"kiskapu keresés"

Ilyenek vagyunk, keressük a kiskaput. Persze erre nem mindig lenne szükség, de pl. a coviddal összefüggő nem éppen ésszerű szabályozás arra sarkalja az embereket, köztük engem is, hogy keressük a rést a pajzson.

Most őszintén és komolyan kérdezem, pl. miért van szükség az éjszakai horgászathoz a védettségi igazolványra??? De ezt most komolyan kérdezem, mert nem értem! Sajnos sok ilyen van ami nem logikus számomra. Pl. a kávéház teraszán ülhetek együtt védettségi igazolvány nélküli emberekkel maszk nélkül, de az üres utcán is köteles vagyok maszkot hordani. MIÉRT???

Pont így nem értem azt se, ha valaki átesett a betegségen, akkor ugye megkapja a védettségi igazolványát, de a jogszabály szerint ő már nem kérhet antitest vizsgálat után másik kártyát, ha lejár az előző. De miért? Ha már úgyis saját zsebből kell kifizetni a vérvizsgálatot, majd azt követően ki kell fizetni a kormányablakba a kártyaigénylésnél a kiállítás díját, akkor miért nem? Ha van antitest, akkor minek oltatná magát???

Nem értem.

De én azért elolvastam a jogszabályt, ami ezt elvileg szabályozza. 

"Ha az érintettről az EESZT-ben nem tartanak nyilván pozitív eredményű koronavírus kimutatására szolgáló antigén gyorsteszt vagy molekuláris biológiai vizsgálati eredményt, azonban az érintett az egészségügyi szakmai szabályoknak megfelelő, Magyarországon működő egészségügyi szolgáltató által laboratóriumban elvégzett, pozitív eredményű vizsgálattal igazolja, hogy szervezetében a koronavírus elleni ellenanyag jelen van, úgy az (1) bekezdés f) pontja szerinti érvényességi dátum az ellenanyag jelenlétét kimutató vizsgálat dátumát követő negyedik hónap azonos napja, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó napja."

Tehát a szabályozás számomra egyértelmű, ha nincs az EESZT-ben pozitív vizsgálati eredmény... Vagyis ha van, azaz igazoltan átesett már a fertőzésen, akkor nem jogosult a fizetős teszt után védettségi igazolványra. Még akkor sem, ha kimutatható, hogy van antitest, tehát védett.

Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért ismerősök által megkérdeztünk több kormányablakot is. Két helyen azt mondták, hogy nem tudják, nem tudnak a kérdésemre válaszolni, hogy ebben az esetben igényelhet-e kártyát az illető, egy harmadik helyen pedig azt mondták, hogy nem tudnak róla, hogy nem igényelhetné. Ezt én úgy értettem, hogy nem tudnak róla, tehát igényelheti.

Ezek alapján megbeszéltem a fiammal, hiszen róla van szó, hogy kockáztat-e 11.000. Ft-ot a tesztre, illetve még utána 3000 Ft-ot a kártya igénylésre (már amennyiben elég antitest van a vérében)? Hiszen Ő úgy gondolja, hogy nem szeretné beoltatni magát. Én ezt megértem és tudomásul veszem. Túlesett a betegségen, mi be vagyunk oltva, a barátnője is, ezért úgy véli, hogy az oltás nélkül is maximum magát veszélyezteti (illetve a munkatársait, de oda meg be kell járnia akkor is ha oltott, meg akkor is ha nem). A fizetős teszt jobban elfogadható számára, mint a védőoltás, aminek a hosszú vagy hosszabb távú mellékhatásai nem ismertek. Ráadásul ugye minek oltatna, ha még igazolhatóan védett???

Mindez most azért fontos, mert átesett a betegségen, de a védettségi kártya eddig semmire se volt jó, most meg már kellene, de lejár neki nem egészen két hét múlva. A barátnője most kapta meg a kártyát, tehát elvileg lenne még két hetük, hogy ide-oda menjenek, de utána max. itthon nézhetnének együtt sorozatokat, sok helyre együtt nem mehetnének. Arról nem beszélve, hogy már hónapok óta le van foglalva Keszthelyen egy szállás a nyárra.

Mivel eldöntöttük, hogy megkockáztatjuk a 11+3 ezer forintot, így nem volt más hátra, mint időpontot foglalni. 

Persze ez se olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Ezen a településen legalább 8-10 magánlabor van, ahol el lehetne végeztetni a tesztet, csakhogy ezt is szabályozza a jogszabály, hogy mely labor eredményét fogadja el. OK, bizonyos szempontból el tudom ezt fogadni. Így már csak 3 laborra szűkült a kör. Csakhogy az egyik labor, mint kiderült jogosult a vizsgálat elvégzésére és labort is üzemeltet, de csak Bp-en és környékén végzik el ezt a vizsgálatot. Kb. fél órámba telt, mire ez kiderült, mert a telefont nem veszik fel, a sokadik hívás után is csak az automata mondogatta, hogy a vonalak túlterheltek és foglaljak online, de a honlapon meg hiába próbáltam időpontot foglalni, mert a mi településünkön mégse lehet. Szóval nincs összhangban a jogszabályban meghatározott labor és a tényleg vizsgálat.

A másik labornál is igyekeztem online foglalni időpontot, de több hét múlva lett volna csak időpont. Gondoltam felhívom őket és telefonon megérdeklődöm, hogy valóban csak egy hónap múlva lenne leghamarabb időpont? A "hölgy" aki felvette a telefont, kicsit se volt kedves, úgy fogalmaznék, hogy elég rendesen "leb@szott" és kiosztott, hogy igen, csak akkorra van időpont, de csak azért, mert lefoglalják a normál vérvételi időpontokat is covid vizsgálatra... És csak kiabált és emelt hangon osztotta nekem az észt. Egy idő után azért csak megszólaltam, hogy már elnézést, de én csak érdeklődöm, nem foglaltam időpontot, és ezek után már nem is akarok! Én megértem őt is, de ha az online foglalás nem egyértelmű, akkor ne ők legyenek már felháborodva... Javítsák ki, oldják meg!

A harmadik helyen nagyon kedvesek és készségesek voltak, bár ott nem lehetett online foglalni. Nem volt akadálya, hogy a fiam nevében foglaljak, a szükséges adatok megadása után már jövő héten, vagyis pár munkanapon belül mehetett volna, de mivel csak délelőtt van vérvétel és a fiam jövő héten délelőtt dolgozik, így azt követő hétre adtak időpontot. 

Kíváncsi leszek!

Egyrészt az eredményre, vagyis arra, hogy védett-e még? De arra tényleg nagyon-nagyon! Azért is, mert olvastam egy tanulmányt, amiben arról írnak, hogy "A szervezet által a koronavírus elleni védekezéskor termelt antitestek a koronavírusos betegek vérében legalább nyolc hónapig megmaradtak a fertőzést követően, és kulcsfontosságú szerepük van a fertőzés elleni küzdelemben is." 

Másrészt arra is kíváncsi leszek, ha védett, akkor a véreredmény alapján (a jogszabályban foglaltak ellenére) kap-e újabb védettségi igazolványt. 

A következő coviddal összefüggő elég átfogó kérdésem a lagzikkal kapcsolatban lesz. Ma G. G. bejelentette ugyanis, hogy az oltottak számától függetlenül május 28-tól meg lehet tartani a lagzikat. De először megvárom a részletes szabályozást, talán a jövő héten megjelenik.

Érintettek vagyunk ugyanis, mert az unokahúgom, aki egyébként Angliában él és a férje angol állampolgár, már kétszer elhalasztották a lagzijukat, ami Budapesten lenne a Hiltonba augusztusba. Csakhogy! Nem magyar állampolgár, aki nincs beoltva (mert ők nincsenek), ők hogy jöhetnek Magyarországra? Már gondolom a repülőre való felszállás is problémás, aztán ha azt meg is oldanák, gondolom karanténba kell(ene) menniük, de nem mehetnek szállodába ugye, mert nincsenek oltva... Aztán a családból alig van valaki, aki be lenne oltva, nincs pl. a menyasszony apja, anyja, testvére, stb. Ők hogy vehetnek részt a lagzin? Mert egy sátras lagziba ez talán megoldható, de a Hiltonba gondolom nem engedhetnek be senkit védettségi igazolvány nélkül... Szóval sok ismeretlen tényezős a dolog. 

De ez majd egy másik poszt lesz.

Megosztás a facebookon

Talán ott kezdeném, hogy pénteken kiderült, hogy tönkrement a fiam monitorja. Ő még asztali számítógéppel "nyomja", elég drága gép, úgy rakatta össze (gamer gép). Pénteken még dolgozott éjszaka, én meg azzal töltöttem a délután egy részét, hogy monitorokat kerestem. Elég jól kiműveltem magam, hogy mit lenne érdemes, milyet, ami ár-érték arányban is jó, stb. Találtam is, de mikor szombat reggel mutogattam neki, hogy miket találtam, azt mondta, hogy már kigondolta és ki is nézte, hogy milyet szeretne (ívelt, nagy felbontású, ilyen-olyan tudású, mittudomén) talált és még aztnap délután meg is veszi. 

A fiam lefeküdt, én meg szaladgáltam, mint pók a falon, anyukámmal bevásárlás, aztán OBI, muskátli beszerzés, szúnyogháló, stb. Majd mikor végeztünk, irány haza.

Talán még nem is volt dél, mikor a fiam pár óra alvás után felkelt és kitaláltuk, hogy akkor már át is rendezhetnénk a szobát, úgy értem, hogy az eddigi szobájából átköltözne a nővére volt szobájába, mert az nagyobb, meg ha a barátnője nálunk van, akkor úgyis ott alszanak. 

A szombati projekt tehát: két szoba átrendezése, kitalálni, hogy miként legyenek elrendezve a bútorok, majd bútorok tologatása (persze ahhoz, hogy egyik szobából át lehessen pakolni a másikba az egyik szobát ki kellett üríteni, az egész előszoba tele volt bútorral), internet hozzáférés (router) áthelyezése, kábel húzogatása, stb. Mindezt persze ketten a fiammal, mert a férjem a lányoméknál a festővel nekifogott a nagy munkának.

Aztán irány megvenni a monitort.

Indulás haza, gép és monitor összeszerelése, indítás... Mondom indítás... Indííítááás... 

De a monitor csak azt írja, hogy nincs videojel... 

A fiam közben bizgerálja a gépet, átnézte még egyszer-sokszor a csatlakozásokat, de továbbra se változott a helyzet, ezért elkezdte nézni a telefonján, hogy mi lehet a probléma? Arra a következtetésre jutott, hogy lehet nem is a monitor ment tönkre, hanem a videokártya. Na basszus! Akkor tök jó, hogy vett egy nagy, drága monitort. Kezdtem ideges lenni, mert azt mondta, hogy a videokártya is nagy összeg, de akkor már nem ebbe a régi gépbe rakatná, hanem rakat össze egy újat, aminek mikor kimondta az árát, hirtelen a szívemhez kaptam. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, de úgy tűnt, hogy eredménytelenül.

Közben csináltam a harcsapaprikást túrós csuszával, hogy a fiam is tudjon ebédelni és a lányomékhoz is vigyek a "munkásembereknek".

Annyiba azonban engedett nekem drága fiúgyermekem, hogy egy szerelővel azért megnézeti a gépet és csak azután fog neki a projektnek. Aztán mikor elkészült az étel, evett és távozott otthonról, átment a barátnőjéhez.

Nem sokkal később hívott, hogy annyit próbáljak már meg, hogy most függőlegesen van bedugva a HDMI kábel a számítógép hátuljába, de alul is van még egy csatlakozási lehetőség vízszintesen, próbáljam oda átdugni. Átdugtam és ta-dam, már indult is a gép és a monitor is. Örömmel hívtam vissza a fiam, legfőképpen azért, mert így nem kell új gép, és több százezer forintot spórol ezáltal.

Nap végére a pakolástól, takarítástól (mert az ugye az átrendezéssel együtt jár) annyira fájt mindenem, hogy mikor megpihentem, utána felállni is alig tudtam. 

Vasárnap reggel korán indultam a piacra, a férjem meg a lányomékhoz folytatni a festést. Illetve nem folytatni, hiszen szombaton el se kezdték, mert a javításokat csinálták meg az egyéb előkészületeket amit festés előtt szoktak, mint pl. a hibák eltüntetése a falról, gletteltek, gitteltek, csiszoltak és portalanítottak, majd festőszalaggal letakarták a villanykapcsolókat, konnektorokat stb.

A piacon nem sok mindent találtam, igazából csak Starbucks kávékat vettem. Azt viszont jó áron. Most erre vagyok rákattanva, mióta a dizájnos kotyogómat megvettem, hogy mindenféle különleges kávét veszek és ízlelgetem. 

Aztán irány haza, ipari mennyiségű ebéd készítése (két háztartás és a festő részére). Az apró újkrumplit már annyira untam pucolni, és annyira nem haladtam vele, hogy befogtam a fiam és a barátnőjét is, akik egy szóra jöttek és csinálták.

Amint elkészült a vasárnapi ebéd, a fiatalokkal együtt ettünk, majd indultam a lányomékhoz, hatalmas fa tálon vittem a háromféle rántott húst, a petrezselymes burgonyát és igyekeztem a tárkonyos ragulevest is úgy eljuttatni, hogy ne lötyögjön ki. 

Ahhoz képest, hogy mekkora adagot vittem (a 80 cm-es fa tálat megpakoltam), nem sok maradt. Éhesek voltak! A lányom barátja azzal fogadott, hogy még egyszer ha festeni kell, addig nem fog neki, míg nem lesz annyi pénze, hogy fogadjon valakit, aki megcsinálja úgy, hogy neki semmit sem kell a fizetésen kívül csinálnia. Teljesen kiborítja a festés és az azzal járó dolgok. Az, hogy minden a szoba közepén van, hogy úgy néz ki a ház, mint ahová a bomba becsapott. Pedig egyébként marha nyugodt ember, az ilyenekre szokták mondani, hogy fát lehetne hasogatni a hátán. De a festés kiborítja. A lányom viszont úgy festett, mint akit éppen ez nyugtat. A párja ettől még idegesebbnek tűnt. Elég jól haladtak, elkészült a mosókonyha, a fürdőszoba az egyik szoba és a hálószobájuk. Még nincs kész, de már ezen az előtte-utána képen is látszik a változás, úgy, hogy még nincs kész teljesen, még nincsenek visszarakva a szegőlécek, meg a bútorok. Ilyen volt a háló, és ilyen lett (ha teljesen kész lesz, még szebb lesz).

Maradt még munka jövő hétvégére is, de ha ilyen jól haladnak, akkor kész is lesznek. Mondjuk még hátra van a gardrób szoba, a folyosó, még egy szoba, előszoba és a legnagyobb falfelület a nappali-étkező-konyha. 

Ma meg izgalmasan indult a hét. Délelőtt egyszer csak az egyik főorvos itt sertepertélt, hogy megkaptuk már mindannyian az oltást? Aztán csak visszakérdeztünk, hogy miért fontos ez neki? Azt mondta, hogy most szólt az egyik kollégája az oltópontról, hogy maradt ki Pfizer és gyorsan kellene valaki, aki fel tudná venni. Szóltam a férjemnek, hogy azonnal induljon. Ment is ahogy kell. Persze előbb még hazament letusolni és átöltözni, mégse melós ruhába megy oltakozni... De a főorvos csak hajtogatta, hogy ne tusoljon meg öltözzön, hanem azonnal menjen. Közben elküldtük a férjem adatait az oltóorvosnak. A férjem a nagy kapkodásba amint átöltözött, otthon felejtette a maszkot, úgy kellett visszamennie, ezzel is veszítve pár percet. De végül csak odaért, hívott is, hogy ott van, minden OK. Aztán nem sokkal később azért hívott, hogy azt mondták neki, hogy álljon át egy másik sorba... Mikor letettük a telefont, akkor jutott eszembe, hogy "másik sorba"? Lehet nem is Pfizert fog kapni, hanem oroszt vagy kínait? Amikor végzett, ismét hívott. Akkor megkérdeztem, hogy a másik sorba is Pfizert adtak? Erre Ő: nem tudom! Megnézettem vele az oltásnál kapott igazolást, és azt kapott :)

Közbe a lányom is értesített, hogy a barátjának sikerült az angol középfokú nyelvvizsgája is. 

 

Hurrá! Happy ez a nap!

Az már csak ráadás, hogy a fiam barátnője is rám írt, hogy kapott visszajelzést az egyik munkahelyről, hogy holnap várják állásinterjúra. Múlt héten keresgéltünk neki itteni állásokat, mert jelenleg minden nap ingázik Budapestre és ez időbe és fizikailag is megterhelő. Most boldog, és reménykedik, hogy felveszik itt helybe.

Ez a hétfő nem is olyan volt így, mint a többi szokott lenni. Gyorsan eltelt! 

Megosztás a facebookon

Sokaknak bizonyára nem "cukiság", de nekem/nekünk bizony az.

Még a múlt héten történt, hogy Riley, a lányom kutyája vérig sértődött, mert mikor a gazdi hazaért, nem játszott vele, mert fáradt volt...

De hát a kutyus meg egész délelőtt erre várt, hogy hazajön a gazdi és rosszalkodnak egyet.

De nem! A gazdi azt mondta, hogy "hagyjál Riley, fáradt vagyok, most nem játszunk!"

Nahát még ilyet? 

Nem játszunk?

Hát akkor bizony jól megsértődök, és majd kuncsoroghatsz, hogy kiengesztelj!

És így is lett!

Riley megsértődött:

 

A gazdi meg hogy is tudna ellenállni ennek? Nyilván felvette a durcáskodást a telefonjával, aztán meg azt mondta, "jól van na, gyere játszunk!"

Szóval ki nyert???

Megosztás a facebookon

Én aztán nem tudom, mert világ életembe olyan helyeken dolgoztam, ahol nem én határoztam meg, hogy mennyit szeretnék keresni. Viszont pl. a lányom vagy a párja is jók ebben. Vagyis...

A lányom nem túl régen kért ismét emelést a munkahelyén, régóta ott dolgozik, ráadásul jól, vagyis meg vannak vele elégedve és ha megkérik bemegy túlórázni is. Nem szívbajos, tudja hogy számítanak rá, bár nem éppen olyan a munkahelye ahol nagy emelést lehet kérni. Kért és kapott is, de amit kért azt bruttóba kapta, pedig nettóba kérte. De legalább kapott, és legalább azt is tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni.

Nekem fogalmam sincs erről. 

A párja is most állt elő a munkahelyén, hogy lejár a próbaideje és szeretne beszélni erről. A cég tulaja meg nem annyira akart beszélni vele, mondván ha lejár a próbaidő, akkor automatikusan véglegesíti, vagyis határozatlan idejű lesz a szerződése. 

Igen ám, de a fizetés nem igazán közelíti meg a korábbi munkahelyén keresettet. Ezért hát csak addig "inzultálta" a cégvezetőt, amíg el tudta neki végre mondani, hogy ennyi pénzért nem igazán tud nála hosszú távra tervezni... Persze elmondta azt is, megérti, hogy nem tud annyit fizetni, mint egy multi, de azért jó lenne a korábbi keresetéhez közelebbi bér.

Nos amire nem számított, hogy a főnök visszakérdezett, hogy az mennyi lenne órabérbe? Erre nem volt felkészülve, de gyorsan kiszámolta, hogy mi az a minimum, amivel már elégedett lenne. Ez egyébként a mostani órabérének a 30% történő megemelését jelentette. A főnöknek a pillája se rebbent, azt mondta, OK! 

És ekkor érezte úgy a lányom barátja, hogy lehet elb@szta, mert többet is kérhetett volna. Amikor elmesélte, akkor én azért azzal próbáltam érvelni, hogy ha ennél többet kért volna egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja, sőt egy 50% emelés 3 hónap próbaidő után nekem túlzónak tűnne. Szerintem a 30% jelenleg reális. De persze mit tudom én? Én semennyit se mertem volna kérni... Sőt ha célfeladatért vagy egyéb dologért pluszt pénzt kapok, azt is igazságtalannak érzem akkor, ha mondjuk a kollégám nem kap, vagy nem annyit. Ez még valami szocialista csökevény lehet az agyamba.

Na mindegy is, a lényeg, hogy a vő jelöltnek ezek után a fizetése már majdnem eléri a korábbit, ahol azért ne felejtsük el, hogy nem egy műszakba dolgozott és a felelőssége is nagyobb volt.

Az se mellékes, amit mindig elmond, hogy ez a munkahely a korábbival össze sem hasonlítható, mert bár vannak akiknek gondjuk van az itteni főnökkel, de neki ez olyan, mint egy szanatórium a korábbihoz képest.

Arról is szó esett, hogy más területre is betanulhat (minőségirányításba) mert az egyik kolléga nemsokára nyugdíjba megy. Oda a főnök egy 4 órás alkalmazottat venne fel, de mivel akár azt a munkát is el tudná látni a jelenlegi mellett, meg fogja próbálni rávenni a főnököt, hogy csinálná plusz fél fizetésért. Ki tudja? Még az is lehet, hogy sikerül :)

Aztán még azt is szóba hozta, hogy bár nincs túl messze a munkahely (szomszéd város), de benzinpénzt se kap... A főnöke meg csak csodálkozott állítólag, mert meg volt róla győződve, hogy azt mindenkinek fizet. Vette is a telefont és már hívta is a HR-t, hogy visszamenőleg azt is rendezzék.

Szóval ez megint csak abba erősít, ami a gyengeségem, mert igaz a mondás, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát.. És én ilyen témába bizony néma gyerek vagyok. Bár nincs panaszom, mert most viszonylag jól megfizetnek. Ha a jelenlegi tényleges munkavégzésemet és a fizetésemet arányba állítom, akkor még talán azt is mondhatnám, hogy túl vagyok fizetve. De persze ha vége lesz ennek a veszélyhelyzetnek, akkor orrvérzésig dolgozni fogok.

Mindezt csak azért írom meg, mert úgy csodálom ezeket a "fiatalokat", akik mernek és tudnak is fizetésemelést kérni. Nem zsarolva vagy fenyegetően, hogy ha nem kapnak akkor viszlát, hanem tudva az értéküket és alátámasztva, hogy megéri a cégnek ha többet fizet nekik.

Ha nekem kellene fizetésemelést kérnem, akkor életem végéig ugyanazért a bérért dolgoznék, mert azt se tudom, hogyan fognék hozzá. A mi generációnk, vagy inkább úgy mondom, hogy az olyanok, mint én, akik egész életükbe szinte csak a közszférába dolgoztak, azokat nem tanították meg erre. Sőt! Nekem ez jut eszembe arról, ha én próbálkoznék a kormányhivatalba: 

De az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen béna...

Megosztás a facebookon

Tegnapelőtt volt anyák napja. A helyzet jobb volt, mint tavaly, hiszen akkor még csak maszkba és kesztyűbe mentem anyukámhoz egyedül, szigorúan rövidre zárva az anyák napját. Most (bár lehet, hogy nem helyes), sokan mentünk. A lányom a párjával, a fiam a párjával és én a férjemmel. Vittünk amit illik, de persze nem ez volt a lényeg, hanem a gesztus. 

Természetesen én is kaptam anyák napjára virágot meg ezt-azt. Konkrétabban ezeket:

Magamat is "megajándékoztam", főleg ÉNIDŐVEL :)

Sütött a nap, jó idő volt, ezért hát hol máshol töltöttem volna az időt, ha nem a piacon? De úgy érzem, hogy nem volt haszontalan. Vettem is dolgokat, de főleg azt vettem észre magamon, hogy egy-két árussal tök jól elbeszélgetek. Persze meg is "hálálták", hogy meghallgattam őket. Elég jutányos áron jutottam dolgokhoz. 

Vettem pl. cipőket. Az egyik árusnál találtam, ahol beszélgetés közben én nézhettem először a kipakolásra váró dolgokba. Megkérdeztem, hogy kiönthetem-e a cipős zsákot és amint engedélyt kaptam, már szedtem is ki, amit gondoltam. A legjobban egy rieker bőrcipőnek örülük (imádom a rieker meg a geox cipőket), de vettem ott egy olyan olasz szandált is, aminek sose hallottam a márkáját, de otthon kiderült, hogy bizony drága fajta. És ott találtam még dobozába egy esprit klumpát is. Mindezért valamint egy rám való melegítőfelsőért együtt fizettem 1300 Ft-ot. A cipők újszerűek, a klumpa pedig vadi új. Ezekről van szó: 

Egyik oldalt a neten talált, a másik oldalt az általam vásárolt. A klumpáról nem találtam a neten rendelési lehetőséget :)

De a legjobban egy kotyogós kávéfőzőnek örültem, amit szintén a piacon találtam és mivel már lassan pakoltak az árusok piac vége felé, így egy darab ezresért hozzá is jutottam. Róla van szó: 

Ugye, hogy klassz? Mivel otthon kapszulás kávéfőzöm van, így kávét is vennem kellett hozzá. Ilyet választottam, mert imádok kávézni, és ebből így, hogy 50% csökkentett koffeintartalmú, többet ihatok. 

Mondjuk még csak két napja iszom, de egyelőre nagyon tetszik. Fogok venni Frei dohánykávét is, mert annak is nagyon bírom az ízét. Mondjuk a Frei kávék közül eddig csak a málnakávé csokoládéval nem jött be, a többit imádom. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy bár nagyon kedvelem a kapszulás kávé ízét, de talán a közeljövőben nem azt fogom preferálni.

Ja, még vasárnap a piacon egy másik árusnál találtam egy púder színű cipőt is, mert bár nem vagyok cipőmániás (vagy legalább is azt hiszem), de megtetszett az egyszerűsége, aztán mikor a márkáját is megláttam és még az árából is tudtam alkudni, akkor nyilván nem hagytam ott. 

Ha jól összeszámolom, akkor 4 pár lábbelit vettem, nem egészen 2000 Ft-ért. Így kell vásárolni! Vagyis nyilván a hozzám hasonlóaknak akik nem vetik meg az újrahasznosítást. Tudom van, akinek elképzelhetetlen, hogy ne új dolgot vegyen, de én imádom ezt a szemléletet. A tárgy ugyanaz, csak az ára az eredetihez képest filléres. 

Imádom, hogy csak kimegyek akár céltalanul is a piacra és ilyen kincsekkel térek haza. Remélem most hétvégén is jó idő lesz és kincsekkel teli piac!

Megosztás a facebookon

avagy szülinap letudva

Vasárnap délután megünnepeltük a lányom születésnapját. 

Persze most nem igazán lehet nagy bulit tartani, mi is igyekeztünk minimálisra redukálni a jelenlévők számát. Bár nem voltunk sokan, azért igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, hogy a buli előtt és után se legyen megterhelő a vendéglátóknak, ne kelljen sütni, főzni, pakolászni, mosogatni, stb. Mi vittük a sültes tálakat, a tortát, az eldobható asztalterítőt, tányérokat, villát, kést, poharat, szalvétát, lufit, stb. 

A házigazdának az italokról és a kávéról kellett csak gondoskodnia. Jó, mondjuk házi páleszt is vittünk. Az üveget még régebben a piacon vettem 200 Ft-ért. Azért is vettem meg, hiszen a családnevünk VADÁSZ :)  

A torta pont olyan lett, mint amilyennek rendeltem. 

Azon gondolkodtunk, hogy milyen gyertyát tegyünk rá? A fiam barátnője arra szavazott, hogy olyat, ami újragyullad. De végül nem ilyen lett, mert tavaly ezt a poént már ellőttem. Vettem piros tüzijátékot, illetve számgyertyát, ami igazából csak közelebbről és csak alaposabban megnézve látható, hogy egy kettes számból és egy kérdőjelből áll. Vagyis huszonvalamennyi :D 

A torta mellé persze volt a megszokott sültes tál is, vagyis sonkával-sajttal töltött karaj, aszalt szilvával töltött jércemell, vásári pecsenye, mozzarellás csirkemell, sertés szűz Wellington módra, mellé steak burgonya, jázmin rizs, valamint amit a legjobban szeretek, pedig nem nagyon kellene ilyet ennem: mézen karamellizált gyümölcs és még egy kis grillezett zöldség. A halas táltól el voltak ájulva. Tényleg isteni volt. Komolyan mondom, minden egyes alkalommal megállapítjuk a férjemmel, hogy kár lett volna a fél napot a konyhába tölteni, mert nagyon finom és kiadós és csak le kell ülni és enni. A halas tálon a legjobban a dióbundás pontyfilé ízlett, de jó volt a harcsafilé Orly módra vagy a pácolt amurfilé roston is. Ezen a tálon a legjobban a köretek közül a házi lecsós karika burgonya ízlett meg a fokhagymás-majonézes mártás. Persze mivel a férjem barátja készítette, így megkérte, hogy legyen rajta "ehető virág is", hiszen mégiscsak szülinapi tál... 

Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a buli előtt még voltam piacon is. Milyen meglepő, ugye?

Szombaton mindig kevesen vannak, úgy értem az eladók, de szeretek kimenni. Most egy kicsit csalódás volt a dolog, mert szinte semmit se találtam. Igazából tányérkészletet vettem, de azt is csak azért, mert az "ünnepi" tányérokból már nincs meg a teljes készlet. Ez meg teljesnek tűnt. Kissé ódivatú, mert aranyozott szélű és aranyozott valamint virágmintás, de mivel hiánytalan volt, és a 18 tányért (6 lapos, 6 mély és 6 kistányér) 3000 Ft-ra alkudtam le, így nem akartam ennyiért otthagyni. 

Aztán otthon, mikor rákerestem, hogy egyébként mennyibe is kerülhet egy ilyen készlet, akkor szembesültem vele, hogy a jelzés alapján ez egy 1925-39 készült antik cseh porcelán. Az értékét nem tudtam meg, de nem is eladásra vettem, viszont meglepett, hogy van ahol galériába árulják. Ezt meg szinte a "szemét" közül szedtem ki.

Mást nem találtam, de persze vasárnap is kimentem korán reggel. A vasárnapi piac nagy csalódás volt, mert alig volt árus. Ilyenkor pedig nagyon sokan szoktak lenni. Gondolom az esőre álló idő elijesztette őket, vagy nem tudom mi történt, de talán még kevesebben voltak, mint előző nap.

Szinte semmit se találtam. Illetve ... Hát hogy is mondjam? Egyáltalán nem akartam már tányérokat venni, de végül megint így sikerült. Az történt, hogy a lányom imádja az IKEA-s tányérokat. Ezért már nekünk is van otthon, de abból se volt meg a készlet. Egy helyen láttam egy csomó tányért, és megkérdeztem, hogy mennyiért adná a lapos tányérokat, ami pizzás tányérnak is megfelelő egyébként, mert olyan nagy. 

Azt mondta, hogy a lapostányérokat egy ezresét adja, de ha elviszem az összeset, akkor az egész 1500 Ft. Na, ez jó kis dilemma volt. Ennyi tányérra nincs szükségem, mert volt hozzá 8 kistányér, ugyanannyi mélytányér és még 10 még mélyebb levesestányér is, plusz a lapostányér. De ennyi pénzért nem lehet otthagyni, ugye??? Úgy voltam vele, hogy majd jó lesz a fiamnak, ha külön háztartásba költözik esetleg a közeljövőben, vagy adok belőle a lányomnak. Szóval vittem az összeset. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy ezeknek a súlya nem nem 1-2 kiló. Egy nagy bevásárlószatyor tele lett vele, amit persze nem tudtam a fülénél fogva vinni, mert leszakadt volna, így az ölembe kellett cipelni, a piac túlsó végén lévő parkolóba. Szakadt rólam a víz, mire odaértem. De végül megérte. 

Megosztás a facebookon