avagy a kapkodás csak légyfogáshoz jó!

Már nem emlékszem melyik ismerősömtől hallottam ezt a bölcs gondolatot, mi szerint a kapkodás csak légyfogáshoz jó, de igaza volt!

Történ ugyanis, hogy a hétfő reggeli kapkodásomnak nem lett túl jó kimenetele.

Vasárnap este mindent, illetve majdnem mindent előkészítettem, hogy hétfőn hajnalba amint kiteszem a férjemet a munkahelyénél, már egyből tudjak menni a kondiba.

De egy apró kis nüansz miatt borult minden. Ez csupán annyi volt, hogy elfelejtettem átpakolni a jogsimat a táskámból az edzős táskába és bizony ebből lett a baj. Na meg a kapkodásból...

Reggel időben indultunk, de mivel le volt fagyva a kocsi, le kellett kaparni a jeget, de közben bevillant, hogy nincs nálam a jogsi. Szóltam a férjemnek, hogy "felszaladok", és kb. ez az utolsó emlékképem, mert utána már csak arra emlékszem, hogy fekszem a földön és a férjem próbál felsegíteni.

Éreztem a meleg vér ízét a számba és átvillant az agyamon, hogy biztos kitört(ek) a foga(i)m. De szerencsére nem. Aztán bár szédültem, mint állat, de sikerült feljutni a másodikra (férj által támogatva). A lakásba a tükör előtt nem ítéltem olyan vészesnek a dolgot, lefertőtlenítettem és ragaszkodtam hozzá, hogy elvigyem a munkahelyére a férjemet. Már csak azért is, mert így megnyugodhatott viszonylag, hogy az esés ellenére jól vagyok. Persze a kondi ugrott, így már nem mentem el reggel. Mire hazajöttem, kissé romlott a kinézetem, kezdett bedagadni a szám, és kívülről is látszott már, belülről pedig két helyen is felrepedt.

Megütöttem a kezemet, a térdemet és a mellemet is, de azok csak fájtak, nem lettek sebesek. Gondolkodtam, hogy ilyen állapotba menjek-e dolgozni, de a korrektor és a púder csodát tettek.

A szám kicsit Angelina Jolies lett, persze csak a méretét tekintve, hiába jegeltem az indulás előtt :) De nézzük a jó oldalát, más ezért súlyos pénzeket fizet, hogy botoxolják a száját. Nekem meg csupár pár pillanat volt és teljesen ingyen. 

Az elmaradt kondit persze pótoltam tegnap és ma reggel is. Imádom, hogy alig vannak a terembe. Egyre gyorsabban tudom megcsinálni az előírt súlyzós edzéstervet és már indulhatok is a negyedik emeletre, a kardió szintre, ahol a sok futógép közül azt választom amelyiket akarom, hiszen tegnap reggel is egyedül voltam ott. És így történt, hogy a csoda futógépen nem csak a you-tubet kapcsoltam be, hanem a facebookomra is bejelentkeztem.

Egyébként még sok más hasznos dolgot is tud a futógép, pl. beépített ventillátor is van benne, illetve akár olyan beállítást is kiválaszhatok, ami alapján a világ bármely részén sétálhatok (vagy futhatok) . Így történt, hogy valamelyik nap a Hollywood Boulevardon sétáltam végig virtuálisan.

A reggeli edzés egyébként valóban felturbózza a napot. Legjobban mondjuk azt a részét szeretem az edzének, mikor már az izzadságot tusolom le magamról :) De mókás az is, hogy amint beérek a munkahelyre, a többiek még ásítozva fogadnak, én meg frissen, fitten érkezem. És persze a tudat is tök jó, hogy már letudtam a napi edzést. 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Hétfőn este voltam edzeni, de annyian voltak a terembe, hogy sakkozni kellett, mikor hova menjek. Ez még jobban megerősített abban, hogy inkább korán kellene edzeni járni. Az elhatározás megvolt és tett is követte. Mivel minden reggel én viszem be a férjemet a munkahelyére 6-ra (mert már olyan jó sora van, hogy nem biciklivel jár, hanem kocsival én viszem...), így gondoltam kipróbálom jó-e reggel edzeni? Így történt, hogy szerdán reggel amint kitettem a férjemet, irány a pár száz méterre lévő konditerem. Korán reggel még annyi parkoló volt, hogy válogathattam volna. De én gondolkodás nélkül a bejárathoz parkoltam. Persze ez csak addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem kellett onnan állnom. Hogy miért? Mert elég erőszakosnak kellett lennem, hogy kiengedjenek, hiszen a körút egyik forgalmas részéről volt szó. De ebből is tanultam, legközelebb már nem a bejárathoz állok. Már tudom is hová! Bár onnan gyalogolnom kell kb. 50 métert, de egyből irányba állok a munkahely felé :)

Szóval 6 után pár perccel értem a konditerembe, de már voltak páran. Viszont minden géphez egyből odafértem, letoltam az edzéstervet, nyújtottam ahogy kell és még a 30 perc gyors séta a futógépen is belefért ahogy elő van írva.

Mivel gyorsan végeztem, tusolni is tudtam, majd irány a meló. Viszont sokkal jobban elfáradtam, mint amikor délután megyek. Másnap nem is éreztem úgy, hogy mennem kellene edzeni, inkább pihenőnapot tartottam. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy jobban elfáradtam, de szerintem az, hogy másfél óra alatt nyomtam le, amit egyébként két óra alatt szoktam. Ez azért lehet, mert nem pihentem a különböző gyakorlatok között, hanem egyik helyről mentem egyből a másikra, hiszen azért le szerettem volna tudni minden feladatot, de persze úgy, hogy a munkahelyről se késsek el, és még a tusolás is beleférjen, mert azért egész nap a reggeli izzadsággal mégse lett volna jó eltölteni a napot. Mondjuk jól éreztem magam utána egész nap, csak minden izmomat fokozottan éreztem. De szerintem rá fogok én szokni erre a reggeli dologra. Időtakarékos és hatékonynak tűnik. Egyetlen hátulütője, hogy mindent, de mindent el kell rendezni előző este. 

Ma is megyek, nemsokára indulok. Elviszem a nagybátyámat a konditeremtől pár száz méterre lévő helyre, ahol a vakok és gyengénlátóknak lesz farsangi buli 2-kor.

Amint kiteszem megyek edzek egyet, majd ismét "csak nekünk" vagyis az életmódosoknak tartanak egy zártkörű rendezvényt a konditerem éttermébe. Elvileg a farsangi bulival egyidőben lesz vége, de ha mégse, akkor elmegyek szolizni. Azt hiszem ebben a zimankós időbe nagyon jól fog esni. Bár a szolibérlettel akár 20 percre is befekhetnék, de mivel idén először megyek, max. 5 percet vállalok be. Nem szeretnék úgy járni, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És lassan szaunabérletre is beruházok, mert elvileg a fogyás miatt a sok vízfogyasztás és kollagén pótlás mellett a szauna is ajánlott.

Ilyen időbe, az is jól fog esni. Azt hiszem nincs okom panaszkodni... Kondi, szoli, szauna :D

Megosztás a facebookon

Húúú, most látom már két hónap is eltelt, mióta utoljára írtam ide. Történés pedig volt, de nyilván ennyi időre már nem tekintek vissza részletesen. Ami fontos számomra az elmúlt időszakban, hogy voltam szemöldök és szemhéjtetováláson, de sikerült elég természetesre csinálni, hiszen alig volt, aki észrevette volna. Örülök neki, mert ez volt a kérésem a kozmetikushoz, hogy a lehető legtermészetesebb legyen. Ezért nem feketével, hanem közép barnával lett tetoválva és nem satírozva, hanem szálazva.

További örömforrás volt, hogy sikerült volt kollégákkal is talizni, kávézni több körben is.

Itthon az ünnepek alatt sokat pihentünk, jól telt az év vége, bár az új év már nem olyan jól kezdődött. Azt történt, hogy a férjemmel kettesben koccintottunk éjfélkor (alkoholmentes Törley pezsgővel), majd épp a konyhába indultam, hogy szedjek egy kis lencsét a sok pénz reményében, amikor a férjem kikiabált, hogy rosszul van, hívjak mentőt! Nagyon megijedtünk, mert ilyen nem volt mióta szedi a vérnyomás csökkentőket. Gyorsan megmértük a vérnyomását és bizony az egekbe volt. Pörögtünk, hogy mi legyen??? Szilveszter éjfélkor mentőt hívni??? Van értelme bemenni a sürgősségire??? Vagy bemegyünk és ott ülünk órákat esetleg mire valaki megvizsgálja??? De végül a spray-vel és a 10 percenkénti vérnyomás méréssel pár óra múlva már jobb volt a helyzet. Abban maradtunk, hogy ezt mindenképp jelzi a kezelőorvosának, de ez persze a mai napig sem történt meg.

Volt még más negatív dolog is. Egyik reggel azt vettem észre, hogy az éjszakai szélvihar után bizony az első szélvédőm megrepedt. Nem csak egy kavicsfelverődés, ez bizony vagy 20 cm repedés. Az öcsém megnyugtatott, hogy nem fog továbbrepedni és segített is, hogy protekcióval viszonylag olcsón kicseréljék. 

Aztán tavaly történt még, hogy a lányom megtanult snowboardozni, hiszen a szilveszter előtti és utáni napokat egy síparadicsomban töltötték külföldön.

A párja nagyon jó mindenféle téli sportban és így mégis csak jobb, ha nem csak nézi a pálya széléről. Azt mondta, hogy ennek ellenére, mindenhol izomláza volt, pedig Ő aztán igazán sportos, ha teheti minden nap jár edzeni.

 

A snowboard órák persze Pesten voltak óránként 5000 Ft-ért, de azt hiszem megérte. Közben a jogosítványhoz is egyre közelebb kerül, lassan vizsgázhat. Nagyon szurkolok neki. Már a kocsikat nézegeti, mindenáron olyan márkát szeretne venni, amiről mindannyian (még a hozzáértő - autószerelő - öcsém is) igyekszünk lebeszélni. De tudom milyen…. Makacs és önfejű. Elvileg karácsony környékén költöztek volna az új építésű társasházba, de persze a vállalkozó nem lett kész a lakással, most úgy néz ki, hogy talán február végére elkészül. 

A fiam a barátaival töltötte az óév végét. Segítettem nekik az előkészületekben. Jól sikerült a buli és utána volt is ideje kipihenni magát, hiszen még egy hét múlva indult csak a munka számára. A buliról nem láttam képeket, de van korábbi, gondolom hasonló volt ez is :)

 

 

Szóval a gyerekeknek jól telt a szilveszter, de én a férjemmel történtek miatt, ijedtemben semmit sem fogadtam meg, nem mondtam el az újévi mantrámat sem, de mindezek ellenére fogadalom nélkül is nagy fába vágtam a fejszémet. Mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a rendszeres mozgást, fejembe vettem, hogy ennek bizony véget kell(ene) vetni. A problémám ott kezdődött a megvalósítással, hogy korábban volt(ak) aki(k) segített(ek) amikor nem volt kedvem menni edzeni, de ezek a kollégák sajnos már szintén nem konditerem látogatók. Pedig milyen jó volt, mikor együtt jártunk… Nos a felismerés révén rá kellett döbbennem, hogy bizony kell valaki aki felügyel, és nem hagyja, hogy lebeszéljem magam a mozgásról, mert kifogáskeresésben azt hiszem „qrva” jó vagyok! Nagyon meg tudom magam győzni, hogy ma éppen miért is ne menjek, hanem majd holnap… Persze holnap is lesz jó indokom…

A végén arra jutottam, hogy kerestem egy csoportot, akik hasonló cipőben járnak mint én és nem kevés pénzt belefeccelve beiratkoztam egy 12 hetes életmódprogramba.  

Tegnap volt az első nap, ami oktatással, mérésekkel, fotózással telt. Ez a csoportkép, de van (egyelőre nem publikus) "előtte" képek is, melyeket majd csak akkor láthatunk, ha vége lesz a programnak és elkészül majd az "utána" kép is.

Ez volt a bevezető. Megtudtam, hogy szinte semmit sem ehetek (amit eddig), de mindezt a "semmit" szigorúan 3 óránként kell elfogyasztanom!

Persze ez enyhe túlzás, de azért majd beszámolok, mert tényleg elég kevés élelmiszer jöhet szóba. Nyilván tisztába voltam vele, hogy a cukor vagy a tészta, krupli, stb. tiltólistás lesz, de arra nem voltam felkészülve, hogy nem ehetek 12 hétig majd semmilyen gyümölcsöt, de még csak tejterméket sem, amiről az ember azt gondolná, hogy belefér a diétába. Legalább is az első hetekben. Illetve tejtermékből egyedül a 0.1-es túrót engedélyezik, de már a 0.1-es tej sem engedélyezett, csakúgy, mint pl. a tojás (sárgája), vagy a répa sem! Az eddigiekkel ellentétben sok (legalább 2 és fél, 3 liter) vizet kell majd innom, és hétfőtől személyi edző figyeli a terembe, hogy mit, mennyit és miként csinálok.

A csapat egyébként nagyon jónak tűnik, jövő vasárnap már közös sütögetés lesz, az edzőkkel és a teremtulajdonosokkal közösen. Tízenegynéhányan vagyunk a csoportba, és mindenki nagyon szimpatikus egyelőre, az edzők pedig értik a humort, ez nagy plusz. A terem sem olyan, mint amire számítottam, vagyis pozitívan csalódtam. Azt hittem csak gazdag sznobok és aranyifjak járnak ide, de legnagyobb meglepetésemre ez nem így van. Az odajárók nagyon közvetlenek, mindenki köszön, kedves és mosolygós, bármi kérdésem volt, azonnal ugrottak, segítettek. Ez most egy kicsit kedvet adott, mert megmondom őszintén, eddig kedvem nem igazán volt, csak az elhatározásom volt ami vitt előre.

Szerencsére otthon is jól fogadták a dolgokat. Azt hittem a férjem majd ágálni fog ellene, hogy az elkövetkező 12 hétben neki kell főznie magukra, ráadásul sokszor csak későn fogok hazaérni ezért a bevásárlás és rámarad. De nagyon kedvesen vette tudomásul és támogat, segít, biztat. Cserébe kapott egy nagyon okos telefont, amit most tanul kezelni, és bár eddig ellenállt, de most végre már facebookja is van. És látom ám a szemem sarkából, hogy imádja használni és bár eddig mindig szóvá tette ha sokat cseteltem, most már Ő is ezt teszi.

A lányom is támogat, ígérete szerint sokszor segíteni fog az ennivalóm összeállításában, hiszen ő már régóta így étkezik. Mondtam is neki, hogy most fordul a kocka, azt fogom enni, amit Ő főz majd nekem. Ha nem főz, nem eszek. :D Nagyon cuki volt, már tegnap este készített nekem édesburgonyát csirkemellel, mire hazaértem az oktatásról. Pedig még a hétvége szabad, hiszen csak hétfőtől indul élesben a dolog.

 

Megosztás a facebookon

Avagy minek ez a sok tudás???

Nem elég hogy "beiskoláztak" a Közszolgálati Egyetemre, de az elkövetkező két hónapban a félév teljesítése mellet 6 egyéb "tanfolyamot" is teljesítenem kell. (Szerencsére e-learning.) De minek??? Teljesen feleslegesnek tartom, hiszen nincs ezekre a tanulandó dolgokra szükségem, ráadásul sokkal jobban el tudnám tölteni mással is az időmet. Főleg mivel ismét beruháztam egy kondibérletre és azt hiszem work energy edzésre is fogok vele járni, hiszen csupán 400 Ft-ot kell pluszba ráfizetnem a kondibérletre, ha ilyenre szeretnék menni. Megnéztem, tetszett, szerintem menni fogok. 

De a helyett, hogy ezzel tölteném az időmet, most ezek várnak rám: 

Adatvédelem, információ-szabadság; A közigazgatás központi szervei; Megújult munkajogi szabályozás; Ügyfélkapcsolatok, ügyfélelégedettség" és még egy pár hasonló finomság. 

Ráadásul mindez most szakadt a nyakamba, mert pár napja derült ki, hogy a "kötelezően ajánlott" 22 pontos képzés mégsem indul el, pedig felhívták a figyelmünket, hogy az Alaptörvény értékei tantárgyat kötelező lesz megcsinálni. Nem örültem neki, de mit lehet tenni, mégiscsak 22 pont, tehát felvettem.

De most nem indul mégsem, ezért kénytelen voltam 22 pontnak megfelelő más képzést keresni. Csakhogy nem ilyen egyszerű ez, mert amik számításba jöhettek, azok 4-6 pontosak csupán. Így történt, hogy egy képzés helyett 5 lett és még volt egy 16 pontos is, ami úgy néz ki marad. Mit is mondhatnék: remek!

 

Igazából bármit fel lehet venni, de amit engedett a rendszer abból csupán 1 olyan van, amihez azt hiszem abszolút értek, ez pedig nem más, mint a gyermekvédelem. Még akkor is, ha nem abban dologzok és azt hiszem már soha többé nem is szeretnék arra a területre visszatérni. De azért egy kis sikerélményt adott, hogy 4 pontért találtam egy ifjúság- és gyermekvédelmi képzést. Megmondom őszintén meg se hallgattam az előadás anyagát, csak végigpörgettem a videó anyagot, közben a kérdésekre csípőből tudtam a választ, mert úgy enged csak tovább a rendszer ha ezeket megválaszoljuk helyesen, és a tananyagot sem olvastam el. Nem meglepő (legalább is számomra) de elsőre, csont nélkül sikerült a vizsgám.

Ma pedig megcsináltam az adatvédelmi vizsgát is. Az is sikerült, de azzal már többet bajlódtam. A többi marad jövő hónapra, mert már csak arra a kurzusra volt hely.

És most, hogy levizsgáztam, nem tudom miként de a tananyagok keresgélése közben előbukkant a hallgatói fogadalmam is. Tudom nem szabad ilyen írni, de olyan izé...) (Főleg a vége...)

Én "Okoska" fogadom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójaként Magyarország Alaptörvényét, jogszabályait és az Egyetem belső szabályzatait megtartom, tanulmányi kötelezettségeimnek legjobb tudásom szerint, tisztességesen eleget teszek. Az Egyetem hagyományait és jó hírnevét megőrzöm, mindenkor az Egyetem hallgatójához méltó magatartást tanúsítok. Vezetőim, oktatóim, hallgatótársaim és az Egyetem dolgozói iránt mindenkor tisztelettudó magatartást tanúsítok. Kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel arra törekszem,  hogy az oktatott ismereteket elsajátítsam, sokoldalú és magasan képzett szakemberré váljak, tudásomat Magyarország és a köz szolgálatába állítsam, a jog és az igazság védelmére, Hazám és nemzetem javára fordítsam.

Szóval kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel...

De a kötelesség mellett azért ma is hódoltam a szenvedélyemnek. Kimentem a piacra. És nem is hiába...

Nem tudom említettem-e, hogy a fiam JBL bluetooth lejátszóját eltulajdonították, amikor még egy hetes sem volt. Nos azt kb. két hónapja 30-40 ezer Ft közötti áron vásárolta a Média Markba. Én meg ma megyek a piacon, pont azon gondolkozva, hogy milyen jó lenne ha valami hasonlót találnák jó árba... Amint így morfondíroztam, egyszer csak meglátok egy majdnem megszólalásig hasonlót. Kézbe vettem, nézegettem. Az eladó meg a többi áruját próbálta rám tukmálni, főleg bőr bokacsizmát (ami egyébként nagyon tetszett, csak hát magas volt a sarka, és tudom, hogy nem tudnám használni, meg egy nagyon klassz Lacoste férfi cipőt, ami szintén nagyon jó vásár lett volna, de 46-os volt, és akkora lábon egyik fiú se él nálunk.) Szóval igyekeztem meggyőzni, hogy azok nem érdekelnek, de ez a "hangszóró" ez érdekelne, ha olcsón adja... Azt mondta, 600 Ft. MICSODA??? Ja, szóval nem működik... Erre Ő: miért ne működne??? Nagyon csodálkoztam, és amíg megpróbáltam bekapcsolni, addig teljes hitetlenkedve megkérdeztem, hogy a töltője biztos nincs meg, ugye? Erre kotorászott egy kicsit, és megtalálta azt is! Ismét megkérdeztem, mert elég hihetetlennek tűnt az ár, hogy így töltővel együtt mennyiért adja? A válasz továbbra is: 600 Ft, azaz hatszáz forint. Egyszerűen nem hittem a szememnek és a fülemnek, főleg mivel sikerült is bekapcsolni a szerkezetet. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ennyi pénzért olyan, mintha nem venném, hanem lopnám...

Mondjuk itthon át kellett takarítani egy kicsit, de most úgy néz ki, mintha új lenne. És a legjobb, hogy megmutattuk egy ismerősnek is aki ért hozzá és bizony nem reprika, bár ennyi pénzért egy szavam se lehetett volna, ha "koppintás", de "original" :) Aztán még mielőtt hazajöttem az is eszembe jutott, ha már ilyen jó napom van, hogy csak úgy gondolok valamire és az teljesül, hát vettem lottót is :) - nos ez nem jött be... vagyis nem nyertem a lottón.

A kutyát is megajándékoztam két bontatlan doboz Slazenger teniszlabdával 500 Ft-ért, és magamnak pedig egy ezresét egy ilyen csodát vettem: Kerámia bevonatos ROYALTY LINE SWITZERLAND 24 cm-es serpenyő fedővel. Zsír új, nem kell sikálni, dobozában volt. 

És nem utolsó sorban szintén a JBL-es pasinál vettem egy adidas sporttáskát is. Nem mintha nem lenne...., de mégis... ennek küön cipőtartó része is van az alján.

 

És mennyi volt??? Csupán ötszáz forint. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! Nem? De! Na ugye!

Ja, és azt még nem is mondtam, hogy tegnap este "csajos" estét tartottunk, és a lányommal valamint anyukámmal szétröhögtük magunkat, mert erre az előadásra ültünk be:

Én nagyon szeretek nevetni, mostanában talán még többet és gyakrabban teszem ezt, mint korábban. Ezt az utóbbi egy évben vettem észre, és ezért is imádom a mostani munkatársaimat, közüllük is leginkább a szobatársaimat, mert annyira jó csapat vagyunk, nem telik úgy el nap, hogy ne röhögnénk legalább egyszer egy jó ízűt. Ezért továbbra is úgy gondolom, hogy ha azért ilyen "fontos dolgokat" kell tanulnom, mint fent említettem, nem bánom, mert a véleményem nem változott. Ha ez az ára, hogy köztük dolgozzak, ám legyen!

 

 

 

Megosztás a facebookon

Az elmúlt hét alapjába véve jó volt. És legfőképpen a hétköznapi apró dolgok miatt. Kedden arra a településre mentem egy óriás autóipari céggel munkaerőt toborozni, ahol korábban dolgoztam. Még szinte alig értünk oda, ahogy kiszálltam a szolgálati kocsiból egy régi kolléga integetett az autójából, majd csikorogva fékezett és már szaladt is hozzám körbecsókolni. Annyira cuki volt. Ja, és még a szolgálati kocsit is vezethettem volna, de inkább nem vállaltam. Nagy falat lett volna ez nekem a kicsi kocsim után. Azzal már profi vagyok de ez más kategória. De ki tudja? Lehet majd egyszer...

Aztán a toborzáson nagyon-nagyon sok régi ügyféllel is találkoztam. Tudták a nevemet, örültek nekem, és bár nem vagyok benne biztos, hogy komolyan gondolják, de azt mondták, sajnálják, hogy már nem ott dolgozok. Ez is jó volt.

Aztán a múlt héten volt még egy másik nagy rendezvényünk is, ahol nekem is volt feladatom. Nem szeretem az ilyen jellegű dolgokat, nem nekem találták ezt ki, de azért csak megtiszteltetés, hogy prominens személyek megjelenésekor rám számítanak. Mert az osztályon sokan dolgozunk, de mégis engem és két kolléganőmet kérték fel. Kissé problémás csak az volt, hogy arra a napra beszéltem meg egy nagyon-nagyon régi kolléganőmmel egy találkozót, aki már nyugdíjas, bár ez rajta nem látszik. Pár nappal korábban véletlen futottunk össze, előtte már vagy egy éve nem találkoztunk. Aztán ott helyben vagy fél órát beszéltünk, de arra a következtetésre jutottunk, hogy van még mit mesélni....

Hogy a találkozóra ne legyek túlöltözött hazaszaladtam ebédidőbe és átöltöztem "kényelmes, talis ruhába". Pedig pénteken nincs is ebédidő... :) De úgy éreztem, hogy nagy lenne a kontraszt, túlöltözött lennék ha  kiskosztümbe megyek. 

A fórum után, de még a tali előtt ismét bulit tartottunk a munkahelyen, hiszen most köszöntöttük meg a hónapban névnapjukat ünneplőket. Legalább 10-15 féle sütemény volt. Nem is bírtam mindet végigkóstolni.

Tele gyomorra mentem a talira. Úgy terveztük, hogy kb. 2-3 órára beülünk valahová. Ebből az lett, hogy fagyiztunk egyet, majd bementünk a városközpontba, ahol épp a Hírös7 fesztivál tartott. Beültünk egy viszonylag nyugis helyre és elszürcsöltünk egy-egy alkoholmentes sex on the beach koktélt.

Nekem nem igazán ízlett, túl édes az én ízlésemnek. De nem is ez volt a lényeg, hanem a beszélgetés. Kissé túlteljesítettük a tervet, mert 6 óra hosszat beszélgettünk, és még talán tovább is tartott volna, de a férjem telefonált, hogy találkozhatnánk bent a fesztiválon.

Itthon megvolt a szülinapi köszöntésem, kaptam nagyon szép virágcsokrot,

meg volt süti és sacher torta, és pénzt is kaptam, hogy azt vegyek magamnak, amit szeretnék. A férjem fehérneművel is meglepett, és egész hétvégén Ő főzött :) 

A munkahelyen is kaptam a szobatársaktól szülinapi meglepit, mi mást, mint Frei szemes kávét :)

 

A hétvége is jól sikerült, sokat vezettem (de szeretek vezetni, ezért nem okozott gondot). Amikor pedig épp nem úton voltam, akkor pihentem. Vasárnap délután még deleltem is. 

Remélem marad ez a kiegyensúlyozottság egy ideig.

Már csak a rendszeres mozgásra kellene ismét ráhangolódni. (Főleg azok után, hogy a friss nyugdíjas ismerősöm minden reggel futni jár!) De azzal áltatom magam, hogy amint kicsit enyhül az idő és hűvösebb lesz, akkor menni fogok. 

Remélem így lesz. 

 

Megosztás a facebookon

már sokkal jobb mint egy hete. Sokkal-sokkal jobb :)

Nos amint ígérem, pár sor a két féléves államigazgatási főiskolai tanulmányról. Egy csepp kedvem sincs hozzá, már akkor sem volt, amikor még csak olvastam a levelet, hogy beiskoláztak... De minél több részlet derül ki, annál inkább nem akarom. Pedig jó lenne ha másképp állnék hozzá, mert akkor is meg kell csinálni, ha nem akarom. Erről az jutott eszembe, hogy: "Nem a probléma a probléma. A probléma a problémához való hozzáállásom." Na meg még egy bölcsesség:

Nos igyekeznék én változtatni a hozzáállásomon, de amint megláttam a tantárgyakat, még a hideg is kirázott. Brrrr

Ilyenek lesznek:

A magyar állam intézményrendszere, alkotmányjogi és közjogi alapjai

A magyar közigazgatás szervezeti és hatásköri rendszere

Közigazgatási hatósági és bírósági eljárásjog

Szakigazgatási ismeretek I.

Közigazgatási informatikai alkalmazások

A szervezeti és személyi hatékonyság fejlesztése

És ez még csak az első félév... Hogyan kéne változtatnom? Miként tudnám ezt megszeretni vagy legalább érdeklődni iránta? Már a tantárgyak neve is borzalmas. A tartalma gondolom nagyon emberközeli és legalább annyira izgalmas lesz... 

Aztán a másik dolog amit gondoltam megírok, az tegnap este történt. A lányom levitte a kutyát és a barátjával sétáltak, amikor az egyik padon találtak egy telefont. Egy elég drága telefont. Szétnéztek, nem láttak sehol senkit a közelben, ezért magukhoz vették és próbálták felhívni a tulajt. De a telefon képernyője zárolva volt (vagy valami ilyesmi), így csak segélyhívást lehetett volna róla kezdeményezni, ezért nem tudtak senkit felhívni a telefon névjegyzéke alapján. De feltalálták magukat, amiért nagyon büszke vagyok rájuk. Nem eltették, nem kidobták belőle a kártyát, stb., hanem felhívták a rendőrséget, akik egyébként pár sarokra vannak. Jöttek is hamar és felvették a jegyzőkönyvet. volt egy olyan kérdés is, hogy ha nem lesz meg a tulaj, akkor igényt tartanak-e a megtalált telefonra. Mind a ketten rávágták, hogy NEM! Erre a rendőrök nem számítottak valószínűleg, mert mind a ketten egyszerre kérdezték csodálkozva: NEEEEEEEEEEM????? Miért nem? Aztán rábeszélték a fiatalokat, hogy becsületes megtalálóként kérjék csak, ha nem sikerül beazonosítani a tulajdonost. Nyilván én nem értek hozzá miként, de mire a jegyzőkönyv végére értek, már jelezték is az egyik rendőrnek a központból, hogy megvan a tulaj és már diktálták is a címét. A padtól két lépcsőház mindössze. Azt hiszem eléggé megijedhetett az illető amikor két rendőr csöngetett be, de aztán bizonyára nagyon boldog volt, mert nem csak a telefon a fontos, ami szerintem minimum egy havi átlagfizetés, hanem a benne lévő ismerősök telefonszámai és az ismerősök elérhetősége is. 

Aztán a történések után a lányom megkért, hogy mivel most nem dolgozik (kivételesen) hétvégén, vigyem már ki a zsibpiacra, mert van jó néhány doboz ruhája, cipője, amit kivinne. Én meg igazán nem bánom, ha fogy itthonról az a sok nem használt ruha. Neki is egyszerűbb lesz költözködni decemberbe az új lakásba, ha csak azokat a cuccokat viszi, amik valóban kellenek.

Szóval reggel 7 óra körül mentünk, Kb. 5 banános doboz és 1-2 zsák ruhát cipőt vittünk. Nem volt nagy piac, szombaton soha sincs. Találtam jó helyet is, és amint elkezdtett kipakolni már akkor nagy tömeg lett körülötte. Én fogtam magam és elmentem szétnézni a többi árushoz. Kb. 30-40 perc alatt körbe is jártam az egészet. Egy Kipsta cipőt találtam a fiamnak, mindössze 1000 Ft-ért, azt nem hagytam ott, de mást nem vettem.

Amint visszamentem a leányzóhoz már alig volt mit árulnia. Mondjuk nem adta sokért a ruhákat, volt amit 100Ft-ért, de volt amit 500-ért. A márkás cipőit ettől drágábban. Mivel még otthon volt néhány doboz, megkérdeztem, hogy forduljak-e egyet? Habozott, de én döntöttem. Még kb. ugyanannyit kivittem. Mire kiértem már elég meleg volt, ezért átcuccoltunk pár méterrel arrébb az árnyékba. A lányom ekkor már unta a dolgot, főleg mivel ma délig kellett visszavinniük a fürdőszoba szalonba a minta-padlólapokat, hogy melyiket választották. Végül 11 után elkezdtünk összepakolni, mert már türelmetlen volt, pedig még érdemes lett volna maradni... De így is összejött neki 46.000. Ft. Nem is akarta elhinni, amikor a parkolóba összeszámolta. Felét mindenáron ide akarta adni, de nem fogadtam el. Lesz mire költeniük az új háztartásba :)

És már tudok örülni. Vége van az előző rossz időszaknak.

 

Megosztás a facebookon