haza (mert ugye a "maradj otthon" ellenére mi dolgozunk). Az étterem főnöke jó ismerőse a férjemnek, és személyesen szokta kihozni nekünk a tényleg nagyon finom és guszta (valamint bőséges) ennivalót.

Az ünnepi sültes  és halas tálon ezek voltak:

Cordon bleu, aszalt szilvás csirkemell, vásári pecsenye, borzas csirkemell, mozzarellás jércemell, csőben sült brokkoli, grillezett zöldség, mézen karamellizált gyümölcs, steak burgonya és jázmin rizs.

Ponty filé diós bundába, pácolt amúr filé roston, harcsa filé Orly módra, lecsós karika burgonya, petrezselymes burgonya, fokhagymás majonézes mártás.

Volt torta is. Először egy kicsi (a gazdasági válságra hivatkozva), egy újragyulladó gyertyával. Jól szórakoztunk. Olyan gyerekes, de akkorákat kacagtunk, amikor elfújta a lányom, elaludt a gyertya, majd pár másodperc után újra gyulladt:) A barátja meg csak mondogatta, hogy Barbi, fújd el a gyertyát...

Aztán egy belga csokis zsúrtortát is kapott, mert bár írta aznap délelőtt, hogy nem kell torta, mert kapott a barátjától, de addigra már késő volt. Alig bírtam 28 gyertyát rápakolni :)

És végül kapott egy normál méretű szamócás sajttortát is a párjától.

Ezek már csak a maradékok:

 

Az asztalon a borítékba pedig a szülinapi ajándéka van.

Először is egy rajz. Mert mindig azt mondja, hogy neki nem kell semmi, ne vegyünk semmit. Valahogy így volt ez a névnapján is (decemberben), ezért azt mondtam, hogy akkor készítek neki valamit. És valóban rajzoltam akkor. És nagyon örült neki. Persze azért akkor a rajzba tettem költőpénznek eurót is, mert akkor készültek snowboardozni Ausztriába, Obertauernbe, és jól jött. A rajznak pedig őszintén örült. Tényleg!

Ezért mivel most is elsütötte, hogy semmit se kér szülinapjára, megkérdeztem, hogy akkor ne is rajzoljak? De azt mondta: hogy DEEEEEE! Rajzolj!

Most ezt rajzoltam neki:

És ha esetleg nem ismerné fel, hát le is írtam, hogy "ez Riley", a kutyája. A barátja azt mondta, hogy egyből felismerte :) Jót nevettünk! Mindenki nevetett, de lehet, hogy a rajztudásomon??? :) Hmmmm

De persze a szülinap mégse lehet ajándék nélkül. Így kapott egy VIP kártyát 50.000. Ft. értékben, mely beváltáskor 75.000. Ft-ot ér és abba a sportközpontba tudja beváltani, ahová a járvány előtt szinte naponta ment.

Annyira, de annyira boldog volt. Azt mondta, hogy én mindig tudom, hogy minek örül.

Pedig ha őszinte akarok lenni, az utolsó pillanatba találtam ki, és vettem meg. A szülinapja délelőttjén hívtam fel a sportközpontot és beszéltem meg velük, hogy mit szeretnék és délbe ebédidőbe szaladtam ki az ajándékutalványért, amit beválthat VIP kártyára. Megbeszéltem velük, hogy kinyitják nekem a helyet ha odaérek, mert ugye ők is zárva tartanak :) De végül örülök, hogy sikerült jól kitalálni minek örülne a lányom, mert hiába nyüstöltem a férjem, hogy mit vegyünk, mit vegyünk? Mindig csak azt mondogatta, hogy "nem tudom"...

Mondjuk azt be kell ismernem, hogy amikor már kifizettem és beültem a kocsiba, akkor jutott eszembe, hogy ki tudja meddig lesz még zárva a konditerem? És mi van, ha mire kinyit, addigra esetleg terhes lesz a lányom??? Akkor buktuk a pénzt...  Mert csak a nyitást követő 1 éven belül lehet felhasználni :) Nem tudom, hogy honnan jött ez az ötlet? Igazából jót mosolyogtam magamon, de azért megemlítettem neki(k) is délután a szülinapi vacsi közben. De azt hiszem nem vették komolyan... Még válaszra se méltattak, csak mosolyogtak a felvetésemen.

Ja, és még egy fontos dolog történt.

Ami szerintem fontos. Nagyon fontos!

A szülinap után beszélgettünk a férjemmel és megemlítettem, hogy "ugye milyen jó fej ez a Norbi"? Milyen jó gyerek? Olyan jó a kisugárzása... Kedves, nyugodt, és mindig megnevetteti a Barbit. El se tudom képzelni, hogy ideges is szokott lenni néha? Vagy mindig ilyen nyugodt? Tetszik az is, hogy mindig  tisztelettel beszél mindenkiről,  és pozitív! És a férjem helyeselt...

H E LY E S E L T !!!

Hát ilyen még nem volt! Eddig az volt a hozzáállása, hogy nem született még olyan férfi aki a lányához való... (Szerinte.)

De úgy tűnik, hogy talán most változott a véleménye :)

Megosztás a facebookon

Végre, végre megint itt a péntek.

Már hétfőn ezt vártam.

Ma megyek műkörmöshöz és utána régi kollégákkal talizunk.

Csak ez az esős idő ne lenne. Olyan mélabús leszek tőle. Na meg motiválatlan és nyűgös. 

Már a múlt héten kicsit nekifogtam otthon a tavaszi takarítgatásnak, persze még csak éppenhogy. Az erkélyen összepakoltam, meg lecseréltem a zuhanyfüggönyt, kisuvickoltam a kádat, rendbe tettem a fürdőszoba szőnyeget, rendeltem a porszívóba zsákokat, és ki is próbáltam, ilyesmi. Persze nagyon sok mindent kellene még, főleg ablakot pucolni, meg függönyt lecserélni, meg konyhát tapétázni, és még sok, sok, sok mindent.

Na de őszintén, ilyen időbe??? Nem fog menni :) TUDOM!!!

Vettem biciklit is, bár olyan, amilyen, kell még rá kosár, és a külső gumi is cserére szorul, de ennyit adnak 10.000. Ft-ért. Lehet beruházok majd egy jó, szép új biciklire is, de még közeli az "élmény" arról, hogy a tárolóból eltűnt a bicajom. Szóval még nem szántam rá magam, hogy nagyobb összeget kiadjak olyan valamire, aminek lehet, hogy lába kel.

A szemöldököm elvileg gyógyult, és ígértem képeket. Sokan, akik nem tudják, hogy mi a valódi helyzet, nem értik, hogy mi a francnak már az én koromba szemöldöktetoválás. Talán a képek majd magyarázatot adnak.

Nekem viszont iszonyú megnyugvás, hogy reggelente ott van a szemöldököm, nyáron majd ha usziba megyek, nem kell attól tartanom, hogy mire a vízből kijövök, eltűnik :) Mert bizony a pigmenthiány és a pajzsmirigy betegségem is tett róla, hogy ne legyen szemöldököm.

De most már újra van!

Ilyen volt:

És ilyen lett:

Ugye, hogy kell???

Legalább ez valami pozitív dolog, mert most, hogy zuhog az eső, az jutott eszembe, hogy mi lesz velem hétvégén, ha nem tudok kimenni a piacra? Mert ilyen időbe nem érdemes. Kimenni ki lehet, de árus nem igazán lesz. Pedig ez már nekem annyira berögzött dolog, hogy ilyenkor jövök rá, kissé (vagy talán nem is olyan kissé) autisztikus vagyok.

Ja, arról még nem is szóltam, hogy ugye március elsejétől változtak ismét a munkahelyen a dolgok. Megváltozott a nevünk, a struktúra, más osztály lettünk, stb., ezért ugye új szerződést/módosítást kellett volna kapnunk. Nem tudjuk, hogy mennyi lesz a szabadságunk, csak azt tudjuk, hogy jóval kevesebb. Még annyi se, mint amit a munkatörvénykönyve előír, mert ugye ránk nem az vonatkozik. Azt se tudjuk, hogy mennyi lesz a fizetésünk.

Erről jut eszembe, ha csak azt veszem alapul, hogy elvesznek kb. 10 nap szabadságot, ami ugye azt jelenti, hogy két héttel, vagyis fél hónappal többet kell dolgozni, az úgy arányos, ha legalább a 10 nap bérével megtoldják a fizetést. És akkor még ugye egy fillérrel se lesz több valójában a pénzem, hiszen azt a 10 napot fogom megkapni fizetésemelés gyanánt, amiért eddig nem kellett dolgozni, hiszen szabadságba vettem ki. Persze a médiába majd úgy adják el, hogy "ismét emelkedett a bérünk". Azért ismét, mert tavaly is azt mondták, hogy átlagosan 30%-os béremelést kaptunk. De nem! Nem kaptunk! Nem 30%-ot, még ötöt se! Elvileg a minisztériumokba kaptak, csak nem így kommunikálták.

Kíváncsi leszek a mostanira.

Persze normális cégnél ezt már régen közölték volna...

Bár a törvény előírja, hogy a munkaviszonyt érintő lényeges változásról tájékoztatni kell a munkavállalót...

Erre való hivatkozással másodikán kaptunk egy értesítést, hogy mivel tájékoztatni kell bennünket, ezért hát tájékoztatnak, hogy majd március 16-ig módosításra kerülnek a kinevezések.

Arról is tájékoztattak, hogy az illetményünk nem lehet kevesebb, mint előző év végén volt. Tényleg??? Nahát. Ez lesz a béremelés, hogy nem lehet kevesebb az illetmény?

És akkor én még egy szót se szóljak, mert dolgoznak itt olyanok is, akiknek határozott idejű szerzésük van/volt. Nos elvileg az már lejárt, az újat még nem kapták meg, tehát pillanatnyilag nincs is szerződésük, de bejárnak dolgozni (gondolom nem csak azért, mert nincs más dolguk, hanem vélhetően azért, mert mondták nekik).

Na mindegy is, ezen felesleges tépelődni. Nyilván ha olyan marha előnyös lenne számunkra a fizetésemelés és a szabadság, akkor nem titkolnák ennyire.

Hamarosan kiderül, már csak maximum 10-et kell aludni :)

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Semmi extra nem történt, csak a szokásos hétköznapok.

Folyamatban van az újabb átalakítás, leépítés, stb. (immár sokadik alkalommal, vagy úgy is mondhatnám, hogy szinte folyamatosan) a munkahelyemen. Nem, nem féltem a munkámat, csak kezd kibillenteni a mentális egyensúlyomból az állandó rinyálás arról, hogy mi lesz majd??? Nem értem a kollégáimat, hogy előre miért kell ez a stressz? Majd ha kiderül hogy mi lesz, akkor lehet rinyálni, ha szükséges, ha meg nem, akkor felesleges előre.

Mi lesz? 

Majd megtudjuk...

Itt van pl. a másik telephely, ahová hetente át kell járnom. Nos ott az egészet úgy be kellene zárni ahogy van, vagy átirányítani őket hozzánk. Statisztikailag is szinte észrevétlen amit csinálnak, de inkább úgy fogalmaznám meg a dolgot, hogy az épület bérlése, a közüzemi számlák és a munkabérek sokszorosa annak, mint amit megtermelnek.

Csak egy példa. Én sem szakadok meg a munkába, kényelmesen el tudom végezni, de én azért általában napi 6-8 vizsgálatok végzek, de ha úgy alakul, akkor akár 16-ot is. De ott egész héten 4, azaz négy vizsgálatot csinált a kolléga. Ennek semmi értelme, ez napi 1-et se jelent. Ez a szám is úgy jött ki, hogy hétfőn 2, kedden 1, aztán szerda és csütörtök 0, majd ma ismét 1.

Ja, és aztán persze ha megcsinálja, akkor nekem még át kell néznem, leellenőrizni, kijavítani, aztán készülhet csak a határozat. Szóval nélküle is meg tudnám csinálni, sőőőt, még gyorsabban, hiszen javítani se kellene, meg átírni se, hanem egyből jól csinálnám. 

És ez jellemző az egész ottani csapatra. Van 1 orvos, az orvos mellé 3 asszisztens (de minek?), és még 1-1 szakértő. Több milliós költség havonta, hogy ők ott "vannak". Mert nekik aztán még a munkaidejük is igazán "rugalmas", bár nem hivatalosan, de mivel átjárok hetente, pontosan látom, hogy fél 2-kor mire odaérek, csak 1 valaki van ott, aki a telefonok miatt "ügyeletes", ha csörög legyen aki felveszi, és azt mondja, ha bárki olyat keresnek, aki nincs ott, tehát rajta kívül bárkit, hogy épp most szaladt ki, vagy el kellett szaladnia az orvoshoz, de jön vissza nemsokára, vagy valami hasonló. Tehát ők ezért a "munkáért" ugyanannyi fizetést kapnak, mint az aki dolgozik.

És még csak nem is igazán ez bosszant, hanem az, hogy valószínűleg még most sem ott lesz leépítés, hanem olyan helyeken, ahol már most is földig lóg a nyelvük az ügyintézőknek. 

A főnök igyekezett ezt titkolni, takargatni, de már nem tudja. És nem, nem miattam, hanem azért mert a vizsgálati számokról statisztikai jelentést is kell havonta küldeni. És mondjuk elég érdekes lesz, hogy egész hónapba nem lesz annyi vizsgálatuk, mint amit mi 3-4 nap alatt elvégzünk... De legalább azt jól megcsinálnák, de még ezt se lehet mondani. A főnök is érzi ezt, főképp azért, mert a nálunk dolgozó asszisztensek morgolódnak, hogy nekik kell az ottaniak "sz@rát" helyrehozni, miközben ők már délbe otthon vannak, nálunk meg ugye nem lehet fél 5 előtt elhagyni az épületet... 

Ezért a főnök megkérte az ottaniakat, sőt nekem is a lelkemre kötötte, hogy beszéljem meg velük, hogy a sok "szabadidejüket" mivel tudnák kitölteni, úgy értem, valamilyen munkával, amiért a fizetésüket kapják.

Nos ebbe sem volt köszönet. Én átadtam az üzenetet, persze csak annak az egy személynek, aki éppen ott tartózkodott, amikor mentem. Az sem érdekelte őket, hogy megmondtam nekik, ha a főnök megkérdezi, nem fogok hazudni, hogy ott voltak-e?

Másnap összedugták a fejüket és írtak egy listát, hogy mire gondoltak, mivel töltik ki a munkaidejüket... Nos inkább ne írtak volna semmit... Mert az a nagy semmi, amit fél oldalon részleteztek attól a főnök még idegesebb lett.

Egyébként is ideges és frusztrált, mert nem lehet tudni mi lesz márciustól. Nem lehet tudni, hogy marad-e az osztály, vagy áthelyeznek minket valahová? Ha igen, akkor hová fogunk tartozni és a szakértői bizottság és az ügyintézők vajon egy osztályon belül maradnak-e? Ez azért érdeki nyilván, mert osztályvezetőként lehet, hogy billeg a széke. De persze a neves sebész férjére tekintettel úgyis csinálnak neki helyet... 

Tegnap értekezletet tartott, ahol sokadszorra elmondta, hogy nem tud semmit, és lehet, hogy ez lesz, de az is lehet, hogy az lesz... Én annyit jegyeztem meg, hogy bla bla bla 

Aztán a szerdai napom is emlékezetes. Reggel amikor indultam bekopogott a közös képviselő, hogy elöntötte a sz@r a földszinten lévő kocsmát, ne használjuk a vizet, ne húzzuk le a wc-t, stb. Pont indultam dolgozni, ezért hát megnyugtattam, hogy nem fogom. Amint leértem, már ott állt a kocsma előtt az alattunk lakó, akié a kocsma. Megállított, hogy szerinte biztos miattunk van dugulás, mert nálunk van kutya... 

Micsoda??? Mi köze a kutyának a duguláshoz??? Megnyugtattam, hogy a kutya szobatiszta ugyan, de nem a wc-t használja, hanem bizony jelzi ha le kell vinni, és akkor levisszük. De erre azt mondta, hogy biztos popsitörlővel törölgetjük a lábát amikor felvisszük, meg a fenekét és azokat dobáljuk a wc-be, biztos azért van dugulás, és azért úszik bokáig a fekáliába az üzlete...

Magamba annyit gondoltam csak, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, a sors már csak ilyen... :) 

De végül csak annyit mondtam, hogy se a kutya seggét, se a lábát nem törölgetjük popsitörlővel, talán keressen más bűnbakot.

A férjemnek is megírtam, hogy mivel indult a reggel. Amint hazajött, Ő is lement "beszélgetni". 

Másnapra lakógyűlést hívtak össze, mondtam az embernek, hogy nosza rajta, ott a helyünk, mert hogy képzeli ez a H.P. (hülye picsa), hogy ilyeneket mond, vagy feltételez? És különben is!

A lakógyűlésen sokan voltunk, csak pont az érintett nem tudott jönni, mert "vendégei voltak a kocsmába". De mint kiderült, vélhetően az Ő sara az egész, még akkor is ha nem tehet feltétlen róla, mert amit kocsmaként üzemeltet, az garázsnak épült, és a lépcsőházi szennyvízre kötötték rá vagy 20-25 évvel ezelőtt, és nem biztos, sőt valószínűleg nem úgy, ahogy kellett volna. Ezért van nála elég sűrűn dugulás, de bokáig szarba most állt először. Ő már így vette az "üzletet". Csakhogy az már nem a lakóközösséghez tartozik, hanem hozzá. Most bontani fognak, hétfőn nem lehet használni semmit ami vízzel üzemel, és majd akkor derül ki, hogy kinek mennyi a felelőssége ebbe. De vélhetően ez a Ő problémája lesz. A közös képviselőnek megemlítettem, hogy a kutyát okolta a "kedves lakótárs", de arra csak az volt a válasz, hogy ez hülyeség, hiszen máshol is van kutya, sőt kisgyerek is és popsitörlőt is húznak le máshol is, még sincs dugulás, tehát vélhetően nála van a hiba. 

Szóval a hét ilyen semmirevaló kisebb bosszúságokkal telt, de a lényeg, hogy ma péntek van, holnap szombat és még csak aztán következik a vasárnap.

 

Megosztás a facebookon

Pénteken ahogy meg volt beszélve 2 órakor már a tetoválónál voltam. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, mielőtt kiszálltam a kocsiból, ismét végigfutott az agyamon, hogy biztos nem kapkodtam el? Biztos ez a jó döntés? Nem kellene mégis jobban átgondolnom? Nem a fájdalomtól féltem, hanem attól, hogy vajon nekem is előnyös lesz-e a dolog? Nem lesz túl művi? Nem lesz túl "cicababás"? Mert a koromhoz és az egyéniségemhez az egyáltalán nem illene. Ja, ráadásul reggelre a nyakam is beállt. Nem tudom miért, mert már évek óta nem volt ilyen. Persze gyógyszer nem volt nálam, ezáltal a kényszertartás miatt délre már annyira fájt, hogy ez is gondolkodóba ejtett.

De aztán ismét végiggondoltam, hogy a látott képek tetszettek, meg aztán nem én vagyok az első kuncsaftja, nyilván tudja, hogy mi áll jól, nyilván kért már más is olyat, hogy lehetőleg "természetesnek tűnjön".

Szóval fogtam magam, vettem egy nagy levegőt, kifújtam, és megnyomtam a kapucsengőt.

Felmentem a második emeletre ahol egy csinos fiatal nő várt. Jó-jó, nem volt rajtam a szemüveg, de élőben sokkal fiatalabbnak tűnt, mint a facebook képeken. De elsőre szimpatikus volt, és ezt jó jelnek véltem. Később beszélgetés közben rá is kérdeztem, hogy mennyi idős? Nem találtam volna el, hogy már 40.

Aztán kissé szabadkozott, mert elég puritán körülmények vannak a tetoválásra, hiszen még most jöttek haza Angliából és keresi az "álom szalon" helyszínét valahol a belvárosban, de addig otthon dolgozik, egy kis szobában, mely erre van kialakítva. A kis szoba alatt valóban nagyon kicsit kell érteni :)

Mielőtt nekifogott átbeszéltük, hogy én mit szeretnék, javaslatai neki is voltak, és kompromisszumra jutottunk végül. Csupán a szín lett kissé sötétebb, mint amit Ő javasolt, de viccesen megjegyezte, hogy emlékezzek majd rá, hogy "én akartam" ezt a színt.

Ami más volt, mint a korábbi sminktetoválás, hogy jobban fájt és addig rajzolgatta hol fekve, hol felülve, amíg mindketten úgy nem éreztük, hogy OK, mehet.

A fájdalomra adott lidocain krémet, azután már elviselhetővé vált a dolog. Csak ez az állandó felülés, lefekvés ez nem volt annyira kellemes a beállt nyakammal. De tűrtem! Azt mondta, hogy azért fáj jobban ez a tetoválás, mert ez nem "sminktetoválás", mint amit a kozmetikusok csinálnak, hanem valódi tetoválás és egy kissé széthúzza a bőrömet amikor a festékanyagot beviszi. Aztán ecsetelte, hogy mennyire más ez, mint amit a kozmetikusok csinálnak. Azt mondta, hogy garanciát vállal rá, hogy ez nem fog nekem kikopni, elszürkülni, elkékülni úgy, mint a korábbi kozmetikus által készített. Ja, és az árban amit kifizettem benne van a korrekció is, már ha szükséges lesz, de azt mondta, hogy általában nem kell, de ha mégis úgy látom, vagy akár még csak 1 szálat is szeretnék később, mert úgy ítélem meg a gyógyulás után, akkor arra természetesen a vendége vagyok :)

Ekkor már éreztem, hogy jó helyre jöttem, és elég nagy a valószínűsége, hogy a lányom is jönni fog hozzá, sőt még a munkaügyis és a mostani kollégáim között is van, aki kacérkodik a gondolattal. Nekik biztos ajánlani fogom. Persze csak ha letelik a két hét és valóban olyan lesz, mint amilyennek most gondolom.

A leginkább annak örülök, hogy itt vagyok a munkahelyen, de még senkinek se tűnt fel, hogy "úristen, mi történt a szemöldököddel", vagyis tényleg természetesnek tűnik, bár ugye még sokkal sötétebb és tömörebb, mint gyógyulás után lesz.

Már annyira örülök, hogy nem Pestre mentünk a lányommal. Én már most örülök, mert ilyen állapotban is tetszik.

Hétvégén voltunk Abádszalókon is, anyósomat köszöntöttük névnapja alkalmából, ott volt a keresztlányom és a tesója is, ők se tették szóvá, hogy valami ne stimmelne az arcommal. A sógorom és a sógornőm se vette észre :)

Jól döntöttem! 

Elégedett vagyok! Arról már említést se téve, hogy ez csupán a töredékébe került annak, mintha Pestre mentünk volna.

Ez a kép nem rólam készült, de kb. ilyen látványos lesz az én átváltozásom is, majd arról is teszek fel képet (talán jövő hét végén). Nyilván rajtam kívül nem sokan tudják, hogy valójában milyen is szinte szemöldök nélkül létezni... Milyen az, amikor reggelente igyekszel megrajzolni magadnak (hol sikerül, hol nem annyira...). Hiszen az emberek többségének az a természetes, hogy van szemöldökük, nekem meg van egy jelentős pigmenthiány, ami miatt a jobb szemöldököm szálai fehérek, és e mellé társul a pajzsmirigy problémám miatti jelentősen megritkult szálak.

A lányom is már készül Nikihez (Ő tetovált). Egyébként fest és könyvekbe is rajzol(t). A nyáron pedig úgy tervezi, hogy levonul a Balcsira és hennázni fog!

Ja, egyébként csak nőket tetovál.

 

Megosztás a facebookon

Valentin napra magamnak (is)

Tegnap történt, hogy a facén valahogy felbukkant egy hirdetés délután. Egy kecskeméti tetováló csaj, aki csak nőket tetovál. Nem tudom milyen megfontolásból, mert eszembe se jutott magamra varratni semmit, de elkezdtem nézegetni az általa feltett képeket. Amint kattintgattam, egyszer látom ám, hogy szemöldök tetoválásokat is csinált már.

Óóóóóóó

Arra már rá vagyok izgulva tavaly óta.

Mondtam is a lányomnak, hogy menjünk el Pestre, mert ott láttam egy tuti jó helyet, ahol nagyon szépen dolgoznak. Persze mivel elég felkapott hely, nem igazán egyszerű oda bejutni. Na és persze nem is olcsó, sőőőt, de ugye ez mégiscsak az ember arcán van, látszik, szóval szerintem megéri megfizetni. Csak ugye időpontot kell foglalni, az is legalább 2-3 hónap mire egyáltalán az első konzultációra be lehet jutni. Aztán úgy vettem ki az általuk írottakból, hogy nem is vállalnak el mindenkit. Pl. máshol korábban végzett tetoválást, vagy ha igen, akkor több alkalommal kell feljárni, mert az előzőt teljesen eltüntetik, ami akár 3-4-5 alkalom is lehet (persze annyiszor sok-sok plusz pénz), és majd csak utána fognak neki a tetoválásnak. Szóval bár nagyon szerettem volna, valahogy nem igazán fülik hozzá a fogam, hogy akár fél vagy 1 évet erre szánjak... Sok idő, sok pénz... Ja, és persze kb. 2 évre szól, és lehet menni megint, mert addigra kikopik.

Visszatérve, a tegnapi facés dologra. Megtetszett a szemöldök, amit csinált, mert mutatta az előtte képet is, melyen szinte egyáltalán nem volt szemöldöke az illetőnek. És amit kihozott belőle... Tök természetesnek tűnt. És nekem főleg azért tetszett. Nem az a megrajzolt, satírozott, stb. volt, hanem természetes hatású. És amint így kattintgattam, láttam ám, hogy bizony saját magának is megcsinálta a szemöldök tetoválását. Nahát ez aztán a bevállalós. Saját magán??? Azért ezt másra szokták bízni, de az övé is jól sikerült.

Azt tudni kell, hogy nekem egy festékhiányos betegség miatt a jobb szemöldököm szálai teljesen fehérek, tehát ha nem "rajzolnám" meg, akkor úgy tűnne, hogy nincs is. Fogtam hát magam és írtam a tetováló csajnak, hogy engem egy szemöldök tetoválás érdekelne, meg talán egy szemhéj is. Gyorsan válaszolt, küldött még további képeket a munkáiról, azok is tetszettek.

A szemhéjat nem vállalta, mert azt mondta, hogy azt még csak most tanulja, eddig csak a test és szemöldök tetoválással foglalkozott. Hm. Tetszett, hogy bevállalta, elmondta, pedig akár el is vállalhatta volna, egy vonal a szemhéjra nem nagy cucc, nem nagyon lehet elrontani szerintem. De Ő inkább az őszinteséget választotta.

Egyre inkább úgy éreztem, hogy el kell engednem a pesti dolgot, hiszen ez itt van helyben, nem kell utazgatni, és ha időpontot is tudunk egyeztetni a közeljövőben, akkor hajrá.

Sajnos olyan időbeosztással dolgozik, hogy nekem csak a pénteki napok jöhettek szóba, de már ugye a következő három péntek délutánom foglalt.

Jövő pénteken a volt kolléganőkkel talizunk, az fontos, nem mondom le.

Azt követő pénteken fodrászhoz megyek, az is fontos, nem mondom le.

Azt követően pedig a műkörmös vár, az is fontos, azt se mondom le.

Megírtam hát, hogy legközelebb március 13 péntek amikor el tudnék menni. Azt is hozzátettem, hogy nem vagyok babonás :)

Lehet a tetováló az, mert egyből írta, hogy neki nem jó a március 13., nézzünk másikat, de valószínűbb, hogy akkorra már nem volt szabad időpontja.

Már abba is benne lett volna, hogy az elkövetkező hetekben, bár 5 óráig dolgozik, menjek munka után, és bevállalja, hogy este 8-ig dolgozik :)

Nahát. De cuki. De arra gondoltam, hogy mégiscsak a péntek lenne jó, mert hétfőre már valamelyest "gyógyultabb" lenne a tetoválás, mégse friss varrással a homlokomon kellene mennem dolgozni. Ezért megpendítettem neki tegnap este, hogy ha nem jó neki a mai nap, márpedig nem hiszem, hogy jó lenne, akkor nézzünk márciusba egy másik pénteket 20, vagy 27.

Nemsokára válaszolt is, hogy neki ez eszébe se jutott, hogy ilyen bevállalós vagyok, de mivel a péntek délutánt, éjszakát a barátnőivel akarta tölteni, így nem vállalt már jó ideje erre a napra senkit, csak délelőttre, de az egyik barátnőjének lebetegedett a gyereke, influenzás lett, így elmarad a buli, szabad a délutánja. Ha elszántam magam, akár mehetek is.

Nahát. Ez vagy egy isteni jel, remélem...

Most mindenesetre belevágok, délután 2-re megyek.

Az már csak hab a tortán, hogy a férjem az előbb írt cseten, hogy Valentin nap alkalmából kifizeti a tetoválást.

Ezek szerint csak nem volt hiábavaló, hogy hetek óta mondom neki, nehogy valami virágot vagy csokit vegyen nekem eme "jeles nap" alkalmából, mert a fejéhez vágom :)

 

Megosztás a facebookon

Igazából most annyi minden foglalkoztat, annyi mindennek utána akarok olvasni, járni, megérteni...

Persze az is lehet, hogy mindez csak elterelés. A figyelmem elterelése arról, hogy a fiamnak még mindig problémái vannak és ismét felhozta, hogy külföldi munkát keres, miközben én meg azon gondolkodom, hogy OK, jól van, támogatnám is, de nem ilyen lelkiállapotban.

Aztán pont tegnap délelőtt jött hozzánk egy lány, aki annyi idős, mint a fiam. Az előzményét amint olvastam, nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek róla azonnal a gyerekemmel. 

A története így hangzik röviden: "2019 februárjában ment ki Liverpoolba fiú barátjával, munkát szeretett volna vállalni. Nem találtak munkát, becsapták, utcára került. Telefonját ellopták, haza sem tudott telefonálni. Hajléktalanszállóra került, barátja eltűnt. Próbált munkát keresni, nem sikerült. Mentővel került be a kórházba, tolmácsot kerestek neki. Rossz gondolatai voltak, nem bírt aludni, szorongott. " És ez a lebutított változat, a durva részeket kihagytam! De a lényeg, hogy mire hazakerült ez a 26 éves lány, addigra olyan súlyos pszichés problémái lettek, hogy szinte zombi üzemmódban létezik. Hát ezért (is) próbálom átbeszélni a fiammal, hogy gondolkodjon, mérlegeljen. 

De visszatérve az első mondatra, vagy az elterelés vagy egyéb ok miatt, de tényleg sok minden foglalkoztat. És most van is ezekre időm, mert a munkahelyen ráérek :)

Na jó, ez nem éppen így van, de most jött két nap nem betervezett "pihenő", amikor azzal tudok foglalkozni, amivel szeretnék. Persze csak szűk kereteken belül, hiszen az történt, hogy valahogy úgy alakultak a betegberendelések, hogy mára 1, azaz egy, holnap pedig 0, vagyis egy beteg se lett behívva vizsgálatra.

Persze a szabadsággal takarékoskodni kell, főleg mivel nem lehet tudni, hogy mennyi is lesz az annyi.

Tavaly elvettek tőlünk egységesen 5 napot, de még így se volt okom panaszra, mert a korom, végzettségem, munkába eltöltött éveim alapján maradt jócskán, pontosan 34 nap. 20 nap alapszabadság, a többi meg azért, mert már "öreg vagyok". Csakhogy ezt a szabadságot, "családbarát kormányunk", aki mellesleg a munkáltatóm, az idén még tovább és elég drasztikusan csökkentette. Illetve még nem lehet tudni pontosan, hogy mennyivel is, (az majd valamikor márciusban derül ki), de a jogszabály alapján úgy tűnik, hogy nekem 34-ről, 25-re, de még a legszerencsésebb forgatókönyv esetén is 29-re fog csökkenni. Ez azért durva. Főleg, hogy nyáron két hetet ki kell vennem augusztusba akkor is, ha nem akkor szeretném, mert a bizottság leáll. És decemberben is lesz ilyen. Tehát alig marad tényleges szabadságom.

Konklúzió: a szabadsággal takarékoskodni kell, ezért ma és holnap akkor sem megyek szabadságra, ha nem lesz munka. Egy frászt!

Tegnap elmentem a könyvtárba (ebédidőbe) és kivettem pár könyvet. Köztük van az is, melyet az egyik szívemnek kedves, volt kolléganőm ajánlott.

De vettem még ki Jodi Picoult és más könyveket is, összesen hatot.

Ez csak az egyik vonulat, a könyvek.

A másik a dusnoki csecsemő ügye. Ez talán valami (volt) szakmai becsípődés miatt érdekel annyira. Mert elég hajmeresztő a dolog. Egyrészt értem és megértem a hatóságot, az elmúlt évek történései és egyéb okok miatt sem tehettek mást (?), mint kiemelni a gyermeket a családból. Másrészt meg elhiszem, hogy a szülők a "legjobbat" szerették volna gyermeküknek... Csak valahogy ez már túlhaladott azon a "szabadságon" amit a szülők gondoltak, és sajnos a környezetük erősített is bennük, hogy megtehetik.

NEM! Ezt már nem tehetik!

 

 

Tehát ez a másik szál, ami érdekel és nagyon sok érv és ellenérv van. A történetet nem lehet egy mondattal összefoglalni, zanzásítva a lényeg, ami azért "kibontásra érdemes". A gyámhivatal és a rendőrök elvettek egy csecsemőt a szülőktől, akik nem anyakönyveztették a kicsit, mert szerintük Magyarország egy New Yorkban bejegyzett izraeli cég... A fiúcska hivatalosan nem is létezett: tb-kártyája, adókártyája, anyakönyve nem volt, védőoltást, orvosi ellátást nem kapott, stb.

Szele Tamás cikkéből idézve: "olyan bonyolult ez a történet: az a lényege, hogy tort ül az ostobaság és az összeesküvés-elméletek hívői a díszvendégek ezen a toron."

Aztán persze még egy csomó dolog érdekel. Itt van a koronavírus, mely olyan, mintha egy rossz film forgatókönyve lenne, csakhogy ez itt a valóság.

 

És van még itt pár csemege: persze mindenki azt mondja, hogy nem szabad politizálni, de valahogy annak ellenére, hogy nem értek hozzá, azért engem érdekel. Főleg a belpolitika. Nézzük csak, itt van a gyöngyöspatai ügy, vagy a börtönbiznisz (valóban ez a tényleges probléma)?  Aztán itt van még az egekbe szökő euró árfolyam, ami a kormány kommunikációja szerint jót tesz az exportnak - persze annak lehet, csak ugye az átlagember azt veszi csak észre tudatlanul, hogy a megélhetése egyre drágább. A kisnyugdíjas meg, aki farhátat vesz a boltba, nem az exportból él...

Vagy itt vannak ezek a galád "agresszív migránsok, akik megrohamozták a röszkei határt".

De valahogy nem érezhették ezt olyan komoly dolognak egyesek, mert általában ilyen kommenteket lehetett olvasni: "Felhívnám az illetékesek figyelmét, hogy legközelebb nívósabb "migráncsbalhét" szervezzenek mert ez nagyon nevetségesre sikeredett." Vagy ez: Röszkén az akció eredetileg hajnali 5-kor kezdődött, de valaki "sün"-t kiáltott és a migráncsok összeálltak alakzatba..." :)

 

No de csak szépen sorjában.

Már az este nekifogtam a könyveknek, most ez az első számú, a többi majd azután szépen sorban...

 

Megosztás a facebookon