A héten történt: a lányom megkapta a jogsiját, és mit tehettem volna, ültem vele a kocsiba és hagytam vezetni. 

Most a Lengyel-Tátrába van, elugrottak pár napra snowboardozni. Ez itt Ő:

A kutya így rám maradt. Elvittem szaladgálni, jól kifárasztotta magát, utána így pihent:

A férjem elutazott 3 napra böllér fesztiválra. Én nem mentem vele, hiszen mit is keresnék ilyen helyen a diétámmal???

A fiammal kettesbe maradtunk itthon. Ő pihen, én most jöttem a fodrásztól. Szívem szerint elmennék ebbe a vacak időbe szaunázni, de frissen melírozott, belőtt séróval nincs szívem. Azt hiszem inkább szoliba megyek, az is jól felmelegít.

Mondjuk kondiba is terveztem, hogy ma is megyek, az se tesz túl jót a hajamnak. Mire végzek csurom víz lesz. Hát még nem tudom... Majd meglátom.

Tegnap viszont voltam kondiba és mindig megmosolygom ezt a kiírást az öltöző ablakán, mert általában két naponta megyek, így különösen igaz:

A fodrász nagyon cuki volt, ő még akkor látott, mielőtt belevágtam volna az életmódváltásba. És egyből észrevette, hogy fogytam. Én nem igazán látom magamon, de észreveszem a nadrágjaimon. Na meg persze azért a mérleg is csak kevesebbet mutat 7 kilóval :) Beszélgetés közben Ő is azon aggodalmaskodott, mint általában mások is, hogy milyen nehéz lehet tartani a diétát és "alig ehetek valamit"... 

Nos ez nem így van. Sőőőőőt! Amit eszek, azt általában frissen készítem, és ez mind olyan étel, ami max. 15-20 perc alatt el tudok készíteni. De van, aminek még ennyi idő se kell. Az asztali kontakt grill persze sokat segít, hiszen a húst vagy a fasírtot is pár perc alatt meg tudom sütni bármiféle zsiradék nélkül. Csak egy-két példa, hogy mit eszek.

Édesburgonya darált csirkemellből készült fasírttal és hamis tzatzikivel. Esetleg grillezett hús rizzsel vagy csirkemell csicseriborsóval és cukkinivel mellé egy kis kuszkusz. És a desszert általában zabpehely vagy fehérje palacsinta. Szóval egyáltalán nem éhezem és nem is nehéz így étkezni.

Megosztás a facebookon

Az elmúlt hetem nem volt épp a legjobb. Kezdődött azzal, hogy a kocsi check energie-lámpája hol villogott, hogy világított.

Persze mit tehettem volna, telefonos segítséget kértem az öcsémtől. Csütörtök reggel vihettem hozzá a szervizbe a kocsit, és reméltem (Ő is remélte), hogy olyan gondja van csak, ami gyorsan megoldható. Nos nem így lett. Pénteken írt, hogy készüljek rá, hogy hétvégén nem lesz kocsim. Furi volt. Pedig még csak alig több, mint egy éve van a seggem alatt autó, de nehezen viseltem a hiányát.

Második rossz: csütörtökön képzésre mentem. Meg voltam róla győződve, hogy a képzéshez tartozó írásbeli feladatot vasárnapig kell elküldeni, de csak másnap, azaz péntek reggel szembesültem a dologgal, hogy előző nap 10 óráig kellett. Nos kissé ideges lettem, mert nem akartam egy lekésett dolgozat miatt szóbelire menni Pestre. Írtam mindenféle fórumra, de végül kiderült, hogy két dolgozatot kellett írni, illetve egy összefoglalót, amiből elég az egyik dolgozat és az összefoglalás megírása. Az pedig megvan. Mondjuk így nem lesz 5-ös, max. 3-as az adott tantárgy érdemjegye, de ahhoz képest, hogy egyedül kellett volna szóbeliznem, ahhoz képest ez egy jó jegy. Szóval megizzadtam mire mindez kiderült, és kisebb idegsokkot is kaptam.

A hétvége másképp telt mint általában, hiszen nem volt kocsim, ezért nem mentem sehová. Itthon viszont rendet vágtam. A nagyszobába selejteztem, takarítottam és csilli-villi lett a WC és a fürdő is. Tehát mostam, főztem, takarítottam és PIHENTEM! Pedig olyat nem szoktam ám! De most kifejezetten jól esett. 

Aztán jött a hétfő. Harmadik rossz: a kocsim még mindig a szervizbe, és bizony ebbe a cudar időbe buszoznom kellett. Pont most, amikor vörös riasztás van a fagyos idő miatt.

Ez régen egyáltalán nem esett nehezemre, de mióta kocsim van, elég stresszes volt időbe (vagyis jóval korábban, mint autóval) elindulni, várni a buszt, felpréselődni és végig zötyögni az utat, miközben úgy utaztunk, mint ahogy a heringek állnak a dobozba. Ja, és nem is olcsó. Szerintem ennyiből autóval is megjárom, ráadásul kényelmesen, arra megyek amerre én akarok, beiktathatok boltokat, szolit, kondit.

Negyedik rossz: a lányom szerdán volt vezetni, vizsga előtti utolsó vezetés! Rossz kedvvel jött haza, sokat hibázott, úgy érezte kizárt a sikeres vizsga.

További rosszak: a férjem és a fiam is itthon van, mert betegek. A férjemnek a keze fáj, alig bírja megemelni, pedig kőművesként ez az egyik munkaeszköze. A fiam pedig ismét aranyeres problémáival küzd. 

Gondoltam ennyi rossz után már csak felfelé van...

És lőn...

Ma szólt az öcsém, hogy kész az autó. Hallelujah... Mondjuk összeszorult a gyomrom, mert azt hittem a lányom végzett a vizsgával és Ő hív telefonon.

De nem a lányom hívott...

Ebből egyértelmű lett számomra, hogy mi a vizsga kimenetele. Nem gondoltam hogy sírdogál, mert nem olyan. Kemény csaj! De azért az anyját csak felhívhatná...

Aztán később a férjem hívott. Ebből már biztos lettem benne, hogy a vizsga eredménye: bukta. 

De NEM! Sikerült ennek a kis bestiának, csak gondolta hazamegy és majd kényelmesen végigtelefonál mindenkit.

Tehát most a rossz után a jó következik! 

Remélem!

Megosztás a facebookon

avagy zombimozgás két napig...

Ez még a múlt pénteken történt, csak még nem volt időm megírni...

Pénteken munka után régi kollégákkal volt tali. Jó lett volna több időt tölteni velük, de nem tudtam sokáig maradni, hiszen 6-kor kezdődött a személyi edzés. Jókedvűen érkeztem, hiszen véget ért a munka arra hétre és egyébként se volt még fogalmam arról, hogy milyen egy lábnap.

Nem igazán hatott meg a dolog, hiszen azt gondoltam, hogy a legerősebb testrészem a lábam, úgyhogy gond nem lehet...

Persze ezt csak az olyan balga ember gondolhatja, aki még nem járt személyi edző által levezényelt lábnapon. 

Bemelegítésként 10 kilós kettlebell társaságába guggolás 3x20. Féltem egy kicsit, mert ugye a térdem csak úgy ki szokott ugrani (a keresztszalagom deficites), de nagyon koncentráltam és bírtam. Aztán jött a lábtoló-gép... Ezt eddig csak néztem, hogy emberek mit nyögnek annyira alatta? De most bizony nekem is be kellett feküdnöm.

 

Ráadásul egyből nehezített formában, zárt lábbal, majd terpesztve, persze ebből is három kör. Aztán jöttek a következő hasonlók, lábhajlító, lábfeszítő, combközelítő, combtávolító, stb. Már 15-20 perc elteltével éreztem a lábam, pedig még csak az elején tartottam. Ekkor jöttem rá, hogy olyan izmaim is vannak, amikről eddig nem tudtam. Mikor már szinte úgy vánszorogtam egyik géptől a másikig, akkor jött a "nagy ötlet", hogy nézzünk pár olyan gyakorlatot is, amit akkor is tudok csinálni, ha éppen foglaltak a gépek. Azt hittem végre egy kicsit pihizhetek, de bizony nem így történt. 

Én eddig nem tudtam, hogy a lábnap ilyen...

A komolyságát mutatja a dolognak, hogy lábnap után azt mondta az edző: NEM KELL egy percet se kardiózi... Pedig máskor általában 30-50 perc levezetésként javasolt. Most meg egyetlen perc se!!!

Durva volt, de az jutott eszembe:

 

 

Én az utóbbit választottam, de gyakran kellett törölnöm :)

Az öltöző egy emelettel fentebb van mint a terem, ezért edzés végén boldogan vánszorogtam felfelé, de lefelé jövet azt hittem besz@rok! 

Még ilyet! Nem tudtam lefelé jönni a lépcsőn! Még jó, hogy van lift!

Aha, szóval ezért nem kellett már kardiozni??? Alig vártam, hogy hazaérjek és lazíthassak egy kicsit. Másnapra oda fejlődött a dolog, hogy szombat este elvánszorogtam izomlazítót venni (a kocsiba úgy szálltam be és ki, mint aki rokkant). Az izomlazító mellé jade köves masszírozóval is rásegítettem, de még vasárnap is kétséges volt számomra, hogy vajon hétfőn miként fogok elmenni dolgozni??? Összegezve: lábnap után két napig nem tudtam kimozdulni a lakásból! Ezért nem túlzás az alább kép:

 

Szerencsére hétfőre valóban javult a helyzet. A 3. napon már tudtam járni! 

A múltkor nem írtam meg, de a mérlegelés is rendben megy. Nem hiába eszem 3 óránként az előírt étrendnek megfelelően. Van, hogy heti fél vagy egy kiló megy le, de most a héten (amikor már azt hittem, hogy leáll a fogyás, közel két kilótól szabadultam meg. Az ötödik hét elteltével összesen 6 kilót fogytam, pedig ugye 3 óránként eszek. Én már látom magamon, és néhány régi farmer is rám jön, ennek pedig nagyon örülök! Azért kíváncsi leszek a program végén az előtte-utána képekre. És bár nem vagyok egy szép látvány, publikálni fogom!

Féltem, hogy hiába tartom a diétát és hiába edzek, nem sok fog lemenni 12 hét alatt. Egyrészt ugye nem vagyok már tizenéves, ezért nehezebb, ráadásul itt van nekem az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alulműködés...

De most büszke vagyok, és ha a továbbiakban kínszenvedéses lábnapokkal együtt is csak heti fél kiló fog már csak lemenni, akkor is meg fogom közelíteni a mínusz tízet! A nyárra pedig akár 15 is lemehet. 

Mert akármi is van, ez lebeg a szemem előtt heti 3-4 alkalommal: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Már harmadik hete elkezdtem az életmódváltást, de bevallom tökösen, még most is nehéz.

A legnehezebb az evés!

Tudom ez hülyén hangzik, de számomra az, hogy háromóránként egyek, nem egyszerű. 

Új szokásokat kell felvenni, hogy sikerüljön életmódot váltanom, hiszen a régi rossz beidegződések arra voltak elegendőek, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Ide vezetett, hogy gyakran csak reggel ettem valamit, aztán munka után hazaérve. Ennek a hülye szokásomnak köszönhetően teljesen felborult az anyagcserém és a szervezetem minden falatot beépített a zsírraktárba. Az izmaim pedig a "nemevésnek" köszönhetően jócskán leépültek. Mivel a jelenleginél többet szeretnék kihozni magamból, ezektől a rossz szokásaimtól meg kell szabadulni!

Ez a legnehezebb, mert az ember szeret ragaszkodni a megszokott hülye dolgaihoz. Nem számít, hogy valami baromság, mivel sokan hisznek benne, ezért én is hittem... ezért jártam túlsúlyosan is futni. Azért, mert a kövér emberek is azt hiszik, hogy a futás fogyaszt és jó alakjuk lesz tőle, miközben szétcseszik a térdüket, derekukat és hamarabb veszítenek vizet és izmot, mint zsírt. Korábban ezt tettem én is. Én OSTOBA...! Bár igaz, a súlyomból veszítettem, de nem volt hosszú távon tartható.

Megosztás a facebookon

avagy a kapkodás csak légyfogáshoz jó!

Már nem emlékszem melyik ismerősömtől hallottam ezt a bölcs gondolatot, mi szerint a kapkodás csak légyfogáshoz jó, de igaza volt!

Történ ugyanis, hogy a hétfő reggeli kapkodásomnak nem lett túl jó kimenetele.

Vasárnap este mindent, illetve majdnem mindent előkészítettem, hogy hétfőn hajnalba amint kiteszem a férjemet a munkahelyénél, már egyből tudjak menni a kondiba.

De egy apró kis nüansz miatt borult minden. Ez csupán annyi volt, hogy elfelejtettem átpakolni a jogsimat a táskámból az edzős táskába és bizony ebből lett a baj. Na meg a kapkodásból...

Reggel időben indultunk, de mivel le volt fagyva a kocsi, le kellett kaparni a jeget, de közben bevillant, hogy nincs nálam a jogsi. Szóltam a férjemnek, hogy "felszaladok", és kb. ez az utolsó emlékképem, mert utána már csak arra emlékszem, hogy fekszem a földön és a férjem próbál felsegíteni.

Éreztem a meleg vér ízét a számba és átvillant az agyamon, hogy biztos kitört(ek) a foga(i)m. De szerencsére nem. Aztán bár szédültem, mint állat, de sikerült feljutni a másodikra (férj által támogatva). A lakásba a tükör előtt nem ítéltem olyan vészesnek a dolgot, lefertőtlenítettem és ragaszkodtam hozzá, hogy elvigyem a munkahelyére a férjemet. Már csak azért is, mert így megnyugodhatott viszonylag, hogy az esés ellenére jól vagyok. Persze a kondi ugrott, így már nem mentem el reggel. Mire hazajöttem, kissé romlott a kinézetem, kezdett bedagadni a szám, és kívülről is látszott már, belülről pedig két helyen is felrepedt.

Megütöttem a kezemet, a térdemet és a mellemet is, de azok csak fájtak, nem lettek sebesek. Gondolkodtam, hogy ilyen állapotba menjek-e dolgozni, de a korrektor és a púder csodát tettek.

A szám kicsit Angelina Jolies lett, persze csak a méretét tekintve, hiába jegeltem az indulás előtt :) De nézzük a jó oldalát, más ezért súlyos pénzeket fizet, hogy botoxolják a száját. Nekem meg csupár pár pillanat volt és teljesen ingyen. 

Az elmaradt kondit persze pótoltam tegnap és ma reggel is. Imádom, hogy alig vannak a terembe. Egyre gyorsabban tudom megcsinálni az előírt súlyzós edzéstervet és már indulhatok is a negyedik emeletre, a kardió szintre, ahol a sok futógép közül azt választom amelyiket akarom, hiszen tegnap reggel is egyedül voltam ott. És így történt, hogy a csoda futógépen nem csak a you-tubet kapcsoltam be, hanem a facebookomra is bejelentkeztem.

Egyébként még sok más hasznos dolgot is tud a futógép, pl. beépített ventillátor is van benne, illetve akár olyan beállítást is kiválaszhatok, ami alapján a világ bármely részén sétálhatok (vagy futhatok) . Így történt, hogy valamelyik nap a Hollywood Boulevardon sétáltam végig virtuálisan.

A reggeli edzés egyébként valóban felturbózza a napot. Legjobban mondjuk azt a részét szeretem az edzének, mikor már az izzadságot tusolom le magamról :) De mókás az is, hogy amint beérek a munkahelyre, a többiek még ásítozva fogadnak, én meg frissen, fitten érkezem. És persze a tudat is tök jó, hogy már letudtam a napi edzést. 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Hétfőn este voltam edzeni, de annyian voltak a terembe, hogy sakkozni kellett, mikor hova menjek. Ez még jobban megerősített abban, hogy inkább korán kellene edzeni járni. Az elhatározás megvolt és tett is követte. Mivel minden reggel én viszem be a férjemet a munkahelyére 6-ra (mert már olyan jó sora van, hogy nem biciklivel jár, hanem kocsival én viszem...), így gondoltam kipróbálom jó-e reggel edzeni? Így történt, hogy szerdán reggel amint kitettem a férjemet, irány a pár száz méterre lévő konditerem. Korán reggel még annyi parkoló volt, hogy válogathattam volna. De én gondolkodás nélkül a bejárathoz parkoltam. Persze ez csak addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem kellett onnan állnom. Hogy miért? Mert elég erőszakosnak kellett lennem, hogy kiengedjenek, hiszen a körút egyik forgalmas részéről volt szó. De ebből is tanultam, legközelebb már nem a bejárathoz állok. Már tudom is hová! Bár onnan gyalogolnom kell kb. 50 métert, de egyből irányba állok a munkahely felé :)

Szóval 6 után pár perccel értem a konditerembe, de már voltak páran. Viszont minden géphez egyből odafértem, letoltam az edzéstervet, nyújtottam ahogy kell és még a 30 perc gyors séta a futógépen is belefért ahogy elő van írva.

Mivel gyorsan végeztem, tusolni is tudtam, majd irány a meló. Viszont sokkal jobban elfáradtam, mint amikor délután megyek. Másnap nem is éreztem úgy, hogy mennem kellene edzeni, inkább pihenőnapot tartottam. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy jobban elfáradtam, de szerintem az, hogy másfél óra alatt nyomtam le, amit egyébként két óra alatt szoktam. Ez azért lehet, mert nem pihentem a különböző gyakorlatok között, hanem egyik helyről mentem egyből a másikra, hiszen azért le szerettem volna tudni minden feladatot, de persze úgy, hogy a munkahelyről se késsek el, és még a tusolás is beleférjen, mert azért egész nap a reggeli izzadsággal mégse lett volna jó eltölteni a napot. Mondjuk jól éreztem magam utána egész nap, csak minden izmomat fokozottan éreztem. De szerintem rá fogok én szokni erre a reggeli dologra. Időtakarékos és hatékonynak tűnik. Egyetlen hátulütője, hogy mindent, de mindent el kell rendezni előző este. 

Ma is megyek, nemsokára indulok. Elviszem a nagybátyámat a konditeremtől pár száz méterre lévő helyre, ahol a vakok és gyengénlátóknak lesz farsangi buli 2-kor.

Amint kiteszem megyek edzek egyet, majd ismét "csak nekünk" vagyis az életmódosoknak tartanak egy zártkörű rendezvényt a konditerem éttermébe. Elvileg a farsangi bulival egyidőben lesz vége, de ha mégse, akkor elmegyek szolizni. Azt hiszem ebben a zimankós időbe nagyon jól fog esni. Bár a szolibérlettel akár 20 percre is befekhetnék, de mivel idén először megyek, max. 5 percet vállalok be. Nem szeretnék úgy járni, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És lassan szaunabérletre is beruházok, mert elvileg a fogyás miatt a sok vízfogyasztás és kollagén pótlás mellett a szauna is ajánlott.

Ilyen időbe, az is jól fog esni. Azt hiszem nincs okom panaszkodni... Kondi, szoli, szauna :D

Megosztás a facebookon